Ő volt a középpont, ő volt a fény,
ő volt a nappal, ő volt az éj,
ő volt a festő és az ecset,
ő volt a modell és a vászon,
ő volt világunk: Limelullí. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza) :: Áhanin, Aulang Laip, 43 612. nodzsat fínirrugan, 815nd‑15 Áhanin→
„Tudni nem akkor jó, ha hasznosítani tudjuk. Tudni jó.”
Ílgaszaumi, Külföldi Gyűjtemények,
Idézetek szindor íróktól, 7454.
Idézetek szindor íróktól, 7454.
43 612. higit angdzsagan
291
…és kinyitotta a szemét.
Néhány pillanatig mozdulatlanul feküdt, értelem nélkül keresgélt a semmiben, formákat, színeket, arcokat… arc… arc… az ott egy arc, egy emberé, egy emberi arc, Hinengi!
A pillantása megtelt élettel, és megmozdult.
– Jól vagy? – kérdezte Hinengi.
Ninda bólintott.
– Persze… – Felült. – Miért ne lennék jól?
Egy másik nő is állt az ágy mellett.
– Orvos vagyok – mondta. – Megvizsgállak, jó?
Tahunki, olvasta Ninda a zöld kitűzőn.
– Minek? Semmi bajom.
– Ninda, este nyolcszáztizenötkor állt le a hipnogép, és már reggel van, mindjárt háromszáz. Az egész éjszakát átaludtad itt a laborban. Éjfél óta monitorozzuk az életfunkcióidat, mert nem lehetett téged fölébreszteni.
Ninda csodálkozva nézett az orvosnőre, és ösztönösen a faliórára pillantott. Kétszázkilencvenegy… akkor váltott kétszázkilencvenkettőre.
– Csinálni akarok egy agyhullámvizsgálatot, mert…
– Nem – felelte Ninda. – Szó sem lehet róla.
– Figyelj rám. A hipnopédia nem játék. Meg kell győződnöm róla, hogy az agyad rendben van.
Ninda belenézett a nő szemébe, és először kitapintotta a kapcsolatot a kirikhez – nem volt meg, aludtak még –, aztán rákapcsolódott a nő elméjére, most már másképpen, mint régebben, ezt a módszert a kiriktől tanulta az utóbbi időben. Csendben nézték egymást, múlt az idő, senki nem mozdult és nem szólalt meg.
– Az agyam rendben van – mondta végül Ninda lassan, csendesen.
Semmiféle befolyásolásra nem volt képes a kirik nélkül. Meg sem próbálta. Egészen mást tudott tenni. Áttekintette a doktornő elméjében, hogy mi az, amivel hatni tud rá. A magabiztos, higgadt tárgyilagosság.
– Értem – mondta Tahunki doktornő hasonlóan csendesen. – Ennek örülök. Akkor kelj föl, légy szíves.
Ninda fölkelt és nyugodtan felnézett rájuk.
– Mire emlékszel az anyagból? – kérdezte Hinengi.
– Mindenre.
– Mondj valamit szindorul, kérlek – mondta a doktornő szindorul.
– Sỳÿndoṙul is tudok – felelte Ninda irodalmi szindor nyelven. – És már nem beszélek a csavargók nyelvjárásán, hallod? Bár pessze arra is emlékszek és asztat is tudom hasznánni, jahan. De ismerem az igazi sỳÿndoṙ nyelvet, és Sỳÿndoṙeìa történetét is. Tudok mindent, amit egy olyan sỳÿndoṙ tud, aki járt iskolába.
– S mit fogsz kezdeni ezzel a tudással? Itt a Testvériségben nem sok hasznát veszed.
– Tudni nem akkor jó, ha hasznosítani tudjuk. Tudni jó.
– Ez bölcs megállapítás – bólintott Hinengi, aki fordítógéppel követte az elhangzottakat. – De akkor sem tetszik a reakciód a hipnokezelésre. Átalszod az éjszakát, aztán olyan vagy, mint akit nem is kezeltek. Még csak nem is beszélsz állandóan szindorul, egy intenzív nyelvtanfolyam után! Mehet ma iskolába?
– Ha kialudta magát, nincs okom ellenezni – felelte Tahunki Nindára nézve, aki biccentett: igen, kialudta magát.
– Akkor odaszólok Fendriának, hogy tartsa rajta a szemét. Ha ez elég.
Tahunki gondolkodott. Ninda szó nélkül elindult kifelé, ahogy a szúnik szoktak.
– Nincs más, amit most tehetnénk érte. Ha rosszul lenne vagy bármilyen elmezavar jelét mutatná, akkor persze beavatkozunk, de… no jó, azt megtehetjük, hogy nem hagyjuk magára.
Ezzel gyors léptekkel követte Nindát. De Hinengi is. Hármasban sétáltak végig a hipnolaborból kivezető kis folyosón, ahonnan mindenféle egyéb laborokba nyíltak ajtók.
– Nem vagytok éhesek? – kérdezte Tahunki.
– De – vágta rá Ninda. – Nagyon. Még nem is voltam ilyen éhes… két éve.
– Akkor legalább egyvalami rendellenes – sóhajtott Hinengi. – Mit szólnátok, ha beülnénk a Siemlómiba?
– Azt nem ismerem – mondta Ninda. Tahunki bólintott.
– Egy étterem itt fölöttünk, 6-niri. Szívesen ennék valami meleg levest… mondjuk sunekkilt vagy ongét.
– Részemről valami sültet – felelte Hinengi. – Meghívlak benneteket. – Ninda értetlen arcát látva hozzátette: – Ez azt jelenti, hogy én fizetem az egészet.
– Ó… értem. Akkor engem egyszer már meghívtak.
– Ma reggelire?
– Dehogyis. Első nap, amikor már itt a hajón éltem… vagyis pont két éve. Egy férfi megmutatta, hogy kell használni az automatákat, megnyomta a gombokat, és amikor szóltam, hogy így ő fizette az egész reggelimet, akkor nevetett és azt mondta, tekintsem ajándéknak a Testvériségtől.
Tahunki összecsapta a kezét.
– Az te voltál… ó, nagy Ófanirg, hát persze! Elmesélte, de én elfelejtettem azóta!
Ninda fölpislogott rá.
– Az Dzseran volt, a férjem.
– Igen… tényleg így hívták.
– No, akkor viszont én hívlak meg titeket, mert ha pont két éve a férjem volt az, akkor rajtam a sor. Elmesélte aznap az egészet, már emlékszem mindenre, azt mondta, egy kis muneszk liehával találkozott és megmutatta neki a nongir használatát.
– Pedig nincsen sok liehánk – mondta Hinengi. – Azóta egy sem volt.
– No igen, ezt te jobban tudod.
– Én hallottam egy emberről, aki Sídin érkezett – jegyezte meg Ninda.
– Valami félreértés lehetett, mert a hipnolaborban nem járt – felelte Hinengi. – Márpedig az alapismereteket mindenkinek megtanítjuk, amikor fölvesszük magunk közé.
Elérték a liftet, elindultak fölfelé. Hinengi közben elővette a suagját.
– Nem, sien, az utolsó lieha, aki a hajóra érkezett, az te vagy. Hol hallottál erről az emberről?
– Van egy barátom Szindorián, nemrég itt járt a hajón, és azóta egyszer-kétszer beszéltünk hiperfonon. Ő említette. Egy ember az elkergetett sídi elnök társai közül. Menedéket keresett nálunk.
– Ó, az egészen más – értette meg Hinengi. – Akkor az az ember nincs a hajón! Csak a szísiben, nyilván kapott egy kabint, és legjobb esetben a Testvériség megelőlegezi neki az útiköltséget a legközelebbi lakott világig, vagy talán egy távolabbiig. De ide biztosan nem jöhet föl, a lakószintekre, vagyis nem lieha, csak utas. Ezért nem kaptam róla értesítést.
Nincs a hajón, gondolta Ninda. Igen, a szúnik gondolkodása szerint a hajó csak a felső nyolc szintből áll – a többi amolyan függelék, ami nem tartozik a hajóhoz.
A Siemlómi pár lépésre volt a lifttől, egy park közepén álltak az asztalok és a székek, s kicsit arrébb egy kis épület, ahol az ételt készítették. Eleven szakácsok dolgoztak itt is, mint a hajó éttermeinek nagy részében.
– Jut is eszembe – mondta Tahunki, miután egy pillantást vetett az étlapra –, mondd csak, Ninda, el tudod ezt olvasni?
S odaadta neki az étlapot. Ninda csak rápillantott.
– Hát persze. Miért ne tudnám?
– Olvasd hangosan, kérlek.
– Kŵaiń-sýỹllan uèp lòytań, ḱýmdêin âåt vỳõmneśśy ëèran ìiẽt… de hiszen ez szindorul van! Tudok szindorul olvasni!
– Eszerint működött a mai hipnó.
– Kŵaiń-sýỹllan uèp lòytań sỹỳvéin ḱyõům dã!
– Nagyszerű, akkor rendeld is meg – bólintott a doktornő mosolyogva. – Azt mondja, a nedzsvati zöldségtál sült settunszeletekkel éppen jó lesz – fordította Hinenginek, aki már eltette a suagját, nem volt fordítógépe.
– A settun milyen állat? – kérdezte Ninda.
– Hal, Szindorián elég gyakori, de nálunk is, a Felhő több világán. Kistermetű, gyors úszó, ízletes húsa van. Azt hiszem, az ősi szúnik idejében tenyésztették ki, szóval elég régi faj.
– Igen, ismerem, külső-galaktikus – bólintott Hinengi.
– Én maradok az ongélevesnél.
– Én suahut fogok enni.
Étkezés közben beszélgettek, mint a szúnik általában.
←nd-13 Szindoria [-25] Minden világnak megvan a maga történelme, minden városnak, minden háznak, minden embernek. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 32.)nd‑13 Szindoria nd-14 Tahunki [-4] Tudni nem akkor jó, ha hasznosítani tudjuk. Tudni jó. (Ílgaszaumi, Külföldi Gyűjtemények, Idézetek szindor íróktól, 7454.) :: Aulang Laip, 43 612. higit angdzsagan, 291nd‑14 Tahunki nd-15 Áhanin [92]
Ő volt a középpont, ő volt a fény,
ő volt a nappal, ő volt az éj,
ő volt a festő és az ecset,
ő volt a modell és a vászon,
ő volt világunk: Limelullí. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza) :: Áhanin, Aulang Laip, 43 612. nodzsat fínirrugan, 815nd‑15 Áhanin→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 Vỳḩaůteńnél -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |