„Milyen egyszerű gondolat a Hisszinen-lúma, ugye? És milyen komplikált mégis.”
Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába,
180.
180.
Jasszani
43 698. higit szisszadzsan
620
Új elemet vezettek be Ninda galaktikus előadásaiban: a végén a nézők kérdezhettek is. Mindegyik helyszínen az ottani szervezők választották ki a legérdekesebbnek tartott kérdést. Az első Hinnuldud volt, az an-Nahariddit egyetem aulája, ahol egy diáklány tehette föl a kérdését.
– Üdvözöllek Hinnuldudról, Ninda, ahol a legújabb felmérések szerint a serdülő és felnőtt népesség kilencvennyolc százaléka rajong érted. Olme nin-Szilasszi vagyok, sajtó és publicisztika szakra járok, és ezért azt szeretném kérdezni: hogy csinálod? Mivel tettél szert ekkora jelentőségre? Mielőtt megkérdezed: én is benne vagyok abban a kilencvennyolc százalékban, én is csodállak, imádlak, rajongok érted… de mint felelősen gondolkodó felnőtt mérlegre teszem az érzéseimet és fölteszem magamnak a kérdést, hogy miért. Mi az, amit ennyire csodálok benned? Nekem megvan a saját válaszom, de több milliárd embernek az én válaszaim nem elegendőek.
– Mi a te válaszod? – érdeklődött Ninda.
– Az, hogy te vagy a legjobb ember, akit ismerek. Soha nem bántasz senkit, mindig az a célod, hogy mindenkinek a legjobb legyen.
– Ez ellentmondás – vitatta Ninda. – Az emberek érdekei nem egyeznek meg, sőt sokszor ellentétesek, tehát egyszerre mindenkinek nem lehet jó.
Olme mosolygott.
– Te ki tudod választani, hogy kiknek akarj jót.
– Úgy gondolod? Nos, én azt gondolom, hogy ami az én ekkora jelentőségemet adja, az a születési dátumom. – Olme és a többiek meglepetten néztek rá a képernyőről. – Olyan időpontban születtem, amikor számos világon nagyon rossz a helyzet, és nem látnak más kiutat, csak azt, hogy elkezdenek hinni valakiben; gyakorlatilag minden indok és értelem nélkül, de muszáj hinniük valamilyen kívülről érkező segítségben. Az egyik ok, ami miatt vállaltam, hogy rám tegyék ezt a tisztséget vagy feladatot, az az, hogy Ámmaít azt mondta: ezek az emberek előbb-utóbb mindenhogyan találnának maguknak valakit, aki iránt rajonghatnak, de lehet, hogy az rosszra fogja használni őket. Én meg nem. A másik, fontosabb ok pedig az, hogy körülbelül mire észrevettem, hogy rajongóim lettek, addigra olyan szinten elkötelezték magukat, hogy már nem lehetett volna őket lebeszélni vagy kiábrándítani.
– De… – kezdte Olme, és elhallgatott.
– Igen?
– Bocsánat, beszélhetek még?
– Természetesen – felelte Ninda a sáhaddif stílusában. – Senki nem korlátoz a szólásban. Figyelmesen hallgatunk.
– Azt mondtad, hogy egy olyan időpontban születtél… de hát bármely időpontban nagyon rossz helyzet van rengeteg világon!
Ninda lassan, megértően bólogatott a spirálkaron már mindenütt jól ismert bölcs mosolyával, és nem szólt semmit.
– Ó – mondta Olme kis csend után. – Tehát… azt mondod, hogy bármikor jöhettél volna… vagyis bárki jöhetett volna.
– Pontosan.
A lány a köszönetnyilvánítás hinnuloknál szokásos mozdulatával hajolt meg.
– Köszönöm, hogy megadtad nekem és a többieknek ezt a választ, ami igazán méltó hozzád. Természetesen egy szót sem hiszek el belőle, és nyilván senki más sem, hiszen figyelmen kívül hagyja a legfontosabb szempontot: azt, hogy te Ninda vagy.
– Ez a Hisszinen-lúma – felelte Ninda szokott mosolyával. – „Te vagy te, és senki más.” Könyveket írtak már róla. De ami azt illeti, hogy miért én lettem a „Ninda-jelenség”, erre azt tudom mondani, hogy puszta véletlen. Egyik esemény követte a másikat, és most ebben a helyzetben vagyunk. Ha egy nap ez a rajongás elmúlik és már nem én leszek a divat, engem egy cseppet sem fog zavarni.
– Úgy gondolod, hogy ez valamiféle „divat”? Ezt kötve hiszem.
Ninda gondolkodott egy pillanatig.
– Lian, lian, lian. Mert volt az úgy egykor, hogy kiemelkedett egy rendkívüli gondolkodó, egy ragyogó elme, aki előbb csak saját népét tanította, azután a többit is, ameddig csak elhallatszott a hangja. Vammenor volt a neve, de úgy is hívták, hogy a Tanító, mert sok mindenhez értett és sok mindenre tanította az embereket. Sokat tudott a természettudományok szinte mindegyikéről: a fizikáról, a kémiáról, a csillagászatról, a planetológiáról, a matematikáról, de jártas volt a filozófia több ágában is. Legfőbb szakterülete azonban a hagrarip-orvostudomány volt, amelynek segítségével követőinek milliói tudták megőrizni egészségüket késő öregkorukig. Így áll a Sauhamand ötödik fejezetében. Nos, mit tudsz Vammenorról?
– Sss… semmit.
– Mindössze harmincezer évvel ezelőtt élt. Úgy tűnik, a hírneve tízezer évvel is túlélte – ami szép időtartam, de hát már nagyon régen elmúlt. Azt gondolom, minden elmúlik egyszer, az irántam érzett rajongás is. Lehet persze, hogy túlél engem, akárcsak Vammenor esetében, de egyszer elmúlik.
– No de… – Olme habozva elhallgatott.
– Mondd csak.
– Ha megeshet, hogy a hírneved sok ezer évvel túlél, akkor nem mindegy számodra, hogy elmúlik-e évtízezredekkel utánad?
Ninda kinyitotta a száját, aztán becsukta.
– Ebben igazad van, Olme – mondta kis tűnődés után. – Lehet, hogy múló divat leszek… bár el kell ismernem, hogy ennek egyre kisebb az esélye… és lehet, hogy a hírnevem nemzedékeken át fennáll majd. Köszönöm, hogy ráébresztettél erre.
– Mindenkor szolgálatodra – hajolt meg a lány megint.
– Akkor halljuk a következő kérdést – mondta Ninda, és a Szolgálat bekapcsolt egy középkorú, szakállas urat, aki nagy tisztelettel bólintott.
– Üdvözöllek, Ninda. A nevem Hanu-nuki. Ez művésznév, én író és irodalomtörténész vagyok Avrgakun világáról, és szeretném megkérdezni, ismered-e azt a nevet, hogy Honens.
Ninda megrázta a fejét.
– Ha megengeded, kifejtem. Ez Ramnantut regényalakja, egy fiatal lány, körülbelül veled egyidős. A regény ötezer éve jelent meg, és azóta Honensnek hívnak egy bizonyos hőstípust is. Nagy mértékben idealizált fiatal lányok vagy fiúk, akik tele vannak ragyogó képességekkel, nemritkán a legkülönbözőbb dolgokhoz értenek a térfestéstől a zoológiáig, és gyakorlatilag nem bírnak negatív tulajdonságokkal. Miután ennyire tökéletesek, általában kedvezőtlenül fogadja őket mind a kritika, mind az olvasóközönség.
Ninda növekvő derültséggel hallgatta az ismertetést.
– S úgy gondolod, hogy én is efféle vagyok?
– Nyilván nem mint regényalak – mosolygott az író.
– Hing-hing, akár éppen lehetnék mint regényalak is. Harombrakarinszé szerint nincsen semmi különbség, az irodalom csak egyfajta alternatív valóság, tehát a valóság is csak egyfajta alternatív irodalom. Nos, történetesen a térfestésről én annyit tudok, hogy láttam már Ámmaítot munka közben, a zoológiáról viszont az égvilágon semmit. De komolyabban szólva: elismerem, hogy sokféle képességem van, de hát sokaknak vannak. Azt szerencsére elmondhatom, hogy vannak negatív tulajdonságaim – bár lehet, hogy ezekre a rajongóim nem különösebben figyelnek oda, de ezen nem tudok segíteni, önmagukat csapják be, ha azt hiszik, hogy én tökéletes vagyok. Igazából azt hiszem, hogy egyetlen jó tulajdonságom van: rend van az agyamban. Ebből fakad az összes többi. Könnyen tanulok, emlékszem mindenre, és az ismereteimet össze tudom rakni és felhasználni új gondolatok alkotásához – mert rend van az agyamban. De soregintát nem tudok sütni, mindig szétesik a kezemben, mert ahhoz kézügyesség kell, nem elég a receptet ismerni.
←pc-6 idriha [-25] Valójában, úgy gondolom, egyetlen dolgon alapul, hogy a Testvériség a spirálkar egyik legjelentősebb népévé nőtte ki magát. Azon, hogy nekünk mindig és mindenhol fontos, hogy a környezetünk otthonos, szép, kellemes legyen, és minden szükségessel be legyen rendezve. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 287.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 698. senut muandzsan, 360pc‑6 idriha pc-7 Honens [-11] Milyen egyszerű gondolat a Hisszinen-lúma, ugye? És milyen komplikált mégis. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 180.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 698. higit szisszadzsan, 620pc‑7 Honens pc-8 fengrácsapat [-25] Fejméretéhez képest az összes emlős közül az embernek van a legkisebb füle. Úgyhogy jól ki kell nyitnunk, ha hallani akarjuk, amit mondanak nekünk. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 504.) :: Szúnahaum, Árdzsaumit-Híolg, 43 698. nodzsat nendihilgan, 770pc‑8 fengrácsapat→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |