„Számos megállapítást, amit tesznek rólad, azért mondják, mert okot adtál rá. Számos másikat viszont úgy, hogy nem adtál okot rá. A kettőt elválasztani egymástól – néha saját magadnak sem könnyű.”
Ninda: Beszélgetések, 672.
Írangdzsilmi-Sógirtu
43 693. senut algillíszan
411
– A történelemben sok tízezer ilyen hitrendszert ismerünk – közölte Ninda. – Egy részüket vallásként azonosítjuk, másokat politikai világnézetként, de mindkettőben megegyezik az az elem, hogy nem kér bizonyítékokat és nem tűr ellentmondást. Miért nem? Alapvetően két oka van. Ezek a világképek tényekként definiálják magukat és már bekódolva, számos esetben explicit módon megfogalmazva közlik, hogy „ne merészelj kételkedni vagy ellentmondani”. Ezáltal az ilyen világnézet követője minden olyan információt, amit nem tud összeegyeztetni hitével, támadásként él meg, akárha fizikai agressziót szenvedne el. Tudjuk, hogy a fizikai és a verbális támadásra ugyanaz az agyközpont reagál. Ugyanakkor azonban maga az eszmerendszer is tartalmaz ellentmondásokat, gyakorlati megvalósulása pedig még inkább. Már az a tény, hogy az eszmét alaposan be kellett biztosítani külső és belső támadásoktól egyaránt, kétséget ébreszt egy intelligensebb emberben: miért van erre szükség, ha az eszme voltaképpen az objektív igazság? Aki magából kikelve szidalmazza azt, aki kételkedni merészelt, azért igyekszik minél hangosabb lenni, hogy elnyomja önmagában is a kétségeket. Egy ilyen kizárólagosságot követelő, ellentmondást vagy kételkedést nem tűrő eszmerendszer hívének lenni nem könnyű dolog. Örökké résen kell lenni, egyszerre három irányba: saját tetteinket és gondolatainkat folyamatosan vizsgálni kell, hogy megfelelnek-e az eszme követelményeinek; társainkat is állandóan felül kell vizsgálnunk; és a kívülállókat örökké győzködni kell, hogy az eszme igenis a tévedhetetlen igazság. Ha nincsen ilyen eszménk, nem igazán értjük, hogy a hívőnek ezek miért fontosak. Számára azonban ezek elengedhetetlen részei az eszmének: maga a tanítás és annak védelmezése egyformán fontos.
Angádzsi csettintett a nyelvével. – Eddig szép. Most vegyünk egy konkrét eszmét és elemezzük az eddigiek fényében. A te eszmédet.
Ninda felvonta a szemöldökét.
– Ez itt a Szirangilfimmargúni. Mindannyian tudjuk, hogy te egy jelentős kortárs filozófus vagy, akinek nézetei többek között a szindor diktatúra bukásához vezettek. Az a dolgunk, hogy minden ilyesmiről tudjunk.
Ninda elmosolyodott.
– Hát éppen azért vezettek ahhoz, mert az én eszmém a totalitárius eszme elutasítása.
– Helyes, és mi van helyette?
Ninda végighordozta pillantását a termen, ahol a szokásos ülőzsákokon, székeken és a szőnyegen üldögéltek egyetemista társai. Ő maga ezúttal széken ült.
– Az én eszmém az, hogy gondolkodj. Használd a saját elmédet, a saját gondolataidat, ne valaki másét, amit készen beletöltöttek a fejedbe. Mi az, ami te vagy és senki más? Mi tesz téged Angádzsivá, Entiku férjévé, Harigé, Szonguni és Raukáni apjává, Ilgilli és Jaurszáhi fiává, a Szirangilfimmargúni inenkijévé, ötdíres fhangímesterré, a Dzsombi-rikangészi szerzőjévé? Ezektől lennél te az, aki vagy, amiket itt elsoroltam? Dehogy. Ezek csak jelzőid, amik meghatározzák helyedet a családfán és megnevezik egy-két tudományos eredményedet, de nem azonosak veled és nem is definiálnak téged. Egész nap sorolhatnám, amit tudok vagy megtudhatnék rólad, de valóságos lényedről ez nem sokkal többet árul el, mint a puszta neved, az is egyértelműen azonosít téged, nálunk egyedi személynevek vannak, valószínűleg nem sok Angádzsi élhet vagy élhetett valaha a Testvériségben. Te magad az vagy, amit az elméd tartalmaz. A műveidből, előadásaidból, beszélgetéseidből sokat meg lehet tudni rólad – amit közölni kívánsz és amit közölnöd sikerül. De ezek csak töredékek. Az én eszmém, ha egyáltalán eszme ez, abból áll, hogy miután mindnyájan egyéniségek vagyunk, viselkedjünk is ekként. Azzal foglalkozzunk, ami személy szerint nekünk fontos.
– Szép összefoglaló, és megtisztelő, hogy ennyire számon tartod a családomat. Hanem a sirnida arról kuruttyol, hogy te egy filozófiai munkán dolgozol a társaiddal.
– Helyesen kuruttyol a sirnida – bólintott Ninda ismert, komoly mosolyával.
– S erről a műről mit lehet tudni?
– Még nem sokat… nem sokat tudunk róla mi magunk sem.
– Ez érdekesen hangzik. Egy könyv, amin évtizedek óta dolgoztok – jól emlékszem? –, és nem sokat tudtok róla. Van valami konkrétum, amit megoszthatsz velünk?
– „Ne siesd el, hagyd megérni – ízletesebb lesz” – felelte Ninda komolyan.
– Aha, ezt Angisztilhepan mondta. Értem. Hát akkor – kivárjuk, amíg megérik az a könyv. További diktatúrák megdöntésében is részt fog venni?
Ninda meglepve nézett az inenkire, kissé félrehajtott fejjel, mint egy kiskutya.
– Nos, mint említettem, nekünk az a dolgunk, hogy tudjunk mindenről, ami a filozófia tudományán belül történik. Mármost van nálam egy levél, amit egy dzserang filozófus írt, régi barátom. Elmeséli, hogy legújabban, az iménti namindan legelején megdöntöttél egy diktatúrát úgy, hogy nem is tudtál róla. Ez nem politikai diktatúra volt, hanem a társadalmi szokásjogok diktatúrája, egy rísszinu. Olyasmi, ami a politikai diktatúrák által felállított szabályoknál sokkal mélyebben gyökerezik és sokkal erősebb társadalmi ellenállás védelmezi… ismered a Hormullit-szabályt?
– Hogyne. A diktatúra által felállított követelményeknek az emberek sietnek megfelelni, majd pedig a diktatúra bukása után ugyanekkora igyekezettel dekonstruálják, amit a diktatúra megkövetelt. Az ok mindkét esetben a társadalmi nyomás, amely a két időszakban ellentétes irányba, de hasonló erővel hat.
– Pontosan. A rísszinuszabályokat azonban nem egy adott aktuálpolitikai szituáció, adott esetben egyetlen ember szeszélye hívja életre, hanem ezek hosszú idő alatt meggyökerezett, a társadalom egészébe beivódott szabályok. Gyakran idejüket múlt, ósdi beidegződések, amik már csak kárt okoznak a társadalomnak, ezért nevezzük őket diktatúrának is. Nos. Hallottál egy Hszanken nevű államról?… nem, rendben, nem is nevezetes semmiről, kivéve, hogy egy évvel ezelőtt jelentős tömegek tették céljukká annak a rísszinunak az eltörlését, hogy ha valamilyen hivatalos szerv, például bíróság rendelkezik egy férfi további sorsáról, akkor mellékesen a feleségét és a gyerekeit is hozzácsapják mint afféle tartozékokat. A konkrét esetben egy politikusnak megtiltották az ország elhagyását, „tehát” a családja sem utazhat külföldre. Mintha a testrészei lennének, nem önálló emberek. Természetesen a probléma ennél összetettebb. Jelenleg annyit tudunk, hogy a hszankeni gyerekeket a társadalom az apa csatolt részének tekinti, az anyjukat szintén, az első gyerek megszületésétől.
– Ez némileg emlékeztet Ősi Földre – jegyezte meg Ninda.
– Feltétlenül. Általában emlékeztet rá minden olyan szokásrendszer, ahol a nemek közötti egyenlőség nem teljes. Ősi Föld primitív társadalmaiban ez számtalan változatban volt jelen. Mai Galaxisunkban alig van rá példa. De azért akad éppen, és az egyik ilyent most a te közreműködéseddel kezdték megdönteni – anélkül hogy tudnál róla. Rögtön a botrány kezdeti szakaszában fölmerült ugyanis a te neved mint azé az emberé, aki képes „rendet tenni” a zűrzavarban. Azóta is folyamatosan hivatkoznak rád, és tüntetések során is rendszeresen előkerül az arcképed. Éppen úgy, mint Szindorián. Ráadásul a kormányzat, mint általában, a konzervatív álláspontot képviseli, tehát ezek egyúttal kormányellenes tüntetések is.
– Válaszom a kérdésedre – felelte Ninda –: úgy tűnik, akkor is megdőlnek körülöttem diktatúrák, ha nem teszek semmit. Tehát a könyv is hasonló helyzetben lesz. Ha megírjuk, ha nem – diktatúrák dőlnek meg.
←pbt [-1018] SUGÁRGÁTSUGÁRGÁT pb-1 egyetem [-7] Számos megállapítást, amit tesznek rólad, azért mondják, mert okot adtál rá. Számos másikat viszont úgy, hogy nem adtál okot rá. A kettőt elválasztani egymástól – néha saját magadnak sem könnyű. (Ninda: Beszélgetések, 672.) :: Szúnahaum, Írangdzsilmi-Sógirtu, 43 693. senut algillíszan, 411pb‑1 pb-2 Szolgálat [-23] Akkor lenne jobb a Galaxis élete, ha az emberek felelősséget vállalnának egymásért mint a társadalom részei. Úgy értem, az összes ember. A politikusok is. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 48.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 693. szahut angdzsagan, 435pb‑2→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |