„A jóindulat volt az egyetlen pozitív érzelem, amit szindoriai gyermekévei alatt néha kapott. A Testvériségben nagyon hamar megismerte az igazi barátságot, majd a két legfontosabb érzelmet, a szerelmet és az anyaságot. Vannak, akik szerint ettől lett ilyen. Én nem ismertem korábban, de szerintem eszmélése óta ilyen volt.”
Sileni: Ninda élete, 852.
Fíhennur-hilap
43 668. namindan-nangrifan
710
Nindáék a második nemzetiségi napot is a saunisiakkal töltötték, de most máshol, a Dzsíhim-hegység oldalában, ahová még felszivattyúzták a Fíhennur maradék vizét, hogy Dzsíhim-Lidduri gyümölcsöseit még megöntözze. Aztán még továbbment egy kicsit a Fíhennur-fennsíkon, és ott volt a hilapja. A fennsík dzsisszára hosszú lejtőben ereszkedett alá, aminek az alján ott volt a Forró-perem védőfala. Innen, háromszáz szirszi magasból messzire el lehetett látni a védőfalon túl, Án-Dzsíhim pusztaságára, ahol egy működő vulkánt is megmutathattak a gyerekeknek, a Szosszergup oldaláról lávapatak csordogált a Himmit-völgybe, ahol megalkotta a Himmit-lávatavat. A kicsiknek Jārvinas mesélt róla, megnézhették távcsövön is, hogyan folyik a hegyoldalon az olvadt kőzet.
– És nem tud idejönni? – kérdezte Szisztena, akinek saunisiul Sȳstena volt a neve, de nemigen használta így, mindig szúniul beszélt, bár értette Jārvinas saunisi nyelvű előadását.
– Nem – felelte Jārvinas. – Nézzétek lent a kőfalat. Az nem egyszerűen egymásra rakott kövek sokasága, ha az lenne, sem a lávának nem jelentene akadályt, sem egy földrengésnek. Valójában a kőfal inkább csak jelkép. Van ott egy térfüggöny is, amit nem látunk, de sokkal erősebb, mint bármilyen fal. A fő feladata igazából nem az, hogy a lávafolyamokat kirekessze, mert azok nemigen jönnek a közelbe, hanem hogy bent tartsa a levegőnket. Dzsisszáfauron nincs levegő.
– De a földrengést nem tudja kirekeszteni – szólalt meg Yndostē. – Mert az alulról jön.
– Ez igaz. Szúnahaungauron előfordulnak földrengések, főleg errefelé, a Forró-peremvidéken. De persze van figyelőrendszer, tudnánk róla, ha most készülne egy.
– Jaungaimaszon nincs figyelőrendszer – szólalt meg Sileni saunisi nyelven.
A férfi ránézett.
– Igen, tudom. Sajnálom, ami veled és a családoddal történt.
– Én nem emlékszem rájuk – vont vállat a kicsi –, és így jöhettem ide.
– Szeretsz itt élni?
– Tŕuap lak! – vágta rá Sileni anyanyelvén, és saunisiul folytatta. – Imádom az anyukáimat és Szúúúúúnahaum csodálatos. Tudtátok, hogy Kirgenun-Rídzsengiben van egy dzsimbirgu?
– Sientonas – fordította le Jārvinas.
– Az, igen. Óriási nagy. Van egy csomó kapu. Bemész valamelyiken, és mindenfelé vannak folyosók, meg lejtőkön fööööl lehet menni meg leeee lehet menni, mert több emelet magas, de kijönni nem lehet többé. Nem találod meg a kijáratot. Én is még mindig ott vagyok!
Ezen mindenki jót nevetett.
A fennsíkon végig gyümölcsös volt, Dzsíhim-Lidduri, a fennsík végében levő falu gyümölcsöse. A fennsík másik vége a Fágir-szikla volt. Nagyjából középen mászott fel a fennsíkra a Fíhennur, ami itt már csak kis patak volt. A hilap a gyümölcsös szélén, egy kis medencében volt, körülötte a szokásos kis park, padok, dzsomdzstűzhelyek, játszótér.
Ángsauri az egyik dzsomdzstűzhelynél állt és Vyltrast hallgatta, aki a šūrena készítését magyarázta neki.
– Így, a massza kész. Visszatöltjük a kivájt szimmikbe… egyébként nemcsak szimmivel lehet csinálni, angdzsannal, irheppel vagy krumplival is… most leöntjük a tejfölös-sajtos krémmel, és mehet a sütőbe.
Szúniul beszélt, hiszen személyesen Ángsaurihoz intézte szavait, aki édeskeveset tudott saunisiul, nagyjából annyit, amennyit Liemas tanított neki, amióta együtt jártak. Még egy éve sem tartott a kapcsolatuk, nem sokat csipegetett föl.
– Jaura – mondta mindenesetre saunisi nyelven, hogy tetszik. A férfi mosolyogva bólogatott, és újabb adag szimmit tett a főzőbe.
– Juoksy ly daivas. Biztosan ízleni fog.
Liemas, egy magas, Nindával egyidős fiú, aki szúni nyelven Límaszként használta a nevét, pár lépésre a társa háta mögött éppen Sileni pergő nyelvű előadását hallgatta a száfunnupról, folyékony sauninas nyelven.
– Én még nem láttam a struodymasgépet, mert amikor ott voltam, még vak voltam, és amikor kihoztak, még aludtam. Majd amikor lábat is kapok, akkor megnézem. De képet mutattak már róla. Egy óriási hatalmas nagy vǔp kô. Hogy kell mondani, hogy vǔp kô… vagyis izé?
– Yrsi – mosolygott a fiú.
– Kösz, egy óriási nagy izé, és abban készült a négy ujjam meg a két szemem meg a lábam, vagyis az még nincs kész. Syhelgi azt mondja, nem lehet egész embert összerakni benne, mert minden részét megcsinálni nem lehet az embernek a struodymasban. De nem tudom, hogy miért nem. Most lehetne belőlem kettő.
Az emberek nevettek körülötte, ő pedig odalibbent a dzsomdzsasztalhoz és megszimatolta a tölteléket, amit Vyltras készített.
– Ebben mi van?
– Egy kicsi suohyna mustár, az adja az illatát, meg a deiks. Tudod, mi a deiks?
Sileni bólintott, aztán megrázta a fejét. A férfi kivett egy kockát a halomból. A kislány megszagolta, mozgó orrocskával, mint egy kiskutya.
– Jó szaga van.
– Ez egy saunisi fűszernövény, vagyis mindenfelé ismerik a Galaxisban, de ez a változat a mi nemesítésünk, ez kicsit más. A nagyszüleid is termesztik Sylandrē aiskanében.
Sileni kitátotta a száját, de Vyltras megrázta a fejét.
– Nem adom, ezt így egyben nem lehet megenni, túl csípős.
– Remek! Jöhet!
A férfi lemorzsolt egy kicsit a kockából és a kicsi nyelvére szórta. Sileni csemcsegett és bólogatott.
– Jó. Nem nagyon csípős, de jó. Adsz még?
– Szereted a csípőset, látom.
– Aha, azt is szeretem, de ez is jó!
Ninda mosolyogva hallgatta a lányát a gyümölcsös túlsó végéről, a mentális kapcsolaton át, ezért kívülről a mosoly sem volt látható, csak mentális volt az is.
– Gyönyörűen beszéli a nyelvet – érkezett Aini gondolata valahonnan távolabbról.
– Tőletek tanultam – vágta rá a kicsi egy gondolatvillanással. – Szép nyelv és könnyű.
– Nem tudhatod, hogy könnyű-e – felelte Aini –, sose tanultad, csak készen beletöltöttük a fejecskédbe a szúnival együtt.
– És minden neri azt hiszi, hogy ilyen gyorsan tanulok – kacagott a kislány, de őrajta sem látta, aki éppen ekkor az arcára nézett –, pedig nem is. Iskolába járjak majd azért?
– Igen – felelte három anyukája egyszerre.
– Jîîîîîk – mondta ekkor Sileni élőszóval, mert Kārdys Lieškaviuneistas éppen hozzálátott kicsomagolni a myndriongyűjteményét. Elkezdte kirakni a figurákat egy asztalra, és észrevette az asztallap fölé alig emelkedő orrocskát. Odalépett, fölállította a kislányt a padra, és folytatta munkáját.
– Ezek myndrionok – állapította meg Sileni.
– Igen. Százéves korom óta gyűjtöm őket.
– Aininak is van sok. – Sileninek mindhárman „anya” voltak, de a nevüket használta, amikor róluk beszélt. – Egy nagy gyűjteményt hozott Saunisról.
– Egyszer megnézném. Hátha csereberélhetnénk is.
– Az fix – állt meg Aini a lánya mögött –, neked hiányzik Sevynas Ruomyštineiskas, nekem meg kettő van.
– Az tényleg klassz lenne, és mit szeretnél cserébe?
– Esetleg egy arīndas myndriont.
– Neeeem, anya – csipogta Sileni –, inkább eeeezt.
Az asztal fölé hajolt, amitől majdnem ráborult az asztalra. Aini gyorsan elkapta a derekát. Sileni kiemelt középről egy saipališiunas myndriont. Két saipalist ábrázolt, amint egy faágon futnak enyhe emelkedőn fölfelé, az első két lábon, a másik éppen fölugrik a két mellsővel. Alattuk az ágon még egy jaršinagyümölcs is meg volt mintázva.
– Hát legyen az a tiéd – mondta a nagyfiú –, látom, már értesz hozzá. Te meg válassz egy arīndast.
Aini bólintott és szemlélődni kezdett.
←oi-19 szindorok [-23] Közhely, hogy az élet egy kaland. De azt hiszem, mindnyájan tartozunk önmagunknak azzal, hogy ezen belül is legalább egyszer egy igazi nagy kalandot megélünk – legyen az egy szerelem, a gyermekünk fölnevelése, vagy akár egy utazás, bármi, amit akként tudunk megélni. Nekem úgy adatott, hogy az egész életem egy kaland, attól a bizonyos hajnaltól kezdve. (Ninda: Beszélgetések, 562.) :: Szúnahaum, Ildzsahup-Jaullígí, 750oi‑19 oi-20 saunisiak [9] A jóindulat volt az egyetlen pozitív érzelem, amit szindoriai gyermekévei alatt néha kapott. A Testvériségben nagyon hamar megismerte az igazi barátságot, majd a két legfontosabb érzelmet, a szerelmet és az anyaságot. Vannak, akik szerint ettől lett ilyen. Én nem ismertem korábban, de szerintem eszmélése óta ilyen volt. (Sileni: Ninda élete, 852.) :: Szúnahaum, Fíhennur-hilap, 43 668. namindan-nangrifan, 710oi‑20 oi-21 Megbékélés [-24] Ha tönkreteszel valamit, utólag már nem javíthatod ki azzal, ha megmondod, miért tetted. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 308. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Àîndìn, 60. aîkån 38., a zöld órájaoi‑21→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |