„A szeretet mindkét embert jobbá, gazdagabbá, többé teszi. Nemcsak a kölcsönös szeretet – még az egyoldalú is.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
90. sómir
90. sómir
Csak ültek egymás mellett és gondolkodtak. Nem kellett követniük közben a társaság beszélgetését – mialatt ők a villámgyorsan cikázó gondolatközlésben lefolytattak egy hosszú párbeszédet, azalatt mások a hangképző szervek lassú működtetésével alig pár szót mondtak ki.
– Nem – jelentette ki Szinensi végül. – Ezt velem nem eteted meg, sien. Tudom, hogy Faullígínek igaza volt, és hiszek benned. Emberi lény vagy. Az elméd minden zugát ismerem. Tudnám, ha bármiféle értelemben nem lennél tökéletesen ember. Engem nem lehet megtéveszteni veled kapcsolatban, még te magad sem vagy képes rá.
– Tudok olvasni az emberek gondolataiban.
– Én is.
– Mert a kirikkel megtanítottunk rá.
– És? Attól, hogy te ezt kisgyerekkorod óta meg tudod csinálni, már ne lennél ember, te sengiri? És ha találkoztál akkoriban egy ivuttal? Százezrével járják a Galaxist, akármikor odatévedhetett egy és megtaníthatott. De nem emlékszel rá, ahogy én sem emlékszem, hogy milyen volt, amikor még nem ismertem a betűket.
– Jó, és miért éppen engem?
– Például mert észrevette, hogy a te intelligenciád a legmagasabb egész Szindorián. Vagy hát mit tudom én. De idézni én is tudok. „Trillió és trillió ember él a Galaxisban, mind másmilyen, de ember valamennyi.”
– Feddardin.
– Úgy bizony, a jó öreg Feddardin, aki sokat tudott az emberekről. Nála többet csak mi ketten tudunk, hiszen ki tudjuk olvasni a gondolataikat.
– Nem hiszem, hogy az én intelligenciám lett volna a legmagasabb Szindorián.
– Hát azt már nem tudjuk meg, hogy akkoriban mi volt a helyzet, meg a többiekét sem tudjuk megmérni. De a tiédet igen.
– Az intelligenciát mérni lehet?
– Persze, sien.
– Minek?
– Miért ne? Kíváncsiságból.
Ninda zsebében kis zizzenést hallatott a suag. Kivette, megnézte, odatartotta Szinensi elé, megszokásból, hiszen a másik amúgy is ki tudta volna olvasni az agyából, hogy mi volt az üzenet.
A liktenit-upesz törzs minden tagja hazaérkezett. Dzsirat ötszázkor hinerti Hesszihun-Rinkarániban.
Szinensi mosolygott.
– Nézzétek, Ninda hinertimeghívót kapott – szólalt meg fennhangon.
– Hát itt az ideje – bólogatott Lingdzsaéti. – Hiszen sáhaddif-haungszí, a törzsszövetség szempontjából felnőtt ember.
– De fogalmam sincs, mi történik egy hinertin.
– Dehogynem – felelte Szinensi. – Számtalanszor jártál a janníhaumban. Ugyanaz. Csak ezúttal a törzs tagjai lesznek jelen.
– Meg mindenki más – dünnyögte Ninda.
– Meg mindenki más – bólogatott Jorongi –, bár a hinertire nem szoktak menni más törzsbeliek, csak akik a párjukat kísérik el. Az én törzsem, a dzserkan-hangragi tegnap tartott hinertit, hatezren vagyunk, megtöltöttük Szeszkun-Dzsehuri szigetét. Melyik a te törzsed, gyermek?
– Liktenit-upesz.
– Ismerem őket. Narongival sokat játszottam sirgásahit. Ő még a törzsfőnök, ugye?
– Igen, ő.
– Derék ember. No, de nem azért jöttünk össze, hogy törzsekről csevegjünk. Ez egy fhangísilgun, ugye.
– Bocsánat, hogy eltereltem a szót – susogta Ninda, bár nem ő volt, hanem Szinensi.
– Nincs ezen mit bocsánatot kérni. Hanem, ohangi, ha már itt tartunk, mondhatnál valamit a törzsedről a fhangí nyelvén.
Ninda rácsodálkozott a pillanatra: most először szólították ohanginak. Ez a megszólítás Hangilaoranon használatos, a tudósok mondják egymásnak… de már felelt is.
– Arhan szikhund roan nímí thempan – szekku dork rakha arríní khom ulszuth.
Jorongi meglepve pislogott.
– Ezt… nem most találtad ki – mondta, miközben Szinensi már elő is kapta a suagját és felírta Ninda siéhongjába.
– De – ismerte be Ninda mosolyogva.
– Szurra-vurra! Kapásból lúmát írtál? Ilyet se gyakran lát az ember a Sínisuál alatt.
– Állandóan ezt csinálja – mondta Lingdzsaéti. – Szinensi gyűjti a lúmáit, mennyi van most, sien-Szi?
– Harmincnégy.
– Kíro-annenu! S mikor is léptél a fhangí ösvényére?
– Tizenkettőben, Áhaninon találkoztam néhány helybelivel, akik dóar-thokkant játszottak, és egyikük, Szketro Mjanrit elmagyarázta röviden, mi az a fhangí, és kaptam tőle egy dóarkészletet.
– Szketro Mjanrit!
– Igen…
Kis csend ereszkedett a szobára.
– Lám csak – szólalt meg az öreg Hokkinu –, a gyermek csak ráteszi a lábát Áhanin világára, és nyomban egy neves mesterrel akad össze.
– Tízdíres mester, azt mondta – bólintott Ninda.
– Á, nyolc-tíz dír után az ember már nemigen törődik a vizsgákkal. Én háromszáz éve nyolcdíres vagyok, pedig a tizenkettő is meglehetne, de minek? Nem mindegy?
– Szketro Mjanrit ismert fhangíköltő és filozófus – mondta Ámbarauni. – Olvashattad is a nevét itt-ott… de inkább az írói nevét. Szakhunthandí.
Ninda pislogott. Ezt a nevet már ismerte.
– Aki a Kambaran onkhinszot írta?
– Igen. Olvastad?
– Belenéztem. „Themurannal sokat beszéltünk erről. Ha szeretünk valakit, nem számít a távolság és az eltelt idő, nem számít, hogy gyakran beszélünk-e vagy épp egyáltalán nem, még az sem számít, hogy ő viszonozza-e a szeretetünket. Emlékszem, gyerekkoromban milyen szerelmes lettem a szomszéd kislányba, akit én egyáltalán nem érdekeltem, de úgy gondolom, több lettem, gazdagabb azzal, hogy ő belépett az életembe, és azóta is részemet képezi. Ma is hevesebben ver a szívem és melegség tölt el, ha rágondolok.”
– Belenézett – mormolta Dzsekkarguni. – És rögtön idézni tud belőle.
– Lefogadom, hogy szó szerint – mondta Essziru.
– Persze, mindenre emlékszik – mosolygott Angrolími.
– Ninda, kipróbálhatok valamit? – kérdezte Jorongi, s a bólintásra fölkelt, odament a kislányhoz és átnyújtotta a suagját. – Nézd meg ezt. Mondjuk egy mati hosszan. Csak nézd, nem kell belőle érteni semmit.
Ninda elvette a suagot és figyelmesen tanulmányozta. A képernyő tele volt valamilyen ismeretlen írással. Ő három írást tudott elolvasni, a szúnit, a szindort és a thabbuant, de ezt még soha nem látta. Szépen ívelt, kacskaringós formák, de a thabbuan írásra nem is hasonlított. Fogalma sem volt, milyen nyelven van.
– Rendben – mondta Jorongi egy mati elteltével, elvette tőle a készüléket, néhány mozdulatot tett rajta és visszaadta. – Nézd meg most ezeket.
Most csak három szó volt a képernyőn, egymás alatt, ugyanazzal az írással.
– Az első szó nem szerepelt – jelentette ki Ninda határozottan. – A második igen. A harmadik is, de más volt a vége. Ott egy hullámvonallal végződött, aminek hurok van a végén, itt pedig egy karikával.
– Erre a válaszra számítottam – bólintott Jorongi elégedetten, leült Ninda mellé és vett egy süteményt az asztalról.
– Amit egyszer lát, azt megjegyzi – mondta Angrolími.
– Jarrigíhatuen – bólogatott Jorongi.
– Igen, jarrigíhatuen. És ha öt év múlva mutatsz neki még három szót ebből a szövegből, emlékezni fog, hogy benne voltak-e, mert az agya úgy tárolja, mint a fényképet. Dzsallúnut bácsikám volt ilyen. Viszont ő hadilábon állt a számokkal, Ninda pedig szomtihatuen is.
– Milyen nyelven van az a szöveg? – tudakolta Ninda.
– Egy imdzsu nyelvű gyermekvers részlete. „Arhakan nammokari-pélu, arkosszan kirakkutun-szénu, rakimmatit kasszuho korka, karikkanat szakkono pirka, sziszip kirvak tikuppin tekarti, epparkutuk szavan kavurti.” Egy korka nevű, föld alatt élő kis emlősállat kalandjairól szól, aki űrpilóta akar lenni.
←ni-18 fhangísilgun [90] Hielgrúni szerint Ninda bárhol felnőhetett volna, mindenütt azzá a személyiséggé fejlődött volna, akivé válnia kellett. Nos, talán így is van – egy hely kivételével. Ha abban a közegben marad, ahol született, nem érte volna meg a felnőttkort. És talán egész Szindoria lángtengerré változott volna. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 44.) :: Szúnahaum, Vahanní-Ászanur, 43 619. nodzsat muandzsan, 620ni‑18 ni-19 fhangísilgun [-25] A szeretet mindkét embert jobbá, gazdagabbá, többé teszi. Nemcsak a kölcsönös szeretet – még az egyoldalú is. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 90. sómir)ni‑19 ni-20 Felhő [-21] Már gyerekkorában is többen megállapították, hogy különleges: mindenféle apróságban. Jól tud számolni, jó az emlékezőtehetsége. Csak számunkra, a csoport kiváltságosai számára lehetett nyilvánvaló, hogy ezek nem egymástól független képességek. (Sileni: Ninda élete, 144.) :: Szúnahaum, Szífun-Áhurangi, 43 619. senut szimsáhuran, 940ni‑20→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |