„Amikor arról mesélt, mennyire fontos pillanat volt életében, amikor készült elhagyni Szindoriát, és nézte, ahogy lezárják a tifongokat, én arra gondoltam: hiszen ő éppen olyan, mint a tifongok. Szilárd, rendíthetetlen, áthatolhatatlan.”
Hiragi: Találkozásaim Nindával,
25. sómir
25. sómir
Testvériség Háza
43 615. dzsirat nendihilgan
– Otthon ma van ötvenedike – dünnyögte Åmmaĩt. – Ma járt volna le az eredeti ultimátum.
– Hát – mondta Ḩaỳŷt – most már nem jár le. Hogyan tudjuk visszaszerezni a Testvériség bizalmát?
– Tudod, mit követelnek.
– Éppen ezért kérdezem. Mert a kormány nem fogja teljesíteni a követeléseiket.
– Persze hogy nem. Most már presztízskérdést fognak csinálni belőle.
Ḩaỳŷt bólintott.
– Szinte hallom Vỹplèiń hangját, amint elszántan magyarázza, hogy az Államszövetség mekkora, mennyi világunk van és mennyi lakosunk, és nem fogunk néhány űrbeli kereskedő kedvéért… nem tudom, milyen kifejezést fog használni. Talán azt, hogy meghunyászkodni, de lehet, hogy talál valami csípősebbet. Alighanem az űrbeli kereskedőt is valami fűszeresebb kifejezéssel adja elő.
– Vỹplèiń a legrosszabb az egész kormányban – mordult fel Åmmaĩt. – Magánál Ḱïyṙeànnál is rosszabb.
Ḩaỳŷt arcán felháborodott kifejezés jelent meg.
– De Åmmaĩt, ilyet…
És elhallgatott.
– Ilyet nem szabad mondani, igaz? – kérdezte a férfi fáradt mosollyal.
A lány lassan bólintott.
– Hát persze. Ebben neveltek föl minket. Vûyrd Ḱïyṙeàn a legjobb vezető az egész Galaxisban. De ha Vỹplèiń ennyire… ennyire egy sẃmẁ, akkor Ḱïyṙeàn még rosszabb, igaz?
– Egymagában egy egész sẃmẁfészek.
Ḩaỳŷt sóhajtott.
– Azt hiszem, kezdem érteni a politikát.
– Kár – felelte Åmmaĩt. – A politikát érteni nem túlságosan szívderítő élmény. Főleg nálunk.
– Miért, hol az? Hallok ezt-azt a szomszéd országokból, ott se jobb a helyzet.
– Hát lehet, hogy tényleg nem. De azért vedd számításba, hogy amit hallasz, azt a sỳÿndoṙ sajtó szűrőjén át kapod.
– Ellenzéki tévét nézek – felelte Ḩaỳŷt magától értetődően, mint aki fölöslegesnek tartja a kedvesét emlékeztetni erre. Valamikor, ismeretségük kezdetén ellenzékisége vita forrása volt kettejük között, hiszen Åmmaĩt kormánypárti volt, másként nem is lehetett volna diplomata. De hát az ő kormánypártisága is már a múlté.
– Persze hogy azt nézel. Csakhogy nálunk az ellenzék sem igazán ellenzék. Te például ellenzéki családban nevelkedtél, magad is szemben állsz a kormányoldallal, mégis szentségtörésszámba megy neked a gondolat, hogy Vûyrd Ḱïyṙeàn nem egy mesebeli csodalény. A mi ellenzékünk kritizálja a kormányt, kritizálja a parlamentet, sok mindent kritizál, de egy adott szintet soha nem lépnének túl. Tehát valójában nem ellenzék. Ők jól elvannak a maguk által magukra kényszerített keretek között, ennek egyébként neve is van, konstruktív ellenzékiségnek nevezik, és eredetileg azt értik alatta, hogy nem indítanak egyes kormánypárti politikusok ellen személyes lejárató kampányokat, egyáltalán nem támadják őket személyükben, csak az általuk támogatott politikai álláspontokkal foglalkoznak. Ami egyébként nagyon rendes tőlük, csak a valódi oka az, hogy ellenzéki politikusaink jól elvannak az állásukban, és eszükben sincs kockáztatni, hogy elveszítik a mandátumukat. Úgyhogy az ellenzéki sajtónak nagyjából ugyanannyira hihetsz, mint a kormánypártinak.
– Tudod… azért minden rosszban van valami jó. Sỳÿndoṙeìa most még nagyobb nyomorba dől… de legalább te otthagytad a kormányoldalt.
– A karrieremmel együtt. Nem nehéz kitérni a kormányhű meggyőződésből, amikor a kormányoldal eldönti, hogy üldözni fogja az embert.
Ḩaỳŷt bólintott. Fölkelt és az ablakhoz lépett.
Az udvarra nézett az ablakuk. A Testvériség Háza gyűrű alakú, négyszintes épület volt, irodákkal, lakásokkal, mindenféle helyiségekkel – a földszinten két étterem volt, tornaterem, tárgyalók, az alagsorban uszoda, meg még ki tudja, mi minden. A két legfelső szintre, akárcsak a sũùnỹk hajóin, ők be sem tehették a lábukat, ahogy a nem sũùnỹ személyzet sem. A Testvériség Házában idegen nem férhet hozzájuk, kint a városban, Hantérani világán természetesen nem szavatolják a biztonságukat.
– Milyen szép ez az egész – mondta Ḩaỳŷt.
Åmmaĩt követte a tekintetét. A lány az udvar kertjeit szemlélte. Százszínű virágok sokasága vette körül a hatalmas, árnyas fákat. Tavacska, gyermekjátszótér.
– A kapu zárva van – tette hozzá a lány hirtelen. – A kapu örökké zárva van, és csak engedéllyel lehet belépni. Ha valamilyen ügyet akarsz intézni, akkor csak abba az irodába engednek be, ahol az ügyedet elintézik, aztán kirakják a szűrödet. Minket beengedtek az alsó két szintre, a felsőkre minket sem.
– Persze. Ez így van a Testvériség minden külképviseletén.
– Tudom. Csak most eltűnődtem ezen. A mi képviseleteinken jóformán mindenhová beléphet mindenki, legfeljebb a magánlakosztályokba nem. A bácsikám féltucat világon járt a képviseleteinken, és mesélt róla. A Testvériség senkit nem enged be sehová. Közben nálunk összeroppan a gazdaság, a politikai életünk pedig siralmas. Náluk valószínűleg mindkettő jól működik, mert soha senki nem hallott még arról, hogy bajaik lennének. Szerinted nem lehet, hogy a kettő összefügg?
– Az elzárkózásuk és a sikereik?
– Igen. Mi van, ha a képviseleteik és a hajóik elzárt részein valami olyasmit csinálnak, ami sikeressé teszi őket?
– Nem tudom. Ugyan mit csinálhatnának?
– Azt én sem tudom, csak eszembe jutott. Itt fogunk ülni négy vagy öt napot… már úton vagyunk, azt hiszem, huszonhárom napja, hát van időm töprengeni mindenféléről. Mondjuk akár éppen az időszámításról. Te gondoltál már arra, hogy micsoda hülyeség ez a rengetegféle időszámítás? A legtöbb világon nem is a helyi forgási-keringési értékeket veszik alapul… hanem az országuk központi világáét vagy valami egészen mást. Nálunk egy nap az az idő, ami alatt Sỳÿndoṙeìa egyszer megfordul a tengelye körül, de egy keringést nem pont egy év alatt tesz meg. Tizenkét nappal előbb, ha jól emlékszem. Mŷnẽán megint más naptárat használnak, annak semmi köze a világuk mozgásához. A Testvériség is ezzel a lehetetlen időszámítással… harminc napból áll egy évük, és olyan számokkal jelölik az életkorukat, mintha ősöreg fák lennének, nem emberek. Nem mintha lenne bármi ötletem, hogy mire alapozhatnák a naptárukat, ha egyszer nincsen világuk… Nìïndà hány éves például?
– Százhuszonhárom vagy -négy, azt hiszem – felelte Åmmaĩt mosolyogva.
– Na tessék. Egy gyerek. A dédapám hatvanegy évet élt, ennek a felét, és vénséges vén volt már. Az egész csak arra jó, hogy zavart keltsen és örökké át kelljen számítgatni. Én tizenkettő és kilenc vagyok, mennyi az itt a Testvériségben?
Åmmaĩt elővette a vỳriĩsét és számolgatni kezdett.
– Irigylem Nindát, neki sosincs szüksége számológépre, egyből mondja a helyes választ. Te kétszázhetvennégy éves vagy a Testvériségben.
– Borzalmasan hangzik – nevetett a lány. – Nyugtass meg, hogy százat letagadhatok.
– Hát százat biztosan nem, mert ahhoz nyolcéves kiskamasznak kellene lenned, de majd megszokod az arányokat.
– Ha megkapjuk a menedékjogot. Mert ha nem, akkor valamilyen távoli világ szintolyan lehetetlen naptárát kell megtanulnom. Semmit sem tudok a Testvériségről, és el sem kezdhetek tanulni róluk, mert nem tudom, elfogadnak-e majd.
– Ninda erre valami olyasmit felelne, hogy tanulni sosem fölösleges. Ő folyton tanul, és imádja.
– Ugyan. Melyik gyerek szeret iskolába járni?
– Hát, gondolom, itt másmilyenek az iskolák, mint nálunk.
←ng-13 Taka [90] Egyszerű körülményből adódott, hogy interjúkkal kezdődött mindaz, ami Szindorián lezajlott. Ahhoz, hogy nyíltan ki merjük mondani az igazságot, el kellett hagynunk az országot. Akkor pedig ez a kézenfekvő műfaj, amiben ezt megtehetjük. Csak a szúnik távozásától a velem készült első beszélgetés megjelenéséig eltelt időben állítólag milliók nézték meg otthon a Ninda-interjút – illegálisan. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 7.) :: Taka, Aulang Laip, 43 615. famut liktuharan, 420ng‑13 ng-14 politika [-21] Amikor arról mesélt, mennyire fontos pillanat volt életében, amikor készült elhagyni Szindoriát, és nézte, ahogy lezárják a tifongokat, én arra gondoltam: hiszen ő éppen olyan, mint a tifongok. Szilárd, rendíthetetlen, áthatolhatatlan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 25. sómir) :: Hantérani, Testvériség Háza, 43 615. dzsirat nendihilganng‑14 ng-15 fogadás [-20] Hogy mit tartok életem legnagyobb szerencséjének? Hát természetesen azt a bizonyos hajnalt egy eldugott, koszos utcasarkon, ami megfordította az életemet. A csoport egymásra találását. És azt, hogy a felnőttek, akik gyerekkoromban körülvettek, láthatták még, hogy mi lett belőlem. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 2. kötet, 61. sómir, 19. singir) :: Aulang Laip, 43 615. szahut dzsorehan, 810ng‑15→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |