„Amennyire tudjuk, mi vagyunk az egyetlen nép a Galaxisban, akik teljesen elveszítették saját világukat. De a kultúránk nekünk is megmaradt. És az emlékeink.”
Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi,
71. sómir, 6. singir
71. sómir, 6. singir
– A Handagauri értelmezéséről könyvtárnyi irodalom van – kezdte Angrolími; Fendria őhozzá irányította Nindát mint a tárgy avatott ismerőjéhez, és ő szóba is hozta, amikor legközelebb a fhangísilgunban járt. – Van egy vélekedés, amit régi iskolának hívnak: eszerint Ahangalauran nem saját maga találta ki a könyv tartalmát, hanem csak lejegyezte régi történetekből, írásokból, amik még Ősi Földről erednek. Ennek sok minden ellentmond, például hogy nagy mennyiségű írásunk, filmünk, mindenféle dokumentumunk van Ősi Földről, és ezek nem is említik a handika hitet. Nem találtak semmilyen írást, ami a Handagauri ihletője, eredete lehetett volna, és gyanús, hogy miért tűntek volna el véletlenül pont ezek. Nincs tudomásunk róla, hogy valaha létezett volna olyan törekvés, hogy bárki meg akarja semmisíteni a handika vallással kapcsolatos írásokat. Mások úgy gondolják, hogy ő tényleg csak a lejegyzője a történeteknek, de azok nem Ősi Földön, hanem Szúnahaum-sínarraómin születtek. No de az ottani emlékek között sincsen semmi hasonló. Ezért a legtöbben mégiscsak úgy gondoljuk, hogy ő az eredeti szerző, és teljes egészében ő találta ki… mondjuk mint egyfajta elképzelést, hogy milyen lehetett egy primitív kor mitológiája. Akárhogy is, a handika teremtéstörténet önmagában nagyon sok kérdést vet fel.
– Például nem tudjuk, hogy hol játszódik – mondta Lingdzsaéti. – Kidipu nevű csillagot senki sem ismer, és az említett földek nevét is rengeteget kutatták a nyelvészek és a történészek, de semmit sem találtak, ami emlékeztetne rájuk.
– Ősi Földön sem? – kérdezte Szinensi, aki egy ideje szintén gyakori vendég volt a silgunban.
– Nem, ott sem. Az Ílgaszaumiban számos atlasz van Ősi Földről és egyes részeiről, mindenféle korokból, és a szakemberek apróra átvizsgáltak mindent. Egyszerűen nem lehet kideríteni.
– Húmaszun hangrifóran – mondta Ámritin. – Elveszett az idők végtelenségében.
Faurgómi belekortyolt a sendrás poharába.
– Olvastam egyszer egy értekezést, aminek szerzője hosszas kutatás után arra jutott, hogy a szúni civilizáció nem százezer éves, ahogy valamelyik másik szerző állítja, és nem is félmillió, ahogy egy harmadik, hanem kétmillió. Sajnos adós maradt a bizonyítással, hogy miért éppen annyi. A másik két tanulmányt nem olvastam, de bizonyára azokban is hosszas kutatás eredményét foglalták össze, gondolom, hasonló megalapozottsággal…
Kuncogott, és vett egy gerezdet a fóahungyümölcsből.
– Miért, mennyi idős a szúni civilizáció? – kérdezte Ninda.
– Ezt nem tudja senki – felelte Angrolími. – Csak azt tudjuk, hogy Szúnahaum-sínarraómit ötvenezer éve hagyták el őseink, és legalább negyvenezer évet éltek ott. De pontosan nem tudjuk, hogy mennyit. Azt sem, hogy csakugyan egyenesen Ősi Földről vándoroltak-e oda, ahogy a legenda tartja, vagy előbb máshol is éltek.
– Könnyen feltehetjük, hogy mindkettő igaz – mondta Lingdzsaéti. – Nincs okunk feltételezni, hogy az egész nép egyetlen tömbben költözött.
– Egyetértek. És persze azt sem tudjuk, mikor és hol váltak külön néppé.
– Az a nép, amelyikből én származom – tűnődött Ninda –, háromszáz éves sincs… akarom mondani, ez ottani időszámítás szerint van, az nálunk hatezer-ötszáz év. Ők csecsemők mihozzánk képest.
Magától értetődő volt már, hogy a szindorok „ők”, a szúnik pedig „mi”.
Angrolími is evett egy gerezd fóahunt.
– Igen, utánaolvastam Szindoria történetének, amikor megismertelek – még annak idején a sáhaddif csillagjaként is feladatom volt. Néhány tízezer évenként az emberiség belekezd egy-egy nagyobb csillagcsoport gyarmatosításába, ahol külön állam jön létre, és népek születnek. Ez még millió és milliárd évig folytatódhat, mert a Galaxis kilenctizede még lakatlan. Szindoriát is egy ilyen hullámban népesítették be az Enkeri-vidék népei, súmendi bányászok, lilginek, jonertek, kovandok, és lett belőlük egy új nép, a szindorok.
– Kovandok ma is vannak. A többi nevet nem ismertem föl, de Szindoria ma is soknemzetiségű ország.
– Hát persze, sien. Minden társadalom az. Az emberiség alaptermészetéhez tartozik, hogy ha kellően sok ember él valahol, azok csoportokra fognak tagozódni, és azok egy idő múlva külön népekké válnak. De a népek meg is szűnhetnek létezni, átalakulnak egy másik néppé, egybeolvadnak valakikkel és fokozatosan elveszítik korábbi identitásukat, néha esetleg ki is halnak. Az emberek pedig költöznek, vándorolnak, másik országba mennek. Ez így volt Ősi Földön és így van ma a Galaxisban. Amennyire tudjuk, a Galaxis mai népei közül egy sincs, amelyik azonosítható lenne az Ősi Földön az első nagy kirajzás előtt élt népek bármelyikével. A társadalmak örök változásban vannak, és ez így volt és így lesz mindig.
– Simnunná – felelte Ninda mosolyogva.
Szerette ezeket az estéket Angrolímiék nagy nappalijában, csupa barátságos ember között, akik tele voltak mély gondolatokkal.
Szinensi átült az asztal másik sarkához, kicsit keresgélt a dúthin-khandríban, kivett néhány dúthot és elkezdte rendezgetni őket az asztalon. Lingdzsaéti közelebb hajolt, hogy jobban lássa. Ninda arrébb tett egy palack íhafit.
Szinensi kicsit gondolkodott, és kicserélt két lapocskát. Aztán rájuk nézett.
– Felolvasnátok? – kérte Faurgómi, aki távolabb ült.
– Khamin niken – szond iltha – nikhtin – mondta Szinensi.
– A népek örök mozgása része az emberiség örök mozgásának – fordította le az öreg, és bólogatott. – Ezt majdnem így írta Ronit Opszen, csak a szond helyett ő amhint használt.
– Mi a különbség?
– Az amhin pontosabb. „Örökké, amennyire eddig tudható volt és amennyire a jövő sejthető.” A szond tágabb értelmű, az emberiség létrejötte előtti időket is magában foglalja, ezért inkább csillagászati jelenségekre használják.
Ámritin közben lerajzolta a jelet a suagján, s az megjelent az egyik fali képernyőn. Ninda is lemásolta a maga suagjára, hogy megtanulja.
– Akkor az övé jobb, mint az enyém – állapította meg Szinensi, összesöpörte a dúthokat és visszatette a dobozba. – Nem könnyű dolog jó lúmát írni. Akármit gondol ki az ember, valaki már kitalálta korábban.
– Hát talán nem mindent – mosolygott Faurgómi, és keresgélt a suagján pár pillanatig. A fali képernyőn megjelent egy lúma. Több száz jelből álló, nagyon bonyolult rajzolat. – Akármit gondolsz ki, ezzel biztosan nem fog véletlenségből megegyezni.
Ninda olvasgatni kezdte, de olyan sok volt benne az ismeretlen jel, hogy abbahagyta.
– Ezt egyébként Sen Ihu Limjt írta kétezer éve, és az a címe: A női lélek. Sokszor megjegyzik ironikusan, hogy tárgyához képest még túlságosan egyszerű is.
Ninda érzékelte Szinensi mosolyát a mentális kapcsolaton át.
– Egy neri semmit sem tudhat a lélekről, akár férfié, akár nőé – üzente a barátnője.
– Hát nem – felelte Ninda. – A lélek a gondolatokon át nyilvánul meg, ők pedig csak azt ismerik a gondolatokból, amiket kimondanak. Az pedig mindig csak egy elenyésző töredék.
Ezt a szót, hogy neri, ők találták ki, mindazokra, akiknek nincsen mentális képességük. Akiknek pedig van, azokat jarinak nevezték el. Rövidítés volt mindkét szó: nesszun rihakin és jalgit rihakin, vagyis hiányzó érzékelés – meglevő érzékelés.
←nf-1 Handagauri [0] Szerintem a handika vallás egy fikció. Soha nem létezett. Ahangalauran, vagy bárhogyan hívták is, megírta a Handagaurit, de soha senki nem végezte el a szellemek tiszteletének bármelyik szertartását, még Szúnahaum-sínarraómin sem. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 220. sómir)nf‑1 Handagauri nf-2 történelem [-19] Amennyire tudjuk, mi vagyunk az egyetlen nép a Galaxisban, akik teljesen elveszítették saját világukat. De a kultúránk nekünk is megmaradt. És az emlékeink. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 71. sómir, 6. singir)nf‑2 történelem nf-3 derkun [95] Boldogtalan sokféleképpen lehet valaki. Ha beteg, ha elhagyta a kedvese, ha nincs hol laknia, ha rossz emberek veszik körül, s még száz ok miatt. Boldog csak egyféleképpen lehetsz. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 26. sómir) :: Aulang Laip, 43 614. nodzsat angdzsagan, 850nf‑3 derkun→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |