„Az életünk céljait vagy elérjük, és akkor megszűnnek célok lenni, vagy olyan sokáig nem érjük el, hogy már lemondunk róluk. Élni csak úgy lehet, ha mindig újabb és újabb célokat találunk magunknak.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
114. sómir
114. sómir
Szúnahaumon és Auríhaumon is sokfelé járt már. Néhány hajón, egy sor dzserang világon. De soha nem volt még olyan helyen, ahol nem tudta, hol találja a legközelebbi embert, és ne tudták volna őróla, hogy hol van. Egész Gresszin senki sem tudja, csak ez a szárnyas fekete óriás, hogy hol vannak.
Azaz persze dehogynem. Nála van a suagja, aminek a helyét bármelyik másik szúni suagról olyan pontosan meg lehet állapítani, hogy az is látszik, ha egyet lép vagy átteszi a másik zsebébe. No meg a mentális kapcsolat Szinensivel és Lível is érintetlen. De ha ezek nem lennének, kizárt dolog, hogy az Angaur Dzsúrarengiről érkező egyetlen hívásra a gresszi hatóságok ne küldenének a levegőbe mindent, amijük csak van, egy eltűnt gyereket a föld alól is előkerítenének, és biztos, hogy ismernek minden helyet, ahol egy herga le tud szállni. Legalább száz rígin kifutópálya kell ennek a toronymagas fekete…
Ninda kicsit félrehajtott fejjel tanulmányozta Hrondot. A herga már nem volt egészen fekete. Határozott sötétzöld árnyalatot kezdett ölteni.
Hrond szétharapott egy hatalmas gyümölcsöt, legalább a negyediket, aztán lepillantott Nindára. Mély dörmögő hangot hallatott, felnyúlt a szájával, megragadta egy gyümölcs szárát, letépte, lehajolt Nindához, és a lába elé tette a gyümölcsöt.
– Köszönöm – mondta Ninda jobb híján, Hrond pedig folytatta az ebédjét. Ninda kíváncsiságból megkopogtatta a gyümölcsöt. Zöldeskék, tojásdad forma volt, olyan hosszú, mint Ninda maga, az átmérője mint az ő karjának hosszúsága, és minden bizonnyal a súlya is vetekedett az övével. Ha ez ember számára is ehető, alighanem évekig megélhetne belőle, csak nem tudja elfogyasztani. Lehet persze, hogy egy közönséges késsel felnyitható, csak hát kése sincsen. De ez nem zavarta, egyáltalán nem volt éhes, ahogy egyetlenegyszer sem, amióta a Testvériségbe került. Persze szívesen megkóstolta volna, és meg is teszi, ha valaki megmondja, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas-e, és hozzájut valamilyen eszközhöz, amivel kinyithatja.
Növények zörgését hallotta a háta mögött. Megfordult. Állatok jöttek ki a sűrűből, zöldesbarna bundás, hosszúkás fejű négylábúak, Nindának a derekáig érhettek. Négyen voltak. Felé tartottak, de amikor észrevették őt, kicsit kitértek, a közelében haladtak el. A sorban az utolsó megállt, Ninda felé fordította fejét, sárgás színű szemeivel megvizsgálta, kis ormányával beleszimatolt a levegőbe, és halk horkantó hangot adott.
– Ninda vagyok – felelte Ninda, felmutatva jobb tenyerét.
Az állat megint morrant egyet, és csatlakozott a társaihoz. Nem mentek vissza az erdőbe, a tisztás túlsó szélén találtak valami ennivalót, és röffenő-horkantó hangok kíséretében hozzáláttak. Ninda nem félt tőlük. Növényevőknek tűntek, és különben is rajta van az antiöv, egy mozdulattal fellibbenhet a levegőbe, ahol nem érik el. Ami azt illeti, ezzel az övvel vissza is tud repülni a fővárosba, akár egész Gresszit körberöpködheti keresztül-kasul, ez nem fárad el, nem éhezik meg.
Megint Hrondra pillantott. A herga ügyet sem vetett a kis állatokra, továbbra is a gyümölcsöket harapdosta, és határozottan zöld volt már a törzse. Egyre világosabb zöld. A szárnya viszont kékeszöld árnyalatot öltött. A feje mély sárgászöld volt, a lábai sötétzöldek.
Éhes volt! Ezért volt fekete. Az az ember az indítóállomáson természetesen ismeri a hergákat és tudja, hogy ha egy herga fekete, akkor éhes, de nyilván úgy gondolta, hogy még tehetnek egy kört, mielőtt Hrond elmegy ebédelni. Illetve ha Hrond akkor már annyira éhes lett volna, oda se ment volna, hogy fölvegye őt. De ők nem annyit repültek, mint egy normális körnél, körülbelül öt limlit, hanem több mint egy egész derki hosszan, mert ő nem jelzett, hogy forduljanak vissza. Így Hrond ahelyett, hogy visszavitte volna, leszállt, hogy egyen. Ha jóllakott, vajon milyen színű lesz? És hogyan közli, hogy ideje hazamenni? Közli egyáltalán, vagy csak fogja magát és elrepül, esetleg lefekszik aludni?
Ninda persze semmit sem tudott a hergákról. Azt sem, hogy Hrond a földi madarakhoz vagy a hüllőkhöz hasonlítható-e. A Galaxisban több millió világon fejlődött ki az őshonos élet, és közel egymillión érte el azt a szintet, ahol már állatok, növények, bonyolult, összetett ökológiák vannak – de mindössze egy maroknyi van köztük, ahol az állatok elég közel állnak a földiekhez, akár még keresztezhetők is. Gresszi aligha tartozik közéjük, így az itteni állatok szaporodása, belső testfelépítése valószínűleg olyan mértékben eltér Ősi Föld állatvilágától, hogy az ottani fogalmak őrájuk egyáltalán nem alkalmazhatók.
Ráérősen sétálgatott a tisztáson, az élővilágot tanulmányozta, lépten-nyomon felfedezett valami újat. Volt egy piros, majdnem szabályos gömb alakú lény, ami a földön feküdt mozdulatlanul, öt-hat egyed alkotott kis csoportokat. Akkorák voltak, mint Ninda ökle, egyesek még kisebbek. De hiszen ezek gombák, jött rá Ninda, vagy legalábbis valami hasonló életforma. Nem nyúlt hozzájuk. A szindoriai gombák némelyike életveszélyes volt, a csavargók óvakodtak attól, hogy akár csak megérintsék őket. Talált egy tenyérnyi, világoszöld, csillag alakú állatot, aminek testén öt nyúlványon kívül semmilyen jellegzetességet nem tudott megfigyelni, mintha sem szeme, sem szája nem lett volna, csak tapogatott a nyúlványaival és lassan haladt a fűben. Egy kis kígyót, ami mégsem volt kígyó, mert négy lába volt. Egy bokrot, aminek a fele teljesen bele volt taposva a fűbe – nyilván máskor is szállnak le itt hergák, és az egyik rálépett –, de a másik felén színes gömböcskék voltak az ágakon, piros, zöld, lila, sárga, kék, narancssárga… igazán jól nézett ki, de Ninda persze óvakodott attól, hogy bármilyen gyümölcsnek látszó dolgot megkóstoljon itt. Aztán észrevett egy emlősforma állatot, akkora volt, mint egy nagyobb kutya, egy fa törzsén kapaszkodva mászott lassan fölfelé, barna bunda fedte a testét, és időnként őrá is odapillantott két nagy, világító zöld szemével. Voltak madarak is, folyamatosan röpködtek a tisztás fölött és fent a dzsungel fölött is, azok többsége eléggé hasonlított a szindoriai és szúnahaumi madarakra. De volt olyan madár is, aminek a szárnya végén karmok voltak, és meg tudta csinálni, hogy az egyik szárnya karmaival letépett egy gyümölcsöt, aztán azt cipelve leereszkedett és két karmával megfogva enni kezdte. A rovarok kevésbé hasonlítottak az Ősi Földről származókra, ezeknek ugyanis négy lábuk volt, és élénk színekben ragyogtak. Már ha egyáltalán rovarok voltak. A növényeknek többféle virágjuk volt, általában egy nagyobb, fehér vagy valamilyen pasztellszínű, és lejjebb egy kisebb, élénkebb színű.
Hrond morrant egy nagyot, Ninda odanézett. A herga már élénk középzöld színben pompázott, a szárnya kékeszöld volt, s most azt mozgatta, kinyitotta, visszacsukta.
– Induljunk? – kérdezte Ninda szúniul. Hrond, mintha értette volna, megint brummogott. Vagy hát lehet, hogy értette is. Dzselli is egy állat, nem tud beszélni, de ért mindent, amit mondanak neki, már kiskutya korában megtanulta mindenkinek a nevét, a két ház helyiségeinek nevét, s bárkihez oda lehet küldeni.
Hrond megfordult, a tisztás túlsó széle felé, és felnézett az égre. Elég világos közlés volt. Ninda odament hozzá, bekapcsolta az övet, s fellibbent az állat hátára, ráült, becsatolta magát. Megpaskolta Hrond hátát. – Mehetünk.
←oa-25 herga [107] A történet leghumorosabb része: bizonyára mi voltunk az elsők a történelemben, akik egy nő genetikai kódjából megmondtuk, szült-e már gyereket. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 1320.) :: Gresszi, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. senut nesszihuran, 770oa‑25 oa-26 dzsungel [49] Az életünk céljait vagy elérjük, és akkor megszűnnek célok lenni, vagy olyan sokáig nem érjük el, hogy már lemondunk róluk. Élni csak úgy lehet, ha mindig újabb és újabb célokat találunk magunknak. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 114. sómir)oa‑26 oa-27 dzsungel [-21] Ha van népszokás, ami biztosan ősibb, mint bármely ma létező nép, az az, hogy amikor hosszabban akarunk beszélgetni, akkor asztalhoz ülünk és enni-innivalót teszünk magunk elé. Ez a Galaxis-szerte elterjedt szokás csak Ősi Földről származhat. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 25.)oa‑27→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |