„Ha kívül tudsz helyezkedni az időn, láthatod, amint körbefordulva megcsavarodik és aláhull. De távolabbról szemlélve látod csak meg valódi alakját. Téren és időn kívülről látod csak meg, hogy a tér gömb, az idő pedig kör alakú.”
Ninda: Metafizika, 1/8/17.
Ninda korábban már végignézte a képeket és megtanulta, hogy melyik mit ábrázol. Amikor Hait kiválasztott egyet, ők hárman kielemezték a hozzá tartozó gondolatokat.
Az első, amit választott, Ferglúnia volt, egy kopár hegylánc, a lábánál termékeny, zöld mezők, egy kékeszöld lombú erdőcske. Ez Haitot Szindoriára emlékeztette, ahonnan neki egészen más tájak éltek az emlékeiben, mint Nindának, hiszen ő északon élt, nem a sivatagos déli partvidéken. Aztán Tharombé, éjszakai felvétel a Tvemb-síkság városairól, s az égen a telifényben fürdő Szommonk szinte felhőmentesen, látszott egy darab óceán két kontinens között. Ez Haitban nemcsak Szindoria asszociációját hozta elő – megfordult a fejében, hogy a képen a partvonal egy része hasonlít Ỳtleinśwôpra –, hanem Dâlaâra is gondolt, ahol kislány korában járt.
A harmadik kép már érdekesebb volt. Auríhaum, a Szingardzsáni-tóvidék, a kép előterében házacska kertje a Dzsellu partján, aztán a Dzsellu a kis szigettel, ahol mindössze négy fának jutott hely, de mind a négy más színű, az egyiknek világoszöld a lombja, a többinek sárga, narancsszínű és piros. Mögötte a túlparton a Felgiszun domboldala a tarka erdőkkel, de csak a kép jobb oldali harmadrészén, mert balról a tóvidék folytatása látszik, a Jekku egyik holtága, amit Hesznun-Jekkunak hívnak, a Limmin-tó, partján Limminszúgi városkával. És az egész mögött a Súaf égbe törő, hólepte vonulata. Hait otthonosnak találta ezt a tájat, pedig semmire sem hasonlított, amit Szindorián ismert.
A negyedik sorban jó darabig töprengett, amíg választani tudott két félsivatagi táj között. Az egyik Sídi egyik világán készült, a másik valahol nagyon messze, Jakralvi valamelyik világán. Valamelyest mindkettő emlékeztette Szindoriára, a sivatagos vidékre, ahol Ninda élt, de egyébként nem is hasonlítottak. A sídiknél készült képen dimbes-dombos, sárga sivatag volt, elszórt cserjékkel, fűcsomókkal, és a távolban egy zöld folt, alighanem légültetvény. A másikon vörös, vasoxidos sivatag, alacsony növények nélkül, magányosan álló fákkal, az egyik tövében kicsiny, ablaktalan, összetákolt épület, alighanem valami szerszámraktár. Végül ezt választotta.
Az ötödik kép Hent egyik nagyvárosa volt, ahol magas toronyházak voltak az utca egyik oldalán, s a másikon kezdődött a nagy, dús lombú fákkal borított park. A hatodikon a Tirrigin levő U-hegy oldalán épült lépcsőzetes város. Mindkettőt érdekesnek találta, szívesen sétálgatott volna ott. A hetedik kép volt az egyetlen, ami magán Szúnahaumon készült, ahol a nyílegyenesen hömpölygő Szamminába beleömlik a domboldalon lezúduló Dzsílarin, akkora erővel, hogy habzik a víz. Haitnak ez is tetszett, meg a torkolat alatt álló ház, a Dzsílarin étterem, ami egy lapos sziklán áll, és az emberek úgy ehetnek, hogy a lábuk alatt harsog a víz.
A nyolcadik képen egy város Tolmkán, egész magasról fotózva, a kép bal szélén tenger, jobbra a távolban hegyek, a város közepén apró pálcikáknak látszottak a magas toronyházak, és egy hatalmas szürke tömbként a város szélén álló szúni hajó. Haitot lenyűgözte, hogy az egész városban ez az egyetlen dolog, ami jól látható. A kilencedik képen egy erdei ösvény Auríhaumon, amit zöld bokrok és kékeszöld meg zöld lombú fák szegélyeznek, és az egész fölé a jolgin, a herkanu és a dzsilm sárga és narancsszínű lombjai borultak, színpompás alagúttá változtatva az ösvényt. A tizediken Fualg hólepte dombsága, a hóval borított erdők, és két domb között egy kisváros, aminek városfűtése volt, és szabályos ellipszis alakú, zöld lyukat képezett a hószőnyegben. Téli kép volt a tizenegyedik is, egy jégbe-hóba fagyott erdőszél egy tó partján, Rekki valamelyik világán. Az utolsó viszont éppen nyári kép volt, szintén Rekkiről, tengerparti fotó egy nagyváros strandjáról, a háttérben fehér, magas szállodasor, kis parkok, éttermek napernyős asztalkákkal.
Miután Hait a tizenkettedik képet is a tálcára helyezte, amit Ninda mindig odanyújtott neki a háta mögül, megkönnyebbült sóhajjal a Csillagokra nézett. Szinensi és Ángsauri kétoldalról az állványokhoz lépett, elvették őket s már el is tűntek velük az utat engedő emberek között, Ninda pedig megkerülte Haitot és az asztalt, s a Csillagok előtt álló állványra szép sorban kirakta mind a tizenkét képet, nesztelenül, mint az árnyék.
– Köszönjük, sáhaddahum – mondta az Érahaung-szandzsé. – Most egy kis türelmedet kérjük.
Ninda visszasétált Hait mögé és várakozott. De az elméje szoros kapcsolatban állt a Csillagokéval. Természetesen képtelen lett volna egyszerre nyolc embert lehallgatni, valójában kettőt sem. Szinensi és a kirik egyesített segítségével kettőt már igen, de ez volt a maximum, és ez sem ment folyamatosan, csak a kettő között ide-oda váltogatva. Szinensi és a kirik voltaképpen annyit tudtak segíteni, hogy amíg Ninda az egyik embert hallgatta le, addig ők megtartották a másik hullámát, hogy ne kelljen minden váltásnál lebontani és újra felépíteni. Ennél többet csak Lýŷ tudott, aki nemcsak egyszerre több embert ért el, hanem a hullámot át tudta adni Nindának és Szinensinek, sőt meg tudott jegyezni és újra lejátszani jelsorokat, mint aki kimondott szöveget idéz vissza.
A sáhaddif tanácskozásának lehallgatása azonban nem adott ki használhatóbb eredményt, mint amit aztán a Hauhárangi-szími szóban is ismertetett.
– A képlet, amit kaptunk, a következőképpen szól. A sáhaddahum életének első szakaszát biztonságos, védett környezetben élte, ám röviddel azelőtt, hogy elhagyta Szindoriát, rá kellett ébrednie, hogy ez a biztonság félig-meddig illúzió, relatív biztonság, csak addig és annyiban valóságos, ameddig ellene nem fordulnak a szindor hatóságok. Megjósolhatatlan azonban, hogy ezt mivel lehet kiprovokálni. Úgy látjuk, akkor és azáltal vált felnőtté, hogy ezt felismerte. Túl rövid azonban az az idő, amit ezt követően még Szindorián töltött, ezért az a világ még mindig a gyermekkor biztonságos, nyugodt időszakát idézi fel számára. Amióta azonban a Testvériségbe érkezett, újfajta biztonságérzetre tett szert, arra, amit mindig is igyekeztünk megadni polgárainknak: hogy semmiféle hatósági önkény nem zavarhatja többé az életét, ugyanolyan biztonságban van most már valóságosan, amilyenben gyermekként hitte magát.
Kis csend után a Dzsóningar-szími megkérdezte:
– Kérlek, sáhaddahum, felelnél egy kérdésre? Elkötelezettség nélkül, azaz bármit felelsz most, senki sem kérheti számon később, hogy azzal megegyezően cselekszel-e. Szándékodban áll még visszatérni Szindoriára?
– Igen… – Hait megköszörülte a torkát. – Látogatóba igen, de véglegesen nem.
– Köszönöm, sáhaddahum.
Több csillagtársuk nem kívánt szólni. Ninda segített lebonyolítani a szavazást.
– Haurganit. Szóvahut. Rotong. Sáttir. Sáttir. Hilgalut. Dzségar. Indzsilup. Két szavazat a sáttir törzscsaládra.
– Javaslom a dzsilanut törzset – szólalt meg az Áharaun-szandzsé.
Szavaztak és elfogadták. Haitot felvették a sáttir-dzsilanut törzsbe, Óruhongi négyet ütött a baungán, s az Őrző már jött is, de a szertartás sem gátolta meg abban, hogy köszöntse Nindát mint Kis Őrzőt. Hait némileg elfogódottan kelt fel, és bedobta a sapkáját a tűzbe.
Ílarginup, a sáttir-dzsilanut törzs haundihúmatja átadta Hait haundáját.
– Te nem gratulálhatsz neki – súgta oda Ninda Ámmaítnak, mialatt a jelenlevők Haitot ölelgették. – Csak ha már te is megkaptad a haundádat. Előbb szerencsétlenséget hozna.
A férfi rámosolygott; most, hogy ő a kis széken ült, egyforma magasak voltak.
– Honnan tudod ezt a rengeteg apróságot?
Ninda visszamosolygott rá.
– Ez a dolgom.
←nj-14 sáhaddif [85] Az utánunk jövők feltehetik a kérdést: ha a csoportot három receptor alapította, miért beszélnek örökké csak Nindáról? A választ nem a szindoriai Ninda-kultuszban kell keresni, arra megfelelt volna nekik bárki, akit csodálhatnak. Hanem Ninda egyéniségében. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 14.) :: Szúnahaum, Szágain-Szissunut, 43 619. szahut féninnulgan, 790nj‑14 nj-15 sáhaddif [45] Ha kívül tudsz helyezkedni az időn, láthatod, amint körbefordulva megcsavarodik és aláhull. De távolabbról szemlélve látod csak meg valódi alakját. Téren és időn kívülről látod csak meg, hogy a tér gömb, az idő pedig kör alakú. (Ninda: Metafizika, 1/8/17.)nj‑15 nj-16 Ámmaít-sáhaddif [102] Azzal az energiával, amit ostoba emberek arra fordítanak, hogy másokkal gonoszkodjanak, már ki is taníthatnák magukat értelmesnek. (Ninda: Beszélgetések, 97.)nj‑16→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |