„S midőn e csaták véget értek, Aulang Laip letette fegyverét és szólt: Nem, barátaim, nem értünk feladatunk végére. Feladatunk csak most kezdődik. Életet kell teremtenünk ott, ahol a háború elpusztította. Eldobom katonai rangomat és címeimet, nem vagyok hős többé. E perctől növényeket és állatokat honosítok meg mindenütt. Azt akarom, hogy erről emlékezzenek rám.”
Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története,
1164. sómir, 255. singir
1164. sómir, 255. singir
Az Aulang Laip legfelső szintjét elfoglaló, több mint kétezer-ötszáz hirgon területű parkról az útikalauz – amit a Testvériség ideérkező tagjai számára készítenek – elmondja, hogy háromezer fa áll benne, ebből ezer erdőt alkot a fúnir-songiban. Huszonötféle gyümölcsfa van ebben a parkban. A fúnir-nelgiben viszont konyhakert van, ami negyvenféle terményt szolgáltat. Van továbbá egy tó, száz hirgon területtel, egy patak, ami ezerkétszáz nirsi hosszan kígyózik végig a parkon és tér vissza a tóból a tóba, és harminc hidacska van rajta. Az útikalauz térképet is ad, amin minden egyes fa és bokor pontos helye, fajtája, terméshozama rajta van, a virágoskertekről is közli, hogy hol milyen virágok vannak és mennyi, és megnevezi az állatokat, megmondja létszámukat és lakóhelyüket. A karámok a szétir-songiban vannak, itt tizennégyféle haszonállatot tartanak, az ólak pedig a szétir-mindrában, ahol további húszfélét. A vízben tizenkétféle hasznos élőlény van. S persze mindezek táplálékaként további fajok is élnek a parkban: több mint ötszáz makroszkopikus élőlényfaj.
Minderről Ninda nem tudott semmit. Az útikalauzt nem látta. De ahogy körbesétáltak a parkban, azt érezte: hazaérkezett.
Lũakẽàńban a legtöbb növénység, amit ismert, egy-két fából állt, amik többnyire egy ház udvarán álltak, s ha oda szabad is volt bemenni – másoknak persze igen, nekik csak amíg észre nem vették őket –, a fűre szigorúan tilos volt rálépni. Ha megtették volna, valaki biztos kihívja az ervét. Így csak elzavarták őket. Egy esetre emlékszik, amikor nem, egy öreg bácsi kapta rajta őket, hogy a kis udvari növénységen átvezető úton üldögélnek, s akkor a Vörös odament hozzá, mũỳpṙâènt mutatott és udvariasan megkérdezte, hogy nem maradhatnának-e egy keveset, mert messziről jöttek, de hamarosan tovább is mennek és nem jönnek vissza. Az meg legyintett és azt mondta, maradjatok. A Vörös megköszönte és ỸŶkin oltalmába ajánlotta az urat.
Igen, vannak rendes emberek Lũakẽàńban, bár nem sok. De növények – hát az még náluk is sokkal kevesebb.
– Gondolom, otthon nem sok növényt láttál – mondta Kásirun, mintha kitalálta volna a gondolatát. Bár nem lehetett nehéz.
– Nem sokat? El tudnám sorolni az összes fát a városban. Itt… itt egyhelyben állva több fát látok, mint amennyi az egész városban van! Kivéve talán a Felsővárost – tette hozzá. – Arról nem tudok semmit.
– Hát arról én sem. Még nem is jártam a városodban.
– De hisz a nyelvünket is beszéled.
– Más városokban jártam.
– Ḱaŷndïmban is jártál?
– Igen, ott is.
– Hűha. Tényleg olyan hatalmas és gazdag város?
– Hát… elég nagy. Nyolcmillió lakossal már lehet is. Luakeánnak csak hárommillió lakosa van. De hogy gazdag-e, azt nem tudom. Szindoria szegény világ, de gazdagok ott is vannak.
Közben eltávolodtak a lifttől, amit pár lépés szélességben műanyag padló vett körül, azon túl már a füvön jártak. Egy bokor tövében leterített takarón beszélgető társaság üldögélt. Ninda fölnézett a magasba.
– Mintha itt sokkal magasabban lenne a kupola.
– Mennyezet, nem kupola, de amúgy igen, itt magasabb. Ennek a szintnek ötven rígin a belmagassága, tízszer annyi, mint a többinek, így a fák tudnak nőni és nagy mennyiségű levegőt is tárolhatunk.
– Akkor… – Ninda számolni kezdett az ujjain – van a suár meg a szísi meg az angri meg hét szint, az tizenegy, amik öt rígin magasak, az ötvenöt, és van ez, ami majdnem akkora, mint a többi együttvéve, és ez az egész százöt rígin.
– A számítás pontos – mosolygott Kásirun –, de az angri nemcsak kétszintes, hanem az a két szint magasabb is, tíz-tíz rígin, mert igazán sok árut tárolunk.
– Száztizenöt.
– És hozzá kell számolnod mindegyik szint alatt a padlót, ami nem egyszerűen egy lap, hanem két rígin vastag födém, csövek, vezetékek futnak benne, karbantartó automaták szaladgálnak.
– Az még huszonnégy rígin, vagyis százharminckilenc.
– Így van, és akkor már csak a külső burkolatot kell hozzáadnod, ami tíz rígin alul is, felül is, ezért kell a városok szélén tizenkét rígin mélységben kiásni a pályát, hogy leszállhassunk.
– Százötvenkilenc rígin?…
– Igen, körülbelül ilyen magas az Aulang Laip, százhatvannak szoktuk mondani.
– Tudom, hogy az mennyi, benne volt a tananyagban. Tíz rígin egy lìaḩâãd. De hát az nagyon sok. Lũakẽàń nagy kupolája is csak húsz lìaḩâãd magas. Vagyis kétszáz rígin.
– Bizony, nagy hajó. Hatszáz rígin széles és nyolcszáz hosszú. A mi hajóink a legnagyobbak a Galaxisban, és ez még a kisebbek közül való.
– Láttam már hajót kívülről – tűnődött Ninda. – Egész csomót. Voltunk csavarogni a kikötőben, loptunk ezt-azt… de azok a hajók nem voltak ilyen nagyok. Nálunk talán nincsenek is nagy hajók.
– Szindoria kevés hajót használ, és azok sem nagyok. Főleg a rendőrségnél meg a hadseregnél használják őket, meg van egy kis közlekedési vállalat, a bolygóközi forgalomban repülnek. Aki el akar utazni a rendszerből, az vagy velünk utazik, vagy valamelyik csillagközi utasszállító társasággal. Az ő hajóik is sokkal kisebbek, mint a mieink, mert csak utaskabinok vannak bennük, mint nálunk a szísiben.
– Sok utas van a hajón?
– Hát ezt pont nem tudom, de… – Kásirun elővette a suagját, Nindának már a készülék neve is eszébe jutott. – Azt mondja, hogy húszezer egyszemélyes és ötezer családi kabinunk van, és eddig hetven százaléknál tartunk. Mármint ennyit foglaltak le. De maguk az utasok nem biztos, hogy a hajón vannak, hiszen zárásig szabadon járhatnak ki-be.
– És az mikor van?
– Ha azt mondom, hogy famut, akkor tudod?
– Tudom! Vannak egymás után a napok, senut, muhat, nodzsat, famut, dzsirat, higit, szahut. De tovább nem tudom.
– Szahut után elölről kezdődik senuttal megint, és így ismétlődik a végtelenségig.
– De hiszen az éveitek harmincnaposak, akkor…
– Ez a hétnapos ciklus mindig máskorra esik. Hetesnek is hívjuk, ezzel szoktuk megnevezni a közelmúlt és a közeljövő eseményeit. Állítólag ez a ciklus még Ősi Földről ered.
– Az mi?
– Hosszú lenne most elmondani… szóval mikor lesz famut?
– Hát ma van senut karisszinan. Muhat, nodzsat, famut… három nap múlva indulunk?
– Igen. És az év napjait is tudod?
– Senut karisszinan… akkor holnap muhat angdzsagan lesz?
– Igen.
– Aztán nodzsat szílgaran és famut nirséhagan. Aznap indulunk.
– Igen. Az év harminc napjának mind van saját neve. Ma hányadik napja van az évnek?
– Hát ha karisszinan, akkor a kilencedik. És ez évenként újrakezdődik?
– Igen. Melyik az év első napja?
– Saurgéman. Az utolsó meg sziangdzsan. És utána megint saurgéman következik?
– Igen. Mint a hétnapos ciklus, csak ez egybeesik az évekkel.
– Akkor az év első napja szahut saurgéman volt – gondolkodott el Ninda –, és hét év múlva lesz legközelebb szahut saurgéman.
– Igen, hétévenként ismétlődnek a hetesek és az évnapok együtt.
– És most a 43 610. évben vagyunk – jelentette ki Ninda, mint aki hírt közöl. – Mi történt akkor, amikor… amikor elkezdtétek számolni?
– Ez az, amire nem tudok neked válaszolni. A történészek beláthatatlan ideje vitatkoznak rajta.
– Értem. Nálunk csak az ötvenhetedik évnél tartunk, Śyòlliâp Dṙãnalùỳ születésétől számolva.
– Igen, hallottam róla. De mondd csak, miért mondod Szindoriára, hogy nálunk, a Testvériségre meg azt, hogy nálatok? Most már te is közénk tartozol.
Ninda megállt egy falgibokor tövében és felnézett a férfira. Kásirun soha nem felejtette el azt az arckifejezést, amivel megkérdezte, halkan, hitetlenül:
– Ti most befogadtatok engem?
←na-17 lift [-10] Az a nap, amikor elkezdte felfedezni az Aulang Laipot, az első nap volt, amit felfedezésekkel töltött. Az előző nap volt az utolsó, amit még nem töltött felfedezésekkel. (Sileni: Ninda élete, 25.)na‑17 na-18 park [81] S midőn e csaták véget értek, Aulang Laip letette fegyverét és szólt: Nem, barátaim, nem értünk feladatunk végére. Feladatunk csak most kezdődik. Életet kell teremtenünk ott, ahol a háború elpusztította. Eldobom katonai rangomat és címeimet, nem vagyok hős többé. E perctől növényeket és állatokat honosítok meg mindenütt. Azt akarom, hogy erről emlékezzenek rám. (Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története, 1164. sómir, 255. singir)na‑18 na-19 gantir [-25] Nem veszítettem el szindor identitásomat, amikor szúni lettem. Soha nem volt szindor identitásom. Aki nincstelen, annak hazája sincsen, csak egy hely, ahol éppen van. (Ninda: Életem egy falevélen, 63. sómir) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 893na‑19→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |