„Amikor az ostoba ember belekormányozta magát egy képtelen helyzetbe, akkor nekiáll ostoba terveket gyártani, hogy a túloldalon kimászhasson. Pedig csak vissza kellene csinálnia az eredeti döntését – de arra nem hajlandó.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
74.
74.
– Uraim – szólalt meg a belügyminiszter. Egyes számban ezt a szót csak férfiakra alkalmazták, de a szindor illemszabályok szerint többesben használhatta olyan értelemben, hogy az ezredest is magában foglalja. – Több mint egy órája ülünk itt és vitatkozunk, és nem jutunk semmire. A problémát azonban meg kell oldani. Mindannyian tudjuk, hogy államunk biztonsága és rendje, talán fennmaradása múlhat ezen. Még a fantasztikus írók sem gondoltak ki olyan képtelen helyzetet, hogy egy több naprendszert magában foglaló államalakulat jövője egy gyerek kezében legyen, és nem is szabad eltűrnünk. Muszáj valamilyen megoldásra jutnunk.
– Nem akartam én említeni – szólalt meg kis csend után Âraẅt ezredes –, mert nem szeretem a „katona egyenlő erőszak” sztereotípiáját, de ha más nem áll elő vele, akkor nekem kell felvetnem a fegyveres fellépés gondolatát.
– Ezt már többször megvitattam felelős beosztású vezetőkkel – felelte Vỳḩaůteń. – Kivitelezhetetlen.
– Biztos benne?
– Igen, ezredes. Egy sũùnỹ állampolgárt lehetetlen megtalálni a Galaxisban, ha ő nem akarja. Nem tudjuk, melyik hajón van és hol található az a hajó. De ha ezt a kettőt tudnánk is, nem tudunk bejutni a hajó elzárt részére, és végképp nem tudunk ott fegyvert használni.
– De Vỳḩaůteń úr, én nem egy magányos merénylőről beszélek. Korábban eljutottunk arra a következtetésre, hogy Nìïndà nem élő ember, csak egy animáció, vagyis nem lehet megölni. A működtetőit megtalálni képtelen vállalkozásnak tűnik. ÎÌdaṙa és a párja pedig összehasonlíthatatlanul kevesebb fejfájást jelent számunkra. Nem, nekünk nem egy-két ember ellen kell fegyveresen fellépnünk. A problémáink forrása a Testvériség.
– Hadat akar üzenni, ezredes?
– Talán nincs rá elég okunk? Először felmondtak egy érvényes szállítási szerződést, majd ellenünk fordították a többi szállítócéget, azzal az elhatározott szándékkal, hogy tönkreteszik a gazdaságunkat. Majd pedig az államrendünket felforgató üzenetekkel bombáznak minket. Ön szerint mi az elegendő ok a háborúra, ha ez nem, miniszterhelyettes úr?
– Hogyan képzeli el ön ezt a háborút? Ugyebár nincsen egy világ, amit megtámadhatnánk.
– De van. Egy hajójukat kell elsőként megtámadni, éspedig valamelyik világon, mert az űrben igen komplikált volna.
– Vagyis egyúttal hadat üzennénk annak a világnak is – szúrta közbe a miniszter.
– Nos, igen. Szomszédaink magatartása, ami azt illeti, bőven ad rá okot, csak ki kell választani a célpontot. Természetesen a részleteket a vezérkar fogja kidolgozni, ha az elnök úr fehér utat ad a tervnek.
– Természetesen – bólintott Vaìsýl. – Mivel ez egy polgári összejövetel, nekünk itt nyilván nincs módunk ezredes asszony elgondolását kiértékelni, ezt bízzuk a szakértőkre.
– Egyetértek – felelte Âraẅt.
Vỳḩaůteń zsebében jelzett a vỳriĩs. Kivette, elolvasta az üzenetet és bosszúsan horkantott.
– Hát, kérem, ez éppen végszóra érkezett. Nìïndà, vagyis az üzemeltetői megnyertek még egy pert. Ùleỹkś vezető ügyvéd üzent ÃÀndeyńről. A Csillagközi Döntőbíróság ellenünk ítélt az Emberi Jogi Bíróság ellen beadott keresetünk ügyében. Jóváhagyták az egymillió pâàlãńról szóló ítéletet, és meg fogják vitatni a végrehajtási kérelmet.
– Végrehajtás? – hökkent meg Âraẅt. – Erről nem hallottam.
– Nos, arról van szó, ezredes asszony, hogy a csillagközi egyezmények a szokásos végrehajtási eljárást kiterjesztik az államokra is. Nìïndà valamelyik ügyvédje már kérelmezte, hogy vegyék zár alá Sỳÿndoṙeìa állami vagyonát.
– A saját felségterületünkön?!
– Ez a bíróság belátásán múlik. Ha elegendő sỳÿndoṙ vagyont találnak a határon túl, akkor van esély, hogy egyelőre beérik azzal. Mondjuk az összeg tíz százalékával már van esély. Csakhogy ettől kezdve a hajóink nem szállhatnak le sehol külföldön, mert az összes szomszédunkkal olyan a viszonyunk, hogy le fogják foglalni őket és átadják a bírósági végrehajtónak. És ne tudja meg, ezredes asszony, hogy milyen tarifával fogják kiszámlázni a legénység ottani elszállásolásának és hazafuvarozásának költségeit.
– A hadihajóink meg tudják védeni magukat!
– Azok igen, persze. De nyomatékosan tanácsolom a tábornok uraknak: ha az elnök úr jóváhagy valamilyen támadást, azt olyan erőkkel hajtsák végre, hogy a Testvériség megtámadott hajója és annak állomáshelye együttes erővel se tudja őket megadásra kényszeríteni.
– Ezt fölösleges volt mondania – felelte az ezredes bosszúsan. – Izé… elnézést a modortalanságomért.
– Nem történt semmi, ezredes asszony.
– Mi történne, ha a hajóink magánkézben lennének? – érdeklődött Èytunvãḩỳ.
– Ugyanaz – felelte Vỳḩaůteń. – Miután jelenleg törvény írja elő, hogy négyes fokozatnál nagyobb hajó csak állami tulajdonban lehet, és az országban senkinek nincs annyi pénze, hogy akár egyet is megvegyen közülük, mindenki érteni fogja, hogy a hirtelen privatizációval csak az ítéletet akartuk kijátszani, és ugyanúgy lefoglalnák őket.
– Akárhogy is – sóhajtott a miniszter –, egyre inkább azt gondolom, hogy az egyetlen kiutunk a fegyveres ellenállás. Lehet, hogy nem leszünk népszerűek a pacifisták körében, de az utókor ítélete minket igazol majd.
– Kérek szépen egy kis figyelmet – szólalt meg Muẁlaůn. – Amíg önök ezt az érdekes jogi párbeszédet folytatták, nekem támadt egy ötletem. Kérem, legyenek elnézőek, ha képtelenségnek találják, még csak egy-két félhuszad óta dédelgetem az elgondolást. – Megvárta a többiek biztató pillantását, mielőtt folytatta. – Nos, az jutott eszembe, hogy a Nìïndà elleni merénylet tervét ugyebár praktikus okokból kellett elvetnünk. De van egy további ok. Ha Nìïndà meghalna, elnémulna ugyan, de a követelésük azzal sem csökkenne semmit, csak most már nem neki tartoznánk, hanem az örökbefogadó szüleinek. Akiket a sũùnỹ kormány kétségkívül előteremtene, akár azonosak az animáció működtetőivel, akár nem, hiszen nekik az az érdekük, hogy ez a pénz hozzájuk vándoroljon… No de mi van, ha Nìïndà csak egy animáció? Akkor nem örökli senki a követelést. Akkor nincs követelés, hiszen a bíróság csak egy fantomnak ítélte meg ezeket a pénzeket, aki soha nem létezett.
– Értem önt – bólogatott Vaìsýl. – Tehát indítsunk ellenpert, amelyben Nìïndà létezését kérdőjelezzük meg?
– Szerintem igen, miniszter úr.
– Szerintem ne – csóválta a fejét az ezredes. – Nem elég hatásos. Van egy csomó jogerős ítéletük, amiken ez nem változtatna, legfeljebb perújrafelvételt kérhetünk, de nekünk nem ez a fő problémánk. Hanem a kártékony hatás, amit Nìïndà a tömegek moráljára gyakorol itthon. Ha elterjesztjük a hírt, hogy annak az ostoba ÀLAN mozgalomnak a bálványa nem is létezik, önök szerint meddig tart ki a mozgalom, meddig tartanak a tüntetések?
– Nekem tetszik az elgondolás – mondta Èytunvãḩỳ.
– Nekem is – mosolygott Vaìsýl elégedetten. – Ezredes asszony kérem, lenne szíves tolmácsolni a vezérkarnak a kérésemet? Természetesen ők döntik el, hogy javasolják-e az elnök úrnak a fegyveres beavatkozást, illetve konkrétan mifélét, és az elnök úr fogja eldönteni, hogy megvalósítsák-e. Én azonban mint eredendően kíváncsi ember azt szeretném kérni, hogy addig várjanak vele, amíg ki nem derül, hogy milyen hatással lesz Nìïndà leleplezése az ÀLAN-ra. Nem gondolom, hogy ez minden problémánkat meg fogja oldani, hiszen nyilván nem, de mégis látni szeretném a hatást.
– Készséggel, miniszter úr – felelte Âraẅt.
←oa-3 tanácskozás [13] Sokan vannak, akiknek Ninda hírnevét köszönheti. De talán senki nem tett ezért annyit, mint egyetlen ellensége, a szindor állam, amely akkor sem tehette volna Nindát híresebbé, ha ezt akarja, és nem pont az ellenkezőjét. (Hiragi: Akik Nindává tették, Pereim Szindoria ellen, 8.)oa‑3 oa-4 tanácskozás [-7] Amikor az ostoba ember belekormányozta magát egy képtelen helyzetbe, akkor nekiáll ostoba terveket gyártani, hogy a túloldalon kimászhasson. Pedig csak vissza kellene csinálnia az eredeti döntését – de arra nem hajlandó. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 74.)oa‑4 oa-5 indulás [35] Sosem éreztem nagy kedvet, hogy elhagyjam a Felhőt, csak amikor Ninda elindult. Olyankor mindig szerettem volna vele menni. (Hait Kirísz: Ninda, 622.) :: Szúnahaum, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. dzsirat nisszugópan, 530oa‑5→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |