Nincs többé idő,
nincs többé tér.
Sötétség marad,
kihuny a fény.
Nem tehetsz semmit,
várnod kell,
hogy megjelenjen
Limelullí. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Második Eposza)obq→
„Van úgy, hogy nem is kell viszonozni a felkínált szeretetet. Elég elfogadni – és jobb ember leszel.”
Ninda: A fény lúmái, 813.
43 658. szahut nisszugópan
380
Kedves Ninda!
Még csak egész rövid ideje tanulok szúniul, levelet még nem tudok írni, de az ábécével már ismerkedem. Kaptam egy magántanárt, ÏĨmut asszonyt, azt mondja, hogy a betűk elhelyezésére semmilyen szabály nincs, úgy rendezzük őket úhikba, ahogy akarjuk. Leírtuk az én nevemet többféleképpen is: D – Ú – NSZ – I, meg DÚ – NSZI meg máshogy is.
Az iskolai csoportunkkal kirándulni voltunk Àmáẅnt-szigeten, nagyon szép hely, minden tele van ỹlwẅ- és vôrënfákkal, csupa tarkaság, kivéve a tengerparti fehér homokot, szóval igazi trópusi paradicsom. Valami olyasmi lehet, mint Kṙẽssy, ahol nemrég te jártál. De persze ott köznapi sỳÿndoṙ élővilág van, nincsenek olyan fantasztikus állatok, mint Kṙẽssyn. Van viszont helyette szegénység. Nem mintha elmentünk volna valami nyomornegyedbe vagy ilyesmi, csak látom az embereken. Meg a házaikon. Azokon még inkább. Az emberek fölveszik a turisták kedvéért a vidám arcot, de a házaikat nem tudják megvidámítani. Azok szegényesek. Legfeljebb a főutakra eső oldalakat kicsit kicsinosítják, de ha bekukucskálsz a keresztutcákba, ott már látszik az igazság. Ezt az ÀLAN egyik gyűlésén hallottam a tévében, kipróbáltam és tényleg így van. Kopott, töredezett falak – nem ám műanyagból vannak a házak, mint nálunk, dehogy, téglából! soha nem hittem volna még az Államszövetség eldugottabb világairól sem, hogy léteznek még téglaházak, nemhogy Sỳÿndoṙeìáról! –, az udvarokon a földön játszó, szegényes ruhájú gyerekek. Persze nem mehettem oda hozzájuk, a kísérőink észrevették volna.
Most befejezem, nincs itt senki, megnézem a tegnapi gyűlés közvetítését.
ÏĨmut asszony kedves, fiatal és szép, de nekem még mindig te tetszel jobban.
Dẁnśy
Hetes farka volt, nem volt tanítás, de a 3-sibe alapiskola gyerekei összegyűltek az első szinten, a Szimasszut étteremben, hogy elbúcsúzzanak Nindától és Szinensitől.
A szúnik szokva voltak az ilyen búcsúzkodáshoz. Egy szúni család általában csak minden második-harmadik dzsúmi alatt költözik másik hajóra, de ez azt jelenti, hogy mindenkivel, aki hajón él, akár egy-két évenként is megeshet, hogy valaki, akit ismer, másik hajón folytatja az útját. Nindának sem mindegyik ismerőse utazott vele Szindoriától Szúnahaumig az Aulang Laipon: Senszili és Rangikut, akiknek sinnarszésije volt, hamarosan átköltözött a Hengrun Ámbarira; Haurengi, az öreg bíró, janníhaumbeli beszélgetőpartnere a Szisszan Fónirdra; Adzsvut, az egyik első ember, akitől a janníhaumban magyarázatokat kapott, a Fóhinnur Szígível hazatért a Felhőbe, és Auríhaumon találkoztak is később; Dzsund, a jogász már a Felhőbe való hazatérés körül, valamilyen családi okból átment a Jallilut Émire, és velük tért haza; Nilli, az orvos viszont, aki megfürdette őt azon a bizonyos legelső reggelen, az Aulang Laippal tért haza, de már egy dzsúmi óta itt élt az Angaur Dzsúrarengin, találkoztak is, amióta Ninda is ezen a hajón utazott, és most is eljött elköszönni. És itt volt Antras Leinolīris, akivel néhányszor elbeszélgettek saunisi nyelven, meg még jó páran, akiket ismertek.
– Aureima lē Sūnahaumyntas – mondta az ősi szúni köszöntést anyanyelvén.
– Aureima lē Sūnahaumyntas – viszonozta Ninda –, kyno mȳnis liemēnis vātsykas.
– Jövőre Szúnahaumon – ölelte át Szinensit Hilkinu, aztán Nindát is. – Utánanéztem, a Szíminnunak jelenleg nincsen hajójátéka. Honosítsatok meg valamit.
– A fengrát – vágta rá Ahimmi. – Te abban vagy a legjobb.
Nem búcsúzkodtak hosszan, nem szokás. Lementek az aungirkikötőbe és beszálltak a kis hajóba, amihez irányították őket. A holmijukat az automaták már berakták, Lít pedig Szinensi vitte kosárban. A hajócska besiklott az aungirzsilipbe.
– Nahát – dünnyögte Ninda –, ezen a hajón most csak mi vagyunk.
– Majdnem – jelent meg egy férfiarc a fali képernyőn. – Hargdzseni aungaran-fódir, Szíminnu. Az kétségtelen, hogy fizikailag nem vagyok ott, de sudríginnyi pontossággal fogom tudni, mikor hol vagytok, merre haladtok és milyen sebességgel, no meg a benti légnyomást, hőmérsékletet, mindent. Tovább tartana elsorolni, mint maga az út. A két hajó mindössze százezer szirszire van egymástól, és mind a kettőn készültségben van az esszidzsinna – mint mindig, amikor ilyen műveletet végzünk. Hiba soha nem történhet.
– Én nem félek semmitől – felelte Ninda azzal az arckifejezéssel, amit már száz világon Ninda-nyugalom néven ismertek.
– Mi sem – bólintott Hargdzseni. – Cserehajó kizsilipel, indítom. Aungir kizsilipel, indítom. Suórin, Angaur Dzsúrarengi, suórin. Jövőre Szúnahaumon.
– Sénu, sénu, Szíminnu – felelte egy nő, ő is megjelent egy másik képernyőn. – Jövőre Szúnahaumon!
S kiröppentek az űrbe a falatnyi hajócskában – a harmadik képernyő tanúsága szerint, amin csak három számjegy jelent meg: kilenc egész tizenegy század mati. S egy pillanat múlva már el is kezdett csökkenni folyamatosan. Az űrből nem láttak semmit, az ablakokat ilyenkor vastag fémlapok takarják. Hargdzseni arca kísérte őket egy limlin át, lefelé nézett egy képernyőre, amit ők nem láttak, és bőven volt ideje beszélgetni velük.
– Meglehetősen kicsinek fogjátok találni a hajónkat az Angaur Dzsúrarengi után. Ez egy haulgémi, gyorsjáratú teherhajó, suár és szísi nélkül, a lakóterület mindössze két szint és tizenhat szektor. Szabad férőhelyünk sincsen, azért tudtunk fogadni titeket, mert két gantir megüresedett Fénuri és Liemdzsit elköltözésével. De nem lesztek nálunk soká, ha jól tudom.
– Mi is így tudjuk – bólintott Ninda. – Pár éven belül Szunnaszra érünk, de addig még legalább egyszer át kell szállnunk.
– Lesz az két átszállás is, a távolságból és az útirányokból ítélve. Szép világ, jártam ott. Mi dolgotok Szunnaszon?
– Körül akarunk nézni – felelte Szinensi.
– Szeretitek az erdőket, gondolom.
Száz világon volt köztudott – minden részletet igyekeztek kideríteni és megjegyezni –, hogy Ninda felkeresi az erdőket, amerre csak jár. A mostani útján persze nem, hiszen Lí is vele utazott, nem kellett hipertéri üzenetet küldenie. De a Testvériségben alig ismerték őt jobban, mint bármely más gyereket. Rájuk nem hatott az a varázslat, ami elbűvölte a szindorokat és a nyomukban egyre több további világot. Ninda szerint a szúnik ítélték meg őt jól.
– Igen, szeretjük az erdőket – bólintott Szinensi.
– Hát ott lesz alkalmatok óriási erdőt látni.
– Tudjuk – mosolygott Szinensi –, a nyelvtanfolyamnak a világ megismerése is része volt.
– Megtanultátok a nyelvüket?
– Igen, az a tervünk, hogy ott töltünk egy-két évet.
– Értem. Hát az biztos, hogy szép világ.
Beszélgetéssel telt az egy limli. Másfél mati volt hátra, amikor Hargdzseni közölte, hogy az aungir bedokkolt, zárja a zsilipkaput. A cserehajó ugyanekkor dokkolt be az Angaur Dzsúrarengin. Ha nincs ok, hogy olyasvalaki is utazzon egy aungiron, aki aztán vissza akar térni, akkor egyszerűen elcserélnek két aungirt, feleannyi idő alatt megvan és mindkét hajó mehet az útján.
Az óra elérte a nullát és abban a pillanatban kinyílt az ajtó. A Szíminnu aungirkikötője ugyanolyan volt, mint a többi, csak kisebb. Az övékkel együtt öt kishajó sorakozott a hosszúkás teremben, aminek egyik végén a zsilipkapu volt, a másikon a bejárat a hajóba.
←oa-29 fogadás [-11] A Ninda-kultuszt szakaszokra, fokozatokra oszthatjuk, bár ezek pontos körülhatárolása nem könnyű és nem is éri meg a fáradságot. Ahogy Ninda mindig mondta: maga a kultusz lényegtelen, hiszen csak ugródeszka volt, eszköz ahhoz, hogy a Galaxissal meg tudja ismertetni gondolatait, miután őt magát már megismerték. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 18.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lìnsẃet, 59. ńaũḱan 1., a zöld órájaoa‑29 oa-30 átszállás [-6] Van úgy, hogy nem is kell viszonozni a felkínált szeretetet. Elég elfogadni – és jobb ember leszel. (Ninda: A fény lúmái, 813.) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 658. szahut nisszugópan, 380oa‑30 obq [-1019]
Nincs többé idő,
nincs többé tér.
Sötétség marad,
kihuny a fény.
Nem tehetsz semmit,
várnod kell,
hogy megjelenjen
Limelullí. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Második Eposza)obq→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |