„Megkérdezték, tudom-e, ki volt az első, aki felismerte Ninda jelentőségét. Visszakérdeztem. Több mint ötszáz éve rajong érte a Galaxis, de volt már bárki, aki ezt csakugyan felismerte?”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
740. sómir
740. sómir
Aulang Laip
43 616. dzsirat ukingahan
720
Minden úgy volt, ahogy a galaktikus atlasz rövid leírásában állt. Csakhogy Ninda nem olvasta el az egészet, elterelődött a figyelme, ezért váratlanul érte, hogy a sivatag mennyire más volt, mint amire számított. Szindoria vörös sivatagján nevelkedett és járt már sárga meg szürke sivatagokban, de Szuttigu sivatagja – fekete volt.
– Ez az úgynevezett porszén – magyarázta Nikturu, az idegenvezetőjük, aki maga is szúni volt, a külképviselet munkatársa. Persze most ő is hazautazik az Aulang Laippal. – Szervetlen eredetű szén. A felszín nagy részét ez borítja. Ebből van Szuttigu bevételének fele. A másik fele a szén között nyomokban található ritka fémekből.
A szuttigui kupolaváros a szénporsivatag fölé magasodó hegylánc lábára épült. A hegyek persze szürke kőzetekből voltak, nem szénből. A kupolának a sivataggal átellenes oldala a függőleges kőfalig nyúlt.
– Azazhogy valójában az idegenforgalmon is jócskán keres ez a világ – tette hozzá Nikturu.
Amennyire színtelen volt a sivatagban minden, a feketén és a szürkén kívül semmilyen színt nem lehetett látni odakint – olyan színes volt a kupolán belüli. Minden ház négy-öt emelet magas volt, mindegyik más színű és minden emelet más árnyalatú. Az egyik ház zöld volt, a legalsó szint sötét mélyzöld, a fölötte levő olyan zöld, mint a jograt héja, aztán fölfelé egyre világosabbak. A mellette levő kék volt, hasonló színezésben. Az alsó szint utcafrontján mindenhol üzletek, az utcák egészen úgy néztek ki, mint a suár üzletsorai, de itt sokkal díszesebb volt minden. Csakugyan rengetegszer használták a thammidakharan mintákat és a thabbuan stílus más elemeit, és az utcák tele voltak thabbuan nyelvű feliratokkal. Szuttigun él a galaktikus környék egyik legnagyobb thabbuan kolóniája, a nyolcszázezer lakos negyedrésze az, a többség pedig inerkta és horen.
– El tudod olvasni? – kérdezte Nindát Hait, amikor az első thabbuan nyelvű feliratok szembejöttek.
Ninda felmosolygott a kacskaringós betűkre, amik úgy néztek ki, mint egy hosszú, összevissza tekergetett fonal.
– Hogyne. Egydíres fhangímester vagyok, ismernem kell a rendes thabbuan írást is. Ez itt – intett egy sötétlila homlokzatú ház felé, ami előtt húsz-huszonöt asztalka volt meg székek, és emberek étkeztek – azt mondja, Szekhunturan Annukhin rathakasz. Rathakasz éttermet jelent.
– És a többi?
– Hát az a tulajdonos neve.
– Ja, értem. És beszélni is tudsz a thabbuanokkal?
– Talán. Mindjárt megpróbálom.
Ninda besétált az étterembe, Hait, Ámmaít, Szinensi, Rongami és Ángsauri követte, a többiek már szétszéledtek a környéken.
– Khano drant – szólította meg Ninda a bordó egyenruhás fiatalembert, aki az asztalsorok között lépkedett, mellén a cég emblémájával.
– Khano drant – mosolygott a fiatalember, és végignézett a csoporton. – Egy asztalt szeretnének, ugye? Kérem, jöjjenek velem, ott hátul még vannak nagyszerű, kellemes asztalaink.
– Én csak… a thabbuan nyelvtudásomat szerettem volna kipróbálni.
– Ó, az egészen más. Erre nem én vagyok a jó alany, mert csak néhány udvariassági kifejezést ismerek, de azonnal utánanézek, itt van-e a főnök úr vagy valaki a családjából. Ők beszélik a nyelvet. Egy pillanat türelmet.
S már el is sietett. De szinte azonnal vissza is jött.
– Máris itt lesz a főnök úr. De nem ülnek le? Bizonyára kényelmesebb lesz.
Hát leültek egy kis hátsó helyiségben, ahol egyetlen tízszemélyes asztal volt. A nagy ablak buja, zöldellő kertecskére nézett, amit minden irányból az épület falai vettek körbe. Emlékeztetett egy jandrira.
Még le sem ültek, s beröppentek az ajtón a szokásos pincérrobotok, s elhelyezték az asztalon a tálakat, poharakat, palackokat, szakasztott úgy, ahogy az Aulang Laipon ülne le egy társaság beszélgetni. A helybeliek szemlátomást ismerték a szúni szokásokat.
Néhány pillanat múlva belépett a főnök, idősebb úriember rövid, fehér szakállal, fehér lepelruhában, hasonlóban ahhoz, amit ünnepeken a szúnik vesznek a köntösükre. A bőre világos volt, a szeme kék, akárcsak Nindáé.
– Szekhunturan Annukhin vagyok. Köszöntöm önöket házamban.
Szúni nyelven beszélt, a hipnopédia adta könnyedséggel.
– Ninda – volt a válasz. – Namin khom intan niafhat.
– Ambé thond elan thabbuanthakkurídú – derült fel a főnök. – Ommétharan dhrien imszond enthan?
– Hien – bólintott Ninda. – Szumb iheszt antaut fhangídríszáná inkhiembhaman.
– Órim, órim – bólogatott a főnök derűsen, és helyet foglalt az egyik széken. – De talán jobb lesz, ha mégis szúni nyelven beszélünk, mert amint látom, vendégeim közül egyedül te érted a nyelvünket, ifjú fhangímester.
Szinensi megrázta a fejét.
– Jokhtin – mondta. – Ilet khamrut szí fhangíkhom émun.
– No lám. Ilyen népszerű a fhangí a szúni gyermekek körében?
– Nem annyira – nevetett Ninda. – Csak mi ketten foglalkozunk vele. A barátnőm neve Szinensi. Ő még nem tette le a dírvizsgát, de pár napon belül meglesz.
– Megvallom, jómagam nem értek sokat a fhangíhoz. Az én családomban senki sem filozofikus természetű. Mi üzletemberek vagyunk, éttermeket, szállodákat működtetünk több világon.
Ninda mosolygott.
– Elterjedt tévedés, hogy a fhangí egy filozófiai rendszer.
– Mert nem az? Mi hát akkor, fiatal mesterem?
– Egyszerűen a gondolatok rendszerbe foglalásának egy eszköze. A raktárkészleteidet is könyvelhetnéd vele – csak persze azt rábízod a számítógépedre. Írhatsz fhangíban szerelmes verset vagy fantasztikus novellát is. Sokan megtették már.
– No lám csak. Máris tanultam valamit. Köszönöm.
– Nindától mindenki mindig tanul valamit – jegyezte meg Ángsauri. – Ő olyan, mint egy tanító. A thabbuan hagyományban is megvannak a régi tanítók, akik meséltek az embereknek?
– Ó, hogyne. A régiek és a mostaniak is. A thabbuan kultúra nemcsak a fhangí útján fejezi ki az emberi gondolkodás sokrétűségét, hanem egyszerű szóbeli közléssel is. Nálunk az a szokás, hogy minden hetedik nap estéjén összegyűlünk, és mesélünk egymásnak. Régi történeteket, meg újabbakat is.
– Hetedik nap – suttogta Ángsauri. – Miért éppen a hetedik?
Szekhunturan Annukhin töltött magának egy kortyot a thabbuan gyümölcsléből, ami egészen más volt, mint a szúni, Ninda már megkóstolta. Ízletes volt.
– Hát ezt bizony nem tudom, és amennyire megítélhetem, nem tudja senki más sem. Nagyon régi szokás nálunk, hogy az időt hétnapos egységekre osztjuk, és az utolsó nap estéje a hagyomány szerint ünnep.
A szúnik zavartan néztek egymásra. Aztán Ninda feltalálta magát. Ha ez a thabbuan úriember nem tud arról, hogy a szúniknál szakasztott ugyanígy van, akkor ez nyilvánvalóan egyike a Testvériség titkainak, és akkor nem fedhetik fel őelőtte sem.
– Hallottam, hogy a thabbuan kultúra nagyon régi – mondta.
– Igen, így van, ifjú mesterem. Az egyik legöregebb a Galaxisban. Azokról a kultúrákról, amik az úgynevezett második galaktikus népvándorlás előtt már léteztek, lehetetlenség megmondani, milyen öregek, mert a legtöbb korábbi ismeret elveszett. A thabbuan és a szúni kultúra is ezek között van. Ennél részletesebb ismereteim sajnos nincsenek, én csak egy fogadós vagyok, nem történész. De ha beszélni szeretnél egy thabbuan történésszel, azt pillanatok alatt meg tudom oldani. Az unokaöcsém történész, és nincs is messze.
– Örülnék neki – mosolygott Ninda.
←nh-17 fontosság [-21] Csak leülsz vele beszélgetni, és úgy érzed, más világba csöppentél. Ahogy ő gondolkodik… egyszerre érzed azt, hogy mennyire végtelenül eredeti, és hogy ez neked is eszedbe juthatott volna. (Hait Kirísz: Ninda, 124.)nh‑17 nh-18 thabbuanok [4] Megkérdezték, tudom-e, ki volt az első, aki felismerte Ninda jelentőségét. Visszakérdeztem. Több mint ötszáz éve rajong érte a Galaxis, de volt már bárki, aki ezt csakugyan felismerte? (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 740. sómir) :: Szuttigu, Aulang Laip, 43 616. dzsirat ukingahan, 720nh‑18 nh-19 Therra [8] Népünk életadója, örök otthonunk, kísérj el minket! Föld anyánk, kísérj el minket! (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, R941 rind, 1389. sómir, 4311. singir)nh‑19→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |