„Most pedig megkapta az Alkilandun-díj arany fokozatát. Ha meggondolom, hogy a saunisi nászút idején, gyakorlatilag játékból kezdett színészettel foglalkozni…”
Hait Kirísz: Ninda, 740.
Jót mosolyogtak a kis jeleneten. Persze a társaságból mindenki látta a filmet. Alighanem egész Saunis látta.
– No, most pedig hadd halljam: láttátok magatok előtt Ninda arcát, amikor ezeket mondta? Nem a rajzolt lányét, hanem Nindáét. Nem most, hanem amikor a filmet néztétek.
Nevetve bólogattak. Hát persze hogy látták.
– Értem, amit mondasz – felelte Ninda –, és igazat kell adnom neked. Rendben, az a kifejezés volt az arcomon. De nem azért, mert el akartam játszani, csak így volt természetes.
Yras bólintott, és hirtelen szigorúra váltott az arca.
– Akkor beszéljünk komolyan. Én nemcsak színész vagyok, hanem a saunisi rendőrség hadnagya is, és jogom és kötelességem, hogy feltegyek neked néhány kérdést. Hoztál Saunis világára olyan tárgyat, amit tiltanak a törvények?
Ninda szelíden elmosolyodott.
– Nem, nem hoztam.
– Jobb lesz, ha nem mosolyogsz! Megkérdezem konkrétan. Hoztál kábítószert Saunisra?!
Ninda ugyanazzal a nyugodt, csendes mosollyal megcsóválta a fejét.
– Akkor mivel magyarázod, hogy megtaláltuk az ujjlenyomataidat…
– Hagyd már, Yras – szólt közbe Airē. – Ezzel a primitív rendőrjelenettel Nindánál sokkal kevésbé összefogott embert sem hozol ki a sodrából.
Ninda csak mosolygott.
– Pedig akár le is tartóztattam volna – vigyorodott el Yras –, csak hogy egy csepp valódi érzelmet lássak az arcán.
– Valódi érzelmet?! Az én érzelmeim mind valódiak, éppen mert nem vagyok színésznő, én nem eljátszom őket, hanem megélem! Igazán nem akarlak megbántani, de az előadás alatt volt egy pillanat, amikor nem volt hiteles az arcjátékod, és rajtam kéred számon a valódi érzelmeket?!
A színészek elégedetten nevettek rá.
– Most jó – mondták egyszerre mind a hárman.
Ninda a homlokához kapott és elnevette magát.
– Hát jó, rendben van, beugrattatok. S mi következik ebből?
– Az – kezdte a színész most már valóságosan komoly modorban –, hogy mellékesen megtudtuk, hogy olyan összpontosítással tudsz figyelni, mint nagyon kevesen, ha észrevetted, hogy az előadás alatt egy pillanatra kiestem. De ami ennél fontosabb, hogy te nem vagy az a szoborszerűen méltóságteljes bölcs, a szelíd nyugalom āstriskristályból faragott megtestesítője, akinek a fél Galaxis hisz.
– Hát nem is akarok az lenni – felelte Ninda pontosan azzal a szelíd mosollyal, amit olyannyira csodált a Galaxis.
– Persze hogy nem. Ember vagy. Még be is lehet téged csapni. Amit Airēvel csináltunk, az egy ősrégi, nagyon egyszerű trükk, de működött. Azt hiszem, el fogok vele dicsekedni az unokáimnak, ha majd lesznek, hogy be tudtam vele ugratni még Nindát is. Szerintem van benned képesség a színművészetre. Szándékosan nem mondok tehetséget, mert nem tudtam meggyőződni róla, bár persze megnéztelek a tévében, énekelni is, előadásokat tartani is sokszor láttalak. De ezt nem tudom. Úgy gondolom, érdemes lenne megkeresned egy tanárt, akár éppen Orgúfanut, ha tanít még. Sok kitűnő színész vállal ilyesmit. Én is, ami azt illeti, megtiszteltetésnek tekinteném, ha taníthatnálak, csak hát te hazamész a hajódra.
Ninda szenvtelen nyugalommal, a jól ismert szelíd félmosollyal nézett a színészre.
– Az még nem most lesz. Szívesen veszek tőled néhány leckét.
A férfi szeme felcsillant.
– Komolyan mondod?
– Hát persze. Ha hajlandó vagy engem tanítani, örömmel kipróbálnám a színészetet.
– Hogy hajlandó-e… hát erre inkább nem is válaszolok. Nos, lássuk csak… nekem délutánonként próbáim vannak, aztán előadás. Délelőtt ráérsz?
– Akár már holnap.
Ninda ettől kezdve két-három naponként, ahogy mindkettejük időbeosztása engedte, átrepült a dzsungel fölött és egy-két tizedet tanulással töltött. Elsősorban érzelmeket kifejezni arcjátékkal, testtartással, mozdulatokkal.
– Ez csak az óvoda – jelentette ki Yras –, nem tudom, van-e ilyen nálatok, egyfajta iskola előtti iskolát jelent.
– Ismerem – felelte Ninda, a szúnik szokásos módján nem mondva meg, hogy van-e náluk ilyen vagy valahonnan máshonnan ismeri.
– Rendben, tehát ez még nem az iskola. Ahhoz sokkal több idő kell, mint amennyi nekünk van, nem csak abban az értelemben, hogy te nemsokára elutazol, hanem egy-egy alkalommal illene legalább fél napot dolgozni, és lehetőleg nagyjából mindennap. De hát ennyi időm sajnos nincs, és te valójában nászúton vagy. Ha nem az lennél… szóval aki vagy, akkor beajánlanálak egy két sūny kollégámnak, de hát a te nevednél jobb ajánlólevél nincs és nem is kell.
Ninda mosolygott, de vállat vont.
– Én nem kértem ezt, jól tudod.
Uolisban töltött napjaik egyikén elvetődtek a Taurius negyedbe, Saunis legnagyobb hinnul városrészébe. A város képe itt egészen megváltozott. A színes saunisi házak helyett fehér és pasztellszínű épületek sorakoztak a zegzugos, keskeny utcákon, egy olyan építészeti stílust követve, ami magán Hinnuldudon egy évszázaddal ezelőtt kiment a divatból. A két-három emeletes házak alsó szintjén mindenütt üzletek, színes, feliratos táblákkal – akárcsak a saunisi városrészekben, de itt kétnyelvűek voltak és sokkal tarkábbak. És volt egy dzsemrur. Máshol is akadtak nagy piacok Saunison, nem is kevés, csak nem hívták őket dzsemrurnak. Ez a dzsemrur egy négyzet alakú térségen volt, aminek a sarkai fölött feliratok lebegtek a magasban, azok is két nyelven hirdették, hogy itt a tauriusi dzsemrur. A szabályos sorokban elhelyezkedő kocsik között legalább ugyanannyi ember járkált, mint a hinnuldudi dzsemruron, csak itt sokkal kisebb volt a terület. Az emberek nagyrészt saunisi viseletben jártak, alig valaki öltözött hinnul divat szerint, de mindkét nemzetiségből sokan voltak, kétnyelvű zsongás lengte be a teret. Meg persze turisták is akadtak.
Szinensi egy szakállas férfi kocsijánál nézelődött. A kocsin háromféle ábécével írt tábla hirdette: Farren Kahulargi Tenszet, Havarvop. S mellette az egyezményes jelek mutatták, hogy saunisi, hinnul és szúni nyelven is beszél.
– És erről mit lehet tudni? – érdeklődött Szinensi, s fölemelt egy kis logikai játékot.
– Ó, ez egy nagyon kedves darab. Anar gyártmány, lehet vagy húszezer napos, de mintha új lenne. Ez megjárta Szettát, Ombirit, Havarvopot, én magam is játszottam vele, aranyos. Persze elég bonyolult…
Meghökkenten elharapta a mondatot. Szinensi kicsit tanulmányozta a bonyolult, tarkabarka, szabálytalan, térbeli alakzatot, aztán csavargatni kezdte, és néhány pillanat múlva szabályos kocka volt a kezében, szivárványszínű sávokkal. Barátságos mosollyal visszatette az asztalkára a többi mellé.
– T-t-te ismerted ezt már korábban – remélte a havarvopi.
Szinensi megrázta a fejét.
– Most láttad először? – a férfi összecsapta a kezét.
Szinensi mosolyogva bólintott. – Most.
A havarvopi fölkapta a játékot, körbeforgatta, alaposan megnézte, aztán odanyújtotta Szinensinek.
– Akkor én ezt neked adom! A hangszer is azt illeti, aki játszani tud rajta. Én nem tudok, hosszú űrutakon néha elég sokáig forgattam, de nem tudtam összerakni.
Szinensi nevetett és megköszönte. Megint összekeverte, és egy limlivel később, mikor a lányával találkozott, így adta oda neki. Sileni is forgatta, nézegette, aztán néhány mati alatt összerakta ő is.
←pf-12 színház [-25] Ha szomorú vagy, gondolj a gyerekekre, és felvidulsz. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 647. sómir)pf‑12 pf-13 színészet [-21] Most pedig megkapta az Alkilandun-díj arany fokozatát. Ha meggondolom, hogy a saunisi nászút idején, gyakorlatilag játékból kezdett színészettel foglalkozni… (Hait Kirísz: Ninda, 740.)pf‑13 pf-14 szimmusszi [-16] Többen is megjegyezték: hát persze hogy mindenütt tud barátságokat kötni, hiszen egy gyerekkel mindenki kedves. No igen. Csak aztán már anyuka volt és feleség, és ugyanúgy mindenütt kötött barátságokat. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1085.)pf‑14→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |