„Hogy Ninda árnyékában élünk-e? Persze, a szerelmünk első napjaitól kezdve, és így is marad. És nagyon jól van így. Mi nem akarunk szerepelni. Ninda arra termett, hogy világok sokasága kövesse szavát. De ez neki ugyanúgy nem fontos, mint nekünk. Itthon mi egyenrangúak vagyunk, bár ő a családfő.”
Aini: Ninda mint köznapi ember,
18.
18.
Vystonas Kaurīneia
17 330
50
Az utat a Suorantē negyedbe lientán tették meg, ez a jármű akkora volt, mint egy aungir, csak nem a szúniknál szokásos téglaforma, hanem kissé ovális, és a falai teljesen átlátszóak. Kettő kellett a családnak, vagyis Nindáéknak és az aiskane teljes népének. A többi vendég a Jarnavaiškis parkban várakozott rájuk. A saunisi kormány nyolc és a Šūndra harminchat tagja, több mint kétszáz neves művész és tudós, az ide akkreditált nagykövetségek, külképviseletek munkatársai, az Aivynta, az ÀLAN, a Szífín és más testvérszervezetek képviselői, és még sok-sok érdeklődő. Nindáék senkit sem hívtak meg az esküvőjükre, de jó előre tudni lehetett, hogy a parkban és a környéken egy vylvaist sem lehet majd leejteni. Az utólagos becslések szerint hat-nyolcezer ember volt jelen.
A két lienta némán siklott az utcák fölött, majdnem érintve a színes műanyag útburkolatot, és Jōrokyna szélétől mindenhol emberek álltak a házak előtt, integettek, sokan az Aivynta, az itteni Ninda-szervezet fehér zászlócskáját lobogtatták a nagy N betűvel az itteni ábécéből, ami sárga volt és kék vonal keretezte – Ninda hajának és szemének színe –, aztán amikor a lienták elhaladtak, utánuk eredtek a maguk járművén.
Áthaladtak Jōrokynán, végig a Syrnavas úton, balról a Jarynē üzleti negyed épületeit látták, jobbról a rengeteg mesterséges tavacska közül kettőt, az Ynkist és a Kauronist, majd a Leikas hídon át a Sydanē fölött, és ráfordultak a Laurintasra. Ez átvitte őket a Laurīnis negyed lakóövezetén és parkjain, ami után a Suorantē negyed következett. A kocsik behajtottak a Jarnavaiškis parkba és kecses ívben befordultak a Suorānia-emlékmű elé. Itt álltak meg, s az oldalfalak szétcsúsztak, egy-egy vékony oszloppá tekeredtek föl a jármű két végében. A násznép jókedvűen kisereglett, s a közönség lelkesen üdvözölte őket.
A lányok most a saunisi esküvői szokások szerint voltak öltözve: hosszú, fehér ȳlisselyem aurāni, a derékon szivárványszínben irizáló öv, bonyolult mintával, az mindhármuknak más volt. A hajukat is másképpen csinálták most meg, Aini kylanda-rānis frizurát viselt, Szinensi lieska-rānist, Ninda pedig életében először nem kiengedve hagyta a haját, hanem lairīna-rānis frizurában. A homlokukon az esküvői fejdísz, az ylarindē, keresztben futó aranypánt, ami a homlok közepén egy hatalmas zöld drágakövet tart, ez az ylāris, a Saunis fáinak jelképe. Persze āstriskő, a saunisiak olyannyira kedvelt zöld kristálya, a dzsungel fáinak és így a Zöld Golyónak is a jelképe.
Tökéletesen olyanok voltak, mint bármely saunisi házasulandók – kivéve a mellükön tündöklő négy haundát és a Ninda csuklóján ragyogó haudzsit, amik mégiscsak kiemelték szúni voltukat.
A lienták elsuhantak, a tömeg közelebb húzódott, de tiszteletteljes távolságot tartottak a családtól, akikhez most csatlakozott Szillon is; ő egy nappal a lányok után érkezett saját kishajóján, és őt kérték fel a varyntas szerepére. Mindenki fölé magasodó termetén középzöld, vadonatúj kyrsinruha, a feladatát jelző sárga öv, a kezében az āstrispálca. Ő volt az egyetlen a jelenlevő szúnik közül, aki volt már saunisi esküvőn, kétszer is, hírességek házasságkötéséről tudósított. A saunisi szokások nem tartalmaztak olyan kitételeket, mint a szúniknál, hogy valamilyen feladatkörre adott valakit felkérni szerencsétlenséget hoz, bármire bárkit fel lehetett kérni. A lányok Szillont választották.
A folgri végignézett a násznépen, utoljára az előtte álló három lányon. Ninda tekintetéből a jól ismert szelíd, derűs nyugalom áradt felé – s ugyanezt látta a másik kettő szemében is.
Figyelmet kérőn, ünnepélyes mozdulattal felemelte az āstrispálcát, ezt az ujjnyi vastag, karhosszúságú rudat, ami a végén levő stilizált jaršinalevéllel együtt egyetlen darab zöld āstriskristályból készült.
A közönség elcsendesedett. Az aiskanisok mozgásba jöttek, átcsoportosultak a lányok egyik oldalára.
– Aidōria – mondta harsányan Szillon, bár nem ismerte a nyelvet –, sylantē aikasȳli uistas!
– Āndariomis! – felelte a násznép jókedvűen a meghívásra. Szillon a Vystonas Kaurīneia felé fordult, tett két lépést, és megállt nekik háttal. Sileni odaszaladt mellé. Rajta világoszöld leita volt, a hajában félköríves, gyönyörű āstrisköves hajdísz – három drágakővel, a három anyukának megfelelően –, kezében fehéren tündöklő lȳvankascsokor: ő volt az ainda.
A lányok elindultak feléjük, a család utánuk, s a menet útnak indult a Vystonas Kaurīneia felé. Az épület homlokzatán a mindig kint levő világoskék-világoszöld-sötétkék-fekete zászlót most áttették középről jobbra, balról pedig felvonták a Testvériség piros-sárga-zöld-sárga-szürke lobogóját. Szindoria fehér-narancs-citromsárga színeinek híre-hamva sem volt, de mégis jutott zászló középre. Fehér, rajta kék vonallal körberajzolt sárga N betű. Jó előre megkérdezték a lányokat, és ők jóváhagyták.
Néma csendben vonultak végig a park főútján, amit kétoldalról narancsszín lombozatú ruomisok sora szegélyezett, s persze a rengeteg néző. Fél századba telt az út. Szillon és Sileni megállt a Vystonas Kaurīneia karcsú, fehér épületének halványzöld kapuja előtt, amin kidomborítva állt egy jaršina stilizált rajza.
Sileni felnézett, nagyon magasra, Szillon arcára.
– Alavȳri – mondta.
– Ūmasy – hagyta jóvá a férfi, és intett az āstrispálcával. A kapu szétnyílt és kétfelé besiklott a falba.
Az épület belseje egyetlen, kör alakú teremből állt, s abban sem volt semmi más, csak középen egy jaršina modellje. A kupolában csillagos éjszakai eget festettek meg, a falakon körben pedig egy saunisi tájkép volt, a dzsungel és a két város különböző részleteivel, úgy megfestve, mintha ezek közvetlenül egymás mellett lennének.
Sileni magasra tartotta a kezét, Szillon megfogta, így mentek be, s mögöttük a lányok, ők is kézen fogva, mindhárman mindkét párjuk kezét fogták, mint az első esküvőn. Lassan körbejárták a Szillonnál is háromszor magasabb jaršinamodellt, miközben a család besereglett és felsorakozott körben. Kint a parkban kivetítők mutatták a sokaságnak, hogy mi történik idebent.
Aztán Sileniék szembefordultak a lányokkal. A beszéd a varyntas dolga volt, de nemegyszer megesett, hogy külföldit kértek fel, aki nem beszélte a nyelvet, ilyenkor az ainda vette át a feladatát, mint most is.
– Ninda, Szinensi és Aini! – kezdte Sileni csengő hangon, folyékony sauninas nyelven. – Itt állunk Vystonas Kaurīneia jaršinája előtt, a Zöld Világ összes jaršinájának jelképe előtt, mert lehetetlenség, hogy elmenjünk a Zöld Világba és mind a milliónyi jaršina, prienišina, šiunidina és a sok-sok sylankadōris előtt mind kinyilvánítsuk szeretetünket és tiszteletünket. Ősanyáink és ősapáink ezért emelték ezt az épületet és állították fel benne Vystonas Kaurīneia jelképes jaršináját, hogy e helyütt tehessük meg, s érezhessük a Zöld Világ szeretetét és tiszteletét.
– Uomaišiunis – visszhangozták a jelenlevők az utolsó szót.
Karindas, Andrauris, Ynē, Maina és Sieina már a kezében tartotta hangszerét, s most játszani kezdték a Juoraidīnis, a fák himnuszának dallamát, amely a fák csendességével kezdődik, aztán magasra tör és diadalmas, akárcsak a fák.
←pf-5 fesztivál [-15] A legreménytelenebbül ostoba az, aki nincs tisztában azzal, hogy bölcs. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, A2012 rind, 2297. sómir, 680. singir)pf‑5 pf-6 esküvő 1 [-24] Hogy Ninda árnyékában élünk-e? Persze, a szerelmünk első napjaitól kezdve, és így is marad. És nagyon jól van így. Mi nem akarunk szerepelni. Ninda arra termett, hogy világok sokasága kövesse szavát. De ez neki ugyanúgy nem fontos, mint nekünk. Itthon mi egyenrangúak vagyunk, bár ő a családfő. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 18.) :: Saunis, Vystonas Kaurīneia, 17 330, 50pf‑6 pf-7 esküvő 2 [-18] Igazuk van turistáskodó embereknek, a Galaxis valóban túl nagy, hogy igazán meg lehessen ismerni. De valójában egyetlen világ is túl nagy. Kompromisszumot kell kötni. Vagy beéred a felületes megismeréssel – vagy beéred a saját szobáddal. (Ninda: Beszélgetések, 430.)pf‑7→
ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698) | 692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |