„Soha semmilyen csaló nem hitetett el még senkivel olyan hazugságot, amit nem akartak neki elhinni.”
Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből,
59. sómir, 97. singir
59. sómir, 97. singir
Jasszani-Haugímú
43 668. namindan-sillíman
860
– Lian, lian, lian – kezdte Ninda az ősrégi szóval. – Egy olyan történetet mesélek el nektek, amit ti, akik valahol egy távoli világon, a messzi jövőben olvassátok ezeket a sorokat, talán el sem fogtok hinni, pedig ez bizony pontos leírása annak, ami velünk történt. Az én nevem Szekriszun Dzsalb Arokat, és a Fedraki Államba tartozó Dzsilal világán írom ezeket a sorokat. Még lesz időm befejezni ezt az írást, de publikálni – itt Dzsilalon már nem fogom, semmi értelme. Itt már nem hozunk létre semmi újat.
Most, amikor belekezdek az írásba, mindenfelé a városban ugyanaz a szám látható hatalmas jelekkel kivetítve: 443. Naponta néggyel-öttel növekszik. Az én számom 560, vagyis még huszonöt-harminc napot kell várnom. Mire elérjük a számomat, össze kell csomagolnom mindenemet, és előző nap értesítést kapok, hogy melyik kikötőállásban és pontosan mikor kell jelentkeznem. Akkor hajóra szállok, és amikor megtelt a hajó, elindulunk. Tízezer ember utazik egy hajón, szörnyű zsúfoltságban leszünk, ha csak rövid időre is – de túléljük Dzsilal pusztulását.
Hetvenmillió ember menekül most el Dzsilalról. Hogy hová megyünk, nem tudjuk. Fedrakinak még tizenöt világa van, átlagosan százezer embert tudnak befogadni, az másfélmillió, de ideiglenesen még sokkal többet fognak elszállásolni. De a környező államoktól is folyamatosan jönnek a felajánlások, hogy melyik világuk hány embert vállal. Bízunk benne, hogy találunk egy átmeneti menedéket, és később végleges lakóhelyet. A fiam már nagyon régen elment, a nyolcas hajón utazott, mert neki gyerekei vannak, és a gyerekeket legelsőnek vitték, az első kilencven hajó csak gyerekes családokat vitt. Azaz nem jól mondom: még a gyerekek előtt vitték el a terhes nőket, hogy megvédjék a magzatokat.
Naponta beszélek a fiammal és a családjával. Tarankin vannak egy átmeneti táborban. Zsúfoltság van és szegénység, de nem fenyegeti őket veszély.
PLV–4. Ez okozta Dzsilal tragédiáját. Nem emlékszem a rövidítés jelentésére. Valami vegyi anyag, valami jelentéktelen szer, azt sem tudom, hogy mire szolgált – de hibásan kezelték az erőműben, és ez okozott egy robbanást, amiből lett egy sor további. Akik a hibát elkövették, ott pusztultak, és a mérnököknek le kellett zárniuk az egész erőműblokkot. Akkor még csak azt. De a sugárzás folyamatosan terjed, a sugárvédelmisek megállás nélkül cirkulálnak a városban és egyre újabb szinteken zárnak le újabb és újabb területeket. Huszonnégy szintje van a városnak, és tizenegyet már elveszítettünk. De a többi sem fog soká kitartani. Nincs az a szigetelés, amit a kemény radioaktivitás át ne itatna, szét ne marna. Ekkora területeket lehetetlen így szigetelni.
Akik az alsó szinteken éltek, azokat egyenesen a legfelső szintekre költöztették, hogy csak egyszer kelljen menniük, mert úgyis el fogjuk veszíteni az összes szintet, alulról fölfelé, egymás után. A kiürített szinteket a mérnökök teljes egészében kitöltik valami fémhabbal, padlótól a mennyezetig, hogy tovább kitartson, a hajók hozzák visszatérőben. És persze nekiálltak építeni egy átmeneti várost valamivel távolabb, afféle menedékhelyet, ahol meghúzhatjuk majd magunkat. Ez sem könnyű, mert a városon kívül egy molekulányi oxigén sincsen Dzsilalon, csak a belélegezhetetlen gázok. S hát ott is biztosítani kell az energiát, ami itt sincs elegendő az erőmű nélkül, biztosítani kell az utánpótlást vízből, élelemből.
Versenyt futunk az idővel. Amikor egy-egy hajó megérkezik célállomására, az emberek lélekszakadva hagyják el a fedélzetet és olyan gyorsan töltik újra a hajót, amilyen gyorsan csak tudják, hogy fordulhasson ismét. A beszállást is olyan gyorsan csinálják, ahogy csak tudják. A szervezők még arra is figyelnek, hogy az öregek, a lassú járásúak az első sorokban kapjanak helyeket, így amíg a gyors lábúak szaporán megteszik az utat, nekik is van rá idejük, nem maradnak a végére, nem rájuk vár a hajó. Az igaz, hogy Fedrakinak nincsenek nagyon gyors hajói, de az útjukon nincs is mit gyorsítani, így is mire az egyik hajó felszáll, már ott van a kikötőben a következő. Csak egyetlen kikötőnk van. De épül egy új, pár nap múlva megnyitják, és akkor egyszerre két hajó rakodik majd.
Az erőmű igazgatója kijelentette, hogy ő lesz az utolsó, aki hajóra száll.
Ninda elhallgatott, csend támadt az asztal körül.
– És aztán mi történt? – kérdezte Hokarri bácsi.
– Nem tudom. A Hisszufangauri dzsullá eddig idézi.
– Őrizzék emléküket a Galaxis csillagai – susogta Szinensi.
– Nem biztos, hogy meghaltak – mondta Ángsauri. – Talán ők nyerték meg a versenyfutást az idővel.
– Akkor is meghaltak már! Ez sok tízezer évvel ezelőtt volt, te sengiri!
– Ja persze…
– Úgy negyvenötezer éve – mosolygott Ninda. – A Testvériségre még semmiképpen sem számíthattak… igazából nem is lehet tudni, merrefelé volt ez a világ a Galaxisban és melyek voltak a szomszédai.
Namindan-sillíman napját a szúnik az ősökről való megemlékezésnek szentelték. A fiatalok történeteket kerestek a Hatodik súrangirból és elmesélték egymásnak, az öregek leginkább a saját életükről meséltek. Szinensi már első közösen töltött namindanjukon megállapította, hogy ezt a napot Nindának találták ki. Ő főleg a régesrégi Galaxisról mesélt, nemritkán – mint most is – olyan történeteket, amik nem is szúnikkal estek meg.
– Egyetlen Galaxis gyermekei vagyunk – jelentette ki –, szúnik vagy dzserangok, egykoron Ősi Föld napja melengette őseinket. A történetek mindenütt történetek, s bárkivel megeshettek volna.
– Dzsilal tragédiája nem – jegyezte meg Silgel –, mi nem használunk radioaktív anyagokat városok belsejében.
– Ma már senki, a dzserangok sem – felelte neki az öreg Immiru –, de valaha mi is használtunk meg ők is. Máshol is előfordultak szörnyű katasztrófák emiatt, bár hogy a Testvériség múltjában feljegyeztek-e ilyet, azt csak az Ílgaszaumi tudja. Nem ezért tértek le eleink a hasadó nukleáris fűtőanyagok útjáról, hiszen energiára szükségük volt, ez csak óvatosabbá tette őket, hanem mert a himmif használatával biztonságos, jól kezelhető energiára tettek szert.
– Az mi? – kérdezte Sileni.
– Ó, csemetém, hogy magyarázzam ezt el neked… Hát valaha abból lett az energiájuk az embereknek, hogy sok-sok icipici golyót még kisebbre daraboltak. De ez szörnyű veszélyes volt, tönkretette azt a világot is, amiről anyukád mesélt. Ma már úgy nyerünk energiát, hogy összenyomjuk a pici golyókat nagyobbakká. Ez nem olyan veszélyes. Érted?
A kicsi bólintott, aztán megrázta a fejét.
– Nem! Mi az az energia?
– Äip sǒn rôan – mondta Aini –, kŕua dǐt kǐp tò táu mài. Ĺai sa sát kĺon dŕi šin nait kâu…
Sileni méregbe gurult.
– De anya! Ha szúniul nem értem, akkor jalarul sem értem! Dïm šu rôu áp!
– Jól van, sien – simogatta meg a fejecskéjét az édesanyja –, csak ne akarnál mindent egyszerre megismerni.
– Akkor hogy növök meg?!
– Túlságosan is gyorsan – mondta Aini.
←oi-16 ügyvéd [-23] Aktuálpolitika? Nincsen olyan, hogy aktuálpolitika. Ugyanazok a hisztik ismétlődnek újra meg újra, csak más helyeken, más szereplőkkel. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 301.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 60. aîkån 33., a fehér órájaoi‑16 oi-17 Dzsilal [-16] Soha semmilyen csaló nem hitetett el még senkivel olyan hazugságot, amit nem akartak neki elhinni. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 59. sómir, 97. singir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 668. namindan-sillíman, 860oi‑17 oi-18 saunisiak [-21] Ha elpusztítod, nem uralkodsz fölötte – csak elpusztítod. (Ninda: A fény lúmái, 711.) :: Szúnahaum, Harginnur-Ászillaup, 43 668. namindan-algillíszan, 413oi‑18→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
717511 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |