„Hogy mi nekünk szúniknak a Három Fény? Mi a napfény, a víz, a levegő?”
Ílgaszaumi, Numird mondásaiból,
144. sómir, 72. singir
144. sómir, 72. singir
A Galaxis legóriásibb intézményének központja nem állt többől, mint egy tucat jókora teremből, amik társalgóul és rendezvényteremül szolgáltak – természetesen az egyikben örök tűz is égett, ahol a lányok lefolytatták még egyszer ugyanazt a szertartást, amit a földszinti Őrzővel –, s a termek egy sor kisebb irodát fogtak körbe, ahol mindössze húsz-huszonöt ember dolgozott. Ők irányították Hangilaorant, s ezáltal ők voltak a legközelebb ahhoz a nemlétező fogalomhoz, hogy a Testvériség kormánya. Persze mind összegyűltek a kis belső társalgóban, a Hangilaorangi-szídzsiben az új törzscsalád üdvözlésére, élükön Límarrippal, akit ők eddig egyszer láttak, namindan-lidzsúmatankor, de akkor csak képernyőn és nem velük beszélt. Most köznapi kék köntösben volt, nem viselte a fehér szianerget – csak persze a hildzsije volt egészen másmilyen, mint másoké, nem fehér, hanem aranyszínű, szegély nélkül, és a barna-arany jelvényen kívül semmi más nem volt rajta –, és mosolyogva nézett végig a családon.
– Hát ti vagytok az a különlegesség – szólalt meg mély hangján. – Új törzscsalád! Még mindig nem tértem magamhoz.
– Miért, te mióta tudod? – érdeklődött Sileni a kisgyerekek közvetlenségével.
– Majdnem három napja.
– Mi csak tegnap óta… – susogta Ninda.
– No igen, először itt meg kellett hozni a szükséges döntéseket, feltételes módban persze, hiszen az egész a hinahaóran eredményétől függött. Mielőtt elfelejtem, Hait – pillantott az asszonyra –, amikor az Őrző felszólít minket, hogy álljunk fel, az rád nem vonatkozik. Bármekkora jelentőségű a Harmadik Fény fogadása, nem vállalunk kockázatot a terhességed tizedik évében. Te ülve maradhatsz vagy később leülhetsz, ahogy jólesik.
– Szóval a Fénnyel fogunk találkozni – lehelte Szinensi megilletődötten.
– Hát bizony egy új törzscsalád alapításához nem foghatunk ennél kevesebbel. Nos – pillantott a faliórára, ami akkor váltott 494-re –, azt hiszem, el is kezdhetünk készülődni. Megyünk, átöltözünk, egy matin belül itt vagyunk. Ezekben a faliszekrényekben találtok fahuddanokat, kérlek, öltsétek föl, a három kislány kivételével.
– Tudjátok egyáltalán… mi a teendőtök? – kérdezte Hait idegesen, ahogy a kapitány és a többiek is eltűntek az irodáikban, s magukra maradtak.
– Nem – felelte Ninda rendíthetetlen nyugalmával. – Mást tudunk helyette. Szúnik vagyunk. Te sem tudnád a helyünkben, és nem lenne szükséged a tudásra. Szúni vagy, haungszí a Fények alatt.
Ámmaít ezalatt a szekrényekben méret szerint csoportosított fekete klepetusokból kivett két nagyot és három kicsit, és segített a feleségének fölkelni a kocsiból és belebújni, közben a lányok a kicsiket öltöztették fel. 495-kor az ajtók kinyíltak, s visszatért a Híd legénysége, aranyszínű köntösben, barna övvel és barna sapkában, a kapitány kivételével, akinek az öve és a sapkája is arany volt.
– Már itt is vagyunk – mosolygott. – Most már ti is beöltözhettek. Illetlenség lett volna, hogy köznapi ruhában legyünk előttetek, amikor a Fény színét viselitek.
Egy fiatalasszony, Índauri bekísérte őket egy öltözőbe, ahol már várta őket három aranyszínű köntös és három pár arany saru, természetesen a megfelelő méret. Ők fehér övet kaptak hozzá. Gyorsan belebújtak mindenbe és eligazgatták magukon.
– A haundát ne vedd fel, Ninda – intette Índauri, aki közben fahuddant vett a köntösére, barna szianerget és a haundáját. – Majd a fahuddan után.
Azokat is kivette a faliszekrényből. De fehérek voltak. A lányok egymásra mosolyogtak, homlokukra tett kézzel köszöntötték a Fény színét, és fölvették a fehér lepleket. Ninda nyakába akasztotta a haundát is, és bólintott.
– Mehetünk.
A Hangilaorangi-szídzsiben már mindenkin rajta volt a fekete fahuddan, a kapitányon fehér szianerg, a Híd tagjain világosbarna.
– De ez fehér – nézett anyukáira Sileni.
Ők rámosolyogtak.
– A Tudás Fényének színe – felelte Límarrip tisztelettel. – Indulhatunk? Gyertek utánam.
Hait megint felállt a kocsiból és gyalog indult el a menet végén. Elöl a kapitány haladt, majd a három lány, a Híd tagjai, és utánuk a család. A kocsi hangtalanul követte Haitot.
Kiléptek egy ajtón, végigmentek egy rövid folyosón és feltárult előttük egy széles ajtó. Ugyanekkor elsötétült a kis folyosó, amin jöttek. Sötét volt a terem is, ahová érkeztek, de nem teljesen, a mennyezeten halvány fények égtek. A teremben sok-sok ember várta őket fekete lepelbe öltözve, csak a fejük látszott ki. Límarrip arany sapkája valósággal világított, ahogy belépett a Dzsúmbauriba.
Megdöndült a baungá, amely ettől kezdve egyenletes ütésekkel kísérte a menet útját az embertömeg között nyílt folyosón. Útjuk a Tűz Otthona előtt ért véget, ahol az Őrző, egy középkorú férfi rájuk sem hederítve végezte munkáját. Végül megérkeztek, megálltak, a baungá elhallgatott.
– Őrző, kérlek – szólalt meg a hallgatóság kórusban.
– Ki zavarja munkájában Hangilaoran-Dzsúmbauri tüzének Őrzőjét? – érdeklődött az Őrző, mintha nem tudná.
– Hangilaoran kapitánya érkezett hozzád – felelte a kórus.
– Tisztelet adassék a kapitánynak – felelte az Őrző, s most már szembefordulva Límarrippal, homlokára tette a kezét.
– Tisztelet adassék a kapitánynak – zúgta a tömeg.
– Mit kíván Hangilaoran kapitánya Dzsúmbauri Őrzőjétől?
– A sötétség adományát kérem tőled – felelt most Límarrip.
– Nem csekély kívánság, kapitány! – csattant fel az Őrző. – Miért kívánod az Őrzőtől, hogy oltsa ki az örök tüzet, amelyre sok tízezer év óta vigyáz?
– Látni és köszönteni szeretnénk a Harmadik Fényt.
Az Őrző néhány pillanatig tűnődött.
– Ez itt Hangilaoran – mondta aztán. – Azért vagyunk, hogy szolgáljuk a Harmadik Fényt. Az örök tűz fényének is meg kell előtte hátrálnia. Kérlek, légy egy kissé türelemmel.
Visszafordult a tűzhöz és felé nyújtotta a janníruant. Valaki valahol nyilván megnyomott egy gombot, s a tűz néhány pillanat alatt kialudt. Aztán besétált hat ember, persze feketében, egy nagy körlapot hoztak, amit ráfektettek a Tűz Otthonát körbevevő peremre.
Az Őrző visszafordult és ismét a homlokára tette a kezét.
– Teljesítettem a kívánságodat, kapitány. De arról már neked kell gondoskodnod, hogy eljöjjön hozzánk a Fény.
– Úgy legyen – felelte Límarrip, mialatt két újabb ember egy szerkezetet helyezett a körlap közepére. – Hívjuk hát el Hangilaoran-Dzsúmbauriba a Harmadik Fényt.
– Álljatok fel a Tudás Fényének jelenlétében! – harsant az Őrző hangja. – Fedjétek el fejeteket, nehogy kárt tegyen bennetek a ragyogás!
A teremben mindenki a fejére borította a fahuddan csuklyáját, ekkorra az Őrző is elővett egyet valahonnan és belebújt.
Az eddig is gyenge mennyezeti világítás kialudt. Teljes sötétség borult a hatalmas teremre, csak a Tűz Otthonának peremén világított egy vékony, piros körvonal, aminek fényénél semmi más nem látszott, mint a három kislány fehér fahuddanja rózsaszínben, a kapitány sapkája és fehér szianergje, no meg a sok-sok haunda csillogása.
Azután megdöndült a baungá és megjelent a Tudás Fénye.
Két ember hozta a karjában, lassú léptekkel. A teljes sötétben nem lehetett látni, honnan jöttek, csak egy ajtón léphettek be. Kezükben lobogott a fehér láng, amit Nindáék is láttak már Límarrip előtt egy asztalkán, a doktoravatáskor. A baungá minden lépésüket erőteljes döndüléssel kísérte. A Tűz Otthonához lépdeltek, s letették a Fényt a közepén levő szerkezetre. Hátraléptek, s néhány pillanat múlva, amikor egyszerre szólalt meg a baungá és a dzsógir, hirtelen fellobbant a hatalmas, egy rígin magas, hófehér tűz.
– A Fény! – harsant föl egyszerre mindenki a teremben.
←oj-12 a Hajó [6] Címek, rangok, kitüntetések… ráérő emberek csacska játékai. Az a néhány dolog, amit megalapítottunk, sokkal többet ér, mert mutatnak valahová, irányokat jelölnek ki dolgokban. Ha együtt vesszük mindet, szinte már majdnem annyit számítanak, mint a gyerekeink mosolya. (Ninda: Életem egy falevélen, 780. sómir) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 669. nodzsat nirséhagan, 450oj‑12 oj-13 a Fény [40] Hogy mi nekünk szúniknak a Három Fény? Mi a napfény, a víz, a levegő? (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 144. sómir, 72. singir)oj‑13 oj-14 törzsalapítás [-22] Én vagyok a törzsem – a törzsem vagyok én. Ha én alapítottam, ha utolsóként maradok belőle, ha hárman vagyunk, ha sok millióan – mi vagyunk. Nem érted, mit jelent a törzsed? Nézz bele a Harmadik Fénybe. (Ninda: Metafizika, 1/43/61.)oj‑14→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |