-9 ←pe-4 Szúnahaum [-12] Van, aki szerint a táncosi és tanári pályámnál még fontosabb, hogy én neveltem föl Nindát. El kell hárítanom a dicsőséget. Őt nem lehetett fölnevelni, és nem azért, mert már százhúszas éveiben járt, amikor találkoztunk. Mindenhogyan ő nevelt volna föl minket. (Hait Kirísz: Ninda, 32.)pe‑4 pe-5 Ninda-történetek [-9] Annyi sok mitikus hős van, akikről történetek sokaságát költötték. Nindáról igyekeztünk semmilyen történetet sem költeni. Éppen elég mitikus az igazság is. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. ńaũḱan 29., a lila órájape‑5 pe-6 rohanás [24] Sosem kereste az alkalmat, hogy még tovább növelje hírnevét, gyarapítsa hőstetteinek számát. De olyan Galaxisban élünk, ahol ezek folyton kínálták magukat. (Hait Kirísz: Ninda, 460.) :: Dzsisszáfaur, Alara Viti, 43 702. famut nisszugópan, 770pe‑6→

---

„Annyi sok mitikus hős van, akikről történetek sokaságát költötték. Nindáról igyekeztünk semmilyen történetet sem költeni. Éppen elég mitikus az igazság is.”
 

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
61. ńaũḱan 29.
a lila órája
Áẁr doktor az elbeszélés végén mókásan meghajolt ültében. A társaság megtapsolta a történetet.
  – Ez tanulságos volt és egyszersmind szórakoztató, doktor úr – gratulált Èroḩy. – Lássuk: ki következik?
  Áẁr hipersebész benyúlt a dobozba, kicsit kotorászott a kártyák között, és kihúzott egyet. Fölmutatta. A kártyán a miniszterelnök arcképe állt.
  – Hát jó – bólintott Vỳḩaůteń. – Úgy gondolom, ez a történet is illik a játék szabályaiba, ámbár nem egészen Nindától hallottam, de ő említette egyszer, az egyik beszélgetésünk során, egy hasonlatban. Itt voltunk a nappaliban, ő pontosan ott ült, ahol most Eĩdì. Csak vázlatosan ismertette a cselekményt, aztán én kerestem meg a forrását. Nem tudni, hogy hol írták, mely országnak melyik világán, és azt sem, hogy mikor. A szerző a Raninar nevet használta, de ehhez a névhez semmilyen más írásművet nem találtam. Nyilván álnév. A történet szerint vele magával történt, valaha régen, fiatal korában, hogy egy kis hajón utazott, egy szál maga, ő volt a pilótája. Valami elromlott a hajóján, és ő ott maradt egy lakatlan naprendszerben, segítség nélkül. Hipertéri kommunikáció nem létezett még, vagy csak neki nem volt, ez nem derült ki. Hát nekilátott, hogy egyedül megjavítsa a hajóját, szegényes eszközeivel és még szegényesebb tudásával. Sokáig küzdött, míg a hiba forrását megtalálta a hiperhajtóműben, de ahhoz, hogy kijavítsa, be kellett mennie a hajtóműtérbe, ahol halálos sugárzás uralkodott – úgy értem, radioaktív sugárzás, ebből sejthető, hogy a történet igen régen játszódik –, de azt mondta magának: ha nem csinálok semmit, beleőrülök az egyedüllétbe, aztán meghalok; ha meg tudom javítani, talán elérek egy lakott világot, amíg még meg tudnak menteni, vagy ha nem, legalább emberek között halok meg. Sikerült is a művelet, kijavította a hibát, és amilyen gyorsan csak tudta, a legközelebbi lakott világra vitte a hajóját, már az űrből szólt nekik, a mentők lent várták, egyenest mentek vele a kórházba. Kiderült, hogy akkora sugáradagot kapott, amibe ott rögtön, már a hajtóműtérben bele kellett volna halnia, és képtelenség volt, hogy még mindig él. De élt és egészséges volt. Kiengedték, hazament a saját világára egy másik hajóval, élte tovább az életét. Megnősült, gyerekei lettek. Makkegészséges volt. Csak az volt a furcsa, hogy nem változott semmit, a gyerekei már kamaszkorban jártak, és ő még mindig fiatalos volt, az emberek nem hitték el, hogy az apjuk, nem pedig a bátyjuk. Orvoshoz ment, sok orvos vizsgálta sokáig és sokféleképpen, és megállapították, hogy nem öregszik, amióta az a nagy sugárártalom érte. Hogy miért nem, azt nem tudták megmondani. A felesége megöregedett és meghalt, aztán a gyerekei és az unokái is, ő pedig még mindig fiatal volt. Többször is családot alapított, és túlélte valamennyiüket. Egy nap aztán megírta a történetét és elvitte egy könyvkiadóba, ahol már a századik nemzedékbeli leszármazottai dolgoztak.
  A jelenlevők eltátották a szájukat. Csodálkozásukat Ỹveìn festőművész öntötte szavakba.
  – De miért mesélt el Nìïndà egy fantasztikus novellát?
  – Azt mondta, belegondolni is rossz, hányszor veszítette el ez az ember a feleségét és a gyerekeit. De mégis mindig, amikor ez bekövetkezett, újra és újra családot alapított, mert fiatal maradt, és vágyott a családi boldogságra. Annál nem fontosabb semmi.
  – Igaza volt – mosolygott Dẁnśy a barátnőjére. A többiek megértően bólogattak, ők is mosolyogtak, és Vỳḩaůteń húzta ki a következő kártyát.
  – Eĩdì – mutatta fel.
  A lány nem töprengett, mindenkinek volt már ideje kiválasztani az ő Ninda-történetét.
  – Az én kedvenc történetem nem sok újdonságot tartogat senkinek, hiszen ti is itt voltatok. Amit nem láttatok személyesen, azt láttátok a tévében, azóta egymilliószor megnézte az egész spirálkar. Az a bizonyos lẙaikś harminchatodika. Azazhogy azt, amit mondani szeretnék, nem láthattátok a tévében. Mi Dẁnśyval ott ültünk a Dòsṙeẃt parkban, amikor az a rengeteg hajó megállt fölöttünk… sokat gondolkodtam azon, hogy azt az érzést milyen kifejezéssel lehet leírni, de nem nagyon tudom megmondani. Aki itt volt a fővárosban, mind átélte… én fenntartás nélkül bíztam Nindában, azt csak remélni tudtam ugyan, hogy ő maga is eljön, de ha az ő népe jön, az nem jelenthet rosszat. Amikor megjelentek a robotok… hát… eléggé megdöbbentem. Mondtam Dẁnśynak, hogy ezek fegyverek, és én azt hittem, hogy békével jönnek. Ő pedig rám nézett, sose fogom elfelejteni a szavait: „És nem úgy jöttek? Ha meg akartak volna támadni minket, egyetlen hajóval is szétlőhették volna az egész várost.” Akkor kattant bennem a helyére minden. Hát persze. Ijesztő volt, rémületes és nyomasztó az a sok ezer hatalmas városhajó a fejünk fölött, a zöld órájából feketét csináltak, de nyilvánvaló volt, hogy ez Ḱïyṙeàn és a hívei miatt kell, hogy semmiféle ellenállásra ne is merjenek gondolni, mert némelyik közülük lehetett volna akkora őrült, hogy szembeszáll a megszállókkal, ha nem ekkora erőkkel jönnek. Sokkal később aztán Åmmaĩt magyarázta el nekem, hogy nem erről van szó, hanem a Testvériség csakis így tér vissza egy olyan államba, amellyel felmondta a diplomáciai kapcsolatokat. Szóval megláttuk azt a kishajót ereszkedni, és fölötte ott volt Ninda kis fehér testőrrobotja… és akkor csinált Dẁnśy valamit, amit akkor teljesen értelmetlennek hittem, elkezdett rohanni velem a Nûssïẘp-szoborhoz. De minek? Nem él annyi sỹŷrśen ezen a világon, ahány ember volt abban a parkban, ott is, ahol mi voltunk, a Śaẅẁm parkban is, mindenhol – hiszen emlékeztek. Meg is kérdeztem, hogy mit akar, de csak rohantunk. Azt hiszem, mi voltunk az egyetlenek abban a huszadban, akik futottak az egész belvárosban, mindenki csak ült vagy állt egy helyben és nézett fölfelé, a hajókra meg a kivetítőkre. A Lŵmyn vizét el lehetett volna lopni tőlük. Mi meg csak futottunk, át az aluljárón, és valahogy egyszerre éreztem, hogy a fejünk fölött zajlik a történelem, meg hogy most éppen mi csinálunk valamiképpen történelmet, mert azt ugyan nem tudtam, hogy mit akar Dẁnśy, de biztos voltam benne, hogy valami fontosat, különben nem rohannánk ott lent. Már azóta bíztam benne, amióta beszervezett az ÀLAN-ba. És akkor kiértünk a szoborhoz, közben a kishajó csak jött lefelé, mi pedig furakodtunk előre az emberek között, nem is értem, hogy nem állítottak meg minket, hogy mit akarunk pont mi ott… de persze igazából értem, senki se figyelt ránk, elvihettük volna mellőlük a szobrot, ők is csak a hajót nézték meg mi is. És hát ugye az óriási boldogság után, hogy eljött Ninda, egy huszad múlva előlép Dẁnśy és megszólítja… őt, magát Nindát!… azt hittem, ott esek össze.
  – Hé, te sengiri – nevetett a kedvese, és megcsókolta.

---

←pe-4 Szúnahaum [-12] Van, aki szerint a táncosi és tanári pályámnál még fontosabb, hogy én neveltem föl Nindát. El kell hárítanom a dicsőséget. Őt nem lehetett fölnevelni, és nem azért, mert már százhúszas éveiben járt, amikor találkoztunk. Mindenhogyan ő nevelt volna föl minket. (Hait Kirísz: Ninda, 32.)pe‑4 pe-5 Ninda-történetek [-9] Annyi sok mitikus hős van, akikről történetek sokaságát költötték. Nindáról igyekeztünk semmilyen történetet sem költeni. Éppen elég mitikus az igazság is. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. ńaũḱan 29., a lila órájape‑5 pe-6 rohanás [24] Sosem kereste az alkalmat, hogy még tovább növelje hírnevét, gyarapítsa hőstetteinek számát. De olyan Galaxisban élünk, ahol ezek folyton kínálták magukat. (Hait Kirísz: Ninda, 460.) :: Dzsisszáfaur, Alara Viti, 43 702. famut nisszugópan, 770pe‑6→

---

ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 (2137 › 60:45) 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624)	692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	19 (2%) 673