95 ←nf-12 hipnopédia [-14] Ámmaít a barátom. Ezért elnézem neki, hogy olyan sokáig nem tudta, mi a fontos és mitől. (Ninda: Életem egy falevélen, 344. sómir) :: Aulang Laip, 43 614. muhat liktuharan, 900nf‑12 nf-13 vizsgálat [95] Azt kérdeztem, mit gondol, mi tette ennyire mássá Szindoriát és a Testvériséget. Ne gondold – felelte –, hogy attól, hogy én vagyok én, valami különlegesen csavaros választ fogok adni. A válasz mindig ugyanaz. A hatalom és a pénz elosztásán múlik minden. Szindorián rosszul van elosztva, a Testvériségben pedig jól. (Sileni: Ninda élete, 52.)nf‑13 nf-14 haddisí-fongdzsirut [103] Egyre többen és többen tudtunk róla, hogy Ninda rendkívüli. Mindenki egy-egy másik részletét. A teljes képet csak a csoport tagjai ismerhették meg – és nem is szabad senki másnak. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 11.) :: Auszíní, 43 614. nodzsat nendihilgan, 980nf‑14→

---

„Azt kérdeztem, mit gondol, mi tette ennyire mássá Szindoriát és a Testvériséget. Ne gondold – felelte –, hogy attól, hogy én vagyok én, valami különlegesen csavaros választ fogok adni. A válasz mindig ugyanaz. A hatalom és a pénz elosztásán múlik minden. Szindorián rosszul van elosztva, a Testvériségben pedig jól.”
 


Hinengiben megfagyott a vér, amikor a haddisí-tuekanon megszólalt a riasztójelzés. Még soha nem szólalt meg. Pontosan annyi ideje volt, hogy ránézzen az adatokra, átkapcsolja a gépet SILG-re és kétszáz egységgel lejjebb vegye a teljesítményt, és máris berontott Fáhaurt doktor két mentővel.
  – Mi történt?!
  – Nem tudom!
  Fáhaurt villámgyorsan nézte végig az adatokat, és már írta a parancsokat a gépnek, L T V H P E A…
  – Sáu! – kiáltott fel Haufá, rémülten meredve Nindára, aki kinyitotta a szemét és csak nézett a semmibe. A mentő már kapott volna a táskájához, hiszen a gyereknek az egész agya kiéghet, de ekkor Ninda nyugodtan odanyúlt a kioldóhoz, lenyomta, aztán fölemelte mindkét kezét és levette a fejéről a sisakot. De megállt a mozdulatban, ahogy észrevette az embereket.
  – Mi történt?
  Fáhaurt odalépett hozzá és fölkapta a javun-tuekant.
  – Még nem tudjuk, talán műszaki hiba. Megvizsgállak.
  – Szó sem lehet róla – pillantott Ninda az érzékelőhálóra.
  – De, szó van róla. Ha ellenkezel, még el is kábítalak, de akkor eltorzul az eredmény. Súlyosan károsodhat az agyad, ha nem csinálom meg ezt a vizsgálatot. Maradj nyugton!
  Ninda kénytelen-kelletlen hagyta, hogy a fejére tegyék a javun-tuekan hálóját. Pedig Lýŷ megmondta, hogy agyvizsgálatot nem szabad engednie. Bár azt nem mondta, hogy miért.
  – Fáhaurt – szólalt meg.
  – Tessék.
  – Amit a vizsgálat mutat, az orvosi titok?
  – Hát hogyne.
  – Rendben. Senkinek nem szólhattok róla.
  – Jó. Te csak feküdj nyugodtan. Ne beszélj, ne mozogj, igyekezz nem gondolni semmire.
  Az agyvizsgálat eredménye egyszerre volt megnyugtató és kétségbeejtő. Semmi sem következett be azokból a szörnyűségekből, amiket a szakirodalom leír a helytelenül alkalmazott vagy hibásan működő hipnopédiás kezelésről, Fáhaurt azonnal haddisátin-hangé módba kapcsolta a készüléket, és zöld jelzést kapott, minden rendben. De aztán megnézte a gyerek agyát rendesen is, és nem értett semmit. Nem mintha bármire, amit látott, azt mondhatta volna, hogy kóros. Ez kétségtelenül egy egészséges agy, de semmi nem olyan benne, mint egy normális emberi agyban. Fáhaurt nyolcszáz éve volt agykutató orvos, és pontosan tudta, milyen változatai lehetségesek az emberi agynak, beleértve az összes ismert veleszületett, betegség folytán szerzett vagy baleseti károsodást, eltérést, abnormalitást. Nemcsak az emberi agyakat ismerte, a képletek megvoltak az Ősi Földről származó összes emlősállatról és a más világokról való, hasonló fejlettségi szintű állatokról is, talán egy-két kivétellel. De ez a kép semmire sem emlékeztette, amit valaha látott.
  Mintha lyukak lettek volna a gyerek agyában. Nem fizikai értelemben, az agyállománynak magának az anatómiai felépítése nem térhetett el a normálistól, annak sokkal drasztikusabb következményei lettek volna. Amit lyukakként nevezett meg, azok a haddasíszan-haturígí elektromos szerkezetében voltak. Például a K1-es szektorban látott egyet, elkezdett ránagyítani, megpróbált benézni a lyukba, ami alagútként vezetett valahová a mélybe – és egyszer csak nem volt ott, a haturígí normál struktúrájában találta magát. Megkísérelte más üzemmódokban is, de az eredmény ugyanaz volt.
  Megpróbálta összefoglalni a gyereknek.
  – Nézd, őszintén be kell vallanom, hogy nem tudom mire vélni, amit látok. További vizsgálatokat kell csinálnunk. Érzel most bármi rendkívülit, szokatlant?
  – Az agyam egészséges – felelte Ninda nyugodtan, ahelyett hogy a kérdésre válaszolt volna.
  – Ezt azért jó lenne alátámasztani néhány vizsgálati… – Fáhaurt mondata félbemaradt, mert a képernyőn szokatlan aktivitás kezdődött, az elektromos struktúra teljesen megbomlott, átrendeződött, a lyukak sötét sávokká nyúltak, amik lassan vándorolni kezdtek a haturígí szerkezetében.
  – Mire gondolsz most? – kérdezte, igyekezve tompítani izgatottságát.
  – Áttekintem a ma tanultakat – felelte Ninda közönyösen.
  Valójában nem ezt tette. Szinensivel és a kirikkel feltérképeztette az elméjét, egészen más szempontok szerint, mint amit bármilyen műszer mutatni tudna.
  – Nem értem, mi Fáhaurt gondja – jött Szinensi hallhatatlan hangja a hajó egy távoli pontjáról. – Az elméd tökéletesen ép és érintetlen. És nem változott semmi a működésében. Minden zugát úgy ismerem, mint a tenyeremet, többet tudok róla, mint amit az orvosi műszerek valaha tudnának.
  A kirik a maguk érzelemnyelvén ugyanezt közölték.
  – Ezt a képet alaposan meg kell vizsgálni – hallotta az orvos hangját. – Beszélnem kell egy-két kollégámmal.
  – Titoktartást ígértél – felelte Ninda gyanakodva, de továbbra sem ült fel és nem nyitotta ki a szemét.
  – Akikkel beszélni akarok, azok is orvosok. Megtartják a titkodat. De ha valami veszélyes van az agyadban, azon segítenünk kell.
  – Semmi veszélyes nincsen az agyamban.
  – Nem kétlem, hogy jól érzed magad, de az átvitel mindössze két derki után vészleállással megszakadt, ennek oka van és ez is okozhat további sérülést.
  – Hinengi itt van? – kérdezte Ninda változatlan nyugalommal.
  – Persze hogy itt vagyok, sien – hallotta az asszony riadt hangját.
  – Milyen sorrendben mentek át a művek?
  – A… a válogatás sorrendjében.
  – Mi az utolsó?
  – Jahanin-szódzsan – pillantott Hinengi gyorsan a jegyzékre.
  – „Mit kerestek Sáhuttun-harindi rétjein, Dzsild-szettun tavainak mélyén, Fongészin-dzsaharan erdeiben, a Hallirt barlangjában? A boldogságot? Egész idő alatt magatokkal hurcoltátok. Ha nem tudtok önmagatoktól boldogok lenni, sehogy másképpen nem fogtok tudni. Vagy valamit, ami kisebb jelentőségű, mint a boldogság? Minek, ha nem vagytok boldogok? – Ezeket mondá Jahanin az egybegyűlteknek, akik módfelett elcsodálkozának és úgy indulának haza.” Mondj még egy művet, Hinengi, most valahonnan a közepéről.
  – Nem, ne mondj, Hinengi – mondta Fáhaurt, és intett a mentőknek. – Átmegyünk a kórházba, meg kell vizsgálnom téged alaposabban.
  – Semmi bajom – morgott Ninda, de végül is ellenkezés nélkül tűrte, hogy Haufá és Angírani kigurítsa a hipnoággyal együtt, egyenesen a közvetlenül az ajtó előtt álló mentőkocsiba. A felnőttek is beszálltak, a kocsi fölemelkedett és pillanatokon belül egyenesen a kórház egyik helyisége előtt szállt le.
  A vizsgálat hosszú volt és unalmas. Ninda csak feküdt egy ágyon, élőszóval Hinengivel és telepatikus kapcsolaton át Szinensivel beszélgetett, hogy ne unja magát annyira, a vizsgálatból nem érzett semmit – és nem is lett semmi használható eredmény. Ugyanaz jött ki mindenféle módon. Fáhaurt végül széttárta a karját.
  – Ezekkel az eszközökkel nem fog menni. Meg kell néznünk az agyadat a szinaptikus kapcsolások szintjén.
  Ninda sóhajtott.
  – Az agyam egészséges, de ha ez téged megnyugtat, akkor tessék, tedd meg, csak ne tartson soká.
  – Pedig soká fog tartani, mert ahhoz haddisí-fongdzsirut kell, egy mikroelektromos analizátor, ami nekünk nincs itt az Aulang Laipon. Nagyon jól fölszerelt kórházunk van, de erre még sosem volt szükség.
  – Vagyis idehozatsz egyet?
  – Nem. Az Auszíní kórházában van egy, és ők itt vannak a közelben. Pont feléjük tartunk. Előremegyünk a mentők egyik hajójával.
  Ninda sóhajtott.
  – Szerintem ez az egész teljesen fölösleges.
  – Nézd, a döntés természetesen a tiéd. De az életveszélyt még mindig nem zárhattuk ki. Az agyad elektromos struktúrája teljesen rendellenesen viselkedik. Tudod, mi a különbség egy érző, cselekvő, gondolkodó ember és egy halott között? Az agy elektromos struktúrája, a haturígí. De más veszély is van. Ha a haturígíben bizonyos változások zajlanak le, abba nem hal bele az ember, élni fog – már amennyire az életnek nevezhető, mert nem tud beszélni, nem tudja a tagjait mozgatni, csak fekszik tehetetlenül. És még nagyon sokféle veszély létezik. Bárcsak megnyugtathatnálak, hogy ezek téged nem fenyegetnek, de voltaképpen ugyanannyit tudok, mint amikor beléptem a hipnolaborba.
  – Engem nem kell megnyugtatni – közölte Ninda rendíthetetlen nyugalommal. – Pontosan tudom, hogy nem fenyeget semmilyen veszély.
  – Akkor nyugtassuk meg azt a tizenhét orvost is, akik az elmúlt derki során a te agyképeidet bújták, jó?

---

←nf-12 hipnopédia [-14] Ámmaít a barátom. Ezért elnézem neki, hogy olyan sokáig nem tudta, mi a fontos és mitől. (Ninda: Életem egy falevélen, 344. sómir) :: Aulang Laip, 43 614. muhat liktuharan, 900nf‑12 nf-13 vizsgálat [95] Azt kérdeztem, mit gondol, mi tette ennyire mássá Szindoriát és a Testvériséget. Ne gondold – felelte –, hogy attól, hogy én vagyok én, valami különlegesen csavaros választ fogok adni. A válasz mindig ugyanaz. A hatalom és a pénz elosztásán múlik minden. Szindorián rosszul van elosztva, a Testvériségben pedig jól. (Sileni: Ninda élete, 52.)nf‑13 nf-14 haddisí-fongdzsirut [103] Egyre többen és többen tudtunk róla, hogy Ninda rendkívüli. Mindenki egy-egy másik részletét. A teljes képet csak a csoport tagjai ismerhették meg – és nem is szabad senki másnak. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 11.) :: Auszíní, 43 614. nodzsat nendihilgan, 980nf‑14→

---

ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 (2137 › 60:45) 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624)	692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	19 (2%) 673