„Amióta létezik az emberi faj, mindig voltak szegények és gazdagok. Mindig voltak, akik jómódban éltek, és akik nyomorban. Azt szokták mondani, hogy ez természetes, ilyen az élet. Csak azt nem mondta még meg senki, hogy miért természetes.”
Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből,
68. sómir, 40. singir
68. sómir, 40. singir
A kis mikrobusz már a sivatag fölött járt, telve ellenségességgel.
– Nìïndà azzal csinált magának népszerűséget, hogy az elnök urat szidalmazza. Pedig ő egy nagyszerű ember, akinek Nìïndà soha a nyomába sem fog érni!
– A felét eltaláltad. Nindának soha esze ágában nem lenne egy diktátor nyomába lépni. A másik fele viszont tévedés. Ninda nem szidalmazza Ḱïyṙeànt. Csak elmondja, ami van. Amit mindenki tud, mindenki lát, mindenki a maga bőrén tapasztal. Majdnem mindegyik tévébeszédében azt kérdezi…
Larenka néhány pillanatig simogatta a vỳriĩst, és megjelent megint Ninda.
– De már sokadszor kérdezem, hogy mi szükségetek van éppen rám ahhoz, hogy elmondjam, mennyire velejéig romlott a Ḱïyṙeàn-diktatúra. Magatoktól nem tudjátok? Ti most is ott éltek. Ha nem jövök én és nem mondom el, hogy az iskolás gyerekeknek minden reggel fel kell állniuk és kórusban hálát kell zengeniük az ő jótevőjüknek, Vûyrd Ḱïyṙeàn elnök úr… micsodájának is? „Őméltóságának”? Közben pedig ugyanezeknek a gyerekeknek a kilencven százaléka nem jut elegendő, jó minőségű élelemhez, és csupa hazugságot tanulnak az ország történelméről. Szóval ha nem jövök én és nem mondom el mindezt, akkor nem így van? Igen, én voltam az első, aki nyilvánosan kimondta. No és? Hol van az már? Létrejött az ÀLAN mozgalom, naponta több millió ember tüntet, remek szónokok akadnak köztetek, akik most már szintén kimondják. Ti többet tudtok nálam a sỳÿndoṙ helyzetről, én például nem tudtam erről az iskolai kötelező hálanyilvánításról sem, hiszen Sỳÿndoṙeìán nem jártam iskolába.
Larenka megállította a felvételt.
– Válaszd ki tetszésed szerint Ninda bármelyik állítását, amit nem tartasz igaznak, és bizonyítékok sokaságával fogok szolgálni. Ninda nem ad bizonyítékokat, mert akikhez beszél, azok még nála is jobban tudnak mindent, de nekem az a munkám, hogy dokumentáljam, ami Sỳÿndoṙeìán zajlik. A Belső-Galaktikus Hírügynökség és a társult médiatársaságok egész híranyaga rendelkezésedre áll, sok millió órányi felvétel a Szövetség összes világáról, csak mondd, mire vagy kíváncsi. Hinni akarsz Ḱïyṙeànnak? Kérlek, ahogy óhajtod. A te döntésed. De akkor hozz informált döntést. Ne azért higgy Ḱïyṙeànnak, mert otthon a belügyminisztérium politikai főfelelőse az ő tiszteletét zengi, könnyen teheti, a havi fizetése több, mint amennyi pénzt egy gyári munkás két év alatt keres. Ne azért higgy Ḱïyṙeànnak, mert nem tudod, hogy a közvetlen közeledben, a Dṙômeyń utcában vannak családok, ahol akkor van mit enni, ha a segélyszervezetek visznek. Azért higgy Ḱïyṙeànnak, mert tudod mindezt, és tudatosan úgy döntöttél, hogy neki akarsz hinni.
– Mindenki tudja, hogy a szegénységet Nìïndà mýśvïnjei okozták – morogta Eĩdì. – Kereskedelem nélkül hogy lenne áru a boltokban?
– Hát ezt nem mindenki tudja. Ezt csak azok tudják, akik szándékosan elnéznek két tény fölött. Először: a szegénység természetesen sokat rosszabbodott a Testvériség távozásával, de már azt megelőzően is milliók éltek a létminimum alatt. Másodszor: a kereskedelmi kapcsolatok felbontását a Ḱïyṙeàn-vezetés provokálta ki azzal, hogy a saját állampolgárainak millióit nem vette emberszámba, a saját törvényeit nem tartotta be, és legvégül előre kitervelt rasszista támadást indított egy békésen sétálgató társaság ellen, azzal a céllal, hogy a Testvériség távozását kiprovokálja. Ezt is bizonyítani tudom, egy szavadba kerül. – Larenka a helyzetjelzőre pillantott. – Nos, egy huszad és megérkezünk. Meghívlak.
– Hová?
– Színházba.
Eĩdì az órájára pillantott. A számlap már zöld volt.
– Nem mehetek el egy esti előadásra a szüleim tudta nélkül.
– Ó, ez ne aggasszon. Még ebben az órában otthon leszel. Ez egy különlegesen rövid előadás.
S a kocsi mintegy végszóra leszállt egy kis utcán. Éppen olyan csendesnek tűnt, mint ahonnan eljöttek.
Dẁnśy kipillantott az ablakon.
– Hol vagyunk?
– Lũakẽàńban. A másik irányba nézz. Az ott a Kaỹỳp színház.
Miközben kiszálltak, Larenka kivett valamit a zsebéből, szétbontotta négyfelé, egyet-egyet odaadott a két gyereknek. Eĩdì értetlenül forgatta. Fekete sivatagi porálarc volt, rajta fehérrel az egymásba kapaszkodó M és N betű. MÙRỸN – NÌÏNDÀ.
Dẁnśy habozás nélkül az arcára illesztette. Eĩdì felháborodott képet vágott, de Larenka fölemelte az ujját.
– Légy szíves, tedd föl. Itt senkinek sincs fegyvere, de ökle mindenkinek van. A szép ruhád, az ápolt külsőd itt nem ajánlólevél a jó társaságba, ellenkezőleg. Àstennel csak ketten vagyunk, egyikünk sem jó verekedő, és nincs is semmi kedvünk megverni senkit. Néhány ŷomra innen már nagyon ellenségesen néznek arra, akinek szép a ruhája, és nem viseli ezt a jelvényt.
Eĩdì igyekezett nem mutatni, hogy fél, de kicsit remegett az ujja, ahogy becsatolta a tarkóján az álarc szíját.
Tényleg csak néhány ŷomot sétáltak, a kocsi az emlékhely közvetlen közelében szállt le. Kis embercsoport vette körül, akik ott üldögéltek, beszélgettek, nem csináltak semmit. Eĩdì döbbenten nézte az emlékhelyet. A tér szélén állt, de olyan helyen, hogy a talajon gördülő kocsiknak kerülni kellett. Kis földhányás, akkora, mint egy óvodás gyerek, teleültetve a gyász fehér ÿŷmĩnvirágaival, s a közepéből zászlórúd állt ki, rajta fehér zászlócskán ugyanaz a jelvény feketével, ami az ő porálarcukon. A dombocska tövében tábla, két fényképpel. Nìïndà – és Àntãs Vìlëèyt. A képek jobb alsó sarka leszakítva.
Eĩdì pontosan tudta, ki volt Àntãs. Imádta a hangját, a tekintetét, egész lényét. Öt és tizenegy éves volt, amikor a sztárt meggyilkolták, éppen elég idős ahhoz, hogy fülig szerelmes lehessen belé, és napokig zokogott utána.
A két felnőtt leguggolt a dombocska mellé, mintha sír lenne. Dẁnśy szintén. Eĩdì kis habozás után közelebb lépett és követte példájukat. Elszorult torokkal bámulta a fényképeket.
– Egy és tizenkét évvel ezelőtt – kezdte Larenka csendesen – négy ember halt meg itt értelmetlenül. Kettőnek a családja azt kérte, hogy férjük, apjuk fényképe ne legyen itt. Egynek itt van az arcmása. A negyedikről soha nem készült kép. Nem tudjuk, milyen volt, nem tudjuk, hogy hívták. Csak azt tudjuk, hogy soha nem kapott mást, csak verést és bántalmazást, míg végül śyỳllu tizenkilencedike reggelén egy dühöngő őrült agyonütötte. Mi, az ÀLAN tagjai neveztük el őt arról a kislányról, akibe minden bizalmunkat vetettük. Nyugodjanak mind békében. Szomhovakon daremban kavolandraszin.
– Ṫaro omḍan aken naṛiḍom imat – felelte rá Àsten az itt beszélt nyelvek egyikén, ami talán a másik Nìïndà anyanyelve lehetett.
Larenka sóhajtva felállt, s megvárta, hogy ők is fölkeljenek.
– Akkor hát mehetünk a színházba.
De nem a színház felé indult, hanem éppen az ellenkező irányba. Beléptek egy lakóház kapuján, le a lépcsőn a pinceszintre, és Larenka végigmutatott a piszkos, poros folyosón.
– Ninda sokszor járt erre. Gyertek. Van itt egy alagút a tér alatt, ami a színházba vezet.
←ob-13 Larenka [16] Ha még gyerek vagy és megkérdezik, mi akarsz lenni, amikor felnősz, feleld azt: önmagam akarok lenni. (Ninda: Beszélgetések, 266.)ob‑13 Larenka ob-14 Luakeán [-22] Amióta létezik az emberi faj, mindig voltak szegények és gazdagok. Mindig voltak, akik jómódban éltek, és akik nyomorban. Azt szokták mondani, hogy ez természetes, ilyen az élet. Csak azt nem mondta még meg senki, hogy miért természetes. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 68. sómir, 40. singir)ob‑14 Luakeán ob-15 Eĩdì [83] Pillanatok alatt köthetsz életre szóló barátságot. Pillanatok alatt le is tudod rombolni. Működésben tartani, az a nehéz. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 68. sómir) :: Szíminnu, 43 658. szahut lilgamíszan, 373ob‑15 Eĩdì→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |