„Egyszer azt mondta: ha a lieháknak nem kellene a sáhaddif elé állniuk, akkor a Sésszin-szúni neki soha a kezébe sem került volna.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
231. sómir
231. sómir
Ott kezdem a történetet, ahol az előző történet véget ért: azokban a napokban, amikor a sarangák utolsó támadását visszavertük, és a megmaradtak összegyűltek Sésszin-szigeten. Még nagy számban megvoltak a sómannirok és a lindzsauk, és a velguk nagy része is, de a sindangé törzs súlyos veszteségeket szenvedett, és a nahemdáknál egyetlen tiszt sem maradt. Aznap Hínafaurd volt a namti parancsnoka, ő hívta össze a tagságot a bunker egyik legelrejtettebb termébe. Nyolcvankét élő tagja volt még a namtinak. Mindenki megtette jelentését, már akinek jelentenivalója volt, és azok nem voltak sokan. Úgyis tudtunk mindent.
Hínafaurd elmondta javaslatát: hagyjuk el Haringsát, az egész naprendszert és a közeli csillagrendszereket is. Végül is Haringsá nem a mi világunk. Azt már elveszítettük. Algahilk megkérdezte, hová akarna menni, és Hínafaurd azt felelte: nem tudom.
Azon az éjjelen az öt törzs minden tagja felszállt a megmaradt négy hajónkra, összesen négyezer ember, abból ezerkétszáz gyerek. Egyszerre indultunk, hogy ne lehessen bemérni minket, hiszen utóvédet nem volt honnan állítanunk, bár a saranga légvédelem nem láthatott el Sésszin-szigetig. Végül nem is üldöztek. Néhány nap alatt elértük az Angáhapan-övezetet, ahol nem találhattak ránk. Itt csatlakoztak hozzánk a Mínahan törzsei: a hengrik, a nefandák, a muahtanok és a nimdzsik, összesen kétezer ember két hajón. Elindultunk, hogy belevesszünk a Galaxis végtelenségébe. Azóta a Galaxisnak azon a részén szúni hajó nem járt, és nem is fog, amíg utódaink emlékeznek fogadalmunkra.
Útközben, a hajókon alakítottuk ki új rendünket, amit feljegyeztünk az Ílgaszaumiban, a Szúnahaum-sóhipun című könyvben. Úgy döntöttünk, nem keresünk magunknak új világot. Kóborolni fogunk a csillagok között, és azzal foglalkozunk, amihez mindig is értettünk: kereskedünk. Mindegyik hajónk másfelé indult, s ettől kezdve csak a namindanon találkoztunk. Új nevet is vettünk fel, mert testvéreinknek tekintettük egymást, a szúnik megmaradt kilenc törzse, az ősi szóval: Szúnahaum Testvériség.
Ninda tűnődve olvasta az ősrégi krónikát. A szúnik időszámítása nem itt kezdődik, a történet elejére ki van írva, hogy nyolcezer évvel az időszámítás kezdete előtt történt, vagyis körülbelül ötvenezer évvel ezelőtt. Szindor naptár szerint az nagyjából kétezer év.
Tehát elűzték őket egy háborúban, nem is a saját világukról, hanem egy későbbiről, és azóta nincsen saját világuk. És van kilenc törzs. Sómannir, lindzsau, velgu, sindangé, nahemda, hengri, nefanda, muahtan, nimdzsi. Már kétszer elismételte, amikor rájött, hogy hiszen lehet, hogy ma már nem is ezek a törzsek vannak. De vajon hogy fogják eldönteni, hogy ő melyikbe tartozik?
A könyv ezután hosszan tárgyalta a kalandokat, amikbe az első hat hajó keveredett – Ninda gyorsan megtanulta a nevüket: Sangir Ándri, Illu Hauri, Rongi Hauri, Inkaszté, Angin Szimmuat és Hengászaun. Később új hajókat építettek, egyre nagyobbakat, s ma nekik vannak a Galaxisban a legnagyobb hajóik. Kásirun is ezt mondta. No persze más népek nem is laknak hajókon.
Sok szót nem ismert a szövegben. A namtiról sejtette, hogy valamilyen vezetőség lehetett akkoriban, a sarangák nyilván az ellenség. De hogy a namindan mi lehet, azt nem tudta. Volt több is, Mínahan, Ílgaszaumi, de ezekről tudta, hogy tulajdonnevek, mert vastag vonalakkal rajzolták meg a betűiket. Az Ílgaszaumi nyilván valamilyen írásmű.
Nem volt különös érzés, hogy tud olvasni, és azt is tudta, hogy miért, a hipnopédia így működik, amit a hipnoanyag részeként tanul, az olyan, mintha világéletében tudta volna. De az nagyon különös volt, hogy könyvet olvas. Néha látott embereket az utcán Lũakẽàńban is, suag volt a kezükben – azazhogy vỳriĩs, ahogy ott hívják –, talán olvastak vagy beszélgettek valakivel, vagy hát bármit csinálhattak. Neki eszébe sem jutott arra gondolni, hogy esetleg olvasnak. És persze az még kevésbé jutott valaha is az eszébe, hogy ő maga megtanuljon olvasni, és hogy milyen érzés lehet ezt csinálni. Sokszor látott feliratokat a falakon, állókat és mozgókat, színeseket, képeseket. A képeket meg szokta nézni, de az eszébe sem jutott, hogy a betűk valami érdekeset jelenthetnek. Végül is azok a betűk az ő számára nem is nagyon lehettek fontosak. De most – könyvet olvas.
Érdekes érzés volt. Amikor arról olvasott, hogy a Rongi Hauri ércet rakodott Keszandán, akkor látta maga előtt Keszanda vörös sivatagját, mindenfelé óriási sziklák hevertek, és ott állt a hatalmas hajó – ezer ember élt rajta, hát igazán nem lehetett olyan kicsi, mint amilyeneket a kikötőben látott, de persze az Aulang Laipnál sokkal kisebb, a szöveg említette, hogy az ezer ember és a rakomány csak elég szűkösen fért el a fedélzeten –, és jól megrakott, hatalmas dimakocsik hordták az ércet. Miközben sejtelme sem volt róla, hogy nézett ki igazából a Rongi Hauri, és arról sem, hogy milyen világ Keszanda. Vörös sivatag odakint van, Lũakẽàń körül. Fogalma sem volt róla, hogy Keszanda milyen. Semmilyen más világot nem látott még, csak a Hỹdaiń moziban. Csak elképzelte valamilyennek.
Mindent elképzelt valamilyennek, amit olvasott. Voltak világok, amikről a könyv leírást is adott, bár többnyire csak egy-két mondatban. Szaundzséról azt írta, nagy hegyek vannak rajta, ő pedig rögtön látta maga előtt a nagy hegyeket, egészen olyannak képzelte el, mint a Sývâẽrn-hegyvidéket, amit többször is látott a Hỹdaiń moziban.
Aztán a könyvben új fejezet kezdődött, ami visszatért a kezdeti időponthoz.
Ezért mi, a szúni nép megmaradt törzsei úgy határoztunk, hogy megőrizzük hagyományainkat, nyelvünket és kultúránkat. Amennyire lehet, elősegítjük a természetes népszaporulatot, hiszen mi vagyunk a legkisebb nép a Galaxisban, de emellett felveszünk magunk közé minden olyan dzserangot, aki közénk akar tartozni és méltó rá, hogy befogadjuk.
Ninda elgondolkodott ezen a részleten. Igen, ő közéjük akar tartozni, de honnan tudják, hogy méltó-e rá? Honnan tudták tegnap reggel? Mindenki azt mondja, hogy ő most már a Testvériség állampolgára, tehát befogadták anélkül, hogy bármit tudtak volna róla, de miért? És ha így van, miért kell még felvételt nyernie valamelyik törzsbe is?
A kérdéseire egyelőre nem remélhetett választ – tovább olvasott, amíg meg nem éhezett. Akkor megkereste a legközelebbi automatákat, vett magának vacsorát, és leült a parkban egy asztalkához, hogy megegye. Közben olvasott tovább, aztán hazament aludni.
Így élt napokig. Reggel iskolába ment, utána tett egy felfedező utat, egyre nagyobb területét ismerte meg a hajónak. Majd leült olvasni valamelyik parkban.
Meglepte és meghatotta, amikor famut este 840-kor megszólalt a suagja, és egy ismeretlen férfi arca nézett rá. Meghívta, hogy nézze végig az indulást arról a helyről, ahonnan a legtöbbet láthat belőle. Ninda értetlenül nézett rá, amire a férfi természetes hangon közölte, hogy ő az egyetlen a hajón, aki most először indul az űrbe, először hagyja el szülőbolygóját. Ninda nem értette, hogy ezt az idegen honnan tudja, aztán később rájött, hogy ez a kifejezés, „a hajón”, csak azokra vonatkozik, akik a nyolc lakószinten élnek, vagyis a Testvériségre. Az utasok nem számítanak. Később megtudta, hogy az utasok szórakoztatásával foglalkozó személyzet külön felköszönti és megajándékozza azokat, akik először utaznak az űrben, de utast persze a lakószintekre soha nem engednek be – még kórházi ellátást is lent kapnak, a suárbeli kis kórház fölött van a szísi nagy kórháza, aminek gyakran vannak olyan betegei, akik kizárólag ezért jöttek, utazni nem is állt szándékukban, de a Testvériség hajókórházai sokkal jobban fel vannak szerelve, mint például a szindor kórházak.
←na-26 park [-24] Nem emlékszem egyetlen esetre sem, amikor valahol fákat látott és ne ment volna oda hozzájuk. Amikor ezt megmondtam neki, bólintott és azt mondta: ilyen a jövőben sem fog előfordulni. (Sileni: Ninda élete, 57.)na‑26 na-27 Sésszin-szúni [103] Egyszer azt mondta: ha a lieháknak nem kellene a sáhaddif elé állniuk, akkor a Sésszin-szúni neki soha a kezébe sem került volna. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 231. sómir)na‑27 na-28 felszállás [-12] Semmit sem éreztem, amikor elhagytam Szindoriát. Ami mögöttem volt, az egy cseppet sem hiányzott. Ami előttem állt, arról pedig nem sejtettem semmit. (Ninda: Életem egy falevélen, 5. sómir) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. famut nirséhagan, 840na‑28→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |