„Van, aki szerint a táncosi és tanári pályámnál még fontosabb, hogy én neveltem föl Nindát. El kell hárítanom a dicsőséget. Őt nem lehetett fölnevelni, és nem azért, mert már százhúszas éveiben járt, amikor találkoztunk. Mindenhogyan ő nevelt volna föl minket.”
Hait Kirísz: Ninda, 32.
Nomboka döbbenten hallgatta a hosszú elbeszélést a szúnik központi világáról, aminek létezése államtitok és katonai titok, és ötmilliárd szúni dédelgeti legnagyobb kincseként, de soha egyetlen dzserang sem hallott és nem is fog hallani róla. Egy világ, ami nem forog a tengelye körül, nem kering a napja körül, és a nap örökké ugyanott áll az égbolton. Egy világ, aminek nincsenek csillagok az éjszakai égboltján, mert a sűrű Felhőben nem látszik egy sem. Egy világ, ahol a világtérkép csík alakú, mert két lakatlan és lakhatatlan félgömb között egy keskeny sávban van csak élet. Egy világ, amit vastag gyűrű vesz körül, s bár alulról látható a nap, felülről nem látszanak a városok fényei, és az égbolt egyszerre kék és sárga, anélkül hogy zöld lenne vagy foltos. Egy világ, ahol bőségben tenyészik az élet, de egyetlen folyó sincsen, csak csatornák. Egy világ, ahol mindig ugyanabban az irányban fúj a szél, soha nem esik az eső, nincsenek viharok, nincs időjárás. Egy világ, ami egykettőre lakhatatlanná válna a karbantartó robotok folyamatos munkája nélkül.
Sok éve volt csillagközi riporter, sok világon megfordult már, látott extrém viszonyokat. Járt lassú forgású világokon, mint Szovresz, ahol az emberek a biológiai órájukat követve negyvenszer fekszenek le aludni úgy, hogy odakint nappal van, és negyvenszer úgy, hogy éjszaka. Vagy Avimba, ami csak másfélszer forog lassabban a galaktikus szabványnapnál, de nagyon lassan kering, majdnem ezer szúni évbe telik egy éve, és soha nem lesz rajta növényzet a szabad ég alatt, hiszen mind a tél, mind a nyár kibírhatatlanul hosszú és szélsőséges. Járt olyan holdakon – ami azt illeti, olyanon is született –, amik mindig ugyanazzal az oldalukkal fordulnak a világuk felé, így a két félgömb időjárása teljesen más, az évszakokat a nap körüli keringés diktálja, de jellemzőik egészen eltérőek a belső és a külső félgömbön. Járt gyűrűs világokon, Finnarnin, Homravon, Elgen, Nikkaszviton, Ammintikullán. Finnarninak olyan tömör az egyik gyűrűje, hogy az árnyékában szinte éjszaka van egy olyan széles sávban, ahol elfér egy város; az ottaniak eszerint alakítják a napirendjüket, a nap kellős közepén egy rövid éjszakát tartanak számon. Homravnak viszont szinte tiszta jégből van a gyűrűje, és úgy csillog, hogy egyes helyeken árnyékolni kell.
De ilyen világot elképzelni sem tudott. Ismert abroncsvilágokat is, de azok keringenek a napjuk körül, vagyis a helyi csillagév egy pillanatában a napjuk az egyik sarkpont fölött áll, negyedévvel később az egyenlítő fölött, újabb negyedév múlva a másik sarkpont fölött, végül az egyenlítő fölött megint. Némelyik nem is vált abroncsvilággá, mert az évhossza olyan rövid, hogy nem alakultak ki azok az extremitások, amik abroncsvilággá tennék. De egy olyan világ, amelyik gyakorlatilag áll az űrben, nem kering és nem forog – biztos, hogy ez az egész Galaxisban példa nélkül áll. Hiszen egy rendkívüli kataklizma kellett hozzá.
És hagyják, hogy…
– De miért… miért hagyjátok, hogy lenézzenek titeket, amiért még világotok sincsen… ha egyszer nem is igaz az egész?
Ninda szelíd, jóságos, bölcs mosolya beragyogta az egész janníhaumot.
– Azt akarjuk, hogy békén hagyjanak minket a Felhőben, Szillon. Ehhez képest jelentéktelen ár, hogy emiatt néha trágárságokat kiabálnak ránk olyanok, aki ennek hiányában valami más okot keresnének maguknak, hogy trágárságokat kiabáljanak ránk. Találnának. Akinek arra telik a jelleméből, hogy másokat lenézzen valamiért, az mindig ezt fogja tenni – ha az állítólagos kiváltó ok megszűnik, keres magának másik okot. Tettlegességre úgysem kerülhet sor, hiszen az esszidzsinna az egész világot szétszedné, ahol megütnek egy szúnit. Nekünk megfelel ez az életmód, hogy a népességünk nagyobbik része hajókon él, de bárki bármikor hazatérhet a Felhőbe. A spirálkaron mindenfelé alapjában véve szeretnek minket – és mindenfelé akad egy maroknyi nacionalista, akik nem. Annyi baj legyen. Mindenhogyan ezt tennék.
A riporter nagyot sóhajtott.
– Életem legjobb döntését hoztam, ez már kétségtelen. Ez a hajó mikor tér haza? Kíváncsi lettem Szúnahaumra.
– Ott a suagod, az megmondja.
Nomboka kivette az ingzsebéből a Dzsinervitől kapott készüléket, és valóban egykettőre megtalálta a Dzsisszáfaur útvonalát.
– Tehát egy szúni bármikor megtudhatja, hogy merre jár a hajója később.
– Vagy bármelyik másik hajó. És persze azt is megnézhetjük, hogy ki melyik hajón vagy világon él – az utaslistáról nem is beszélve. Titkaink csak a dzserangok előtt vannak, saját magunk előtt nem tartunk titkot.
– Tehát ’703. fattilgópan.
– Igen – Ninda arcán megint megjelent az a hamiskás mosoly –, hiszen a rákövetkező év száma osztható tizenkettővel, amikor a szúnik hajói… mint az egész spirálkaron köztudott, elvonulnak…
– De nem karbantartásra – fejezte be a mondatot Nomboka.
– Nem hát. A mi hajóinkat a nap ezer matijában, megállás nélkül karbantartják, akár mennek, akár állnak. Szép is lenne, tizenkét évenként egyetlen karbantartás. És ha elromlik valami? Szó sincs róla.
– Tehát a hajók Szúnahaumra mennek.
– Az emberek – igazította ki Ninda. – Tizenkét évenként minden szúni hazatér az Abroncsvilágra, hogy megünnepelje a namindant. Egy évig ünnepelünk, táncolunk, énekelünk…
– És eszünk – szúrta közbe Ongverti. Az emberek nevettek az asztalnál.
– A mondás szerint a namindan után kétszer annyi energia kell a hajók felszállásához – derült Larnirámi. – Mert a szúnik egy évig állandóan esznek.
– A mondás túloz – vágott vissza Ninda. – A szúnik dzsúmiidőben is állandóan esznek.
Elővette a suagját: Ámmaít hívta.
– Mi a helyzet?
Ninda megmutatta Nombokát a kamerának. A folgri mosolyogva intett neki.
– Üdvözlöm, professzor úr. Örömömre szolgál, hogy innen köszönthetem.
– Ámmaít – rázta a fejét a szindor. – Tegeződünk és nem köszönünk. Nekem ezt volt a legnehezebb megszokni, hogy nincs köszönés.
– Ennek mi az oka?
– Egyszerűen ez a szokás – felelte Ninda –, nem is régóta, talán tízezer éve. Lehet, hogy újabb néhány ezer év múlva a szúnik annyit fognak udvariaskodni, mint a kíreáni időkben a szindorok. A divatok változnak. Szindorián is hogy megváltozott az egész, úgyszólván egyik napról a másikra.
– Hogy tetszik a Testvériség? – kérdezte Ámmaít.
– Hát… még eléggé meg vagyok döbbenve. Ninda elmesélte Szúnahaumot… én pedig, ahogy mi folgrik mondjuk, fölestem a felhők közé. Egy egész világotok van, amiről a Galaxis nem tud semmit?
Ámmaít odanyúlt a suaghoz és fölemelte. Váltott a kép – átkapcsolt a másik kamerára. Ninda felismerte a jarráhisövényt. Ámmaít elindult, átment a háza és a huhalli között, és kinyitotta a hombé hátsó ajtaját.
– Íme, egy hegy, amit dzserangok soha nem láthatnak. Ez itt a Laulu dzsisszá lejtője. Azok ott balra szimvomok, egy Auríhaumon őshonos fafaj, a dzserangok azt sem ismerik. Még deszkaként sem exportáljuk, hiszen a szakemberek rájönnének, hogy nem azonos egyetlen ismert fával sem.
←pe-3 társadalom [-14] Valaha az volt a lakhatóvá tett világok fejlettségének egyik mércéje, hogy egységnyi területre hány fa jut rajtuk. Ma már ezt nemigen méregetjük, mert ahol erdőket lehetett létesíteni, ott már van annyi, amennyi lehet. De Szúnahaum – persze csak Szúnahaungaurt számítva – előkelő helyezést érne el, Auríhaum pedig még jobbat. (Ninda: Az én Galaxisom, 52.)pe‑3 társadalom pe-4 Szúnahaum [-12] Van, aki szerint a táncosi és tanári pályámnál még fontosabb, hogy én neveltem föl Nindát. El kell hárítanom a dicsőséget. Őt nem lehetett fölnevelni, és nem azért, mert már százhúszas éveiben járt, amikor találkoztunk. Mindenhogyan ő nevelt volna föl minket. (Hait Kirísz: Ninda, 32.)pe‑4 Szúnahaum pe-5 Ninda-történetek [-9] Annyi sok mitikus hős van, akikről történetek sokaságát költötték. Nindáról igyekeztünk semmilyen történetet sem költeni. Éppen elég mitikus az igazság is. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. ńaũḱan 29., a lila órájape‑5 Ninda‑történetek→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 Vỳḩaůteńnél -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |