„Addig élsz, amíg emlékeznek rád. Ősrégi, elcsépelt mondás. De csak nálunk kapott új, igazi értelmet. Én bele szoktam nézni régen élt emberek siéhongjába, akik nem voltak híresek és nincs is közöm hozzájuk. Egy kicsit életre keltem őket ezáltal. Ettől is vagyunk Testvériség. ”
Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis,
306.
306.
Jasszani
43 664. nodzsat muandzsan
420
Végre itthon voltak.
A mentőhajó nem szállhatott le Jasszaniban, hiszen egy hipertéri űrhajó volt, nem talált volna leszállóhelyet az egész völgyben. A mentők hívtak légikocsit, átszálltak abba, ők maguk is, az Ílgaszun Rógauti üresen tér vissza Séninnaurra, ahol állomásozni fog, amíg el nem kell indulnia megint, új személyzettel, új cél felé. A légikocsi levitte a lányokat és Lít, kiszálltak a ház előtt és elbúcsúztak a mentőktől, akik most szintén hazamennek.
Most, hogy magukban voltak, Sileni megnézhetett mindent Lí szemével anélkül, hogy ezt titkolni kellett volna bárki előtt. Megnézték a házat belülről, aztán sétáltak egyet. Sileni utoljára otthon, Harinnaguban sétált a szabad levegőn, és a három hajón eltöltött napok alatt még egy parkba sem tudott eljutni. Most járt egyet az erdőben, sőt szaladgált is, és megcsodálta a hatalmas fákat.
– Óriási nagy fa – mondta a két ház között álló huhallira.
– Igen, huhallinak hívják.
– Huhalli – dünnyögte Sileni többször is, gyakorolta a szót. Nem volt gondja a szúni szavakkal, sem azzal, hogy sok szótagból is állhatnak, sem azzal, hogy nincsenek zenei hangsúlyok. – Huhalli, huhalli. Rajta vannak az ágak a házon.
– Igen, mindkét házra ráborulnak az ágak.
– Nem veri össze a házat az ág, ha vihar jön?
– Szúnahaumon soha nem jön vihar. Ez az enyhe szél, amit érzel, ez fúj mindig. Soha nem áll el és nem is erősödik.
Sileni elnézett dzsisszára, ahol Jasszani első házait látta a közelben, mögöttük pedig a Dzsimbá és az Andon égbe törő csúcsát.
– Honnan fúj?
– A napból – mutatta kinyújtott karjával Szinensi. – Látod azt a nagy fehér ponyvát? Amögött van a nap. Mindig ott lesz, egész életünkben. A nap nyomja felénk a levegőt.
Később átmentek a lígahuapi janníhaumba, üdvözölték a Tűz Őrzőjét, bemutatták neki és a szúniknak Ainit és Silenit. Ninda és Szinensi számos barátja, ismerőse ott volt, és ahogy a szúnik szokták, nagy szeretettel fogadták őket. Hétévi távollét Szúnahaumon igazán nem számít soknak, megesik nemegyszer, hogy valaki több dzsúmira is kívül marad a Felhőn, az meg még gyakrabban, hogy az Abroncsvilág más tájain vagy a Felhő más világain tölti valaki hosszabban az idejét. Az sem érte meglepetésként a jasszaniakat, hogy Nindáék most már egy pár, sőt Ainival együtt hármast alkotnak. Sileni volt az, aki meglepte őket, nem is annyira a súlyos sérüléseivel, amik miatt teste három részén is hipertokot és erőteres műlábat viselt, hanem mert a három kislány még mindenképpen túl fiatalnak számított, hogy egy gyereket fogadjanak örökbe.
De hát ez itt a janníhaum. Bárhogyan akar élni egy szúni, a többi támogatja, segíti. A gyerekeket végképp.
Sileni jókat játszott a többiekkel, a korosztályába tartozó gyerekeknek nem tűnt fel, hogy valójában lát, a felnőttek pedig ennyire mégsem figyeltek oda rájuk.
Némi nehézséggel járt persze, hogy ha Lí azt a képet közvetíti, amit ő maga lát, akkor Sileni rosszabbul boldogult volna, mint ha valóban vakként, csak a tapintására hagyatkozva kell léteznie; hiszen ők ketten nem ugyanott voltak, legfeljebb ugyanabban a helyiségben, de amit Lí látott, az más helyen és más irányban volt. Lí elméjének óriási potenciálja azonban lehetővé tette, hogy – amikor látta, hogy Sileni hol van, hová néz és ott mi van – átalakítsa a közvetített képet olyanná, amilyennek Sileni látná a saját szemszögéből. Ez a kép nem volt teljes értékű, nem volt részletgazdag, hiányoztak róla mindazok a dolgok, amik Lí felől takarásban voltak, és ha Sileni gyorsan mozgott – márpedig egyre többet szaladgált –, akkor Lí kénytelen volt egyre több részletet elhagyni, mígnem a végén, ha például Sileni futtában még körül is nézett, már csak vonalak maradtak egy egyszínű felületen. Persze Lí már a kezdet kezdetén elmagyarázta neki, hogy ez így van és miért van így, és amikor beültetik az új szemeit, ez a gond meg fog szűnni, nem szorul többé a közvetített látványra. Sileni ezt könnyebben felfogta, mint azt, hogy mennyi az a körülbelül két év, amit várnia kell a szemek beültetésére, hiszen az intelligenciája egy receptornak megfelelően nagyon magas volt, de tudása és tapasztaltsága egy kicsi gyereké. Nem volt kialakult időfogalma és számfogalma sem. Lí ezért ettől a naptól más megoldást alkalmazott. Kitalált tizenkét színes kockát, amik vizuálisan megjelentek a képzeletükben. Sorba állították őket: piros, narancs, rózsaszín, sárga, világoszöld, sötétzöld, világoskék, sötétkék, lila, barna, fehér és fekete. Öt sor volt. Az első sorból ma elvették az első kockát, a pirosat, és képzeletben megették. Jó íze volt.
Aztán Szinensi keresett egy játékboltot a suagján, és megvette őket igaziból, este kirakták őket Sileni szobájában az asztalra, öt sorban, és az elsőből a pirosat bedobták az asztal alatt egy kis műanyag vödörbe. Így fogják csinálni mindennap. A képzeletbelit megeszik, a műanyagot pedig bedobják a vödörbe. Persze a két év nem azt jelenti, hogy akkor lesz meg a száfunnupműtét, akkor csak a szemek lesznek készen; azt nem lehet tudni, hogy a műtét mikor történhet meg.
Délután Szihelgi érkezett meg előbb, ők még a janníhaumban voltak. Csak üdvözölni akarta őket és megismerkedni személyesen. És megnyugtatni őket, hogy minden rendben lesz. Magas, jóképű férfi volt, világosbarna bőrű, sötét hajú.
– A száfunnup sok tízezer éve bevált eljárás. Bármilyen testrészt pótolni tudunk, az agy kivételével persze. Három műtét, némi rehabilitáció, és Sileni miben sem fog különbözni a többi kisgyerektől.
A lányok mosolyogtak magukban. Dehogynem.
– Te fogod betenni az új szememet? – kérdezte Sileni.
– Nem, nem egyedül én. Ezt egy óriási gép fogja csinálni, te pedig egy ágyon fogsz feküdni és alszol. Nem érzel semmit. A gépet egyszerre nyolc ember kezeli, abból leszek az egyik én. Amikor felébredsz, még nem fogsz látni, mert akkor még be kell állítani. De az is meglesz.
– Meddig tart a műtét? – kérdezte Ninda.
– Még nincs készen a végleges terv, de körülbelül két napig.
– Két teljes napig?!
– Hogyne. Hárommillió idegrostot fogunk összevarrni, és egyetlenegy sem lehet hibás, szerintem nagyon gyorsan dolgozunk. No, nem ülünk ott két álló napig a száfunnupgépben, derkinként váltjuk egymást, még a megfelelő képesítésű hipersebészeket is meg kell találni.
– Százhatvan orvost? – kérdezte Ninda.
– Nagyjából, bár ha ugyanaz az ember többször is beáll, akkor annyival kevesebb.
– Hány ilyen sebész van Szúnahaumon?
Szihelgi vállat vont.
– Rengeteg, szerintem több tízezer. Ne aggódj.
Ninda elmosolyodott.
– A szülőknek az a dolguk, hogy aggódjanak a beteg gyerekükért. Ez áll a Sésanfauri dzsullában.
– Jól van – nevetett az orvos –, hát akkor aggódjatok. Akartok azon is aggódni, hogy lerobban-e a száfunnupgép?
Erre mindhárman fölkapták a fejüket. Szúnahaum egyike volt azoknak a jelentős számban létező államoknak, ahol a fontosabb feladatot ellátó gépeket többszörös túlbiztosítással gyártották, és az ilyen komplex berendezésekre a gyártó örökre szóló garanciát adott.
– Miért, előfordult már?
– Az se fordult még elő, hogy egy műtéthez ne találjunk elég orvost – vigyorgott rájuk Szihelgi.
←oh-16 mentőhajón [-25] Már gyereknek is olyan volt, mint aki nem a Galaxisban él. Szereti népünk hagyományait, de nem érdeklik az ostoba konvenciók. Állami vezetőkkel is úgy beszél, mint egyenrangúakkal. Egyedül a bölcsességet tiszteli. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 406.)oh‑16 oh-17 hazatérés [41] Addig élsz, amíg emlékeznek rád. Ősrégi, elcsépelt mondás. De csak nálunk kapott új, igazi értelmet. Én bele szoktam nézni régen élt emberek siéhongjába, akik nem voltak híresek és nincs is közöm hozzájuk. Egy kicsit életre keltem őket ezáltal. Ettől is vagyunk Testvériség. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 306.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 664. nodzsat muandzsan, 420oh‑17 oh-18 emlékiratok [42] Ha olyan embert akarsz az országod élére, aki majd jól elbánik azokkal, akik nem tetszenek neked, jó, ha tudod: azokkal fog elbánni, akik neki nem tetszenek. Csak idő kérdése, és közéjük fogsz kerülni. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 82.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ḱuòỹd 18., a fehér órájaoh‑18→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |