„Évek óta énekelte már a Limelullí-dalokat, és éppen ő maga értette a legkevésbé, hogy Limelullí is ő.”
ÀLAN: Hősköltemény
A Ninda-időszámítás természetesen botrányt kavart, mint nagyjából minden, ami Nindával volt kapcsolatos. Ninda azonban egyetlen rövidke beszédben elintézte az egészet.
– Bolondok vagytok mindannyian. Ìsy is bolond, mert ilyen látszatdolgokkal akarja elintézni a problémát, de Érśom is bolond, amiért ezen a hülyeségen kiakad. Nem mindegy? Miért nem értelmes dolgokkal foglalkoztok?
És kikapcsolt, hátrahagyva még egy vitát, ami válságba sodorta az országot: a puszta családnevével nevezte meg a miniszterelnököt, ami bizonyos szempontból még nagyobb szörnyűség volt, mint az államelnök esetében, akivel kapcsolatban a sỳÿndoṙ közvélemény – kénytelen-kelletlen bár, de – valamelyest már megszokta ezt. Érśom asszonnyal kapcsolatban azonban nem. Ezenfelül ő nő volt, és az illem csak akkor tette lehetővé, hogy egy ilyen magas rangú nőt a családnevével nevezzenek meg, tiszteleti szócska nélkül, ha ezt olyasvalaki teszi, aki legfeljebb két rangosztállyal áll alatta, vagy közeli munkatársa.
Négyféle tiszteleti szócska is rendelkezésre állt Érśom miniszterelnökkel kapcsolatban. A leggyakrabban használt âïp, amit bármely magas rangú nőre lehetett mondani, és más nyelvekre az „asszony” szóval fordították; a dàãir lëy, vagyis miniszterelnök; a ḱeẁ, ami tiszteletreméltót jelentett, és mindenkire alkalmazható volt a legfelsőbb rangosztályokban; és a családiasabb ỹỳm, vagyis néni, amit minden felnőtt nőre használhattak a gyerekek, akinek nem tudták a helyes megszólítását. De Ninda régen kinőtt már abból a korból, amikor ezt alkalmazhatta volna.
Hívei és ellenfelei számára egyaránt világos volt, hogy Ninda, aki csak a hipnoterápia hatására ugyan, de magas szinten beszéli az irodalmi szindort, pontosan tisztában van az illem megkövetelte szócskák helyes használatával – és az sem volt kétséges, hogy nem tiszteletlenségből hagyta el, csak egyszerűen nem érdekelte, hogy ott van-e. Ha számonkérték volna rajta, megkérdezte volna, hogy mivel érdemelte ki Érśom asszony azt a tiszteletet, amit őtőle elvárnak vele kapcsolatban.
Mindenki tudta ezt, a vita mégis egyre szélesebb tömegeket kavart föl. Közben, mint az lenni szokott, mellékvágányok is keletkeztek a vitában; az egyik azt taglalta, hogy voltaképpen maga Ninda melyik rangosztályba tartozik. Természetesen arról szó sem lehetett, hogy ugyanabba, amelyikbe kicsi korában, a Testvériségbe menekülése előtt, a számkivetettek osztályába, akik fölött még több olyan osztály van, akiknek éppúgy nem jár tiszteleti szócska, mint nekik, a csavargóknak. Az ÀLAN elkezdett arról elmélkedni a tévében, hogy a mozgalom alapítójának, az Államszövetségben leginkább tisztelt személyiségnek voltaképpen az a rangosztály járna, ami az államfőnek – amit nemcsak a kormányoldal utasított vissza nagyon hangosan, de azok is, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy az államfőnek szóló tiszteleti nyelv az ugyebár az államfőnek szól, ezért kapta a nevét, és Ninda ugyebár nem államfő. Ezeket az különböztette meg a kormánypárt álláspontjától, hogy nem zavarta, bár nem is érdekelte őket az elképzelés, hogy Ninda egyszer még államfő is lehessen – majd felnőtt korában –, de hát most nem az, és kész.
A tiszteleti nyelvről szóló vitában az ÀLAN egyelőre kisebbségben maradt, de a híradásokban egyre gyakrabban jelent meg a hetes évszám.
Ugyanekkor előkerült még egy probléma: Ninda születésnapja. Ez is felvetődött az ÀLAN-ban, mert szerették volna, ha ezentúl megünnepelhetik, de hát persze nem lehet tudni, hogy mikor született. Még az életkorát is csak nagyjából. A fejtörés nem tartott sokáig, Ìsy elvágta a vitát, mielőtt kialakulhatott volna.
– Nem a születésnapját kell ünnepelni, hanem ïniì tizenhetedikét – jelentette ki, és az emberek el voltak bűvölve az ötlet nagyszerűségétől. Legalábbis az ÀLAN-tagok; a kormánypárt a legkevésbé sem, különösen miután Ìsy arra is javaslatot tett, hogy nyilvánítsák hivatalos ünnepnapnak.
De nem ez volt a fő gondjuk. Országszerte zajlottak a tüntetések és a sztrájk. Egyre ijesztőbb méretekben. Kilencvenmillió tüntetőt számoltak, amikor lassulni kezdett a szám növekedése, s remélni lehetett, hogy a százmilliót már nem fogja elérni. Az ország népességének egynegyedét.
– Az az ország, ahol a teljes népesség egytizede – Érśom asszony megnyomta a számot – valamilyen aktív formában kifejezi a hatalommal szembeni elégedetlenségét, a legsúlyosabb kormányválságban szenved. Ezt Arszakaren Thombara írta a Kammisza Köztársaságban kialakult helyzet kapcsán, ötven éve. Nos, mi ezt a szomorú rekordot alaposan megdöntöttük. Ezért önök és én most, uraim, ki fogunk találni valamit. – Végigtekintett a tárgyalóasztal körül ülő kormánytagokon. – Most. Senki ne is álmodjon arról, hogy elhagyjuk ezt az épületet, amíg a tüntetők létszáma drasztikus csökkenésnek nem indul. S most el kívánok mondani néhány dolgot. Felvetődött az az elgondolás, hogy tiltsuk be az ÀLAN mozgalmat, és lépjünk fel karhatalommal a tüntetők ellen. Nos, ha ezt tegnapig bármikor megtettük volna, az totális politikai és morális öngyilkosság lett volna, amibe órákon belül belebukott volna a kormány, de az elnök úr maga is. Ha azonban ma akarnánk megtenni, már fizikai lehetetlenség is lenne. A rendfenntartók lehetőségei valahol néhány tízezer ember egyidejű letartóztatásánál érnek véget, ám ezek hiánya nem gyengítené meg az ÀLAN-t, ellenkezőleg, újabb tömegek csatlakoznának hozzájuk – de ez a folyamat nem is tartana sokáig, mert kitörne egy polgárháború. Ettől most sem állunk messze, ezért semmilyen erőszakos akcióra vonatkozó javaslatra nem vagyok vevő. A rendfenntartóknak, a hadseregnek, a kormánylétesítmények biztonsági őrségének parancsban tiltottam meg minden fegyveres fellépést. Magától értetődően ennek a parancsnak a létezése államtitok. Most pedig elvárom mindenkitől, hogy konstruktív javaslatokkal álljon elő, amik közelebb visznek minket a helyzet rendezéséhez. Mégpedig sürgősen.
Lèêsyt, a frissen kinevezett belügyminiszter számon tartotta, hogy ez elsősorban az ő feladatköre, és mint a kormány legújabb tagjának az ő tiszte elsőként megszólalni. Arra is figyelemmel volt, hogy Érśom asszony ilyenkor nem értékeli a hosszas udvariaskodást.
– Nem értek egyet azzal, hogy semmilyen erőszakos lépés nem alkalmas, miniszterelnök asszony. – Egymáshoz illesztette bal hüvelyk- és jobb mutatóujja hegyét, ezzel jelezve, hogy türelmet kér, ne szakítsák félbe. – Természetesen a tömeges letartóztatásoknak valóban semmi értelme, ezzel csak kiszabadítanánk fészkéből a sẃmẁt és egyébként sem nyernénk vele semmit. De meggyőződésem, hogy határozott fellépés hiányában bármit teszünk, azzal a jelenlegi helyzet eszkalálódását segítjük elő és végeredményben az államrend sírját ássuk meg. Az elnök úr és a választók nem ezzel bíztak meg minket.
– Miniszter úrnak mi az elképzelése? – kérdezte Érśom szárazon.
– Meg kell nekik mutatni, hogy ki az úr a háznál. Ez az egész ÀLAN mozgalom olyan mértékben elszemtelenedett az elmúlt két évben, hogy már hatalomátvételről ábrándoznak. Sőt még többről. Mi ugye nem próbáltuk megváltoztatni a naptárat. Tehát olyan intézkedéseket javaslok, amik értésükre adják – persze erőszakmentesen –, hogy ezt az országot továbbra is a kormány, illetve ön vezeti az elnök úr útmutatásai szerint, Érśom asszony.
←of-17 időszámítás [-11] Hogyan éltél? Mit tettél a világban? Hagytál nyomot magad után? Változott valami azáltal, hogy megszülettél? Ha igen – nem éltél hiába. (Ninda: A fény lúmái, 222.)of‑17 of-18 tisztelet [-23] Évek óta énekelte már a Limelullí-dalokat, és éppen ő maga értette a legkevésbé, hogy Limelullí is ő. (ÀLAN: Hősköltemény)of‑18 of-19 hármas [58] Egyszer eljön a pillanat, amikor muszáj megtenned, amit addig halogattál. De akkor már nem tudsz várni tovább. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 78. sómir) :: Szilgut Hauri, 43 663. szahut dzsanargan, 545of‑19→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |