Ninda

13 ← →

„Én azon a reggelen rögtön tudtam, hogy az lesz életem legjelentősebb napja. De ezzel nem mindenki van így. Sokan csak utólag jönnek rá, hogy melyik nap volt az.”

Ninda: Életem egy falevélen,
89. sómir

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
57. lẙaikś 18.
a piros órája
Vìlëẽyt középtábornok halála vezető hír volt a médiában. A kormányhű sajtó egekig magasztalta a kiváló katonatisztet, a nagyszerű hazafit, akinek emlékét ápolni fogják – és mélyen hallgatott arról, hogy életének utolsó hónapjaiban ez a hazafi vérdíjat tűzött ki annak az ervésnek a fejére, aki megölte az unokáját.
  Annál többet foglalkoztak ezzel az ellenzéki hírcsatornák, amik még mindig csak a BGH közvetítésében jutottak el a nézőkhöz, és szadista gyönyörrel hozták nyilvánosságra a gyilkos tárgyalásáról készült felvételt, amit a bíróság harminc évre titkosított, de a magánvádlónak a törvény szerint köteles volt rendelkezésére bocsátani egy másolatot, amit természetesen ő köteles volt megtekintés után megsemmisíteni, és senkinek sem adhatta tovább.
  Vìlëẽyt azonban továbbadta, méghozzá egyenesen a három ellenzéki hírcsatornának, azzal a kifejezett kívánsággal, hogy halálát követően a lehető leghamarabb tegyék közzé. Ez volt az első eset Sỳÿndoṙeìa történelmében, amikor a kormányhoz ennyire közel álló család tagja, aki magas katonai rangot viselt és a múltban számos fontos politikai pozíciót töltött be, az ellenzéki sajtóhoz fordult közlendőjével, és pontosan tudhatta, hogy kérését teljesíteni fogják.
  Így is történt. A három társaság egyeztette programját, és hogy egyikük se kerüljön előnyös, illetve hátrányos helyzetbe azáltal, hogy előbb, illetve később teszi közzé a felvételt, megállapodtak, hogy akkor indítják, amikor az óra pirosra vált. Előzetesen a társaságok egyik legismertebb vezető riportere megemlékezik az elhunytról és nála sokkal híresebb unokájáról, a gyilkosságról és a tárgyalásról, amiről a nyilvánosság semmi többet nem tudhatott meg, mint az ítéletet: harminc év katonai fegyház. Még a gyilkos nevét sem.
  Anélkül, hogy ennél többet közöltek volna, a riporterek felkérték a nézőket, tartsák szem előtt, hogy a gyilkos már megkezdte büntetését, és tettét egyedül, előzetes kitervelés nélkül követte el, ezért ha családja, barátai vagy akár a rendfenntartóknál dolgozó kollégái bárki haragjának célpontjaivá válnának, azt ők, a tévécsatorna munkatársai mint felelős ellenzéki gondolkodású emberek csak a legnagyobb elítéléssel tudnák fogadni és az ilyen tett elkövetőjét a becsületes emberek megvetésével sújtanák. Némi fogalmazásbeli eltérésekkel ugyanezt mondták mindhárom csatornán, a nézők pedig nem értették, hiszen senki sem tudja bántani egy ismeretlen ember családját.
  S ekkor megjelent a címfelirat: Ḩẃẅnk Ĩrvakÿ beosztott huszadvezető bírósági tárgyalása.
  A nézők döbbenten ültek. S már meg is jelent a tárgyalóterem. A vádlott a rendfenntartók hófehér, makulátlan egyenruhájában, akárcsak a négy teremőr. Az ügyvédje, Dwẁt doktor civilben. A vád képviseletében Ṙeŷnkãs doktor katonai ügyész, másodezredesi rangban, kék egyenruhában. A Vìlëẽyt család mint magánvádló képviseletében Ḩonnũût professzor, a főváros egyik legnevesebb és legdrágább ügyvédje, aki negyvenhárom évesen visszavonult a tárgyalótermi csatározásoktól, csak egyetemi katedráját tartotta meg, de mostanra, negyvenhét éves korára már órái számát is jelentősen csökkentette. S már jöttek is a bírók: Śuṙneỹt főőrnagy, Lâmìs főőrnagy és a bíróság elnöke, ÀÅndeḩỳ vezérezredes, katonai és polgári főbíró. Ők is kék egyenruhában.
  A szokásos ceremóniák után Ṙeŷnkãs doktor előadta, hogy a vádlottat négy ember meggyilkolásáért kívánják felelősségre vonni, akik közül az egyik családja magánvádat is emelt, és elmondta mindazt, amit tudni lehetett az eseményekről. Utána Ḩonnũût professzor emelkedett szólásra. Röviden kitért a veszteségre, ami Kÿỳmoẁt és Èrnídŷs urak halálával érte családjukat – előbbi aligazgató volt egy áruházban, felesége és felnőtt fia gyászolta, utóbbi gépésztechnikus volt a pályaudvaron, két kamasz gyereket hagyott hátra –, mélyen helytelenítette, hogy a családokat nem kereste fel minimálisan egy magas rangú tisztviselő a belügyminisztériumból, aki hivatalosan kifejezte volna az Államszövetség részvétteli megdöbbenését és átadta volna a kártérítést. Ez utóbbit bizonyára perben kell majd követelniük – egy kollégája már érintkezésbe lépett velük és felajánlotta szolgálatait ingyen.
  Az ezt követő félórát a professzor Àntãs Vìlëẽyt méltatásának szentelte, és végül feltette a kérdést: milyen ember, miféle „rendfenntartó” az, aki válogatás nélkül lesújt bárkire egy halálos erősségre állított DỸṘM-bottal, meg sem nézi, hogy ki áll előtte. Àntãs mindenhol látható, jellegzetes vonásait nehéz lenne félreismerni, ha a vádlott ránézett volna áldozatára, rögtön tudta volna, kit lát, és egyébként is – s ez már a másik két áldozatra is vonatkozik – miképpen hihető, hogy jól öltözött, ápolt külsejű emberek csavargók lennének? De még ha azok lennének is, miféle ember az, aki agyonveri őket az utca közepén?
  Ámmaít, aki persze nézte a közvetítést, megállapította, hogy a „másik Ninda” ellen elkövetett gyilkosságot most hozták szóba először, s most is eléggé indirekt módon.
  A tárgyalásnak ez volt az egyetlen mozzanata, amit ő figyelemre méltónak tartott, s a tévétársaságok is ezt a véleményt osztották. A felvétel után a ŚÂW adásában Ḱeŷl Lỹŷkśůnaḩỳ különféle területek néhány szakértőjével együtt azt kezdte boncolgatni, hogy „Nìïndà” meggyilkolására nem mint bűncselekményre tekintett a teremben jelenlevő hat kiváló jogász, hanem pusztán mint egy eseményre, amely Àntãs felindultságát okozta, közbelépését motiválta. Három bírót és három ügyvédet, szakmájuk kiválóságait egyáltalán nem zavarta, hogy gyermekgyilkosság történt a nyílt utcán. Hosszan elemezték, hogy Àntãs tökéletesen ártatlan és fegyvertelen, védtelen volt – Ḩonnũût professzor számtalanszor elmondta –, s annak is jelentős időt szenteltek, hogy a másik két férfi sem tett semmi mást, csak megpróbált megállítani egy dühöngő őrültet, aki történetesen RV-egyenruhát viselt. No persze orvosilag nem őrült, sietett megjegyezni a professzor. Felelős tetteiért, éppúgy, mint az, aki beállíttatta vele a DỸṘM-botot.
  Tanúként hallgatták ki az összes elöljáróját, és a bíróság le is fokozta Ìmaśtâà századost, aki nem tiltotta meg a lehető legnagyobb szigorral, hogy a botokat négyes erősségnél följebb kapcsolják, ahogy a szabályzatban áll. A tévések aztán ízekre szedték ezt a döntést, Ḱeŷl egyértelműen kijelentette, hogy a századost bűnbaknak tartja, akinek megbüntetése csak a vezetés lelkiismeretének megnyugtatását szolgálja. Az egész RV-ben minden egyes ember úgy kapcsolgatja a botját, ahogy akarja.
  Ámmaít nem szólt hozzá, ő felvételről látta az egészet, szúnahaumi idő szerint késő este, az Angisztilhepan egyik janníhaumának pihenőfülkéjében. Már megnézték Hangilaorant, vagyis hát egy apró töredékét, a hajón levő része tizenkét szinten helyezkedett el, nagyobb alapterületen, mint az egész Aulang Laip. Ángsauri elvitte őket egy folyosóhoz, ahol a hangilaorani színjelzések azt közölték, hogy ez a Szaungémi, az előadóművészetek nagyfedélzetének Hariganszilangé fedélzete, ahol a táncművészetekkel foglalkoznak. Elég volt benyitni egy találomra kiválasztott ajtón, hogy Haitot rabul ejtse a hely. Odabent két tucat lány és fiú pontosan ugyanúgy táncolt, ahogy ő annak idején – alig néhány hónapja és galaktikus léptékben nem is olyan messze, de mintha egy másik életben lett volna. Csak néhány mondatot váltott az oktatóval, aztán továbbmentek, benéztek még néhány terembe. Hait azóta egyfolytában erről beszélt, és persze be fog iratkozni a Hariganszilangéra.
  A gyerekeknek nem Hangilaoran tetszett a legjobban, hanem a Csillagvilág, a Galaxis legnagyobb és legszebb vidám parkja. Persze a dzserang világok nem számítanak.

← →

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673