„Ha új helyre kerülsz, az régi hely – csak te még nem jártál ott. Ha új gondolatot hallasz, az régi gondolat – csak te még nem ismerted. A világon csak egyvalami új: minden egyes újszülött.”
Ninda: A fény lúmái, 175.
A Dṙẙ téri piactól a Vũdlâàn útig minden zugot ismert, a koszos sikátorokat a Kaỹỳp színház mögött, az Éỳ utcai sötét pincéket, ahol egyszer két napig bujkáltak az ervések elől a Tésztaképűvel és a bandájával, a Śeèrãń stadion ősrégi, lezárt folyosóit, ahova már takarítani se jár senki. Mindent tudott Lũakẽàńról, pedig hatalmas város. Különben nem lenne benne suár. Csak a Felsővárost nem ismerte. Oda soha nem merészkedne egyikük sem. Még a Vörös sem vagy a Kőfejű.
Itt a suárban először képtelen volt tájékozódni. Hatalmas, legalább negyven ŷom széles utcán futott, amin a kora reggel ellenére sokan jártak, gyalog és kocsin is. Sỳÿndoṙok, mýśvïnek, meg nyilván még mindenféle helyekről jött emberek. Ő nem tudta őket megkülönböztetni. Látott egy-egy járókelőt, akit igen, egy zöld kỳopot viselő nőt, aki kétségkívül felsővárosi szolgáló volt, a gazdái küldték, meg két fiatal férfit a Kék Barlang Társaság formaruhájában. Ezek hárman biztosan sỳÿndoṙok. De eszébe sem jutott megszólítani őket. Ő? Egy csavargó a sötétség mögül? Azonnal ráhívnák az ervét.
Az utca mindkét oldalán üzletek sorakoztak, mint a Kỳymlâàn sugárúton, de ott húsz ŷomot se mehetett volna, azonnal a nyakán lett volna az ervé.
Egy idő után lassított és körülnézett.
Az ervének nyoma sem volt. Semmiféle egyenruhának, sehol. Az emberek jöttek-mentek körülötte, balról a piros sávon kocsik haladtak, azok se voltak ervés kocsik, egy sem. A sávon túl, a másik szürke sávon megint gyalogosok. Egy kocsi éppen mellette állt meg, egy magas férfi szállt ki belőle, bement az üzletbe, ami előtt a Süsü állt. Hat nyelven volt kiírva, hogy mit árulnak, de ő nem tudott olvasni. A kirakatban furcsa készülékeket látott, nem ismerte a rendeltetésüket. Továbbment. A következő üzletben ékszereket árultak. Innen már érdemes lenne lopni valamit. De hogyan? Nem mehet be, kidobnák. Kint viszont nincs áru, ez nem olyan, mint a ḱoỳdïnüzlet, ahol kirakják az árut az üzlet elé, csak meg kell várni, amíg az árus félrenéz és lehet lopni belőle.
Egyelőre elhalasztotta a kérdést, volt más problémája is. Meg kell találnia a kijáratot, és meg kell tudnia, hogyan lóghat ki rajta, ha már lesz zsákmánya is. Ment tovább, figyelte az üzleteket. Itt mindent árultak. Még több üzlet volt, mint a Kỳymlâàn sugárúton. Mindegyik más. A legtöbbjéről fogalma sem volt, mit árulnak benne.
Az utca végén nagy térre ért, aminek a túlsó végén ott volt a kapu. Egyre több volt az ember és a kocsi. A kapu fölött nagy, világító feliratok, megint hat nyelven: Köszönjük, hogy eljött! Viszontlátásra! A Süsü persze nem tudta elolvasni, a kapu mögé figyelt. A suár túloldalán volt, óriási távolságot tett meg. Odakint felismerte a Nóyỹviń pályaudvar homlokzatát. Akkor tudja, hol van. De ott egyáltalán nem biztonságos. Hemzsegnek az ervések.
Egyszer csak észrevett négy ervést egy kis csoportban a tárva-nyitva álló kapu mögött. Álldogáltak, beszélgettek. Az emberek ki-be járkáltak mellettük. Aztán kiszúrtak egy embert, elindultak felé, az egyik elővette a botját, intett vele az embernek, ahogy szokott, az ember futásnak eredt a kapu felé, az ervések üldözték, az ember egyszer csak berohant a kapun, az ervések pedig lestoppoltak, kivéve a legelsőt, aki szintén berohant a kapun. Néhány lépéssel a piros vonal mögött állt meg, zavartan körülnézett, udvariasan tisztelgett valakinek a kapu mellett, akit a Süsü nem látott, majd két kezét kissé eltartva a testétől visszament a piros vonal mögé.
Mi volt ez?
Az ervések bemehetnek bárhová. Még a házakba is bemehetnek. Lehetséges volna, hogy ide nem jöhetnek be?
– Bocsánat, uram – szólította meg azt az embert, akit az ervések üldöztek; alig pár lépésről figyelte vigyorogva, ahogy az ervés kimegy. – Megeggedi, hon zavarjam?
– Mi van, kölyök? – nevetett az ember. Városi módra beszélt, nem azt a tájszólást használta, mint a Süsü, de érthető volt minden szava.
– Mién mett ki az az ervés?
– Hát ez a suár, kölyök. Itt az RV-nek nincsen semmiféle hatalma.
– Niccsen… niccsen hatalma?
– Nézz oda föl!
A Süsü felnézett a kapu fölé. Az üdvözlő feliratok fölött egy hatalmas hétágú csillagot látott. Egy középpontból hét vonal indult ki, a legfelső piros, a többi fehér, és fehér kör keretezte.
– Az a Testvériség jele. Ahol azt látod, ott ér véget Sỳÿndoṙeìa. Mit bámulsz, mit nem értesz? Mintha másik világon lennél. Látom a ruhádon, hogy csavargó vagy. Hát amíg itt vagy, az RV-t akár el is felejtheted. Csak hát nem lehet itt maradni akármeddig, persze. No, érted már?
– És itt niccsenek ervések?
– A Testvériségnek is vannak rendfenntartói, persze. De nekem még nem volt velük gondom. Ha nem lopsz, észre se fogod venni őket. Ha lopsz, gyorsabban elkapnak, mint ahogy levegőt veszel.
A Süsü önkéntelenül lebiggyesztette az ajkát.
– Ne hidd, hogy segítenek a trükkök. A cimborám lopott egyszer, egy másik suárban. Az egyik pillanatban kisétált a boltból egy zsebre vágott gyűrűvel, a másikban lekapcsolták. Hozzájuk képest a mi ervéseink lila bogárkák. Ha elfogadsz egy tanácsot, itt soha ne próbálkozz semmivel.
– A bandánk be akatt lógni és szajrézni.
– Halott ötlet, kiscsiga. Két ŷỳst se tudsz megcsapni, és véged.
– De akkon… miccsinájjak? Egy ũḩ siccs a zsebembe, és ha itt nem lophatok, fekkopik az állam.
– Hát akkor sétálj vissza a sötétség mögé.
– De hon jutok át a kapuellenőzzésen?
– Miféle ellenőrzésen? Itt soha nem volt semmiféle ellenőrzés, kiscsiga!
A Süsü döbbenten nézett a férfire. Ahogy egyre többet beszéltek, annak csiszolt városi beszédén egyre jobban kiütközött az egykori külvárosi vagány, egyre több fordulatot használt az ő beszédjükből. Ezen a nyelven a Süsünek nem lehetett hazudni.
Meg sem próbálta lehallgatni a férfit. Nem volt rá szüksége. Hátralépett, meghajtotta a térdét és lehajtotta a fejét, ahogy a magasabb rangú előtt kell.
– ỸŶkin vigyázzon önre, uram.
– De rég hallottam ezt… no, rád is vigyázzon ỸŶkin!
Miután elváltak, a Süsü leült a tér sarkán levő növénységet körülvevő műanyag szegélyre, és a kaput nézte. Innen alig látta a folyamatos emberözönben. A legtöbben befelé tartottak, hiszen reggel volt. Kétoldalt kék fényfüggöny mutatta a kifelé haladóknak fenntartott útvonal határát, középen a befelé jövőknek sokkal nagyobb területet tartottak fenn.
Semmiféle ellenőrzés. Soha nem volt semmiféle ellenőrzés.
Akkor sétál ki, amikor akar.
És akkor sétál be, amikor akar.
Akárki!
A Vörös ötlete, hogy belógnak a dimakocsik alján kapaszkodva, teljesen lila bogár volt. És hogy kilógnak később, az is. Az pedig teljes ostobaság, hogy itt lopni lehet.
A Vörös nem tud a suárról semmit. Semmiről nem tud semmit.
Talán a mýśvïneket sem ismeri.
Persze a mýśvïnekben ettől még nem szabad megbízni. Azt mindenki tudja, hogy a mýśvïnek minden ocsmányságra képesek a sỳÿndoṙok ellen.
Tennie kell valamit. A Nagyorrú megdobta kővel azt az ervést, úgyhogy azóta őt is halálra keresik. Nem mehet vissza a városba. Ha ki tudna lógni Lũakẽàńból, eljutni a fővárosba, eltűnni a sokaságban… az talán segítene valamit. Csakhogy ott meg nincs helyismerete, senkit sem ismer, és az meg teljesen lila bogár, hogy Lũakẽàńból kijuthat. Útlevél nélkül? Azt meg ugyan honnan szerezne? Egy hamis útlevél ezer hãỳ a Szőröstalpúnál. Egy év alatt se tudná összelopni.
A suárban nem maradhat. És ki sem mehet a suárból.
←na-4 nisszi [-20] Ősi parancs: segíts a bajbajutottnak. Ahol nem tartják be, az a nép halálra van ítélve. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 42. sómir, 63. singir)na‑4 na-5 suár [105] Ha új helyre kerülsz, az régi hely – csak te még nem jártál ott. Ha új gondolatot hallasz, az régi gondolat – csak te még nem ismerted. A világon csak egyvalami új: minden egyes újszülött. (Ninda: A fény lúmái, 175.)na‑5 na-6 Kâavãḩỳ [-20] Ha minden lehetséges választás lehetetlen, ülj le és gondolkozz. Ki vagyok én, hogy ennél bölcsebbet tudjak? (Lí-Nindaran: Gondolatok, 12. sómir)na‑6→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |