„Két dologból kell sok. Fém, amiből építed a hajót, és levegő, amivel megtöltöd. S máris akkora hajót építhetsz, amekkorát csak akarsz.”
Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből,
46. sómir, 4. singir
46. sómir, 4. singir
Angisztilhepan
43 619. szahut ófarguhan
498
Ma már kideríthetetlen, mikor kezdett Angisztilhepan dolgozni nagy művén, és még inkább hogy hogyan. Akkoriban zavaros idők voltak. Hpailgásóniban, Árászengiben, Szilhpauniban, Íszádzsaurgában és Fommahpúnuában naponta szálltak le az újabb és újabb telepeshajók, egyenként legalább ezer családdal, de inkább öt-hatezerrel, akiknek otthont, megélhetést kellett biztosítanunk, a gyerekeiknek iskolát, és a többit. Ihandé, Szallahaut, Fádargaut, Hpászangi, Dzselgal… sorra nőttek ki a városok a földből a kezünk alatt. Angisztilhepannal egy pusztaságban találkoztam először a Dzsóhumin lábánál, akkoriban ott csak némi ritka, csenevész növényzet volt, ami az első magszórások után gyökeret eresztett. Meg a Hpaumi, ami a hegyekből ömlött egy sor vízeséssel és továbbfolyt a tenger felé. Ő volt a várostervező, én irányítottam az építkezést. Még volt időm, a gépek késve érkeztek, elnéztem, ahogy dolgozik. Gyorsan csinálta, persze csupa előregyártott épülettípust használt, a vetítők egymás után jelenítették meg a házakat, nekem igazán nem volt más dolgom, mint megvalósítani, amit ő megrajzolt. Meg is tettem, és fél nap alatt kinőtt a pusztából Szasszugit városa. Egy későbbi találkozásunkkor kezdett el a tervéről beszélni. Egy egyetemi város. Egy egyetem, ami egy egész város. Mégpedig olyan, ami az ország összes egyetemét egybefoglalja. Meg is tette: felépítette Hangilaorant.
Ninda befejezte a felolvasást, eltette a suagot.
– Fiddumit visszaemlékezései. De Ankildim és Szindat még jobbakat írt róla, csak azokat még nem olvastam, Ergindu mesélt róluk. Angisztilhepan ötlete az volt, hogy Szúnahaumnak egyetlen nagy egyetemre van szüksége, ami mindent magában foglal. Persze nem az építkezés volt a lényeg. Senki sem értett egyet vele. Akkor még fiatal ország voltunk, még nem volt saját egyetemünk, de már több világot mondhattunk magunkénak. Miért lett volna közös egyeteme ennek a sok világnak és városnak? Angisztilhepan azonban addig érvelt, amíg ő győzött, igazat adtak neki. És a Szesszi nagy szigetén felépült az egyetemi város, aminek része volt minden oktatási intézmény az egész országban.
– A Hajó – mondta Jorongi. – Így hívták, mert a sziget olyan alakú volt, mint egy folyami hajó, és a felső végében egy épület állt, a Szingauri, a vezetőség székhelye, ami olyan volt, mint egy hajó parancsnoki hídja. Úgy is nevezték az egyetem vezetőségét, Hídnak. Így hívják ma is. A részeit pedig fedélzeteknek. Ez pedig ott elöl az a hajó, ami Hangilaoran alapítójának nevét kapta, és majdnem akkora részt tartalmaz Hangilaoranból, mint az Abroncsvilág maga.
Alattuk Séninnaur hegyes-völgyes, kráterekkel szabdalt, szürke felszíne suhant gyorsan hátrafelé, s a hegyek mögül kibukkant egy hajó. Szürke, akárcsak a táj.
– A méreteit persze így nehéz megítélni – mondta Fendria. – Az Aulang Laip úgy festene rajta, mint dzsangibogár a sahatti hátán.
– Á, az Aulang Laip – mosolygott Jorongi. – Jártam ott, szép hajó. Van ott egy kedves barátom, Angrolími.
– A fhangímesterünk – mondta Szinensi.
Az öregember feléjük fordult, figyelmesen megnézte őket.
– Ti fhangít tanultok?
– Ninda és én egydíres mesterek vagyunk.
– Angrolími avatott?
– Igen, az ő silgunjában.
– No lám. Ahaken szúthi?
– Kholen szkath – felelte Ninda –, amnarin ninkh. Mit tanultatok? Már tudunk mindent, tehát semmit. Mert a tudás hiánya és a tudás között csak látszólagos a különbség: mindkettő ugyanonnan ered és ugyanoda tér vissza, amikor megcsavarodik az idő. Ammun szkath nend ran szkath – thakun dharan imsza dharan nensza – nami dhrind.
Szinensi már elő is kapta a suagját és felírta.
– Honnan van ez az idézet? – pislogott Jorongi.
Ninda nem felelt, csak ült tovább csendesen.
– Sehonnan – mondta helyette Szinensi. – Ő írta, ebben a pillanatban.
Az aungir leereszkedett az Angisztilhepan oldalához és beröppent egy kinyíló kapun.
Jorongi felállt.
– Ez nagyon figyelemreméltó. Itthon melyik silgunba jártok?
– Még egyikbe sem – felelte Szinensi.
– Gyertek el Vahanní-Ászanurba. Szeretnék erről a megcsavarodó időről részletesebben is beszélni veletek, de most mennem kell, várnak.
S már ott sem volt, az aungir mellett kocsiba szállt és elsuhant.
Ők gyalog indultak el. A terem, ahol az aungir leszállt, jóval nagyobb volt, mint az Aulang Laip aungir-sónurja, legalább száz kishajó állt benne, és a kapu, amin át a hajók bejöttek a szabadból – vagyis persze a zsilipből –, elég széles volt, hogy tízesével haladjanak át rajta. Az aungirjuk mellett volt egy kapu, azon át jutottak ki egy hosszú, széles folyosóra, ahol akkora volt a forgalom, mint az Aulang Laipon még dzsúmiidőben sem.
– Hogyhogy ilyen sokan vannak itt? – kérdezte Ámmaít.
– Még nem kezdődött meg a namindan – felelte Fendria –, és az intézmények, amik a hajón vannak, most is működnek. Elsősorban Hangilaoran. De gyárak is vannak a hajón, gazdaságok… sok minden.
Átvágtak a folyosón, beléptek egy kapun, és egy üreg tárult eléjük. A padló óriási területen hiányzott, leláttak az alattuk levő szintre, de ott is hiányzott a padló, meg az azalatt levőn is, egyre kisebb területen. Egy óriási tölcsér tetején álltak. Ahogy a korláthoz léptek és lenéztek, az alattuk levő szinten, ami valamivel kijjebb nyúlt, mint az övék, embereket láttak mászkálni.
– Jundzs – ismerte fel Hait, hiszen tanulta a szót a hipnóban.
– Igen, ez egy jundzs – bólintott Fendria. – Nem is számít nagynak, tizenöt szint mély. Lent, ahol a vízszintes távolságok kisebbek, nézőtér kínálkozik előadások számára, amiket legalul, a jundzs fenekén tartanak, fent pedig légi sportokat lehet gyakorolni. És segíti a hajó levegőkészletének frissítését, amit ilyen méretek mellett már külön munka megszervezni.
Ninda elnézett oldalra. Az erkélyen, amin álltak, körbe lehetett járni az egész jundzsot, ami jókora út volt itt a legfelső szinten. És folyton erre-arra kanyarodott.
– Miért nem egyenes vonalú?
– Miért lenne az? A tervezők nem szeretik a monotóniát. Az Aulang Laip is tele van változatossággal, gondolj csak vissza.
– De ez nem olyan nagy – állapította meg Ámmaít. – Az Aulang Laipon is könnyen elférne.
– Persze, ez csak egy kis zug ezen a hajón – bólintott Ángsauri. – Van ilyenből még rengeteg. Meg más is van. Gyertek.
Átmentek a jundzs másik oldalára, beléptek egy kapun, végigsétáltak egy folyosón – itt is jókora forgalom volt –, befordultak egy kereszteződésben, mentek még egy darabon, s egy kapu mögött megint erkélyre léptek. Újabb jundzs. De itt fákat láttak, balra, jobbra, elöl, ameddig csak a szem ellátott, egy egész erdőt. Maguk alatt. Ők a lombok magasságában álltak, és a jundzs túloldalát nem látták a sűrű lombtakarótól.
– Na? – vigyorgott Ángsauri. – Jó, mi? Tudom, hogy szeretitek az erdőket. Ez az egyik legnagyobb erdő, ami hajóban van.
Jó öreg Ángsauri, gondolta Ninda szeretettel. Persze ő nem tudja, mire kellenek nekik az erdők. Innen nem tudnak érintkezésbe lépni Lýŷvel, hiszen a jeleik nem mennek át a hajó burkán… de Szúnahaumról sem érik el. Megpróbálták, de nem jött válasz. Vagy egy hajón van, vagy egy kupolavárosban.
←ni-13 Jaszungar-Húmí [-24] Senki sem tudná szavakba önteni. Olyan ő, mint a handika mitológia szellemei, felfoghatatlanul hatalmas, de nem mindenható, beláthatatlan és felmérhetetlen. Kivéve nekünk persze – de nekünk is évszázadokba telt, hogy képesek legyünk átfogni őt gondolatainkkal. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 92. sómir) :: Szúnahaum, Jaszungar-Húmí, 43 619. szahut ófarguhan, 440ni‑13 ni-14 Angisztilhepan [6] Két dologból kell sok. Fém, amiből építed a hajót, és levegő, amivel megtöltöd. S máris akkora hajót építhetsz, amekkorát csak akarsz. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 46. sómir, 4. singir) :: Szúnahaum, Angisztilhepan, 43 619. szahut ófarguhan, 498ni‑14 ni-15 tárgyalás [13] Én azon a reggelen rögtön tudtam, hogy az lesz életem legjelentősebb napja. De ezzel nem mindenki van így. Sokan csak utólag jönnek rá, hogy melyik nap volt az. (Ninda: Életem egy falevélen, 89. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 18., a piros órájani‑15→
ph-21 id [-775] ()ph‑21 ·· -700 733 816 szó (705 592+24 081+4143) 5 083 752 betű (4 919 661+164 091) 5 621 480 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 13:49 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |