„Egyszer megkérdeztem tőle, milyen volt egy ismeretlen világba lépni. Megcsóválta a fejét és azt felelte: Nem értettél meg semmit. Nem a világ ismeretlen, hanem önmagunk.”
Sileni: Ninda élete, 165.
Aulang Laip
43 610. senut karisszinan
352
A lift kis csarnokba vitte őket, amiből ajtók nyíltak, kétfelé rövid folyosó vezetett egy-egy ajtóig, s a sarokban egy íróasztal mögött egy fiatal nő ült, írt valamit egy kis képernyőn, és fölpillantva barátságos mosollyal biccentett nekik. Az ajtókon feliratok, a falon bonyolult, halványkék és zöld geometrikus minta. És tökéletes tisztaság meg rend mindenütt, akárcsak a suárban. Kásirun elindult az egyik irányban, majd néhány lépés után benyitott egy ajtón, anélkül hogy bárhogyan engedélyt kért volna. A Süsü nem értette, hogy miért, de nem tette szóvá. Nem tudta, hogy egy munkahelyen senki nem jelzi belépési szándékát, csak benyit.
– Gyere be, kérlek.
A Süsü belépett. Egy szobába került, ahol két idősebb nő egy asztal mögött ülve foglalkozott valamilyen készülékekkel, az egyik csak rájuk mosolygott, bólintott és folytatta a munkáját. A másik odafordult hozzájuk, mondott néhány szót, és az asztal lapján elébük csúsztatott egy kis fekete, lapos tárgyat.
– Sigena nem beszél szindorul, de köszönt az Aulang Laipon és reméli, hogy jól fogod itt érezni magad – mondta Kásirun. – Kérlek, érintsd meg egy ujjal a piros kört.
A Süsü rányomta mutatóujját a lapocskán világító piros körre. Jól ismerte az ujjlenyomatos zárakat, Lũakẽàńban is rengeteg volt belőlük például házak kapuján, de ő egyet sem tudott kinyitni az ujjlenyomatával – nem volt beállítva, hiszen neki semmi köze nem volt a házakhoz, amikhez azok az ajtók tartoztak. Az ilyen ajtókon nem is tudott volna átjutni, ha nem lettek volna a bandában, akik ki tudták nyitni ezeket máshogyan. De ez is ritkán fordult elő, mert nagyon veszélyes volt olyan helyre bemenni, ahol ilyen zárak voltak. És nem is volt mindig kifizetődő. Volt, hogy hosszas vacakolás után bejutottak, aztán semmi értékeset nem találtak odabent, de ugyanúgy menekülniük kellett, mintha ki tudja, mekkora értékeket szajréztak volna.
A nő bólintott, a lapocskát félretolta, és az előtte fekvő képernyőn gyors mozdulatokat tett több ujjával.
– Most fölveszünk téged a hajóra és a Testvériségbe – mosolygott Kásirun. – Azt sajnos nem tudtam kitalálni, milyen nevet írjunk be.
– Hán asztat, hon…
– Várj – emelte föl az ujját a férfi. – Ez csak egy csúfnév, szeretném, ha nem ezt használnád. Az igazi nevedet később majd megpróbáljuk kideríteni a szindor hatóságoktól, de ez még sok időbe telhet, és a szindor neveket nekünk amúgy is nagyon nehéz kimondani; némileg mindenképpen át kellene alakítani. Szerencsére Sigenának volt ötlete. Egyelőre kapsz egy nevet szúni nyelven, nem kell ezt használnod, ha nem akarod, ez csak arra kell, hogy beírhassunk. Sigena most keresni fog neked egy helyet a Testvériség családfáján, csalással persze, olyanoknak a gyerekeként leszel beírva, akik már rég nem is élnek. Hogy miért pont az övék, azt nem tudom, de nem számít. Egyszer majd remélhetőleg örökbefogad valaki, és kaphatsz végleges helyet a családfán. Az Élet Fáján, ahogy mi hívjuk. Természetesen a nevedet is megváltoztathatod, ha nem tetszik az, amit most kitalálunk. Voltaképpen a számítógép fogja kitalálni.
Kásirun néhány szót váltott a nővel. A Süsü meg sem próbálta megérteni ezt az egész magyarázatot a családfáról – mi a csoda lehet az? –, meg hogy őt fölveszik rá, és az örökbefogadás mibenlétét sem értette, de nem is foglalkozott ezzel az egésszel. Nem volt jelentősége. Nem ennek volt. A beszélgetés legeleje, a kórházi találkozásuk óta lehallgatta ezt a férfit, most sokkal gyorsabban kialakult a hullám, mint régebben, és tudta, hogy miért. A barátja gondoskodott róla, a ḱẙvap. Nem mindent értett a férfi gondolataiból, de a lényeg világosan átvehető és érthető volt.
A férfi gondolataiban látta magát felnőttként, amint a hajón él és valami munkát végez. Az nem jelent meg, hogy milyen munkát, de igazi munkát. És családja van, igazi családja, gyerekei vannak, akik iskolába járnak és felnőnek és ők is igazi munkát végeznek. És egyiküknek sem kell lopnia, soha többé.
A Süsüt csak ez érdekelte. Nem akart lopni egész életében. Egyáltalán nem akart lopni soha többet. A lopással nem lett volna baj – a sötétség mögött élve nem volt alkalma megismerkedni olyan fogalmakkal, mint tisztesség meg lelkiismeret –, de aki lop, azt előbb-utóbb elkapják, és akkor megbüntetik. Börtönbe zárják. Ha sokat lopott, vagy ha már korábban is ült börtönben, akkor évekre. Vajon ha itt valaki lop, akkor száz évre zárják börtönbe? Furcsa, hogy harminc naponként új évet kezdenek, és ő itt már száztizennyolc éves. De hát mindegy. Nem akar lopni többé.
És volt még egy célja. Itt kellett maradnia a hajón. A barátja erre utasította, és egy ḱẙvapnak ellentmondani lehetetlenség. Ezt már pontosan tudta. Bármit kíván tőle a barátja, teljesíteni fogja. Vajon mások is tudják, hogy egy ḱẙvapnak nem lehet ellentmondani?
– Lýŷ – jelent meg a gondolataiban.
– Ez a neved? – gondolta.
– Sỳÿndoṙ változatban igen.
– Lýŷ – ismételte gondolatban.
– Nem, mások nem tudják – felelt Lýŷ arra a kérdésre, amit közvetlenül neki nem is tett föl, de hát persze az ő minden gondolatát érzékeli. – Azok sem, akik engedelmeskednek nekem vagy más ḱẙvapoknak. Azt hiszik, hogy minden, amit tesznek, a saját elhatározásuk. Sőt azt sem tudják, hogy mi értelmes lények vagyunk. Kedves, bolyhos állatkáknak hisznek minket, akiket pénzért meg lehet venni vagy el lehet ajándékozni. Nem is szabad megtudniuk az igazat. Azt csak ketten tudják: a barátom, akivel majd találkozni fogsz, és te.
– Miért csak mi?
– Mert ti ketten mások vagytok. De erről nem most fogunk beszélni, még nem jött el az ideje.
– A barátodról sem?
– Nem, még ennek sem jött el az ideje. Egyszer majd találkozni fogtok és barátok lesztek. Én is ott leszek. Aztán majd meglátjuk, mi lesz abból, hogy mindkettőtökben megvan a képesség és addigra mindketten magas fokon fogtok tudni élni is vele. Lehet, hogy nem történik semmi különös, csak mondjuk annyi, hogy kimondott szavak nélkül tudtok beszélgetni egymással. Lehet, hogy ketten együtt valami sokkal nagyobb dologra lesztek képesek, mint külön. Nem tudom. Majd kiderül akkor. Talán néhány év múlva, az itteniek rövid éveire gondolok. De egyébként tudd, hogy téged eddig sem irányítottalak és ezután sem foglak. Te más vagy. Receptor vagy: a barátom vagy. Tanácsot adok, információt, de úgy nem irányítalak, hogy azt hidd, a te akaratod volt. Ez fontos.
Valaki megérintette a vállát. Kásirun. A Süsü fölpillantott.
– Kicsit elgondolkoztál. Sigena, vagyis hát a gép elkészült a feladattal. Megvan az új neved és a helyed a családfán.
Sigena rámosolygott és felolvasta a nevét.
– Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá.
– Röviden – tette hozzá Kásirun – Ninda.
←na-9 Kásirun [41] Vannak pillanatok életünkben, amik mindig elkísérnek. Ha álltál már a Fólangraut-huarungi hídján és nézted, ahogy a vízesés vize kínos lassúsággal ereszkedik alá a gyenge gravitációban, tudod, miről beszélek. De nem ezek a legfontosabb pillanatok. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 32. sómir)na‑9 na-10 névadás [-11] Egyszer megkérdeztem tőle, milyen volt egy ismeretlen világba lépni. Megcsóválta a fejét és azt felelte: Nem értettél meg semmit. Nem a világ ismeretlen, hanem önmagunk. (Sileni: Ninda élete, 165.) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 352na‑10 na-11 hipnopédia 1 [-16] Mi a sötétség? A világosság hiánya. Mi a hideg? A meleg hiánya. Mi a gonoszság? A jóság hiánya. (Ninda: A fény lúmái, 1.)na‑11→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |