„Szerintem a handika vallás egy fikció. Soha nem létezett. Ahangalauran, vagy bárhogyan hívták is, megírta a Handagaurit, de soha senki nem végezte el a szellemek tiszteletének bármelyik szertartását, még Szúnahaum-sínarraómin sem.”
Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
220. sómir
220. sómir
Kezdetben volt a semmi, és benne Szemnoru, az Ősvilág szelleme. Szemnoru megteremtette a csillagokat és az óceánt, mely az egyik láthatártól a másikig ért. Azután teremtette a Párszellemeket: Szingrut, a Fényt és Sumszit, a Sötétséget. Szingru és Sumszi összeszólalkozott az Ősvilágon: Szingru akarta az eget, mert onnan jön a csillagok fénye, de Sumszi is az eget akarta, mert sötét. Akkor Szemnoru megteremtette a Kidiput, és Szingrunak adta az eget akkor, amikor a Kidipu fent ragyog, és Sumszinak adta, amikor a Kidipu az óceánba hull. Mikor az ég fényes, az óceán Sumszié; mikor az ég sötét, az óceán Szingrué. De az óceán nem kellett egyiküknek sem, mert üres volt és élettelen. Akkor Szemnoru megteremtette Heszangu földjét, ahol az óceán soros szelleme megpihenhetett és szétnézhetett birodalmán. Sumszi örömmel fogadta Heszangut, amely fekete volt; Szingru azonban nem örült neki. Hogy kellemesebben teljenek azok az órák, amikor az ég Sumszié, Szingru kisebb fényforrást teremtett, a sötét égre helyezte, és elnevezte Ebirinek. Sumszi látva ezt, teremtett egy másik holdat, egy sötétet, amelyet Sudinak nevezett el. Szingru holdja, az Ebiri világosabbá tette az éjszakákat – de Sumszi holdja, a Sudi nem tette sötétebbé a nappalokat. Sumszi feldühödött ezen, és megalkotta Asengu földjét. Ám Asengu közel feküdt a sarkvidékhez, és nemsokára leszállt rá a hó. Sumszi otthagyta a fehér földet, és visszament Heszangura; Szingru pedig birtokba vette Asengut. Aztán Sumszi panaszra ment Szemnoruhoz. Elpanaszolta, hogy Szingru holdja megvilágítja az ő éjszakáit, ám az ő holdja nem sötétíti el Szingru nappalait; és elpanaszolta, hogy Asengu földje, amit ő teremtett, Szingrué lett, mert megfehéredett. Akkor Szemnoru odahívta Szingrut is, aki csak nevetett. Szemnoru ekkor eltörölte Asengut és Heszangut, és meghajlította az óceánt, úgy, hogy gömb alakú legyen. Ettől fogva a Kidipu világított az egyik oldalon, és sötétség volt a másikon, azután az egyiken volt sötét és a másikon világos, mert az Ősvilág forgott a belseje körül. Akkor sokáig béke volt Szingru és Sumszi között. De Sumszi nem bocsátotta meg Szingrunak, hogy kinevette őt. Ezért ismét teremtett egy fekete földet, és elnevezte Kimeposztinak, és várta, hogy Szingru megharagudjon; de Szingru észre sem vette ezt a földet. Akkor Sumszi újabb földeket teremtett, először Drionát, azután Heszkát, Esginut, Eszangolit és Hirunát; egyre kisebbeket, míg végül elfogyott az ereje. Szingru észrevette ezt, és eltörölte Hiruna kicsiny földjét, és visszaadta Sumszinak, de Sumszi ereje nem tért vissza. Akkor Szingru eltörölte Eszangolit és Esginut, és mindkettőt visszaömlesztette Sumsziba, és Sumszi ereje visszatért. Ekkor megkérdezte Szingrut, miért adta vissza az erejét ahelyett, hogy elpusztította volna őt. És Szingru így felelt: „Mert én vagyok a Fény, és a Fény a teremtés; a pusztítás a Sötétség, és a Sötétség te vagy. Te elpusztíthatsz engem, de én nem pusztíthatlak el téged. De tudd, hogy abban a pillanatban, hogy egyikünk elpusztul, elpusztul a másik is; mert sötétség éppúgy nem létezhet világosság nélkül, mint világosság sötétség nélkül; és ha csak sötétség vagy csak világosság van, akkor nincsen sem ez, sem az.” E szavakat hallván Sumszi megértette, hogy csúnyán viselkedett Szingruval szemben, és megértette, hogy ők, a Párszellemek egymás nélkül semmit sem teremthetnek; ő pedig új földeket akart teremteni, feketéket, amelyek nem csillognak úgy, mint az óceán; és megértette, milyen nehéz volt Szingrunak, aki maga a teremtés, elpusztítani azokat a földeket, amelyeket ő, Sumszi teremtett, aki maga a pusztítás. És megértette, hogy csak Szingru teremthet sok földet, és csak ő, Sumszi pusztíthat el sok földet. Akkor gondolkozni kezdett: melyik a jobb, a fekete föld vagy a csillogó óceán; a sötétség vagy a világosság? Sokáig töprengett, de nem tudott dönteni, ezért Szingruhoz fordult, de ő sem tudott dönteni. Ezért Szemnoruhoz fordultak. Szemnoru meghallgatta őket, de nem válaszolt. Hanem azt mondta: „Szingru és Sumszi, ti mindig vitatkozni fogtok egymással, míg az Idő fennmarad. Nem tudlak elpusztítani benneteket, bár az én teremtményeim vagytok. Ezért elhagylak benneteket, de előbb teremtek valakit, aki vigyáz rátok.” És Szemnoru elment a világmindenség végtelen útjain; de előbb megteremtette Szianét, az Újvilág szellemét, a Nagyot, aki szép volt és erős, és világos és sötét. Akkor Szingru és Sumszi tisztelettel Szianéhez fordultak, és megkérdezték tőle: „Melyik a jobb hát: a sötétség vagy a világosság?” És Sziane válaszolt nekik; és a válasz hallatán így szóltak: „Akkor az a feladatunk, hogy földeket teremtsünk; és a földekre élőlényeket, hogy a világosság és a sötétség fennmaradjon örök időkre, hogy az élőlények világosságot csináljanak, hogy az élőlények sötétséget csináljanak.” De Sziane így felelt: „Nem, Szingru és Sumszi, azért kell élőlényeket teremtenünk, hogy legyenek, akiket a világosság szolgál, akiket a sötétség szolgál; akiket a világosság táplál és a sötétség oltalmaz.” Akkor Sziane teremtett néhány élőlényt, és az óceánba helyezte őket; teremtett néhány élőlényt, és Kimeposzti és Driona földjére helyezte őket. Szingru leszállt a földekre, és vigyázott az élőlényekre; Sumszi pedig leszállt az óceánba, és vigyázott az élőlényekre. És mikor látták, hogy az élőlények jól érzik magukat és szaporodnak, újabbakat teremtettek. Akkor Sziane megteremtette Amaspa és Kerbaumi földjét, hogy a föld is akkora legyen, mint a víz, és benépesítette őket. Azután Szingru felemelkedett a földről, Sumszi felemelkedett az óceánból, és Szianéhez siettek, és megkérdezték tőle: „Készen vagyunk-e már?” És Sziane válaszolt: „Nem. Meg kell még teremtenünk azt a lényt, aki majd felhasználja teremtményeinket, aki gondolkozik majd, akárcsak mi, a Teremtés szellemei.” És teremtett egy embert, és megmutatta nekik; ő volt az első ember, Aurangiszurat. És mert ő volt az első ember, jól látta Szingrut, a Fény szellemét, bár teste nem volt és anyag nem alkotta őt. Sziane észrevette, hogy az ember Szingrut nézi, és megfordította, és Aurangiszurat meglátta Sumszit, a Sötétség szellemét, bár teste nem volt és anyag nem alkotta őt. Ám mivel előbb Szingrut látta meg, a világosságot szerette meg jobban. Sziane is megértette ezt, és maga felé fordította az embert, és Aurangiszurat meglátta Szianét, az Újvilág szellemét, bár teste nem volt és anyag nem alkotta őt. És Sziane így szólt: „Aurangiszurat, megláttad Szingrut és a világosság lénye lettél; de emlékezz, hogy Sumszit is megmutattam neked, és emlékezz, hogy engem is láttál, Szianét, aki világosság és sötétség vagyok. Emlékezz mindhármunkra és hagyd örökül utódaidnak, hogy nem Szingru és nem Sumszi teremtett, hanem én, Sziane. És mondd el utódaidnak, hogy szerethetik a világosságot, de nem gyűlölhetik a sötétséget, mert sötétség nélkül világosság sincsen.” És Aurangiszurat tisztelettel felelt: „Úgy teszek.”
←nft [-1018] SZAISZSZAISZ nf-1 Handagauri [0] Szerintem a handika vallás egy fikció. Soha nem létezett. Ahangalauran, vagy bárhogyan hívták is, megírta a Handagaurit, de soha senki nem végezte el a szellemek tiszteletének bármelyik szertartását, még Szúnahaum-sínarraómin sem. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 220. sómir)nf‑1 nf-2 történelem [-19] Amennyire tudjuk, mi vagyunk az egyetlen nép a Galaxisban, akik teljesen elveszítették saját világukat. De a kultúránk nekünk is megmaradt. És az emlékeink. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 71. sómir, 6. singir)nf‑2→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
733750 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-775] ()ph‑21 ·· -700 733 816 szó (705 592+24 081+4143) 5 083 752 betű (4 919 661+164 091) 5 621 480 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 13:49 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |