„Bárhol élsz a Galaxisban, bárki vagy és bármit csinálsz: egyszer csak beléphet az ajtón Ninda, mintha már előtted ott lett volna.”
ÀLAN: Hősköltemény
Persze körülnézett Kattón is, amivel hilalgit csinált szegény biztonsági főnökből, aki az embereivel ott ődöngött a kikötőben, amíg ő vendégeskedett – a fedélzeten elvégre nem nekik kell megvédeniük, az nirékai felségterület –, de amikor kilépett a hajóból és ők egy szempillantás alatt felsorakoztak a két hajó közötti útvonalon, akkor csak intett nekik barátságosan és elindult, hogy megkerülje a nirékaiak hosszú nevű hajóját. Közben hívott egy teherhordót és hazaküldte vele a nirékai kitüntetést meg a két haundáját.
– Ninda, Ninda! – loholt utána a biztonsági főnök, nagy bajuszú, sötétbarna bőrű férfi, sötétzöld egyenruhában és fegyverrel a vállán. – Hajó neked ott!
Szúniul beszélt, jó kiejtéssel, de szókincset hallhatóan nem tanult, nyelvtant meg végképp nem. Valószínűleg nem volt nála fordítógép.
– De én erre megyek – mutatta Ninda a nirékai hajó orra felé vezető irányt. – A városba.
– De város nem biztonság! Én parancs te véd itt! Kikötő biztonság!
Ninda barátságosan rámosolygott és nem szólt semmit. Nem vett elő fordítógépet, udvariatlanság lenne a másikat figyelmeztetni hiányos nyelvtudására. A tiszt megadóan föltartotta kezét.
– Jó, jó, én ért. Te Ninda. Te akar, te csinál. Szattavot! – Ezt már a mikrofonjába mondta. – Tenna ro Nindake ippa!
Ninda még látta, amint a többiek futni kezdenek utána, aztán visszafordult és folytatta útját. A nirékai hajó nagyobb volt, mint gondolta, bár persze egy szúni városhajó mellett akkora, mint egy kiri a Dzsimbá-hegy tövében. De jó hosszú volt, időbe telt végiggyalogolni mellette. A katonák megelőzték, előresiettek és balra-jobbra figyelve biztosították az útját. Hamarosan kiértek a kikötő területéről, egy kapun át egyenesen egy forgalmas útra a város szélén.
– Kaszanno tami – intett a parancsnok az embereinek, akik kétfelé oszoltak és mindkét irányba figyeltek. Ninda rosszkedvűen nézte. Mégiscsak elővette a suagját.
– Hogy hívnak? – kérdezte a parancsnokot.
– Aretto Kinalirre hadnagy vagyok.
– Mondd, Aretto, muszáj ezt? – intett Ninda az emberek felé.
– Arra kaptam parancsot, hogy védjelek meg.
– Mitől? Ha olyan népszerű vagyok itt, hogy meg kell védeni, akkor olyan népszerű vagyok – hogy nincs mitől megvédeni.
A hadnagy jót nevetett. – Ez egy érdekes paradoxon, de nekem sajnos nincs módom ezt mérlegelni. Tudod, hogy megy ez… vagyis nem tudom, hogy tudod-e. Nálunk katonáknál egyszerűen intézik a dolgokat. Kaptam egy parancsot, és végre kell hajtanom.
– De én szeretnék látni valamit a világodból. Emberekkel találkozni, beszélgetni. Ez lehetetlen, ha folyamatosan húsz fegyveres rohangál körülöttem.
– Megértem. Sajnos nincs ötletem.
Ninda fölfelé intett, anélkül hogy felnézett volna.
– Nézd, itt van velem egy biztonsági robot. Saunisi gyártmányú Uori. Amitől ez nem tud megvédeni, attól ti biztosan nem.
– Én ezt is megértem – egyébként velünk is van vagy húsz robot, de neked meg azt kell megértened, hogy amíg a parancsot vissza nem vonják… persze ezt megpróbálhatom, ha akarod. De pusztán a te kérésedre nem fogják visszavonni. Ami azt illeti, számíthatunk rá, hogy még nagyobb erők fognak ideérkezni. Meg kell értened, hogy a kormánynak nagyon fontos a te biztonságod.
– És ha az esszidzsinna kérné?
– Hát nem tudom, meg lehet próbálni.
Ninda hívta az esszidzsinnát, Haurgéni jelentkezett, egy fiatal nő, aki az esszidzsinna szokása szerint gyors volt és célratörő.
– Mi baj?
– Semmi – vágta rá Ninda, tudva, hogy Haurgéni látja, hol van, egy dzserang világon a hajóján kívül, és ha a legkisebb gyanú ébred benne, hogy ő veszélyben van, akkor a Szisszigá Fónird pillanatok alatt ideküld egy egész hadsereget. – Semmi baj a világon, éppen erről van szó. A kattói biztonságiak parancsot kaptak, hogy védjenek meg, és így nem tudok körülnézni a városban és a helybeliekkel ismerkedni.
– Elnézést – szólalt meg a hadnagy –, szabad beleszólnom?
Ninda odafordította a készüléket, s a hadnagy egyszeriben feszes stílusra váltott.
– Üdvözlöm, asszonyom. Aretto Kinalirre hadnagy, Katto Köztársaság, Védelmi Erők. Osztagommal kirendeltek ennek a szúni kislánynak a megvédelmezésére, de ő nem szeretne fegyveres kíséretet. Nekem azonban nincs lehetőségem eltérni a parancstól. Megkérhetem, hogy legyen szíves kapcsolatot létesíteni felettesei és az enyémek között?
– Egy pillanat – mondta a nő, és kissé jobbra fordulva egy másik képernyőhöz kezdett beszélni. – Hilgehan Sangini Haurgéni Aliraup Jamszí húmad, Biztonsági Szolgálat, Szúnahaum Testvériség. Van egy kis problémám.
A beszélgetőpartner megjelent Ninda képernyőjén is, egy egyenruhás férfi.
– Likon Immarogi százados vagyok, üdvözlöm. Mit tehetek önért?
– Tartózkodik egy állampolgárunk az önök világán. A neve Ninda. – A százados hirtelen fölkapta a fejét. – Szeretne körülnézni önöknél, de terhére van a védelmére kirendelt katonai készültség. Megtenné, hogy visszarendeli őket?
– Asszonyom… nem javaslom, hogy a fiatal hölgy biztonságiak nélkül sétálgasson a kikötőnegyedben.
– Tudomásul vettem és felmentem önt a felelősség alól – felelte Haurgéni fesztelenül.
– Hát… ahogy kívánja. Gondolom, a Testvériség meg tudja védeni.
– Biztosan – bólintott a húmad azzal a közönnyel, amiről az egész spirálkaron tudták: az esszidzsinna minden egyes szúni polgárt megvédelmez, ha egy világot kell ezért összedönteni, akkor is. – Lenne kedves beszélni a beosztottjával? Összekapcsolom.
– Kinalirre hadnagy jelentkezem – mondta a parancsnok Ninda válla fölött. – Hallottam az elhangzottakat, százados úr.
– Rendben. Akkor tehát a feladatát törlöm, hadnagy úr.
– Értettem. Szeretnék a nap hátralevő részére eltávozást kérni az embereimnek és magamnak.
– Megkapják, ha leadják a fegyvereiket és nem zavarják a szóban forgó szúni hölgyet.
– Megértettük, uram.
Ninda szó nélkül eltette a készüléket, nem érezve szükségét semmilyen udvariassági gesztusnak, és éppígy szó nélkül elindult az utcán. Feje fölött hangtalanul, lépést tartva suhant az Uori, és most már egy tucat dzsindrobot is csatlakozott hozzá. Immarogi az embereire nézett, és futva indultak vissza a kikötőterületre. Nagyon gyorsan visszatértek, immár fegyverek és katonai zubbony nélkül, Ninda ezalatt legfeljebb száz rígint tett meg az utcán. A nyomába szegődtek, de nem mentek közel hozzá.
Ninda nem látta őket, nem nézett hátra, a környéket tanulmányozta. Ugyanolyan volt, mint a legtöbb városi űrkikötő szerte a Galaxisban: a kerítés mentén végig szállodák, üzletházak, éttermek, szórakoztató központok sorakoztak. Minden tiszta volt, ragyogó, mindenből áradt a céltudatosság és a gazdagság. Aztán két épület között meglátott egy mellékutcát, befordult, itt is ugyanilyen volt minden. Ment tovább, és csakhamar meg is találta, amit keresett, egy kis sikátort, ami egy terecskére vezetett. Itt már nyoma sem volt semmiféle gazdagságnak. Nem mintha olyan nyomort látott volna, mint Szindorián, itt csak tisztes szegénység volt. A teret környező kopott, öreg házak közül kettő alatt boltíves bejárat, középen kis füves térség, két öreg fával, nem ismerte a fajtájukat. Egy rozzant pad. És sehol senki.
Nyugodt léptekkel odasétált az egyetlen kis üzletkéhez és benyitott.
←oj-21 Csillagrend [-12] Eddig ötször lehettem jelen és tudósíthattam, amikor különféle államok és csillagközi szervezetek rangos kitüntetéseit vette át. Azt hiszem, illetékes vagyok annak megállapításában, hogy az efféle soha semmilyen hatással nem volt rá. Végigunatkozta a ceremóniákat, ha kellett, és örült, ha anélkül úszta meg. Egyszer megkérdeztem, mit szokott csinálni, miután kitüntetést kap. Azt mondta, fölteszi otthon a polcra. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 366.) :: Kaliharen Nimeraszintaran Rakirala, Katto, 43 669. dzsirat mulindzsan, 450oj‑21 oj-22 katonák [-21] Bárhol élsz a Galaxisban, bárki vagy és bármit csinálsz: egyszer csak beléphet az ajtón Ninda, mintha már előtted ott lett volna. (ÀLAN: Hősköltemény)oj‑22 oj-23 kocsma [-22] Egyszer azt mondta, a Galaxist benépesítő trilliók között már csak a nagy számok törvénye alapján is létezni kell olyanoknak, akikkel még ő sem ért szót. Voltaképpen Kíreán is ilyen volt. De a többséggel azért mégiscsak. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 47. sómir)oj‑23→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |