35 ←oa-4 tanácskozás [-7] Amikor az ostoba ember belekormányozta magát egy képtelen helyzetbe, akkor nekiáll ostoba terveket gyártani, hogy a túloldalon kimászhasson. Pedig csak vissza kellene csinálnia az eredeti döntését – de arra nem hajlandó. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 74.)oa‑4 oa-5 indulás [35] Sosem éreztem nagy kedvet, hogy elhagyjam a Felhőt, csak amikor Ninda elindult. Olyankor mindig szerettem volna vele menni. (Hait Kirísz: Ninda, 622.) :: Szúnahaum, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. dzsirat nisszugópan, 530oa‑5 oa-6 verekedések [23] Nem lehet egy nép életét jobbá tenni azzal, hogy megölünk valakiket. (Ninda: A fény lúmái, 360.)oa‑6→

---

„Sosem éreztem nagy kedvet, hogy elhagyjam a Felhőt, csak amikor Ninda elindult. Olyankor mindig szerettem volna vele menni.”
 

Szúnahaum
Angaur Dzsúrarengi
43 657. dzsirat nisszugópan
530
Az Aulang Laippal is indulhattak volna, de a Galaxisba érve a hajó visszafelé, szógir irányba fog fordulni – Szaisz, Antaur, Áhanin, Sídi, Szindoria felé –, nekik viszont sáfur felé vezet az útjuk, ezért Ninda az Angaur Dzsúrarengit választotta. Namindan-dzsúmi idején a hajók útvonalát öt-hat állomásra előre meghatározzák, s csak a további célpontokat választják ki menet közben, ezért a gép fel tudott kínálni több száz hajót, amiknek a megfelelő irányba vezet az útjuk. Szinensi azt mondta, legyen egy nagy hajó, Ninda pedig rábólintott.
  Harminchat éve nem hagyták el a Felhőt. Szinensi szülei nem akartak újra elindulni, letelepedtek Hakkinaré faluban, Elgdzsi már ott született, a Dzsimbá lábánál. Légikocsival csak egy mati volt Jasszanitól. Gyalog egyáltalán nem juthattak el egymáshoz, Jasszanit csak hegymászók érhették el, egyéves túrával, nemegyszer akadtak csoportok, akik megtették az utat, például a Harrahunról fel a Lengu folyásával szemben a völgyben, vagy akár át a hegyen is. De ők nem vágytak ilyen kalandra, ha találkozni akartak, valamelyikük hívott egy légikocsit, átröppent a Dzsimbá fölött, s már ott is volt a barátnőjénél. Többnyire Szinensi jött fel a völgybe, hiszen imádta az ikreket is.
  – Ilyenkor érzem, mennyire más ez a világ, mint Szindoria – jegyezte meg Hait, amikor beszálltak a légikocsiba Ninda háza előtt.
  – Milyenkor? – kérdezte Szinensi.
  – Ott képtelenség lenne, hogy két gyerek mindenféle felnőtt nélkül egyszerűen elinduljon a Galaxisba.
  – Legalább már nem mondod, hogy otthon – mosolygott Szinensi apja, Áfauri.
  – Nem, azt már tényleg nem. Itt vagyok otthon, itt születtek a lányaim, itt fogom befejezni a tanulmányaimat, itt tapsol nekem a közönség… Tunni és Lorra nem is ismer mást, csak a Felhőt, Szindoria nem jelent nekik többet, mint a nagyszüleiket a képernyőn. És nem is akarom, hogy megszeressék. Mi Ámmaíttal szeretjük Szindoriát, éppen elég baj ez minekünk.
  – Ez elég depressziósan hangzik.
  – Nem hiszem, hogy depressziósak lennénk – szólalt meg Ámmaít. – Csak realisták. Szeretni egy helyet, ahova nem mehetsz el, az nem annyira jó érzés. Márpedig mi addig nem térhetünk haza, amíg a rezsim meg nem bukik, de már akkor is csak látogatóba fogunk hazamenni. Ha az ikrek nagyobbak lesznek, megmutatjuk nekik a szülővárosunkat. Amikor már emlékezni is fognak rá, miután hazajövünk. Előbb úgysem mehetünk oda.
  A hílari Dúrummur-Ífíben, egy tágas réten várakozott, hogy legyen helyük leszállni a légikocsiknak. Indulás öt-ötvenkor. Negyvennégykor értek oda, volt még idejük búcsúzkodni.
  – Most sem fogod elárulni, igaz? – ölelte át Hait Nindát.
  Ninda nem kérdezte meg, hogy mit.
  – Emlékszel arra a huszadra, amikor eldöntötted, hogy Ámmaíttal maradsz és elhagyod Szindoriát?
  – Hát persze.
  – Látod, ilyen egyszerű.
  – Hé, hé, állj csak meg, nem fizetsz ki egy ilyen Ninda-válasszal.
  Ninda arcán megjelent a szokásos szelíd mosoly.
  – Miért döntöttél úgy?
  – Mert szeretem Ámmaítot és vele akartam maradni.
  – A családodat és a világodat is szereted, ezzel még nem válaszoltál.
  – Ámmaítot jobban szeretem.
  – Bárki más otthagyta volna őmiatta Szindoriát?
  – Természetesen nem.
  – Mondtam, hogy ilyen egyszerű. Te meghoztad a helyes döntést, olyan szempontok alapján, amik másnak nem szempontok. Én is ugyanezt teszem. Pár év és visszatérünk.
  Fölvette a kosarat, amiben Lí utazott, és felsétált a hílarira. Szinensi követte. Ít nem vitték magukkal, a családja mellett van a helye, Ángsauri fog vigyázni rá. Línek természetesen ott kell lennie, amikor a két receptor találkozik a harmadikkal. De a többi ivut, Háu, Lai és Szú itt marad, biztosítják a mentális kapcsolatot Szúnahaummal és tovább dolgoznak Ninda tervén. Az ikrek még meg sem születtek, amikor előállt vele.
  – Szerintem semmilyen alapja nincsen annak az állításotoknak, hogy a receptori érzékenység nem tanítható – jelentette ki egy alkalommal, amikor Hait terhessége még nem is látszott, bár már tudott róla mindenki. – Azt el tudom képzelni, hogy az én érzékem nem elég hozzá, sőt azt is, hogy a tiéd sem. De a kettő közötti különbségeket már elég jól ismerjük. Még nem látom bizonyítva, hogy a kettő együttműködve sem alkalmas erre.
  – Ti emberek alighanem alapítanátok erre is egy tudományágat – felelte Háu; ők nem sokkal korábban érkeztek a namindan után meginduló forgalommal. – De én nem látom, hogy mit nyernénk ennek a tanulmányozásával.
  – Újabb receptorokat, ha az elméletem helytálló.
  – No igen, nyilván. De akkor mi lesz? Ezer és ezer receptor él majd a Galaxisban – mi végre?
  – Nem tudom – felelte Ninda őszintén.
  – Bölcs válasz – mondta Háu az ivutok iróniamentes komolyságával.
  Tunni és Lorra elméjét akkortól kezdve tanulmányozták, amikor egyáltalán elkezdett kifejlődni az agyuk. Csak egyirányú kapcsolattal, ők vették a magzatok jeleit, de semmilyen hatást nem gyakoroltak rájuk, egészen pontosan úgy határozták meg a követelményt, hogy a kicsik agyának egyetlen szinaptikus kapcsolatában sem szabad változást okozni.
  – Nem is férünk hozzá a szinapszisokhoz – dünnyögte Ninda, amikor ezt Lí egy nap kijelentette. – Mi csak a vivőhullámokat tudjuk regisztrálni.
  – De azokat a szinapszisok bocsátják ki, és ha visszaköveted a hullámokat, a végén ott lesznek.
  – De ti eléritek őket?
  – Nem, és nincs is rá szükségünk. Ti emberek szeretitek a hasonlatokat, hát tessék egy. Különleges laboratóriumi eszközök nélkül képtelenség egy élő szervezet egy bizonyos sejtjével bármiféle műveletet végezni. De ha sunerolajba mártod és megsütöd, az az egy sejt is meg fog sülni.
  – Hm. Érdekes hasonlat, de értem a lényegét.
  – Tudom. Semmiféle kockázatot nem vállalhatunk, hogy kárt teszünk bennük. A mi érzékelésünk és a tiéd között sokkal több a különbség, mint a hasonlóság. Mindketten képesek vagyunk úgy venni a hullámokat, hogy úgymond a végüket kapjuk el, és nem hatolunk közelebb a kibocsátó elméhez. De te néha igen, és nem mindig tudod kontrollálni a folyamatot. Emlékszem, mi történt, amikor a világ lényegével próbáltál érintkezésbe lépni. Te túl nagy energiát vetsz be. Talán egy nap – lehet, hogy a harmadik receptor segítségével – képes leszel féken tartani az energiáidat annyira, hogy fejletlen, érzékeny elmékhez is közelíthetsz. De ma még nem. Egyáltalán nem szabad kapcsolódnod a magzati elmékhez. És neked sem, Szinensi.
  – Úgy lesz – bólintott Ninda.
  Tudta, hogy Lí semmiféle mentális ráhatást nem alkalmaz velük szemben, mindketten mindig szabad akaratukból cselekszenek, de hallgatott a barátjára. Amit Lí mond, az mindig helyes, mert az ő emberinél sokkal fejlettebb intelligenciája olyan következtetéseket is levon, amikre egyetlen ember sem képes. Még Ninda maga sem, pedig Lí könnyedén megmérte az intelligenciáját. Azt mondta, a második legmagasabb, amit valaha tapasztalt emberi lénynél, csak a barátja, a harmadik receptor múlja felül egy egészen kevéssel.
  Az ikrek azonban mindmáig semmilyen jelét nem mutatták a mentális érzékenységnek, sem veleszületettnek – ez valószínűtlen is volna –, sem annak, hogy taníthatóak lennének rá. A négy ivut döntése szerint hatvanéves korukig sem Ninda, sem Szinensi nem nyúlhat az elméjükhöz. Utána majd meglátják.
  – Sok millió gyerek él Szúnahaumon – mondogatta Szinensi. – Miért éppen ők lennének fogékonyak? Lehet, hogy az egész Testvériségben senki sem az.

---

←oa-4 tanácskozás [-7] Amikor az ostoba ember belekormányozta magát egy képtelen helyzetbe, akkor nekiáll ostoba terveket gyártani, hogy a túloldalon kimászhasson. Pedig csak vissza kellene csinálnia az eredeti döntését – de arra nem hajlandó. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 74.)oa‑4 oa-5 indulás [35] Sosem éreztem nagy kedvet, hogy elhagyjam a Felhőt, csak amikor Ninda elindult. Olyankor mindig szerettem volna vele menni. (Hait Kirísz: Ninda, 622.) :: Szúnahaum, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. dzsirat nisszugópan, 530oa‑5 oa-6 verekedések [23] Nem lehet egy nép életét jobbá tenni azzal, hogy megölünk valakiket. (Ninda: A fény lúmái, 360.)oa‑6→

---

ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 (2134 › 60:40) 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673