Miért hiszitek, hogy hazudhattok nekünk?
Miért néztek ostobának?
Miért hiszitek, hogy megölhettek minket?
Nem tudjátok, mi a nép? (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śùndë 56., a sárga órájaoa‑22 oa-23 sirmi [87] Mit tegyünk, hogy ne legyen az élet egy rémálom, amiből nincs fölébredés? (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 160. sómir, 25. singir) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 657. szahut dzsorehan, 410oa‑23 oa-24 leköszönés [-25] Nem Ninda a válasz minden elképzelhető kérdésre. Ninda a kérdés minden elképzelhető válaszra. (ÀLAN: Hősköltemény)oa‑24→
„Mit tegyünk, hogy ne legyen az élet egy rémálom, amiből nincs fölébredés?”
Ílgaszaumi, Numird mondásaiból,
160. sómir, 25. singir
160. sómir, 25. singir
43 657. szahut dzsorehan
410
Ninda fölemelte a sirmit és célzott. Hosszan tanulmányozta a célkeresztet az üveglapon, elgondolta a lövés útját, aztán leengedte a fegyvert.
– Szerintem a hármas lesz jó.
– Hát akkor válaszd azt – mondta Szinensi –, csak lőj már, mert éhes vagyok.
– Akkor egyél – felelte Ninda nyugodtan, arrébb lépett és megint fölemelte a fegyvert. Hosszan, gondosan szemlélte a hármas üveglapot a célkeresztben, mialatt a sirmi alig rezdült a kezében. Aztán nagy levegőt vett, bent tartotta, és lenyomta a gombot. Az első golyó kirepülése után kicsit oldalra fordította a csövet, s a továbbiak után is mindig egy kevéssel. A hat kis piros fénygömb más-más szögben érte el az üveglapot, s eszerint alakult a pályájuk. Az első kettő átment rajta, az első egyenesen eltalálta az egyes karikát, a második elment mellette, és négy üveglapról visszaverődve jutott el a fehér négyzetig. A többi golyó mind pattogni kezdett az üveglapok között, kettő tízes karikába ment, egy a fehér négyzetbe, egy pedig visszatért feléjük és szétfoszlott a korlát fölött.
Ninda lebiggyesztette az ajkát.
– Huszonegy pont és két fehér. Lőttem már jobbat is.
– Lőttél – bólintott Kaszi. – Ennek mennyi az átlaga?
Ninda sóhajtott.
– Három és fél. Háromszor hat az tizennyolc, és még félszer hat, ne mondd, hogy egyedül nem tudod elosztani.
– Nyilván tudnám, de minek strapáljam magam, szomtihatuen? No, menjünk, együk meg Sígargónit.
– Hogy kit?
– Te nem nézel modern filmeket?
– Nem – ismerte be Ninda. – Olvasni szoktam.
– Dzsávau kalandjai könyvben is megvannak.
– Amiket én olvasok, nem ennyire modernek.
Beléptek a liftbe és automatikusan lépkedni kezdtek az első szinti sáv felé, bár a liftben csak két ember volt rajtuk kívül.
– Hát mennyire modernek? – kérdezte Kaszi.
– Nem nagyon. Most a Simnání dzsullákat olvasom.
– Nem hangzik nagyon modernnek. A dzsullá valami régi legenda, nem?
– De – lépett ki Ninda a liftből, elindultak a park egyik sétaútján. – Állítólag ezek között vannak a legrégibb szúni írásművek.
– Hűha. És persze fejből tudod idézni.
Ninda mosolyogva bólintott, leült az étterem egyik padjára és megérintette az étlapot.
– Fölvágnád a sehaddut? „Száz meg száz csillagon át vándoroltam, hogy megtaláljam Janallát, ezer meg ezer veszéllyel küzdöttem meg érte, felhőkben támadó ellenségek légióit győztem le, de ezerszer és ezerszer le is győztek és végeztek velem. S ez így ment éveken át, mert Janallá itt élt a szomszéd faluban és nem beszélt velem.”
Kaszi és Rirgi tányérokra tette a nyolc körcikkre vágott sehaddut, körbeadogatták, és a csapat hozzálátott az evéshez.
– Szegény ember – mondta Kaszi.
– De legalább a fantáziája jó – tette hozzá Ingeki.
– Mikor írták ezt? – kérdezte Hilkinu.
– Talán ötvenezer éve. A legtöbb dzsullá keletkezési ideje elég bizonytalan.
– Akkor ezek még az ősi nyelven vannak?
– Hát persze. De lefordították őket.
– Te persze eredetiben olvasod – vigyorgott Ingeki.
Ninda bólintott, és bekapott egy darabkát a falatokra vágott sehadduból, ő így szokta enni.
Aztán már nem a régi legendákról beszéltek, Hilkinu szóba hozta az üzenetet, amit Ninda és Szinensi reggel kapott a sáfudillantól: alternatív útvonalat találtak, nisszugópankor átszállhatnak a Szíminnura.
– Ez elég nagy gond. Jó nagy hajó vagyunk, az igaz, de a sirmi nem különösebben népszerű játék. Nem lesz könnyű két másik lányt találni a helyetekre.
A csapatban kettejükön kívül csak egy lány volt, Ahimmi.
– Miért lányt? – kérdezte Szinensi. – A fiúk ugyanúgy lőnek, nem?
Hilkinu vigyorgott.
– De a lányokat jobb nézni közben.
Nevettek.
– Nindáék végül is nem mondták még, hogy átszállnak-e – mondta Ahimmi.
– Át – döntötte el Ninda. – Hosszú az út, nagy a Galaxis. Rövidítsünk rajta valamit.
– Hátha találkozunk még – mondta a legkisebb csapattag, Íraut.
Ninda mosolyogva megcsóválta a fejét.
– Nem így kell mondani. Úgy mondják: „Jövőre Szúnahaumon”.
Szinensinek jelzett a suagja, a nyilvános üzenetek halk koppanásával, amiket az együtt levő csoportokból mindig csak egyvalakinek küldenek el. Megnézte.
– Most szállunk le Gresszin.
– Az jó hely – élénkült meg Hilkinu –, ne hagyjátok ki. Milyen napszak van odalent?
– Éjszaka – nézett utána Szinensi.
– Az nem jó. Mikor lesz nappal?
Szinensi fölnézett a képernyőről.
– Hát az is most van, csak a világ másik oldalán.
– Aha, csakhogy Gresszinek egyetlen kontinense van, a többi mind óceán.
– Ja, értem. Hát… ahol leszállunk, ott holnap ötszázkor kel a nap.
– Remek, akkor iskola után mehetünk. Gyertek el, meglátjátok, megéri.
Nindának a kiszállásról az jutott eszébe, hogy ezen a hajón még nem nézett körül a suárban. Amikor elköszönt a többiektől, lement megnézni.
Az Angaur Dzsúrarengi suárja sokkal nagyobb volt az Aulang Laipénál, ami nem függött össze azzal, hogy a hajó is sokkal nagyobb volt – egészen nagy hajóknak is lehet kicsi suárja, vagy éppen akár semmilyen. Ez háromszintes volt, mindhárom szinten két szembenéző üzletsor futott végig a hajó szélén, és a belső részen volt a szísi. Ninda legfelül, a harmadik szinten kezdte – ezeket a szinteket a lakószintektől külön, dzserang szokás szerint alulról fölfelé számozták –, előbb a suarihunban sétált végig egy jó darabon, s megfigyelte, hogy bármennyire is sok az utas és a vásárló, itt semmivel sem nagyobb a nyüzsgés, mint az Aulang Laip suarihunjában. Fél mati is eltelt néha úgy, hogy nem találkozott senkivel. Az üzletek között, amiknek a háta mögött végigment a folyosón, volt két ajándékbolt, három étterem, ruházati és műszakicikk-üzlet, s végül egy ékszerüzlet, Ninda ezen át sétált ki a suárba. Itt nagyobb volt a forgalom, az utasok szerettek mászkálni, őt persze sokan megnézték a szúni köntöse meg a világos bőre és haja miatt. Eleinte csak azért – aztán valaki felismerte.
– Ninda! – rikkantotta egy kisfiú, aki a szüleivel és a nővérével volt, s mind a négyen megálltak, hogy megcsodálják Nindát, aki az út másik oldaláról feléjük fordult. Egykettőre kisebb csoport verődött Ninda köré, s a neve futótűzként terjedt a suárban és alighanem már a szísiben is, mert egyre több ember közeledett. Ninda nyugodtan állt az embergyűrűben – senki sem jött közelebb két ríginnél, tudták, hogy az esszidzsinna mindent lát, és ha veszélyeztetve érzik Ninda testi épségét, pillanatok alatt eltüntetik onnan.
– Mondj valamit – kérte valaki, aztán már többen is, de Ninda megcsóválta a fejét.
– A szúnik csak ülve beszélgetnek – jelentette ki, és elindult az egyik közeli étterem felé. A tömeg kettévált előtte. Helyet foglalt egy padon, és rájuk mosolygott. – Még jobb lesz, ha ti is leültök.
Rendelt összehajtható székeket, s az emberek leültek, szófogadóan, mint a kisgyerekek.
– Nos hát – mondta Ninda, és rendelt magának egy tálca sielimmi süteményt meg egy palack íhafit. – Mondjak valamit? Miről? Meséljem el a századokon át alvó Sersugi történetét?
– Mondhatnál valamit magadról – kérte egy zöldes bőrű szavanszi.
– Magamról? – Ninda fölnevetett. – De hiszen én se tudok magamról semmit, sőt, kevesebbet, mint a szindor sajtó!
Az emberek nevettek.
– Te tényleg nem vagy animáció – mondta egy kislány. Ninda feléje nyújtotta a kezét, hívó mozdulattal, s a kislány odaszaladt hozzá. Százhúsz körül járhatott. Fordítógéppel beszélt ő is, mint mindannyian. Ninda kézen fogta, aztán odaültette maga mellé.
– Nem, én tényleg nem vagyok animáció. De azt nem merném állítani, hogy akik ostobaságokat beszélnek rólam, vagy még inkább akik ezért alkalmazzák őket, azok valódi emberek lennének. Mert akkor lehetne egy csepp józan eszük.
←oa-22 forrongás [-25]
Miért hiszitek, hogy hazudhattok nekünk?
Miért néztek ostobának?
Miért hiszitek, hogy megölhettek minket?
Nem tudjátok, mi a nép? (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śùndë 56., a sárga órájaoa‑22 oa-23 sirmi [87] Mit tegyünk, hogy ne legyen az élet egy rémálom, amiből nincs fölébredés? (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 160. sómir, 25. singir) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 657. szahut dzsorehan, 410oa‑23 oa-24 leköszönés [-25] Nem Ninda a válasz minden elképzelhető kérdésre. Ninda a kérdés minden elképzelhető válaszra. (ÀLAN: Hősköltemény)oa‑24→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |