„Amikor kinyitottam azt a könyvet, kezdtem rájönni, hogy nekem kétféle utazásom is lesz Nindával: amikor egyazon hajón utazunk vagy az úti célnál találkozunk, és amikor fizikailag nem vagyunk egymás közelében, ő mégis mintha ott ülne mellettem és tanítana.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
330.
330.
Ḱaŷndïm
61. śùndë 14.
a zöld órája
Larenka villámgyorsan vágódott a foteljába és igazította el a kỳopját, s Õsaṙen már mutatta is az ujjain, hogy öt, négy, három, kettő, egy.
– Kedves nézőink, jó estét kívánok, üdvözlöm önöket. Larenka Szontiszkovarikinde vagyok. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy elsőként mutathatom ezt meg önöknek.
Felmutatta az olvasóját, s az arca mellett megjelent a képernyőkön az olvasó által mutatott kép: a könyv borítója.
– Csak néhány huszaddal ezelőtt találta egy munkatársunk a Testvériség könyvesboltjában. Most áldhatja a szerencséjét, mert ez az év legnagyobb híre. Minden hírverés nélkül egyszer csak itt van. Egy könyv, amit Ninda írt. Pontosabban egy csoport, aminek ő a vezetője. A Lí-Nindaran nevet használják, ami kétségkívül az ő nevét is tartalmazza. Az előszóban ezt leírták világosan. Több nyelven is megjelent, ez a sỳÿndoṙ nyelvű kiadás. Egy dõtba kerül, és mondhatom, a sokszorosát éri. Nekem is tényleg csak annyi időm volt, hogy gyorsan belelapozzak, azonnal meg akartuk osztani önökkel a hírt. Az Első Szían – még nem tudom, mit jelent ez a cím, de bizonyára kiderül a könyvből. Azok a gondolatok, amiket találok benne… hát mondhatom, nem mindennapiak. Egy pillanat. „Beszélgessünk egy kicsit rólad. Ismered magadat? Egy kicsit bizonyára, hiszen elkezdted olvasni ezt a könyvet, sőt már a felénél tartasz. Kell hozzá, hogy valamennyire ismerd önmagadat. De mennyire? Tisztában vagy a lelked működésével? Értem, igen, hát ha erre a kérdésre ilyen könnyen rá tudtad bólintani, akkor van egy rossz hírem. Ez nem valamiféle lelki önsegélyező könyv olyanoknak, akik nem ismerik önmagukat. Mindegy, hogy a felét kiolvastad már vagy csak találomra itt nyitottad ki, ezzel tisztában kell lenned. Még egyszer mondom: ez az Első Szían.” Hát, elég misztikusan fejezte be. Az az érzésem, sokszor el fogom olvasni ezt a könyvet.
Már aznap eladtak a szindor nyelvű kiadásból kétszázötvenmilliót, ami azt jelentette, hogy nagyjából minden felnőtt vett egyet, aki beszélt szindorul. A sauninas kiadásból félmillió fogyott, ami szintén nagy szám, hiszen Saunis tizennyolcmillió lakosán kívül csak pár tízezren beszélték a nyelvet szerte a Galaxisban. A thabbuan azonban hatalmas nyelv, több mint hárommilliárd beszélővel, és őközöttük félmilliárd példány pillanatok alatt elfogyott. De a szúni kiadásból is elvittek ennyit. Összességében egy és egynegyed milliárd példányt adtak el az első nap.
Sok ezer tévécsatorna számolt be a csillagközi rekordról, és sok ezren voltak azok is, akik nekiláttak, hogy lefordítsák a könyvet további nyelvekre. A Testvériség szokásos jogi előírása volt érvényben: bármely nyelvre lefordíthatja a legelső jelentkező, aki kifizeti a száz palant; csak a Testvériség könyvesboltja árusíthatja; és a fordító öt százalékot kap az eladások után, vagyis a kiadó jutalékának felét.
Hait és Ámmaít elképedve dugta össze a fejét a suag fölött, amin Ninda számlájának egyenlege őrületes sebességgel pörgött. Hangilaoran kiadói minden eladott példány után azonnal utalják a kilencven százalékot.
– Csavargó volt a sötétség mögül – dünnyögte Ámmaít.
– Csavargó – bólintott Hait. – Szerinted hányan írták voltaképpen a könyvet, Ámmaít?
– Hárman. Az a „lí” az elején szerintem csak félrevezetés, amolyan szokásos Ninda-ködösítés. Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy az ivutjának a nevéből van.
– Szerintem is.
– Még mindig nem hiszel a nagyságában?
Az asszony mélyet sóhajtott.
– Nem tudom, mit higgyek, Åmmaĩt – fordította szindorra a szót. – Én is látom, hogy a gondolat óriása. Szinte minden mondatából sugárzik. Ezt már akkor is láttam, amikor még otthon éltünk és csak hiperfonból ismertük, egy barátod volt, akit időnként fölhívtál, és úgy beszélt veled, mint egy ősöreg tanító, valami mesebeli bölcs, aki mindenre tudja a választ. Sejtelmem sem volt róla, hogy milyen közeli kapcsolatban fogok élni vele, de éreztem a kíváncsiságot, sőt vágyat, hogy láthassam, mi lesz belőle. Amikor a rezsim őrülete odáig fajult, hogy már nem lehetett kapcsolatba lépni a Testvériséggel, azt a fokozódó nyomor mellett elsősorban azért sajnáltam, mert nem láthattam, hogy ő milyen csodákat művel éppen. De most nem ez a kérdés, Åmmaĩt, azon már nagyon régen túl vagyunk, hogy ő csodálatos, és azon is, hogy az egyik legnagyobb ember. Már régóta arról kell gondolkodnom, hogy őt tartom-e a legnagyobb embernek, aki valaha élt, az egész galaktikus történelemben. Döbbenetes méretű embertömeg gondolja ezt, de a rajongásuk a legkevésbé sem hasonlít arra, amit Ḱïyṙeàn követelt, vagy akármelyik azokból a szörnyű diktátorokból, akikkel Ninda annyira szeret példálózni. Ezt éppen azért nem tudom elfogadni, mert annyira szeretem. Én nem a rajongója vagyok, egy a sok közül valahonnan a Galaxisból, hanem az anyja, a nővére, akárkije, itt élek mellette pár lépésnyire, és azt látom, hogy akkorára nőtt, itt a szemünk láttára, ahová már nem lát föl a szem. Dehogynem hiszek a nagyságában. Azaz hinnem sem kell, tudom, hogy nagy. De ez már túlhaladott kérdés. Már azon kell tűnődnünk, lehetséges-e, hogy ez a kiskölyök, akit félig-meddig mi neveltünk föl, a galaktikus történelem legnagyobb gondolkodója.
– Talán éppen azért könnyebb elhinni, mert nem a mi gyerekünk – nézett Ámmaít mélázva a gyerekek felé, akik ugrólabdát játszottak a hombéban, a három anyuka, Sileni, az ikrek, egy csomó haugímúi gyerek, még Áuszi is ott tipegett közöttük. – Nem kell azon filózni, hogyan lehet, hogy a mi génjeinkből, a mi nevelésünkből ekkora ember lett, hiszen nem a mi génjeink és nem a mi nevelésünk. Igen, félig-meddig mi neveltük föl, de mi már csak hozzátettünk ahhoz, amit készen kapott… azaz nem kapott, hiszen pontosan nulla az, amivel elhagyta Sỳÿndoṙeìát. Hiszen éppen ez az, ahogy mondtad, hogy amikor megismertük, ő már ez volt – legfeljebb még nem annyira lehetett látni rajta.
– Még nem annyira jutott lehetősége kimutatni. És nem voltak még mellette a szerelmei. Hányszor hallottuk, hogy Szinensi vagy Aini fogalmazott meg egy-egy gondolatot lúma gyanánt, és az ő gondolataik is benne vannak Az Első Szíanban. Fantasztikus szerencse, hogy találkozott velük.
– Sileni sem éppen a vỹrdòiṙ. Néha olyan meglátásai vannak…
– Hát igen. És gyakran úgy beszél, mint egy felnőtt. Én igazán imádom a gyerekeinket, de meg kell állapítanom, hogy ők teljesen átlagosak, bármennyire tündériek. Sileni viszont… nem lepne meg, ha az anyukáihoz hasonlóan különleges egyéniség válna belőle, pedig hát géneket egyiküktől sem örökölt.
– Az is meglehet még, drágám. Bármikor akarhat vér szerinti gyereket bármelyikük… akár mind a három.
– No, ebből a pénzből bőven el tudnák tartani őket…
Nevettek. A képernyőn változatlanul villámsebesen pörögtek a számjegyek, ütésenként sok ezerszer könyvelte le a bank a kilenc tízezred palant.
←pc-24 interjú [-24] Hogy milyen élmény volt? Az anyukám már régóta a leghíresebb ember volt a Galaxisban. A szüleim együtt megírták a könyvet, amiről tudtuk, hogy az is a leghíresebb lesz a Galaxisban, aztán elmentünk sehaddut enni. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 016. nisszugópan)pc‑24 pc-25 fogadtatás [-20] Amikor kinyitottam azt a könyvet, kezdtem rájönni, hogy nekem kétféle utazásom is lesz Nindával: amikor egyazon hajón utazunk vagy az úti célnál találkozunk, és amikor fizikailag nem vagyunk egymás közelében, ő mégis mintha ott ülne mellettem és tanítana. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 330.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. śùndë 14., a zöld órájapc‑25 pdq [-1019] Igen, logikus lett volna, hogy ha már Ninda csillaghírű mint Szindoria megmentője, ne tetézze ezt még a Limelullí-dalokkal, további politikai fellépésekkel, a könyvekkel meg az összes többivel. Csakhogy ez mind része volt a khaddahum küldetésének. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 3.)pdq→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |