„Látszólag a nagyon kicsi korkülönbség okozta, hogy az én három anyukám mindig olyan volt, mintha a barátnőim lennének. De szerintem ők akkor se lettek volna olyan igazi »anyukaszerűek«, ha sok-sok évszázaddal idősebbek lettek volna. Megkaptam mindent, amit egy gyerek kívánhat: szeretetet, figyelmet, tanítást, bizalmat, tiszteletet. És rengeteget játszottak is velem.”
Sileni: Naplóm Nindával,
bevezető, 3.
bevezető, 3.
A szülők helyet foglaltak az egyik asztalnál, Áuszit maguk közé fektették babafektetőben, most már visszacsukva dobozzá a sillafupot. Rájuk már nem volt szükség ahhoz, hogy a sódan megköszönje a szellemek segítségét, aztán visszazárja a Sínisuál-kört a hengerbe és visszavigye a házba. Míg bent volt, az automaták fölkapták a sátrat, összecsukták és elvitték, az emberek eltették a ríníket és a színes lámpácskákat, csak a Tűz Otthona maradt a helyén, s körülötte ugyanúgy lépkedett az Őrző. Itt-ott még akadt a két rimdzsgömbből szétszóródott piros és zöld porból, időnként egy-egy szemcséjét elérte a tűz, s apró színes füstpamacs szállt fel belőle.
Séssinauri pillanatokon belül visszatért, most már fahuddan nélkül, de a kert addigra teljesen megváltozott. Az automaták asztalokat, padokat hoztak, néhány dzsomdzstűzhelyet is, az emberek beszélgettek, falatozáshoz készülődtek, de senki sem kezdett hozzá anélkül, hogy előbb oda ne menjen Áuszihoz és homlokára tett kézzel üdvözölje mint a Testvériség új tagját. Ő közben elaludt megint, az üdvözlések sem érdekelték. Hamarosan fölébred és enni kér majd.
Az ikrek közben odaszaladtak Nindához és kétfelől odabújtak hozzá, ahogy szokták.
– Minket is így vettél a klánodba?
– Hát persze, sienip.
– Melyikünk volt előbb?
– Egyszerre csináltuk. Egymás mellett feküdtetek a sillafupotokban, és átaludtátok majdnem az egészet, egészen addig, amíg meg nem fogtalak benneteket vizes kézzel. Akkor fölébredtetek és kicsit nyivákoltatok.
– Még nem tudtunk beszélni – nézett Tunni a húgára, mint aki megmagyarázza neki.
– Hát nem, még nem tudtunk – értett egyet Lorra.
Séssinauri betartotta az ígéretét, először is ilembát sütött.
– Ez galaktikus étel – magyarázta az asztallap szélére nyomódott orrocskának –, mindenfelé megtalálható, de minden világon másféleképpen csinálják.
– Segítek, jó? – mászott föl egy székre Sileni.
– Feltétlenül, sien. Sokat fogunk csinálni, hiszen ez a janníhaum. Nézd, ilyen korongokat formálok a tésztából, aztán beleteszem a tölteléket, félbehajtom, és így körben összetapasztom a szélét. Az automata csinál pár száz darabot, és mehet sülni.
– Milyen tölteléket raksz bele?
– A darált húsossal kezdem, aztán jön a sajtos, a zöldséges és a halas.
– Mit tettél a darált húsba?
– Andzsaut és hinent, meg egy kis porrá tört kék simmerit, hogy kihozza az ízét.
– Akkor mitől lesz csípős?!
Ninda elnevette magát, de nem ment oda segíteni Séssinaurinak, oldja csak meg egyedül. Ez még nem is az a helyzet, amikor nehéz Silenivel, most éppen csak makacs egy kissé – de amúgy egészében kell hozzá a három anyuka, és még így is sokat könnyít a feladatukon Hait és Ámmaít közelsége, no meg hogy a Testvériségben vannak, ahol minden felnőtt gondot visel minden elé kerülő gyerekre.
Elkapta Aini jelzését egy másik asztaltól: kedvese éppen üzenetet kapott. Úgy érzékelte, mintha ő maga olvasta volna. Sileni száfunnupját valószínűleg az év utolsó hatodában végezhetjük el. Dzsargaun, ortopéd hipersebész.
Mind a négyen vették az üzenetet a mentális érintkezés gondolatsebességű száguldásán.
– Akkor lesz lábam is – örült meg Sileni. – Kettő. Egy meg egy! Két igazi!
– Igen, kettő – nevettek az anyukái.
– És fogok tudni járni rajta?
A kérdés jogos volt, mert az orvosok megmondták, hogy ez nem fog azonnal menni, a testnek meg kell szoknia az új testrészt, akárcsak az ujjak és a szemek esetében.
– Persze, sien. Pár napba nyilván beletelik, amíg hozzászoksz. De attól kezdve olyan leszel megint, mint a földrengés előtt.
– Šuep kĺu… šuep kĺu õit.
A lányoknak nem kellett szavakba önteniük értetlenségüket – ezt a kifejezést nem ismerték –, a gondolati érintkezés útján Sileni azonnal vette a kérdést, de nem arra válaszolt.
– Šuep kĺu õit dèn kǎ dain dîn! – kiáltott föl fennhangon. – Qŕoap saaaaaa ĺie dõp lan sue lè, áim lwan ŕoip suk ĺoy mîîîîîît!…
Ninda már ott állt mellette, magához ölelve a feldúlt kislányt, és a másik két anyuka is jött a kert más részeiről.
– Jól van, kicsim, sǎ dõ dòy, eì sǎ dõ dòy. Kǐp lǔap? Kǐp lǔap, sruy mî? Thǎp lìm ĺie dõp lan sue lè?
– Az előző anyukám is csinált ilyet – felelte Sileni könnyek között, de szúniul. – Emlékszem! Én hajtottam össze a tésztát, és šuep kĺu volt benne, šuep kĺu drân ke dwút noat giék…
Már mind a három őt ölelte, mellettük a kővé dermedt, sápadtan álló Séssinauri moccanni se mert.
– Jól van, kicsim – mondták mind a hárman, jórészt egyszerre beszélve –, semmi baj. Előjött egy kis emlékszikra. Történt már ilyen, elő is fog fordulni még. Nincs azzal semmi baj, ha emlékszel.
Eltelt egy-két mati, mire a kislány megnyugodott, de Séssinauri még akkor is úgy állt ott, dermedten, mint a hihurrídzsi.
– Szissz – nézett rá Sileni.
– És én most… mit csináljak? – lehelte a nagylány még mindig rémülten.
– Süsd meg őket! – vakkantotta a kicsi szemrehányó arccal, amiért a másik még ennyit se tud. – Másképp hogy együk meg? Tudunk sütni šuep kĺuval töltöttet is?
– Hogyne, sien… ha megmondod, mi az.
– Hát… azt… nem tudom.
Az anyukák se tudták, hiszen minden jalar nyelvtudásukat Silenitől kapták, ezért kis tanakodás után Ninda írt egy üzenetet. Szükségem van a šuep kĺu receptjére. Annyit tudok róla, hogy kǎ dainba töltik, sárgás, kissé sós krém. Lennétek szívesek elküldeni, amilyen hamar csak lehet? Köszönöm. Ninda. És elküldte a jaungaimaszi kormánynak.
Ők sütögettek tovább, meg később persze körültáncolták a tüzet, mielőtt elbontották a Tűz Otthonát, de csak este.
De Jaungaimaszon ezalatt kisebb pánik tört ki. A földrengés pusztításából épp csak magához térni kezdő államocskában még minden a feje tetején állt, és az a gaimasz nemzetiségű ügyintéző, aki elolvasta az üzenetet, semmit sem tudott a jalar konyháról. Sietve küldte szét mindenkinek a kormányintézményben, elsőrendű sürgősséggel, az aláírás miatt, és ugyanezért mindenki nagyon gyorsan válaszolt, hogy nagyon sajnálja, nagyon szeretne Ninda segítségére lenni, de nem tudja. Felhívtak mindenkit, akit csak tudtak, míg végre meglett a válasz, de akkor már maga a külügyminiszter írta meg roppant udvariassággal, mellékelve a szakértő nevét és kódját, aki bármikor a legnagyobb örömmel áll Ninda rendelkezésére, bármiben, ami akár a jalar konyhával, akár a népszokásokkal, kultúrával, a jalar nyelvvel vagy tényleg bármely módon a jalarokkal kapcsolatos.
Nem volt bonyolult. Az alapanyag egy vajféleség volt, amit elég könnyen lehetett azonosítani a szummendzsil ómgival, ebbe néhány zöld fűszert és egy kis gyümölcsöt kellett keverni, és kész. Finom lett, sikert aratott a hilmí-janníhaumban.
Sileni nemsokára tömött pocakkal aludt a játszószőnyegen, orrocskáját a sárga és kék ég felé fordítva, mellette Dzselli és Lí, arrébb Í és az ikrek.
←oj-25 hilgihut [-16] Egy olyan világon, amelyik nem kering és nem forog – illetve olyan lassan, mintha nem tenné –, nincs nappalok és éjszakák váltakozása, nincsenek évszakok, még az időjárás mozgalmassága sem töri meg az idő egyhangúságát, nekünk embereknek kell a saját életünkben változatosságot találni. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 240. sómir, 48. singir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 670. famut algillíszan, 480oj‑25 oj-26 šuep kĺu [-23] Látszólag a nagyon kicsi korkülönbség okozta, hogy az én három anyukám mindig olyan volt, mintha a barátnőim lennének. De szerintem ők akkor se lettek volna olyan igazi »anyukaszerűek«, ha sok-sok évszázaddal idősebbek lettek volna. Megkaptam mindent, amit egy gyerek kívánhat: szeretetet, figyelmet, tanítást, bizalmat, tiszteletet. És rengeteget játszottak is velem. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.)oj‑26 oj-27 láb [-23] Nemrég megkérdeztek egy tévéműsorban, mit tartok életem legnagyobb szerencséjének. Azt, hogy személyesen ismerhetem Nindát, feleltem. Nem a feleségemet és a gyerekeimet, kérdezte a riporter. Felesége és gyerekei sok embernek vannak, feleltem. De csak egy maroknyi ember ismerheti közelről Nindát. Később azonban elgondolkodtam. Vajon ismeri-e bárki Nindát? Föl lehet őt emberi ésszel fogni? (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 51. sómir) :: Szúnahaum, Ángahaur, 43 670. dzsirat dzsorehan, 640oj‑27→
ph-26 id [-364] ()ph‑26 ·· -339 739 577 szó (711 210+24 224+4143) 5 125 205 betű (4 960 078+165 127) 5 663 418 jel (@538 213) | 698, 69,79%, 420 729 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2263. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.29.:1416, 3087 24. 1:26 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 197 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 25 (3%) 673 |