„Különös játéka a sorsnak, hogy a szindorok rajongani kezdtek érte. Nem tudtak róla semmit. Egy eszméért rajongtak, amit őbenne testesítettek meg, és fogalmuk sem volt róla, hogy Ninda, a valóságos ember sokkal inkább lenne méltó a rajongásukra – ha ismernék. De honnan tudták volna? Mi sem ismertük. Szerintem senki sem tudta, hogy ő kicsoda és mit hord magában. Még nagyon sokáig.”
Hiragi: Találkozásaim Nindával,
43. sómir
43. sómir
Ajtó
43 617. szahut saurgéman
411
– Ajtónak hívjuk Sasszákent is – magyarázta Faullá a kilátóban összegyűlt gyerekeknek –, mert ez az a világ, amelyik a legközelebb van az Ajtóhoz. De igazából ez az Ajtó.
S a fal egy részére mutatott, amin éppolyan üres feketeséget láttak, mint körben a legtöbb részen.
– Nem láttok rajta semmit. Éppen ettől Ajtó. Üresség, amin át lehet menni. A dzserangok azért nem fedezték fel, hogy ez egy Ajtó, mert nem tudják, hogy mögötte van valami, ahová vezet. Nézzük meg messzebbről.
A képen megjelent két spirálkar egy-egy részlete, köztük hatalmas üres területtel.
– Ez itt Szuangsanné – mutatta Faullá –, ez pedig Ílahaut. S itt köztük a tuamsá, ami ezen a környéken nagyjából ugyanolyan széles, mint Szuangsanné. Vagyis át lehet rajta kelni, de hosszú út, egy átlagos hajónak több ezer év. Ezek a barna foltok a felhők. A valóságban nem barnák, hanem éppen olyan sötétek, mint a világűr, de anyaguk van, ami takarja a belsejüket. A felhők anyaga, a mi Felhőnké is, végtelenül ritka, csillagközi por. Annyira ritka, hogy úgy hajózhatunk benne, mintha nem is létezne, de a legtöbb felhő olyan óriási, hogy a felhőn kívül álló szemlélő és a felhőben levő csillag között annyi por van, hogy a csillag fénye nem jut el a szemlélőhöz. A mi Felhőnk egyike a legnagyobbaknak és legsűrűbbeknek a tuamsának ebben a részében. Ez itt Sasszáken, ez itt Ílahaut legközelebbi pontján Hirdengur, húzzunk közöttük egy egyenes vonalat. – A képen megjelent a két pont és közöttük a zöld vonal. – Ez egymillió érang, amiből körülbelül kétszázezer metszi a Felhőt, ezért ha valaki Sasszákenről Hirdengurra a legrövidebb úton akarna átkelni, áthaladna a Felhőn. De ettől minden kapitány visszariadna, mert a mi Felhőnk annyira sűrű, hogy ha körülbelül ezer érangot haladtál a Felhő Peremén túl, akkor már egyetlen csillagot sem látsz. Semerre. Tökéletes feketeségben hajózol másfél évig. A Jaussza hősies felfedező útja nemcsak azért volt rendkívüli, mert felfedezték Szúnahaumot, hanem mert el mertek menni odáig, hogy felfedezhessék. S most nagyítsunk rá megint az Ajtó körzetére.
A képre beúszott a Felhő barna foltja, és Szuangsanné ezüstös sávja, rajta néhány naprendszer nevével.
– Kétezer érangnyi távolság van Sasszáken és a Felhő Pereme között, amit az üres tuamsában teszünk meg. Jelenleg ebben vagyunk. Onnantól, hogy elhagytuk Sasszáken naprendszerét, a dzserang hajók számára érzékelhetetlenek vagyunk, mert egy hajót egy naprendszeren kívül már lehetetlenség észrevenni, annyira végtelenül parányi az űr méreteihez képest. Kommunikálni persze tudunk velük, mert a hiperfényadónkat Sasszákenre állítjuk, és az ottani állomás közvetít a Galaxis többi részébe. Csak persze a hiperfénynek éppen az a lényege, hogy nem lehet tudni, honnan jön az adás. S most jön az a pillanat, amire napok óta vártunk. Kapcsoljátok be.
– Sénu, sénu – szólalt meg egy mély női alt. – Airganir Haufóran, Dzsául-dzsími kilenc.
– Sénu, sénu. Aulang Laip, Sasszáken-súdi hét – felelte Faullá, és ugyanekkor a térképen megjelent a két hajó pozíciója, Dzsáultól dzsími irányban kilenc, illetve Sasszákentől súdi irányban hét érangra.
– Sénu, sénu – szólalt meg még egy férfihang. – Hiambé, Sasszáken-súdi huszonhat.
– Sénu, sénu – jött a következő. – Immangar Szúrangi, Fóhaungá-nergi tizenöt.
– Sénu, sénu. Jaurang Hauri, Fóhaungá-dzsími kilenc.
– Sénu, sénu. Ájaharan, Sergahand-súdi nyolc.
– Sénu, sénu. Áhpan Hpangrími, Sasszáken-nergi huszonkilenc.
Sorra jelentkeztek be a hajók, és mindnek megjelent a pozíciója a térképen. Az Angaur Hiargi, az Ílargisz Hauri, a Dzsorintí, a Száhuná Fónird, az Angahandi, az Antokinan Lorki, a Mungaombé, az Erindun Émang, a Sauri. Két mati alatt negyvenöt hajó jelentkezett be az ő közvetlen közelükből, a térképen megjelent a számláló is. Aztán jöttek a távolabbiak, a Hauna Szímí már száz érangra járt Sasszákentől, a Jáharan százötvenre, és sorban érkeztek az üdvözlések a többiektől, már régóta egyszerre beszéltek, hangzavar lett belőle, nem lehetett érteni, de a térképen sorra gyulladtak ki a hajókat jelző kis zöld feliratok. Hetven hajó, száz, százhúsz…
– Van ennek egy beceneve – intett Faullá a falnak immár hajónevekkel pöttyözött része felé. – Kis Felhő. Amikor a Szúnahaum felé, illetve egy évvel később visszafelé vonuló hajók sokasága valóságos felhőt alkot.
Ninda önkéntelenül bólintott. A térképen továbbra is egyre csak gyulladtak ki az újabb és újabb hajónevek, a hangszóróból pedig folyamatosan szóltak a hajók üdvözletei. S ez csak egy ezredrésze az egésznek. A Testvériségnek százötvenezer hajója van!
– Ninda – szólalt meg Faullá, és egyenesen őrá nézett. Ninda pislogott. Ötven gyerek volt a teremben. – Sasszáken-nergi száznegyvennél hajózik az Auszíní, ahol Kis Őrző lettél. Úgy illik, hogy köszöntsd őket.
Ninda kicsit zavartan nézett a férfire. Már régóta jól érzékelte az Aulang Laip méreteit, több mint húszezer ember sokaságát, a nyolc lakószint százhatvannyolc szektorának több ezer épületét, s most, ebben a néhány matiban kezdte érzékelni a Testvériség méreteit is, ahol olyan hajókból, mint az Aulang Laip – sőt még jóval nagyobbakból is – százötvenezer utazik a Galaxisban.
S ez a hatalmas sokaság őt számon tartja.
Előrelépett és kis habozás után odament Faullához.
– Suórin, Auszíní, suórin – mondta a férfi. – Aulang Laip hívja Auszínít.
– Sénu, sénu, Aulang Laip – felelte egy női hang, miközben a többit valaki lehalkította, de nem kapcsolta ki. – Auszíní hallja Aulang Laipot.
– Aulang Laip hallja Auszínít – felelte Faullá és Nindára nézett.
Ninda több mint kétszáz napja élt a Testvériségben. Tudta, hogyan szólaljon meg a szúnik szertartásos nyelvén, olyan helyzetben is, amilyenbe még nem került.
– Auszíní, az Aulang Laipról Ninda, a Felhő gyermeke köszönt benneteket.
– Aulang Laip, az Auszíníről Éraszunan, a Felhő gyermeke köszönti a Kis Őrzőt, Nindát, a Felhő gyermekét. Jövőre Szúnahaumon!
– Jövőre Szúnahaumon! – felelte Ninda felragyogva, amiért jól válaszolt. Még két év, amíg hazaérnek, de a namindanra hazafelé tartó hajókon ez volt a hagyományos jókívánság, akkor is, ha még évekig tartott a hazaút és akkor is, amikor már leszálláshoz készülődtek Séninnauron.
Faullá barátságosan bólintott neki, és kikeresett még egy arcot a sokaságban.
– Írariengi – mondta. – Sergahand-hirtu kettőnél a tuamsába lépett a Hínífarang Ómunni.
Egy fiú odasétált hozzá, és ő maga hívta a másik hajót. Hát persze, őhelyette Faullá megcsinálta, mert neki persze fogalma sem volt róla, hogy ezt kell tennie. De egy született szúni tudja ezeket.
– Suórin, Hínífarang Ómunni, suórin – mondta Írariengi. – Aulang Laip hívja Hínífarang Ómunnit.
– Sénu, sénu, Aulang Laip – szólalt meg egy rekedtes férfihang. – Hínífarang Ómunni hallja Aulang Laipot.
– Hínífarang Ómunni, az Aulang Laipról Írariengi, a Felhő gyermeke köszönti Éfardzsimot, a Felhő gyermekét.
A rekedtes férfihang nevetett.
– Éfardzsim, a Felhő gyermeke a Hínífarang Ómunniról köszönti Írariengit az Aulang Laipon. Jövőre Szúnahaumon!
– Jövőre Szúnahaumon!
←nh-23 szellemek [17] Csak néztük, ahogy ez a kislány a szemünk láttára változik át apránként valami fantasztikus emberré. Illetve azt hiszem, nem is ez történt. Mindig is az volt, csak apránként jöttünk rá. Nem ő változott meg azzal, ahogy felserdült és felnőtt. Az változott meg, hogy mi mennyit láttunk belőle. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 97.) :: Aulang Laip, Sasszáken, 43 616. higit sziangdzsan, 870nh‑23 nh-24 tuamsá [-9] Különös játéka a sorsnak, hogy a szindorok rajongani kezdtek érte. Nem tudtak róla semmit. Egy eszméért rajongtak, amit őbenne testesítettek meg, és fogalmuk sem volt róla, hogy Ninda, a valóságos ember sokkal inkább lenne méltó a rajongásukra – ha ismernék. De honnan tudták volna? Mi sem ismertük. Szerintem senki sem tudta, hogy ő kicsoda és mit hord magában. Még nagyon sokáig. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Aulang Laip, Ajtó, 43 617. szahut saurgéman, 411nh‑24 niq [-1019] Csak egy csík egy világ felszínén. Két lakhatatlan félgömb között, aranygyűrű alatt, egy viruló kis mező. De nekünk ez a mindenünk. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 9. sómir, 1. singir)niq→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |