„Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz.”
Ílgaszaumi, Numird mondásaiból,
362. sómir, 2. singir
362. sómir, 2. singir
43 616. dzsirat saurgéman
570
A szúnik a maguk kényelmes módján föltápászkodtak és kisétáltak, persze köszönés nélkül, csak egy mosollyal és egy üdvözlő biccentéssel vagy kézmozdulattal, ahogy ők szokták.
– Még ma jelentkezni fog nálatok valaki – mondta Entilu, mielőtt kiment –, aki elintézi veletek a formaságokat és gondoskodik az új szállásotokról. Sok sikert.
A tárgyalót rövid folyosó kötötte össze a suár főutcájával, kétoldalt ajtók nyíltak belőle. Ahogy a folyosóra léptek, a lány körbepillantott.
– Az utasok ide sem léphetnek be engedély nélkül. Már itt is a világtól elzárt helyen vagyunk. Szerinted milyen lehet ott fönt, a lakószinteken?
– Nem tudom – tárta szét a karját Åmmaĩt. – Ez egyike a Galaxis nagy rejtélyeinek. De hamarosan megtudjuk. Ha a Testvériség állampolgárai leszünk, beengednek oda is.
– Hát – dünnyögte Ḩaỳŷt – azt azért nem gondoltam volna, hogy bevesznek maguk közé… még ők ajánlják föl…
– Nagyon ritkán fordul elő – bólintott Åmmaĩt. – Azt hiszem, amióta én a pályán vagyok, az Államszövetségből talán húszan kaptak sũùnỹ állampolgárságot, Nindát is beleszámítva, de egyikük sem meghívással. Én diplomataként hallottam volna róla, ha egy sỳÿndoṙ állampolgárt meghívtak volna a Testvériségbe… illetve… hát végül is ez sem biztos, az ő titkolózásuk mellett. Egyébként az tipikus sũùnỹ viselkedés, hogy előadták ezt a tervet, amit nekem véghez kell vinnem, és fölajánlották az állampolgárságot, de neked nem lett volna muszáj fölajánlaniuk, hagyhatták volna, hogy te kérelmezd. De nekik mindegy volt. Szeretik az egyszerű megoldásokat.
A suár parkjában üldögéltek és várták azt a valakit.
– Azt hiszem – tűnődött Ḩaỳŷt –, nagyon meg fog változni az életünk. Nem az elmúlt pár naphoz képest, amikor hajóról hajóra, szállodáról szállodára vándoroltunk. A régi életünkhöz képest. Utazni már utaztunk a hajóikon. De milyen lehet élni rajtuk?
– Hát ezt bizony nem tudom – felelte Åmmaĩt. – De a nyugalmukból, a kiegyensúlyozottságukból arra következtetek, hogy nem lehet rossz.
Nem kellett sokáig várniuk, csak egyetlen limlit, és egy fiatal nő állt meg előttük, Kirta. Alacsony volt, világosbarna bőrű, göndör hajú.
– Az én feladatom, hogy behozzalak titeket a Testvériségbe – kezdte köszönés nélkül, mint itt mindenki. – Mehetünk?
– Hogyne – ugrott föl Åmmaĩt –, csak a holminkat kellene…
– Bízd az automatákra. Amikor meglesz az új lakhelyetek, odavisznek mindent.
Ḩaỳŷt is felállt. – Hát akkor mehetünk.
Kisétáltak a parkból és elmentek a főutcán egy ajtóhoz, amin a sũùnỹk szokásának megfelelően semmiféle jelzés nem volt, még egy „idegeneknek tilos a belépés” felirat vagy hasonló sem. Nem is volt szükség rá, hiszen ujjlenyomatzár volt rajta. Kirta megérintette az érzékelőt, s az ajtó becsúszott a falba. Kis fülke volt mögötte.
Beléptek, s az ajtó becsukódott mögöttük. Åmmaĩt körülnézett a helyiségben, ami pontosan olyan üres volt és mentes minden látnivalótól, mint a legtöbb lift a Galaxisban.
– Azt hiszem, életünk új szakasza kezdődik – dünnyögte.
– Biztos vagyok benne – felelte Kirta. – És annak a kevésnek alapján, amit Szindoriáról tudok, merem remélni, hogy békésebb és sikeresebb szakasza.
Nyolcszögletű terembe léptek a liftből. Kirta benyitott a körben sorakozó ajtók egyikén, egy kis irodába, és betessékelte őket.
– Nagyon hamar készen leszünk. Csak az ujjlenyomatotokra és a személyi kártyátokra van szükségem.
Átadták a vỳriĩseket és megérintették az ujjlenyomat-olvasót. Egyikük sem ült le, Kirta is csak odahajolt a számítógép fölé, fel sem vette az asztalról.
– Ámmaít Ídara – olvasta a szúni betűs képernyőről. – És Hait Kióraisz. – Nem vette észre a két szindor összerezzenését. – Az ujjlenyomatok megvannak, a bejegyzéshez más nem is kell. Meg is vagyunk. – Fölpillantott, előbb az egyikre, aztán a másikra. – Valami baj van?
Åmmaĩt megköszörülte a torkát.
– Nos… az a helyzet… hogy az ő családnevével van egy kis baj.
– Igen?
– Abban a formában, ahogyan te ejtetted, a szindor nyelvben ez egy eléggé illetlen szó.
Kirta visszakapta a tekintetét a képernyőre.
– De hiszen a gép írta így ki. Máris kijavítom, hogyan hangzik helyesen?
– Kyòṙayś… – lehelte Ḩaỳŷt, sejtve, hogy hiába mondja.
– Nem értem. De hát ezt mondtam én is.
– Megmagyarázom – vette föl Åmmaĩt a diplomata modorát. – A szindor nyelvben zenei hangsúlyokat használunk, amik a szúni nyelvből teljesen hiányoznak. Azaz mégsem, mert valójában minden nyelvben van egy bizonyos dallama a beszédnek, de a szúniban ezeknek nincsen szerepe a jelentés szempontjából. Ezért a szúnik ugyanazt a szót sokféle zenei hangsúllyal ejthetik, amiket a szindor fül különböző szavaknak hall. Ahogyan te ejtetted a nevet, az nekünk egy teljesen másik szó. Kyòṙayś – Ḱyõraìs. A szindorok nem asszociálnak egyikről a másikra, de a te ejtésedben átváltozik a szó.
– Értem… azt hiszem – mondta Kirta elgondolkodva. – De akkor mit tegyünk?
– Talán ha… megváltoztatnánk egy kicsit – mondta Ḩaỳŷt. – Mint egy művésznevet.
– Semmi akadálya.
– Akkor legyen Kyrìs. Ez a névnek egy másik változata, vannak távoli rokonaink, akiket így hívnak.
– Kirísz – ejtette ki Kirta gondosan, és figyelte a hatást. A két szindor mosolyogva bólogatott. – Hait Kirísz. Akkor ezt bejegyezhetem?
– Ha szúniul sem jelent valami szörnyűséget…
– Nem, dehogy. Egyébként az is az én feladatom, hogy gondoskodjam a te hipnopédiás szúni nyelvtanításodról. A bejegyzések megvannak, a Testvériség állampolgárai vagytok. Tessék a suagjaitok, majd kaptok persze szúni gyártmányúakat. Mehetünk is.
Hait hitetlenkedve nézett rá.
– Ennyi volt az egész?
– Ennyi. Két rövid bejegyzés az állampolgárok névjegyzékébe. Ujjlenyomat és az összes azonosító adatot tartalmazó személyi suag birtokában igazán nem tart soká.
– És akkor… innentől Sỳÿndoṙeìa nem kaphat vissza minket?
– Nem. A Szúnahaum Testvériség nem adja ki az állampolgárait. Szindoria talán igen?
– Nagyon speciális esetben igen – felelte Åmmaĩt. – Ha az illető súlyos bűncselekményt követett el a másik állam kárára, és persze ha van kiadatási egyezményünk… egyezményük.
– Sajátos felfogás. Mi szúni állampolgárt nem adunk ki, és kész. Az egyszerű menedékjog is ezt eredményezte volna, de azzal nem kaptok többet, mint egy ingyenkabint a szísiben. Attól még természetesen a hajóra változatlanul nem léphetnétek be.
– De hisz eddig is a hajón voltunk – mondta Hait.
– Szó sincs róla. A suárban és a szísiben voltatok, de az nem a hajó. A hajó ott kezdődik, ahol az út véget ér mindenki számára, aki nem a Testvériség tagja. De talán induljunk el végre. Menet közben is beszélgethetünk.
Visszamentek a liftbe, s ezúttal egy tágas park szélén léptek ki belőle. A parkban gyerekek szaladgáltak, felnőttek sétáltak vagy ültek a fűben és a padokon. Egészen olyan volt, mint a suárbeli park – ami azt illeti, sokkal kisebb volt annál –, valahogy mégis mintha más lett volna. Ezek a gyerekek és felnőttek másképpen viselkedtek. Mintha a saját kertjükben lettek volna.
– Csak most léptünk igazából a hajóra – mosolygott rájuk Kirta. – Köszöntelek benneteket az Aindzsit Héruanon.
←ng-23 menedékjog 3 [-24] Csak azokban a pillanatokban élsz, amiket megosztasz másokkal. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 7. sómir)ng‑23 ng-24 befogadás [-10] Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 362. sómir, 2. singir) :: Aindzsit Héruan, 43 616. dzsirat saurgéman, 570ng‑24 nhq [-1019] Az utat a kanyarok teszik érdekessé. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 27. sómir, 11. singir)nhq→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730289 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2203. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:483, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |