„És csak beszélgetett, beszélgetett mindenkivel.”
Sileni: Ninda élete, 40.
Az áruház meglehetősen emlékeztetett a szúni kereskedőhajók suárjaira. Derékszögű utcák haladtak végig a földszinten, köztük üzletsorokkal. Ninda később fölment az emeletekre is, azoknak is ugyanilyen volt az alaprajza. Eltérően a suároktól, ahol az üzleteket összekeverve helyezték el, itt tematikus rendet követtek: egy soron voltak a játékboltok, a mellette levőn az ékszer- és ajándéktárgyüzletek, s így tovább. Ninda ismerősként pillantott egy boltra, ahol kis űrhajók modelljei voltak kirakva, s ahogy odalépett, máris megjelent egy eladó. Akárcsak Tuolrén. De ez hibátlanul beszélte a szúnit, és persze a nevén szólította.
– Köszöntelek a Davri üzletében, Ninda. A nevem Szimi Anvorkon. Miben lehetek segítségedre? Nagyszerű kishajóink vannak, bár a te számodra ezek csak játékszerek, hiszen a Testvériségből jöttél.
– Azért megnézném őket – pillantott föl Ninda a modellekről az eladóra. Fiatalember volt, háromszázon innen, szúni naptár szerint.
– Természetesen. Kitűnő szimulátorunk is van. Ezt különösen ajánlom figyelmedbe. – Ninda elé csúsztatott egy modellt, ami akkora volt, mint egy salátástál, és úgy festett, mint egy erős hízókúrára fogott légikocsi. – A legújabb modellünk. A neve Avalo 4-es. Nyolc kétszemélyes kabin, minden kényelemmel fölszerelve, és nagyon biztonságos, kettős APR rendszerrel van ellátva, magától értetődően a négyes fokozatú Orlan-héjazat itt már alapkövetelmény. Technikailag egy gyerek is elvezetheti. – Beszéd közben fürgén nyitogatta a modellen levő ajtócskákat, amik kétségkívül nem léteztek az igazi hajón, a belső szerkezet bemutatását szolgálták. – A kommunikációs rendszere mindent tud, amit a hipertéri hírközlésről tudni lehet, természetesen gondoltunk minden lehetséges vészhelyzetre… igen, parancsolj – pillantott Nindára, aki fölemelte egy ujját.
– Bocsáss meg, de én ezekből egy szót sem értek. Hogy érted azt, hogy „technikailag egy gyerek is elvezetheti”? Hogy lehet egy hajót másképpen elvezetni, mint technikailag?
– Nos, jogilag egy gyerek nem vezethet űrhajót. A spirálkarnak ezen a részén biztosan nincsen olyan világ, ahol űrpilóta-igazolvány nélkül szabad lenne. Nagyon meg lennék lepve, ha bárhol a Galaxisban létezne ilyen. De ilyen kicsiny hajóknál, ahol a legritkább esetben van a fedélzeten két pilóta, elvárás, hogy ha azt az egy pilótát baleset éri, bárki más is képes legyen segítséget hívni és biztonságosan kikötőbe vinni a hajót. Akár egy gyerek is, csak tudjon olvasni. Előfordult már ilyesmi, nem is egyszer.
– Értem. Sok ilyen hajót adtok el?
Anvorkon mosolya inkább baráti volt, mint üzletemberien udvarias.
– Ez tényleg vadonatúj modell, öt éve jött ki, a te időszámításod szerint. És tízmillió palanba kerül. Eddig hármat adtunk el, és nagyon meg vagyunk elégedve a forgalommal.
Nyilvánvaló volt számára, hogy Az Első Szían bevételeiből Ninda könnyedén meg tudna venni egy ilyen hajót, de természetesen tisztában volt vele, hogy nem fogja megtenni. Nem a pénz miatt – még ajándékba sem kellene neki. Mihez kezdene egy űrhajóval egy szúni, aki űrhajón él?
De ő volt Ninda, és Anvorkon számára nem létezett nagyobb megtiszteltetés, mint ővele beszélgetni. Alig pár napot tölt ezen a világon, hány emberrel fog kettesben beszélgetni, egy-két tucattal? És ő az egyik közülük, Szimi Anvorkon. Az unokáinak is mesélni fog róla.
– Ki vesz meg egy ilyen hajót?
– Magánemberekre is számítunk, de az első hármat cégeknek adtuk el. A cégvezetők gyakran kényszerülnek sürgős csillagközi utakra, amiket az ilyen kishajókon gyorsan, a rangjukhoz és anyagi helyzetükhöz illő luxusban és adott esetben az ügy lebonyolításához szükséges munkatársaikkal tehetnek meg. De ha valaha ismeretségbe kerülnél egy cégvezetővel, aki saját hajó vásárlását tervezi, ne ilyet javasolj neki. – Anvorkon lépett egyet balra és közelebb húzott egy másik modellt, egy hosszabb, még vaskosabb testűt. – Hanem effélét. Óriási, huszonkét haurgí kapacitású raktér, négy kabin, szükség esetén tizenhat fekhely. Mindent tud, természetesen, amit egy céges hajónak tudnia kell.
Ninda szelíden felmosolygott rá.
– Te pontosan tudod, hogy az én közreműködésemmel egyetlen hajót sem fogsz eladni.
A férfi visszamosolygott.
– Viszont az a munkám, hogy ezekről a hajókról beszéljek, és egyszer az életben adódik ez a rendkívüli szerencse, hogy veled beszélgethetek. Ezen a világon most bárki boldogan cserélne velem.
Ninda kurtán biccentett.
– Akkor ne hajókról beszélgessünk. Vagyis de, csak másképp. Hogyan választottad ezt a munkát?
– Ó, én imádom az űrhajókat. A szabadnapomon mindig másik típust vezetek a cégünk kínálatából, általában elmegyek a barátnőmmel valamelyik holdunkra, vagy ha több időnk van, akkor az egyik közeli naprendszerbe. Két vásárló között pedig szeretek beülni kicsit a szimulátorba… nincs kedved megnézni?
– Örömmel – felelte Ninda, és követte a férfit a szomszéd helyiségbe.
Ahogy az ajtó kinyílt, egy űrhajóban találta magát. Barnával párnázott, arannyal díszített felületek, egy sor ülőhely, néhány képernyő és kezelőműszer.
– Nem tudlak hellyel kínálni – mondta Anvorkon –, itt minden csak holokép. Ez egy Inton kishajó vezérlője. Persze az összes helyiséget ide tudom hozni, mind a húszféle típusból, amiket forgalmazunk. – Apró fémgolyót nyújtott Nindának. – Ezzel a kis segédeszközzel bármilyen kapcsolót működésbe hozhatsz, a szimulátor beméri a koordinátáit, tudja, hogy mit vetített oda, és már mutatja is, mintha igazából megnyomtad volna azt a gombot.
Ninda bólintott és odatartotta a kis golyót az egyik ülés karfáján levő gombhoz. Az ülés hangtalanul hátradőlt.
– Így bizony. Mivel ez egy elég drága hajó, természetesen ilyennel is rendelkezik – ezzel Anvorkon odalépett egy fali kapcsolótáblához és működésbe hozta egy másik golyócskával. A falak barna kárpitozása mélysárgába fordult, majd mohazöldbe. Az ülések barnák maradtak. – Minden helyiséget külön lehet színezni, az üléseket szintén. De persze el is indulhatunk. – Már a központi vezérlőasztalnál állt és „megnyomott” néhány gombot. – Itt egy kicsit tudunk csalni is, minthogy ez egy szimulátor, ezért egy szempillantás alatt ott teremhetünk, ahol akarunk… azaz nem egészen, mert csak négy világot ismer. Ez elég ahhoz, hogy bemutassuk a csillagközi kezelőszerveket. – A főképernyőn ekkor egy vöröses sivatagvilágot láttak a magasból, a közepén hegylánc húzódott végig, ami kettéválva egy hosszúkás, zöld területet ölelt körbe. – Ez Hinanarva. Itt áll a hajód… ránagyítok, már látod a kikötőteret is a hajó körül. Persze valójában nem az Ámhalgin Súfaurit látjuk, hiszen ez felvétel.
Ninda elnézte kicsit a légifotót.
– A hegyeken túl már nincs levegő, metángáz van, amit nem lehet belélegezni. Abból készülnek többek között a hajóink is.
– Gázból?
– Pontosan – nevetett a férfi. – A metán egy szénhidrogén, amit át lehet alakítani más szénhidrogénekké, és műanyagokat gyártani belőle. A hajóink törzse hatvan százalék műanyag és negyven százalék fém. Akárcsak nálatok és mindenütt.
– Hát… én nem is tudtam, hogy miből vannak a hajóink.
– Nem ez a szakterületed, te máshoz értesz. Én is olvastam a könyvedet, egyszerűen csodálatos.
←pd-17 fogadtatás [-23] Csak két olyan munkám volt életemben, amit nem szerettem, és mindkettő Szindoriáról szól. A diplomáciai ügyvivői pozíció – egy idő után, amikor már be kellett látnom, hogy nincs esélyem az ellenséges rendszerrel szemben – és a miniszterelnökség, kezdettől fogva. Egyszerűen nem ebből az anyagból készültem. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 12.) :: Hinanarva, Ámhalgin Súfauri, 43 701. muhat lilgamíszan, 773pd‑17 pd-18 űrhajószalon [-19] És csak beszélgetett, beszélgetett mindenkivel. (Sileni: Ninda élete, 40.)pd‑18 pd-19 városszél [-22] Így van, én nem hittem, hogy Ninda a gondolat ekkora óriása. Nem mertem elhinni. De az, amire még álmomban sem gondoltam volna, amikor Szúnahaumra érkeztünk és ide-oda mászkáltunk ezen a világon, hogy a házat betölti majd a gyerekzsivaj, és azok nem mind az én gyerekeim lesznek. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 47.)pd‑19→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
699393 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |