„Mesélj az életedről. Elkezdődött már?”
Ninda: A fény lúmái, 2158.
Szíminnu
43 659. szahut saurgéman
705
Ík sivatagvilág volt, de egészen egyedi, semmiben sem hasonlított a Galaxis milliónyi sivatagvilágára. A sivatag vörös volt, tele zöldeskék anyagdarabkákkal, amik helyenként akkora területeket borítottak be, mint Ámmaíték háza, vagy még nagyobbakat.
– Kornt – mondta Ilermi, és fölvett egy darabot. – Ez a neve. Magas fémtartalmú érc. Sok millió amdzsrét termelünk ki belőle. Meg persze a vasoxidból is, amitől a talaj vörös. A hajótok is visz belőle jócskán.
A Szíminnu jól látszott a város fölött az égen, ami fekete volt, hiszen idekint nincs levegő. Ők már nem mennek vissza, elbúcsúztak az ottaniaktól, kivéve Szurgaunit, aki lejött velük ide. Előttük a vörös dombvidék hullámzott, ami a láthatáron magas hegyekben folytatódott. Hátuk mögött a városkupola, itt kint pedig ők négyen Ilermivel, a helyi idegenvezetővel. Űrruhában, természetesen.
– Ez pedig – kotorászott Ilermi a korntdarabokkal teleszórt porban, aztán kiemelt valamit – egy harv.
Az anyagdarab, amit Szurgauni kezébe adott – ő állt hozzá a legközelebb –, egy vörös porral borított, furcsán szabályos hasábforma tárgy volt, akkora, mint a kislány két ökle.
– Ez mi?
– Bent a városban megtisztítják és lecsiszolják neked. Sok van belőle idekint. A magas vasoxidtartalmú homok forróság hatására megüvegesedik, és nagyon érdekes képződmények lesznek belőle.
– Jé… de… – Szurgauni körbepillantott – miből jön itt a forróság?
– Nézz körbe – mutatta az asszony. – Ez egy kis kráter itt körülöttünk. Néhány napja itt becsapott egy meteorit. Az okozta a forróságot. Mielőtt kijöttünk, utánanéztem, volt-e a közelben becsapódás az utóbbi időben.
– Suórin, Szurgauni – szólalt meg egy férfihang az űrruhák fülhallgatóiban.
– Sénu, sénu, Szíminnu, hallak, nagypapa.
– Hétszázötvenkor indulunk.
– Vettem. Most mennyi van?
– Hétszázhat.
– Rendben, jövök.
A Szíminnu kikapcsolt.
Ilerminek Szurgauni elmondta, amit beszéltek, mert a Testvériségben még az idegen űrruhák kommunikátorairól is automatikusan lekapcsolják a dzserang vonalakat, ha belső hívás érkezik.
– Akkor igyekezzünk, még az űrruhából is ki kell másznod.
Ez nem is volt olyan egyszerű, az íkiek valami másfajta ruhát használtak, amin rengeteg kapcsot és csatlakozót kellett szétnyitni. Egyedül nem is tudták megcsinálni, ahogy a beöltözést sem – valahányszor egy csoport kiment vagy bejött, mindenkinek az öltöztetésére odajött egy külön ember. Szurgauni öltöztetője még az elején elvette tőle a harvot, odaadta valakinek, hogy csiszolja meg, amíg ők öltözködnek. Harmincra másztak ki a ruhákból, aztán Ilermi kalauzolásával átmentek egy közeli helyiségbe, ahol egy védőköpenyt, védőszemüveget viselő fiatalember állt valami szerkezet előtt, amiben rögzítve volt a harv – de nem is látták –, és egy készüléket nyomott neki, ami éles, nem túl hangos visítást hallatott.
– Mikor lesz kész? – kérdezte Ilermi szúniul.
– Hat vagy nyolc – felelte a férfi szintén szúniul, errefelé sokan értették a nyelvet. – Szép példány, megéri jól megcsinálni.
– Az a ti időtökben hétszázhatvan – számította át az asszony. – Kicsit hosszadalmas lesz csillagközi postával, de utánad küldjük.
– Dehogyis. Megvárom.
– De akkor lekésed a hajódat!
Szurgauni értetlenül bámult föl rá. Ninda elmosolyodott.
– Ilermi, egy szúni soha nem késheti le a hajóját. A Szíminnu az otthona, tehát meg fogja várni. Persze föl kell szólnunk nekik, hogy késni fog.
A hátralevő időben kisétáltak az épület elé, amiben a zsilip és a harvot megmunkáló férfi munkahelye is volt. Szemközt fölfedeztek egy ajándékboltot, és úgy elmerültek a nézelődésben, hogy csak arra kapták föl a fejüket, hogy a nevüket hallják Ilermi hangján a bolt másik részéből.
– Tessék – nyújtott át egy hosszúkás, mélykék bársonydobozt. – Ík népének ajándéka a Testvériség gyermekének.
A dobozban szintén mélykék bársonypárnán pihent egy hatalmas, fehér-opálosan ragyogó üvegtojás.
– Ezekkel fogd meg – mutatott Ilermi egy pár kesztyűre a doboz tetejében levő kis zsebben –, puszta kézzel soha, mert minden ujjlenyomat meglátszik rajta.
Szurgauni fölhúzta a kesztyűket és kiemelte a harvot a dobozból. Ámultan nézték mindhárman. A tojás nem tojás volt, hanem szimmetrikus ellipszoid, azaz mégsem, mert a felülete nem ívelt volt, hanem sok-sok lapos felület határolta, kis sokszöglapok, amik mind más szögben verték vissza a képet. A tojás belseje szivárványosan ragyogott, és ami elsőre nem látszott, narancsos-sárgás-rózsaszínes fátyol húzódott benne, mint egy nagyon finom textília, olyan ritka, hogy csak némi szemlélés után fedezték fel, de aztán már nem tévesztették szem elől, bárhogy forgatta Szurgauni.
– Üveg, de mégsem üveg – mondta Ilermi. – Más világok anyagaiból, műhelyben nem lehet íki harvot csinálni, csak hasonlót. Azt meg is teszik. A valódi harv azonban ránézésre felismerhető. Nektek is hoztam – lépett be az asszony egy polc mögé, és két továbbival tért vissza.
– De hát – mondta Szinensi, átvéve a maga dobozát – ha ezek csak meteoritbecsapódással jöhet létre, akkor ez nagyon ritka, nem?
– Naprendszerünkben van egy hatalmas felhő, ezért rengeteg becsapódást kapunk. A Galaxisban persze nagyon ritka és értékes a harv, de nekünk sok van belőle. Azért nem mindenkinek adunk. Kormányom azzal bízott meg, hogy neked – nézett Nindára – és a barátnőidnek okvetlenül szerezzek egyet-egyet.
Ninda mosolygott és kiemelte a saját harvját a bordó dobozból. Más volt a formája, kerekdedebb, és a belsejében a fátyol is más volt, zöldes-sárgás-pirosas, kissé tömöttebb. Szinensiében pedig kékes-lilás árnyalatú.
– Én csak egy gyerek vagyok, amilyen ezerszámra van nálatok is.
– Ezt mi is tudjuk. De nem átlagos gyerek. Mi is nézzük a csillagközi tévét, tudunk arról, ami körülötted zajlik. S aligha találsz bárkit Íken, aki ne tudná, ki vagy.
Ninda továbbra is mosolygott, de a tekintete komoly volt.
– Miért, ki vagyok? Mit tudtok rólam?
– Hát… amit a híradásokból megtudhattunk.
Ninda lassan megcsóválta a fejét.
– Képes lennél a tévéhírekből képet alkotni önmagadról?
A nő értetlenül nézett rá.
– Dehogyis…
– Akkor hogyan tudhatnád meg belőlük rólam, egy idegenről, hogy kicsoda?
Szurgaunit visszakísérték az aungirjához, megölelték, mondták egymásnak, hogy jövőre Szúnahaumon – a többiektől már elbúcsúztak a hajón. Aztán Lível, aki eddig egy parkban sétálgatott és simogatásokat gyűjtött be az íki gyerekektől, elindultak fölfedezni a várost. Ilermi természetesen velük tartott, hiszen idegenvezető is volt és vigyázott is rájuk.
Ík városa nem sok meglepetéssel szolgált. Mint oly sok sivatagvilágon, itt is egyetlen kupolavárosban élt a világ egész népessége, így minden itt volt, a lakónegyedek, a gyárak, az üzleti negyedek, és a várost ugyanúgy hívták, mint a világot.
Ami másképpen történt, mint a korábban meglátogatott világokon, az az, hogy miután Nindát úgyszólván azonnal felismerték, amint kilépett az utcára, nem állt meg, hogy beszélgessen velük. Azt mondta:
– Szeretném megismerni a világotokat és titeket. Jöttök velem sétálni és beszélgetni?
És az emberek mentek. Mire áthaladtak egy parkon és elértek egy bevásárlóközponthoz, több százan voltak. Sétáltak és beszélgettek.
Az viszont most is megtörtént, hogy állami vezető is csatlakozott hozzá, csak nem a miniszterelnök, mert az egy másik naprendszerben tartózkodott, hanem a külügyminiszter.
←ob-19 átszállás [1] Ha az embereknek nincs tudásuk valamiről, akkor hajlamosak olyanokat odagondolni, amiről már hallottak, de az már nem biztos, hogy tisztában is vannak a jelentésével. (Ninda: Beszélgetések, 242.)ob‑19 ob-20 séta [3] Mesélj az életedről. Elkezdődött már? (Ninda: A fény lúmái, 2158.) :: Ík, Szíminnu, 43 659. szahut saurgéman, 705ob‑20 ob-21 szálloda [-5] Ha elég soká futsz, célhoz érsz. Hacsak nem a rossz irányba futsz. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 110. sómir)ob‑21→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
699393 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |