„És mit látsz, ha lenézel az idő fájáról? Lehullott leveleket, az idő lassan feledésbe merülő gyermekeit. Millió és millió nemzedéket hagytunk magunk mögött – millió és millió nemzedék jön még utánunk. De őket még nem láthatjuk.”
Ninda: A fény lúmái, 532.
620. 85., piros nap
9
Az Algevon étterem volt a város legelegánsabb helye – egyúttal az egész országé is. Nirvaszon elnök bocsánatot is kért ezért.
– Tudom, hogy te a legszívesebben valahol a város szélén egy kiskocsmában ennél pár szendvicset. De kérlek, viseld el ezt a helyet erre a kis időre, nem az én kedvemért, hanem a nép kedvéért. Elvárják tőlem, hogy a magas rangú külföldi vendégeket ide hívjam meg. Nemrég járt nálunk a sídi elnök, előtte a lilgart külügyminiszter. Aligha találsz olyan véleményt Anarvában, hogy ők jelentősebbek lennének nálad. Akkor pedig ez téged is megillet.
– Semmi bajom az ilyen helyekkel, Ralvi – felelte Ninda szenvtelenül. – Itt is csak emberek vannak.
– Megnyugtat, hogy ezt mondod. Egyébként hamarosan megérkezik a jaungaimaszi miniszterelnök, aki külön miattad jön, őt is meg kell hívnom ide. Volt olyan vélemény, hogy kössük össze a kettőt, költsünk itt el egy étkezést mindnyájan együtt, de megvétóztam. Úgy éreztem, arra még nehezebben tudnálak rávenni, hogy egyszerre két állami vezetővel étkezz.
– Ha örömet szerzek vele, megteszem – de egyébként nem reprezentálni jöttem, csak zsűrizni egy dalversenyen.
– Igen, természetesen. Nagy jelentőségű külföldi személyiségeknek egyébként okvetlenül rendezünk fogadást is az elnöki palotában – kérlek, tekintsd külön figyelmességnek, hogy a te esetedben ez elmarad. Szóba került, de megvétóztam. De itt is vagyunk.
A terem, ahová beléptek, igazán exkluzív külsejű volt, barna faburkolatú falakkal, ezernyi apró üvegdíszből álló csillárokkal, díszes asztalokkal és jól öltözött vendégekkel, akik közül kirítt a szolid feketébe bújt pincér. Egy szempillantás alatt ott termett.
– Elnök úr, tisztelettel köszöntöm éttermünkben. Megtisztelő jelenléte bearanyozza ezt a napot. Kedves Ninda és Ninda családja, üdvözöllek benneteket. Erre parancsoljanak.
– Eredetileg te kaptad volna ezt a szívélyes üdvözlést – súgta oda Nirvaszon, mialatt az asztalukhoz mentek –, és még sokkal, de sokkal hosszabb lett volna. Majdnem elnöki rendeletet kellett kiadnom, hogy megakadályozzam.
Ninda felkuncogott, s a kis társaság megállt az asztalnál, ahol – az illemszabályoknak megfelelően – ülve fogadta őket az elnök felesége.
– Ó, Ninda, milyen öröm, hogy megismerhetlek – nyújtotta felé a kezét. – Arinna nin-Szeruttil vagyok. Kérlek, foglaljatok helyet az asztalomnál. Ti bizonyára Ninda családja vagytok, kérlek, tüntessetek ki társaságotokkal.
Sehol nem fordult még elő Hinanarván, hogy valaki kérdéseket tett volna föl a két nagylánnyal és a kicsivel kapcsolatban. Még a nevüket sem kérdezték meg, de a Nindát megillető rendkívüli tiszteletben és figyelmességben ők is részesültek.
Az előételt, a szindor módra készült lŷỹsnasi salátát lebegő tálcán egy pincérlány hozta be és tálalta fel kedves mosollyal. Jó étvágyat kívánt és távozott.
– Nálunk az a szokás – vette föl a villáját az elnök –, hogy étkezés közben üzletről vagy politikáról is szabad beszélni. Nincs kifogásod ellene?
– Nincs – felelte Ninda –, bár meglepsz ezzel, nem tudtam róla, hogy bármelyikhez közöm lenne a kettő közül.
– Talán annyiban mégis, hogy egy itteni cég veled szeretne dolgozni, és engem kértek föl, hogy közvetítsek.
– Ha az alapítványra gondolsz…
– Nem, személy szerint rád. Szeretnének fölkérni egy filmszerep eljátszására.
Ninda fölvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit, csak miután lenyelte a falatot.
– Én nem vagyok színésznő, Ralvi.
– Szerintük igen. Már kiszivárgott egy-két hír arról a rajzfilmről. Több filmjük is van tervezés alatt, amikben te lehetnél a főszereplő. Mindenben alkalmazkodnának az időbeosztásodhoz, és természetesen csillagászati gázsit kínálnak.
Ninda lassan megcsóválta a fejét.
– Nem megy, Ralvi, sajnálom. Belátható időn belül nem. Belőlem is csak egy van, és olyan szintű kötelezettségeket vállaltam, amik mellett nagyjából ez a dalverseny a leghosszabb elfoglaltság, amit még megengedhetek magamnak. Pár év múlva – mármint a mi időszámításunk szerint – már ezt sem vállalhatnám.
– Megértem, de a cég arra is felkért, hogy ez esetben mondjam azt: ők tudnak várni. Rád megéri.
– Értem. Nos, lehet, hogy hosszú ideig kell várniuk, de megígérem, hogy ha belefér az időmbe és úgy érzem, hogy képes is vagyok rá, fel fogom hívni őket.
– Az ő nevükben is köszönöm. Ennél többre e pillanatban nem is számítottak.
Megjelent egy pincérfiú az első főfogással, ȳstranda módra készült sült hallal, leikon trāvanis, vuoryndas burgonyával. A hal fölött Az Első Szían sikeréről beszéltek, és arról, hogy akar-e Ninda több könyvet is írni. Igen, felelte, vannak ilyen tervei, most azokból a beszélgetésekből készül összeállítani egy kötetet, amiket különböző világokon folytatott emberekkel.
– Az életedet nem akarod megírni esetleg? – érdeklődött az elnökné.
– Most? Alig múltam kétszáz.
– De éltél és tapasztaltál annyit, mint mások háromszor ennyi idő alatt.
Ninda tűnődve pillantott a tányérjára. Nyugodt, határozott mozdulattal villájára szúrt egy burgonyaszeletet, bekapta, lassan, élvezettel elfogyasztotta, lenyelte.
– Úgy gondolod? Szerintem nem. Az igaz, hogy az első évszázadomban, Szindorián sok szörnyűségen mentem át, de mások is. Azóta pedig – mit éltem és tapasztaltam? Védett, nyugodt, biztonságos életem van a Testvériség hajóin, de ha kiszállok valahol, akkor is. Ez minden szúnira igaz. De engem még külön is védelmeznek, most is itt van a mennyezet alatt az Uori. Miről írjak?
– Te bármiről írhatsz – mondta az elnök. – Az emberek egymás kezéből tépnék ki az olvasókat.
Ninda elmosolyodott a kifejezésre. Sileni felkuncogott, ahogy elképzelte.
– De miért éppen az életemről írnék?
– Mert egyedül te tudod a saját szemszögedből megírni. Tudom, mindenki ír rólad egy-egy könyvet; nemrég beszélgettem a barátoddal, Nomboka úrral, interjút szeretett volna készíteni velem, ha már miattad amúgy is idejön hozzánk. Meg is lesz az interjú, de a hiperfonbeszélgetésünk során elsősorban rólad beszélgettünk. Ő már írt egy csomó könyvet, összegyűjtött riportjait adta ki, meg különféle országok politikai történeteit foglalta össze. Most rólad ír könyvet, a veled kapcsolatos élményeiről, gondolatairól.
Ninda bólintott. – Igen, említette.
– De olyan könyvet, amit Ninda ír önmagáról, egyedül Ninda képes írni önmagáról – jegyezte meg az elnökné.
A férje rámosolygott. – Köszönöm, drágám, ezt szépen mondtad.
– Köszönöm, szívem. Képzeld csak el, egy könyv, a borítóján a te kedves arcoddal, és csak annyi állna rajta: Ninda.
Ninda szokott szenvtelen arcával nézett szembe az elnöki párral, és lassan, tűnődve ingatta a fejét.
– Nem, Arinna, ha én könyvet írnék magamról, nem az én arcom lenne rajta. Hiszen nem is rólam szólna, hanem élményeimről, amiket megéltem és megélek majd ezután. Szerintem… hing-hing, van Harran Szomv Allukinak egy lúmája az időről. Az idő olyan, mint egy fa, és mi vagyunk rajta a levelek. Kinövünk, zöldellünk, lehullunk. Én is egy ilyen levél vagyok az idő fáján. Szerintem erről szólhatna az a könyv.
A harmadik pincér, egy újabb lány hozta a középső fogást: savanykás ardzsinkrémet jogratszeletekkel, ílvaldzsiep ómgival. Egészen olyan volt, mintha magán Szúnahaumon készült volna.
←pd-21 Nomboka [-18] Először csak csináltam egy interjút, ugye. Lehetett volna belőle egy kis színes is, ha Ninda nem az, aki. De egész pályám legfontosabb munkája lett, ami mindent megváltoztatott. Elsőként a szindorok életét. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 74.)pd‑21 pd-22 elnökék 1 [-12] És mit látsz, ha lenézel az idő fájáról? Lehullott leveleket, az idő lassan feledésbe merülő gyermekeit. Millió és millió nemzedéket hagytunk magunk mögött – millió és millió nemzedék jön még utánunk. De őket még nem láthatjuk. (Ninda: A fény lúmái, 532.) :: Hinanarva, 620. 85., piros nap, 9pd‑22 pd-23 jövőmúzeum [-14] Vajon létezett-e háború az emberiség történelmében, ahol egyszerűen az volt a cél, hogy harcképtelenné tegyék az ellenséget, és nem törekedtek a válogatás nélküli gyilkolásra, katonák és civilek tömeges elpusztítására? Talán csak a gyerekek játék háborúi. (Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története, 10. sómir, 1. singir)pd‑23→
ph-17 dírvizsga [-535] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -485 (2127 › 60:29) 730 076 szó (701 933+24 000+4143) 5 056 362 betű (4 892 821+163 541) 5 593 765 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2198. nap, 330 szó/nap, 2300 betű/nap, 76:33/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.8.:1383, 3087 20. 0:30 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |