„Sok minden megváltozott Saunison. Az egyik, hogy kezdett elegem lenni a körülöttem csapott felhajtásból.”
Ninda: Beszélgetések, 638.
Sylandrē aiskane
16 124
41
Későn ébredtek, egyszerre. Ez most már mindig így lesz; elméjük végérvényesen összekapcsolódott, egyszerre fognak ébredni és elaludni, és érzik egymás érzéseit, még álmodni is együtt álmodnak. Ha olyan távolságra kerülnek egymástól, ahol már nincs vétel, akkor nem így lesz. De nem fognak.
Csak kinyitották a szemüket, s ahogy találkozott a tekintetük, szemvillanásnyi idő alatt hosszú beszélgetést folytattak.
Egyetlen intelligencia két felét alkották, s az első pillanatban, amikor összekapcsolódtak, birtokába jutottak egymás összes korábbi emlékének, tapasztalatának. Amit ezután bármelyikük megélt, azt megélte a másik is, de a látásmódjuk, az egyéni szemléletük továbbra is különböző maradt – persze ettől kezdve ismerték egymásét is.
Estig üldögéltek a szobában négyesben, hangok nélkül beszélgettek, terveket szőttek a jövőről, elmondták a véleményüket mindenféle élményekről, amik a másikat érték a múltban. Ainit persze éppúgy megdöbbentették Ninda Szindoriáról megőrzött emlékei, mint a szúnikat – Lí elhomályosította a hozzájuk fűződő érzelmi töltést, de maguk az emlékek érintetlenül megvoltak –, de a szúnik beérték azzal, hogy hangot adtak elszörnyedésüknek, Aini azonban nem.
– Ennek véget kell vetni – jelentette ki. – Nem folyhat így tovább az életük. Nem az a kérdés, hogy vállalsz-e vagy kell-e vállalnod felelősséget Sȳndoreiáért, itt nem rólad van szó.
A villámgyors gondolati közlésben pillanatok alatt meg is beszélték, hogy Aini szerint mi a teendő, és hogy arról mit gondol Ninda, Szinensi, mit gondolnak az ivutok.
Este aztán kimentek az udvarra, ahol az aiskanisok vacsorázni szoktak. Ezt az étkezést ők éppúgy társasági eseménnyé tették, mint a szúnik, csak persze nem volt tűz, nem volt janníhaum. Más vendég most nem volt rajtuk kívül, így ötvenöten ülték körül a nagy kerek asztalt, amit automaták állítottak fel és bontottak le minden este, azok hordták a székeket – a saunisiak széken ültek, nem padon –, azok végezték a tálalást is. Az itteni asztal is üreges körvonal alakú volt, nem korong, de belül itt nem ült senki.
Mindig szendvicseket vacsoráztak: a különféle alapanyagokat fölszeletelve, a maga fogyasztási módja szerint előkészítve tálakra halmozták, mindenki abból vett, amiből akart, s készített magának. S közben persze beszélgettek.
A nagypapák és nagymamák száznaponként adták tovább egymásnak az aiskanion tisztét, aki amolyan szimbolikus vezetője volt az aiskanének, s egyik feladata az volt, hogy ha vendég érkezik hozzájuk, azt kifaggassa, hogy kiféle ember, mit keres itt, milyennek találja az aiskanét, és hasonlókról. Ez idő szerint Mārnis nagypapa volt az aiskanion, ezért Nindát és Szinensit őmellé ültették, egy oldalról, hogy ne kelljen forgolódnia. Aini valahol messzebb ült le, akárcsak Aila nagymama, Mārnis felesége. Az aiskanisok nem szerették a megszabott ülésrendet.
A két vendég a Testvériségből szépen válaszolgatott a nagypapa kérdéseire. Elmesélték, hogyan kerültek ide – ugyanazt a történetet, amit Eina néninek –; hogy nem tudják, meddig maradnak, talán néhány yndas, azaz néhányszor tíz nap hosszan; hogy szeretnének megnézni minden érdekeset Saunison, amit csak lehet; és hogy köszönik, igazán kedves a nagypapától, hogy jónak tartja a nyelvtudásukat, egy saunisi születésű tanárnő tanította őket otthon a Testvériségben, eszerint igazán jó munkát végzett. Azt persze elhallgatták, hogy a tudásuk most már anyanyelvi szintű, hiszen Ainival összekapcsolódva az ő nyelvtudásának is birtokába jutottak. Még syllanül is tudnak már valamicskét, mert Aini régebben tanult az aiskane valamelyik vendégétől, elemi társalgási mondatokat, köszönni, kérni valamit, ilyesmiket.
S elbeszélgettek az aiskanisokkal, meséltek az életükről, hogy miket láttak más világokon – no meg persze beszéltek a Ninda-kultuszról, mert azért akadt egy-két ember a Sylandrēben is, aki hallott róla, bár csak azért, mert a híradások beszámoltak a Ninda tiszteletére idesereglett tömegről, akiknek jelenleg százával vadászták a szállodai szobákat, mert az őket szállító hajók némelyike hamarosan visszafordul. Volt, hogy két-három idegen állt össze és vett ki közös szobát, mert olyan hiány állt be a szállodákban.
– Igen, tényleg sokan vannak – bólintott Ninda –, azt hiszem, több tízezren. De fölöslegesen jöttek ide.
– Nem fogsz velük találkozni? – kérdezte Ōrnas, aki Aini testvérének számított a saunisi szokások szerint, mert Mārnis unokája volt.
– Dehogynem, valamelyik nap kimegyek hozzájuk. Ha már idáig eljöttek, nem hagyom őket faképnél. De nekem semmilyen olyan tulajdonságom nincsen, ami miatt ők engem valami csodálatos embernek tarthatnának.
– Nekem tetszel – mondta a kis Varis.
Ninda kedvesen rámosolygott.
– Köszönöm. Te is helyes vagy. De az, hogy én valami jótevője lennék Sȳndoreiának, ahogy ők hiszik, az teljes félreértés. Saját magukat értették félre, mert én semmi ehhez hasonlót nem mondtam. Nem is tettem értük semmit. Mégis rólam neveznek el már mindent.
– Rólad? – kérdezte Meitonas bácsi. – Mit neveztek el rólad?
– Egy csomó munkacsoportot, amik a csavargóknak, szegényeknek segítenek: tanítják őket, élelmezik, orvosi ellátást nyújtanak nekik, sőt most már új településeket is alapítanak, ahol majd ők élhetnek. Ezt az egészet az a mozgalom szervezi, amit említettem, azt is rólam nevezték el. A nevemet használják mindenféle mondásban, szófordulatban, üdvözlésben… és a sȳndor városok utcái tele vannak az arcképeimmel. Az igaz, hogy ez utóbbiakat el kell távolítaniuk, amikor a zsarnokság megbukik, mert ezt előírtam nekik.
– Miért? – tudakolta Sieina.
– Mert Vuirds Kȳreān arcképeivel is tele vannak a városi utcák, de az övéit a zsarnokság rakta oda. Ha véget ér a zsarnokság, le fogják szedni őket, és csak az enyémek maradnak. Ahogy régebben, az ÀLAN születése előtt egyetlen ember arcmásai díszelegtek az utcákon, akkor is csak egyetlen emberéi fognak: de akkor én leszek az az ember. Ezt nem akarom. Az óriási Ninda-arcképek most azt jelképezik, hogy nem Kȳreān az egyetlen, akinek az arca az utcákon lehet, nem őbenne testesül meg Sȳndoreia, nem ő forgatja a Galaxist. De ha megbukik, és már csak az én arcképeim lesznek az utcákon – akkor már énbennem testesül meg Sȳndoreia? Akkor már én forgatom a Galaxist?
– Miért ne? – vágta rá Sieina.
Ninda energikusan megrázta a fejét.
– Hát én ezt nem akarom. Szedjék le azokat az arcképeket!
– A kislánynak igaza van – szólalt meg mély basszushangján Uonas bácsi. – Szörnyű dolgokat tud csinálni egy néppel, ha erőszakkal rákényszerítik, hogy valakit tiszteljen, aki nem érdemli meg. Azazhogy ha kényszeríteni kell azt a tiszteletet, akkor nyilvánvalóan nem érdemes rá, hisz különben maguktól is tisztelnék.
– De hiszen Nindát maguktól tisztelik – vetette ellene az apja, Uonas nagypapa.
– Most még igen, apám. De egy-két nemzedék múlva? Amikor maga Ninda már nincs az élők sorában, és az utódok csak örökül kapják, hogy tisztelni kell, de már nem tudják, hogy miért?
Uonas nagypapa meghányta-vetette magában a választ, és bólintott.
– Igazad van, fiam. Bölcsen válaszoltál. És bölcs ez a kislány is, aki ezt már ilyen zsenge korban érti.
←oe-6 reakciók [-24] A történészek szerint soha nem volt még semmilyen embercsoportnak olyan vezetője, mint én. Mert én megmaradtam annak, aki voltam, miközben galaktikus jelentőségű személyiséggé váltam. Szerintük. Szerintem én soha semminek nem voltam a vezetője, és nem is akarok az lenni. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 420.)oe‑6 oe-7 este [0] Sok minden megváltozott Saunison. Az egyik, hogy kezdett elegem lenni a körülöttem csapott felhajtásból. (Ninda: Beszélgetések, 638.) :: Saunis, Sylandrē aiskane, 16 124, 41oe‑7 oe-8 biztonság [-14] Valaki azt mondta, voltak már filmsztárok, énekesek, akikre egy egész napot is vártak a rajongók, hogy láthassák őket. Ennél többet? Képtelenség. Senkire. Hát sosem derült ki, hogy Nindára meddig lettek volna hajlandók várni. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 659.)oe‑8→
ph-27 id [-446] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -421 740 581 szó (712 187+24 251+4143) 5 132 327 betű (4 966 997+165 330) 5 670 657 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2268. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:52/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.31.:832, 3087 28. 13:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |