„Pártok alakultak körülöttem, cikkek sokaságát írták minden szavamról. Talán azért, mert rólam még szabad volt beszélni – aztán azért, mert már rólam sem volt szabad. De mit számít mindez annak fényében, hogy amit ettől a csavargók élete változott, az pontosan nulla?”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
17.
17.
43 615. famut nahangan
Nahangan napján értük jött egy fiatalember kiskocsival és elszállította őket a hajódokkba, ahol beültek egy hajócskába, akkorába, mint a futárhajók, amikkel diplomata korában Åmmaĩt közlekedni szokott, és átkeltek a Jalgiran fedélzetére. Ez a suár feleakkora sem volt, mint az Aulang Laipé és a Hilgari Fónirdé, de Åmmaĩt azt mondta, ebből semmilyen következtetést nem lehet levonni arra, hogy mekkora maga a hajó, ő már látott egészen nagy hajókat kicsi suárral, sőt suár nélkül, csak egy terem volt meg néhány folyosó, amiken át el lehetett jutni egyik hajóról a másikra. A Testvériség a hajóinak legnagyobb részét teljesen elzárja a dzserangok elől. Valószínűleg olyan hajóik is vannak, amire dzserangok egyáltalán nem tehetik a lábukat, de éppen ezért neki fogalma sem lehet a létezésükről.
És utaztak tovább, ismeretlen irányba, ismeretlen cél felé. Azaz persze nem egészen, hiszen az információs rendszer egy gombnyomásra megmondta, hogy mennyi idő – az ő odaérkezésük után még fél szúni nap – múlva érkeznek meg a következő állomásukra, aminek tucatnyi nyelven lehetett megtudni a nevét. De hát oda a menetrendes utasok mennek, nekik kettejüknek fogalmuk sem volt, hogy ott teszik-e ki őket vagy költöztetik megint egy újabb hajóra, vagy onnan még továbbutaznak ezzel a hajóval.
Hiperfonálni bármikor tudtak, de Szindoriára nem, a kapcsolatot nem állították még helyre – és a Testvériségbe sem, hiszen a suárból nem lehet, vagyis csak szúniknak, az utasok onnan ugyanúgy nem érik el a Testvériség privát hiperfonjait, mint a dzserang világokról. Sem Nindát és Hiragit, sem Ḩaỳŷt családját nem tudták elérni. Vártak.
Szindorián a tévéadás után további fejlődésnek indult a Ninda körüli hírverés.
Ninda azonban egy szemernyit sem érdeklődött Szindoria iránt. Mással volt elfoglalva: készült a bajnokságra. Nahangan nyolcszázkor elvégezték a fengralluk kisorsolását. A hagyomány szerint a csapatok az első szinten, a park füvén gyűltek össze, mind a harmincöt csapat, kétszáznyolcvan gyerek – azonfelül a családjuk, barátaik is eljöttek, meg rengeteg érdeklődő, a park tömve volt emberekkel. De a csapatok külön gyűltek össze, leültek egy nagy körben, és középen volt a jokkuringömb meg a fengrallutábla.
A játékosok karszalagot viseltek, a csapatuk színeiben, rajta a pozíciójuk beosztásával.
– Mehetsz, sien – mondta Séssinauri.
A hagyomány szerint annak a csapatnak kellett kezdeni, amelyikben a legújabban csatlakozott játékos volt, és ezt a játékost küldték a gömbhöz. Ninda tehát fölállt, odament a jokkuringömbhöz, megforgatta, kinyitotta az ajtócskát, kiemelt egy golyót, szétnyitotta, megnézte a benne levő betűt. Egy derékszögben megtört vonalat látott. Felmutatta.
– Tá! – jelentette be. Összecsukta a golyót, letette a fűben fekvő nagy tálba, a táblához lépett, az alatta levő asztalkáról fölvette a Sómittir nevét viselő mágneses lapocskát és a táblán fölhelyezte a legalsó sorba, a Tá fengralluhoz. Aztán visszament a helyére, s közben már jött a mellettük ülő csapat, az Áfattugi egyik tagja, aki az I betűt húzta a csapatának.
Sorban jöttek a csapatok küldöttei és húztak maguknak betűt. Az Indzsip bekerült az A-ba, a Danda az U-ba, a Szomdzsan az I-be, aztán az Ollikuri is az U-ba.
– Ó, de kár – mondta a Danda egyik tagja –, szerettelek volna látni titeket a döntőben, Ollikuri.
– Láthatsz majd, Danda! – felelte egy Ollikuri. – A külvonalról nézheted, ahogy megverjük a többieket!
– Tévedés – vágta rá az egyik Jáfangil. – A te fengralludba kerültünk, úgyhogy nem leszel ott a döntőben!
Jókat nevettek, s közben a csapatok egy-egy tagja sorban kihúzta a betűjét. Hamar megtelt a táblázat. Az utolsó csapatnak, a Lerkvatának mind a nyolc tagja fölkelt, kivették a gömbben maradt utolsó golyót, ellenőrizték, hogy E van benne, aztán visszarakodták a golyókat a jokkuringömbbe.
A Tá fengralluba került a Sómittir mellett az Elszilin, a Hilgerip, az Asszigíri és a Dirkori.
– Eszerint az első ríriben az Elszilinnel játszunk – állapította meg Séssinauri. – A Hilgerip az Asszigírivel, és a Dirkori vár.
– Liltuni nagyon jó jaupikat dob – mondta Ahundómi. – Múlt évben a Lerkvata ellen ezer pontot hozott össze, mielőtt annyit mondhattál volna, hogy hikkili, mukkuli.
– Látom, megjegyezted, szill – szólalt meg Ninda háta mögött egy fiú. – Sziangdzsan napján újra megcsodálhatod.
– Hát hogyne, halligí – felelte Ahundómi. – Kétszeres örömmel fogom nézni: mert szépek a dobásaid, és mert csillagport fogunk csinálni belőletek.
– Szissz-szissz – mondta a nagyfiú, és leguggolt Sittu mellé. Nindára nézett. – A halligítek csinos kislány, de kezdő. Ki fogja dobni azokat a szép jaupikat? Mert te nem, Ahundómi.
– Dehogynem, majd meglátod.
– Én is dobok majd szép jaupikat – közölte Ninda.
– No honnan? Asszili mesélte, hogy rövidkéz vagy, vajon azt a daurtád már kijavította?
Közben odagyűltek a többiek is az Elszilinből, letelepedtek melléjük a fűbe.
– Dolgozunk rajta – mondta Séssinauri.
– Aha, ezt mondta Sermulígu is, amikor le akarta bontani a Hummi-hegyet, mindennap elvitt egy kavicsot. Innen a második famut a bajnokság, daurta.
– Tudod, halligí, azt elhiszem, hogy te két karika vagy, de Ninda jó kéz, akár rövid, akár nem. Fog dobni olyan szép jaupikat, mint bárki.
– Persze hogy fog, szólok Illikinek és összedobunk neki egy tanfolyamot hármasban.
Ninda a homlokát ráncolta. Emlékezett Illikire, találkozott vele, amikor sinnarszési volt.
– Miért éppen Illikinek?
– Mert ragyogó a technikája. – Liltuni fölállt, körülnézett a körben, ami már eléggé megbomlott, a gyerekek odamentek a másik csapatokhoz, meg mindenfelé. – Jorritun! – kurjantotta valamerre. – Hol van a lombiszotok?
– Illiki! – kiáltotta egy hang. – Az Elszilin téged keres!
Illiki egy apró kislány volt, Nindánál egy fejjel alacsonyabb, pedig ő is kicsi volt.
– Mi történt, Elszilin, elgörbült a sombirod?
– Olyasmi, lombisz. Hallgass ide. A Sómittir arra számít, hogy Ninda két hetes múlva olyan jaupikat dobál, mint a hattugi. De Ninda kezdő, rövidkéz és a tudásának fele az önbizalma. Tartani kellene neki egy kis továbbképzést.
– Jó – bólintott a kislány. Fölnézett Nindára. – Holnap nyolcszázkor kezdjük, te választasz pályát, halligí.
S elballagott, vissza az övéihez.
Ninda csak nézett. De hiszen ő mindkettőnek ellenfele. És gondolkodás nélkül nekiállnak tanítani őt.
– Mit nézel, halligí? – kérdezte az Elszilin nertje, Rokangi. – Nem visz el a dzsuldzsul. Tanulsz egy kicsit.
– De hát mi ellenfelek vagyunk – bukott ki Nindából.
Az Elszilin és a Sómittir együtt nevetett rajta.
– Ugyan, sien – mondta kedvesen az Elszilin daurtája, Ikkanuri. – Mit számít az? Ez nem Szindoria, ez a janníhaum. Játszani akarunk, nem gyengék ellen győzni. Abban mi az izgalom? Legyél csak olyan jó, mint a jasszanhauhau, és úgy győzzünk le, az az igazi. Vagy ha tényleg olyan jó leszel és te győzöl le minket – nőjél nagyra tőle!
←ng-8 tévéadás 3 [-20] Az igazság akkor is igazság, ha elsőként egy gyerek mondja ki. (Ílgaszaumi, Külföldi Gyűjtemények, Idézetek szindor íróktól, 6552.)ng‑8 ng-9 vándorlás 1 [-22] Pártok alakultak körülöttem, cikkek sokaságát írták minden szavamról. Talán azért, mert rólam még szabad volt beszélni – aztán azért, mert már rólam sem volt szabad. De mit számít mindez annak fényében, hogy amit ettől a csavargók élete változott, az pontosan nulla? (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 17.) :: Jalgiran, 43 615. famut nahanganng‑9 ng-10 vándorlás 2 [38] Azért gonosz-e valaki, mert előnye származik belőle, vagy pusztán azért, mert élvezi – nem mindegy? (Ninda: A fény lúmái, 623.) :: Ambaun Hiahundzsé, Szulusik, 43 615. higit ófarguhan, 345ng‑10→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |