„Egy igazán nagy szellemnek kicsi az a világ, ahol él, mert a Galaxis kisebb-nagyobb részében gondolkodik. Ninda az első és egyetlen, akinek még az egész Galaxis is túl kicsi.”
Aini: Ninda mint köznapi ember,
11.
11.
Szíminnu
43 658. nodzsat szisszadzsan
770
Először lassan haladt, aztán meredekebb lett a lejtő, gyorsulni kezdett. Kinézett oldalra, a cső fala átlátszó volt, balról egy másik cső haladt mellette, de nem ugyanabban az irányban, elkanyarodott, s már a fákat látta, aztán azok elmaradtak mellőle és kilátott a tengerpartra. A cső tetején levő lyukakon át arcába vágott a szél. Hirtelen kanyar következett, a lendülettől felcsúszott a cső oldalára, jobbra fordult a csővel, aztán még élesebb kanyarral balra, ide-oda dobálódott a csőben, többször is. A csőben visszhangzott mások sikítozása, de Ninda meg se nyikkant. A cső egyszer csak megint meredekebb lett, és folyamatosan, éles szögben jobbra tartott, csavarvonalban haladt lefelé, nagyon gyorsan. Aztán egy ívvel egyenesbe és majdnem vízszintesbe fordult, itt már egyáltalán nem volt teteje a csőnek, és egyszer csak belecsobbant a medencébe.
– Milyen volt? – nevetett rá Szurgauni, de válaszra sem várva lebukott és a víz alatt kígyózva elúszott, mint egy hal, a karját nem is mozgatva. Ninda megpróbálta utánacsinálni, és egészen jól sikerült. Két férfi mellett bukkantak föl, akik a sekély részen álltak a medence fenekén, valamilyen ismeretlen nyelven diskuráltak és ügyet sem vetettek rájuk. Ninda kidugta a fejét, megkereste a lépcsőt és elindult felé.
– Te nem vagy éhes? – szólt vissza Szurgauninak.
– Jaj, de. Kiesik a gyomrom. Szinensi hol van?
– Majd előkerül – felelte Ninda, aki bárhol és bármikor olyan pontosan meg tudta állapítani Szinensi hollétét, mint egy suag, de ebbe másokat nem avathatott be. Szinensi a medence túlsó szélén volt, ő is éppen kifelé tartott a vízből, és már meg is beszélték, hogy ő is jön enni. Ahogy kimásztak, éppen odatoppant Hongraki, bólogatott, ő is jön.
Leakasztottak egy-egy törölközőt a rúdról, valamelyest megszárítkoztak, aztán elindultak a büfé felé. Ninda beszaladt a mellékhelyiségbe, s a büfénél érte utol őket. De még nem ettek és nem is rendeltek. A büfé előtt álltak, már ott volt Algarit, Jáfau és Aufóni is, öt szúni gyerek hat nagy kamasz társaságában, akik éppen beszéltek hozzájuk, persze fordítógépen át.
– Most miért hallgattok? – kérdezte az egyik, amikor Ninda odaért. – Elvitte a nyelveteket a hularka? – Ezt a szót a gép nem tudta lefordítani. – Csupaszon ti is egészen úgy néztek ki, mint a normális emberek, csak barnábbak vagytok. Az űrben barnultatok így le? Persze légkör nélkül nem csoda. Látjátok, itt igazi légkör van, nem palackozott levegő, mint nálatok, hát szívjátok be jól a finom javarani levegőt!
Ninda elszörnyedve hallgatta a többi kamasz röhögését, és habozás nélkül odalépett a beszélő mögé. A hátába bökte egy ujját. A fiú összerezzent és megpördült. Ninda számonkérő arccal nézett föl rá.
– Mi folyik itt?
Szeme sarkából észrevett egy kék egyenruhás javarani biztonságit, aki határozott léptekkel feléjük tartott, és tudta, hogy akkor az esszidzsinna sincs messze.
– Beszélgetek a ksefu gyerekekkel. Mi dolgod velük, aprónép?
– A gép nem tudta lefordítani, hogy milyen gyerekekkel beszélgetsz – felelte Ninda, és érezte, hogy valaki megáll a háta mögött. A srác fölnézett Ninda mögé.
– Én… mi csak beszélgettünk, uram – mondta annak, aki Ninda mögött állt.
– Miről beszélgettetek? – kérdezte az szúni nyelven, Ninda megismerte a hangját, Angrakari volt, egyik esszidzsinna kísérőjük.
– Hát csak… ismerkedtünk…
Már ott állt mellettük a javarani biztonsági is, magas, erős férfi, összefonta két karját a mellén és nekiszögezte a kérdést a fiúnak:
– Miért vannak megijedve azok a gyerekek?
– Mi csak… hát…
– Én tettem föl az első kérdést – szólalt meg Ninda hangosan. – Milyen gyerekekkel? Valami olyat mondott a fordító, hogy „ksefu”.
A fiú szemlátomást nem örült, hogy idézik a szavait.
– Ksefu?! – kérdezte fenyegetően a javarani. – Ezt a jelzőt használtad? Ez itt a HV Társaság fürdőközpontja, turisztikai látványosság, itt nem beszélünk ilyen hangon a turistákkal!
A fiú egyik férfiről a másikra pillantgatott, aztán lenézett Nindára megint, mert ő szólalt meg.
– Akkor én is válaszolok a kérdésedre, hogy mi dolgom velük. Ők a családom. Én is szúni vagyok.
– Ilyen szőke és rózsasz… – motyogta a fiú, aztán hirtelen leguggolt és közvetlen közelből Ninda arcába bámult. – De hisz… te… te pont olyan vagy…
– Milyen vagyok?
– Te vagy… Ninda?…
– Igen, én.
A javarani csak ekkor nézett le Nindára, aki mindkettejükhöz képest akkora volt, mint egy kisgyerek, és összerezzent, mint akit megütöttek.
– Tényleg – nyögte. – De hát hogyan…
Zavartan nézett föl az esszidzsinnára, akinek Ninda nem látta az arcát, nem fordult meg. Angrakari nem szólt semmit.
– Hogy kerülök ide? Itt jár a hajóm, és lejöttünk fürdeni meg várost nézni. Nagy hajó – közölte a fiúval szárazon. – Van benne elég levegő. Nem kell palackból lélegezni. Jártál már a Testvériség suárjaiban? Volt levegő?
A fiú rákvörösen bólintott.
– Akkor mit akartál ezzel a palackból lélegzéssel?
A fiú lehorgasztott fejjel guggolt előtte, nem tudott válaszolni. Az egyik társa szólalt meg.
– Szkarvo! An nano ksavran ke Ninda szvaraks!
– A fordítógép nem hallotta – mondta Ninda. – Közelebb jönnél?
A második fiú odalépett a társa mellé.
– Azt mondtam, hogy válaszoljon, ha maga Ninda kérdezi. Én… mi tudjuk, hogy te ki vagy. Egész Javaran tudja. Mi messze vagyunk attól a világtól, ahol te születtél és ahol híres lettél, de nézünk tévét, és mindennap látunk benne téged. Ezen a világon úgy hívnak téged: Aszin Ankon Ninda. Ninda, a béke teremtője. Sajnáljuk, ami az imént történt. Szkarvo nem akart rosszat. Meghívhatunk benneteket a büfébe?
Ninda nyugodt, szelíd tekintettel nézett föl a nyurga fiúra.
– Hát persze.
Besétáltak mind a büfébe. A hátuk mögött az esszidzsinna és a javarani biztonsági egymásra nézett.
– Ezt hogy csinálta? – kérdezte Angrakari.
– Ő Ninda – felelte a javarani tisztelettel. – Képes rá. Azt hiszem, bármire képes.
Az esszidzsinna hitetlenkedve megcsóválta a fejét, és belépett a gyerekek után. A javarani követte.
– Itt is kaptál egy seurut – mondta Szinensi, mialatt odasétáltak az egyik nagyobb asztalhoz. – Őrület, amit a Galaxis kitalál.
Ninda leült az asztal végénél. Körbepillantott az emberektől nyüzsgő helyiségben, ahol mindenütt tarkabarka dekoráció volt, Javaran tájait, építészeti nevezetességeit ábrázoló képek.
– Akkor most meséljetek nekem – nézett végig a fiúkon, miután azok is leültek. – Tudni akarok mindent arról, hogy mi a bajotok, vagy ezen a világon bárkinek mi a baja a szúnikkal, mit jelent pontosan az, hogy ksefu, miért hiszitek, hogy palackból lélegzünk, miközben tudjátok, hogy nem… egyszóval mindent. Mert én ismerni akarom az embereket a Galaxisban. Azokat a tulajdonságaikat is, amik nem tetszenek nekem vagy másoknak. A teljes képet akarom. Értitek, amit mondok?
A fiúk összenéztek egymással, és lassan, egymás után bólogatni kezdtek.
– Te vagy Ninda – mondta Szkarvo elfogódottan. – Nem kérhetsz olyat, amit ne teljesítenénk, ha képesek vagyunk rá. Hol kezdjük?
– Rendeljünk valami ennivalót, és meséljetek arról, hogy mit gondolnak Javaranon a népemről.
←ob-15 Eĩdì [83] Pillanatok alatt köthetsz életre szóló barátságot. Pillanatok alatt le is tudod rombolni. Működésben tartani, az a nehéz. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 68. sómir) :: Szíminnu, 43 658. szahut lilgamíszan, 373ob‑15 ob-16 rasszizmus [18] Egy igazán nagy szellemnek kicsi az a világ, ahol él, mert a Galaxis kisebb-nagyobb részében gondolkodik. Ninda az első és egyetlen, akinek még az egész Galaxis is túl kicsi. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 11.) :: Javaran, Szíminnu, 43 658. nodzsat szisszadzsan, 770ob‑16 ob-17 külügy [-21] Ninda valójában legalább annyi örömet szerzett a rezsim embereinek, mint amennyi fejfájást. Volt kire mutogatniuk. Volt kire rákenniük minden hibájukat. Mindig megvolt a mentség: nem így lenne, ha nincsen Ninda! (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 162.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 31., a rózsaszín órájaob‑17→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |