Ninda

105 ← →

„A tárgyak kicsik, nagyok, szögletesek, gömbölyűek, világosak, sötétek – ezeket a tulajdonságokat már csecsemőkorban megismerjük. Az emberek tulajdonságait csak később kezdjük megismerni, és még felnőtt fejjel is van mit tanulnunk. A saját tulajdonságainkat a legtöbben soha nem értjük meg.”

Ninda: Beszélgetések, 330.

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
57. lẙaikś 13.
a piros órája
– Mikor kezdődik náluk az új év? – kérdezte ÒÕruwń külügyminiszter.
  – Harmincharmadikán, miniszter úr – felelte Vỳḩaůteń.
  – És az a hajó máris eltűnt a galaktikus kommunikációs rendszerből.
  – Igen. Kikapcsoltak.
  – Mikor is kértem önöket először arra, hogy derítsék ki, hová tűnnek a sũùnỹk tizenkét ottani évenként egy évre?
  – Amikor hivatalba lépett, uram, de már az elődje és az ő elődje is ugyanezt kérte. Természetesen amit a VŶLN nem képes kideríteni, azt mi sem. Továbbra is ugyanannyit tudunk, mint eddig. Szervizelik a hajóikat. De hogy hol, nem tudjuk.
  – Az összeset egyszerre.
  – Igen, miniszter úr.
  ÒÕruwń hátrafordult a forgószékével és kibámult a Dýẙl-emlékparkra. Tűnődve szemlélte a költő szobrát, aztán megszólalt:
  – Tudja, helyettes úr, miért vagyok én más, mint az elődeim?
  – Nem, de nyilván elmondja, uram.
  – Elmondom. Mert nem érem be látszatválaszokkal. Ez látszatválasz. Tudjuk, hogy a sũùnỹ hajók hol épülnek?
  – Nem tudjuk. Azt hisszük, hogy Ḱërḱ nagy hajógyáraiban, de tudni nem tudjuk. Ők ugyanúgy őrzik a titkaikat, mint a Testvériség.
  – Nem tudom elhinni, hogy nem tudjuk ezeket a dolgokat. Hány ember dolgozik egy akkora hajógyárban? Nem létezik, hogy ne lehetne megkenni vagy megzsarolni valakit.
  – Ḱërḱ világai nagyon komolyan veszik az üzleti titkot, miniszter úr. A felderítésük pedig elég hatékony. Ha lebukunk, ami szinte biztos, akkor elvesztünk. Nemcsak a Ḱërḱ-világokon nem fogják szervizelni a hajóinkat, hanem külföldön sehol, magunkra leszünk utalva, és ez még egy optimista forgatókönyv. Milliárdos kártérítésre perelnének minket… kitiltanák a hajóinkat számos ország kikötőiből… rendkívül súlyos helyzetbe kerülnénk. És egyáltalán nem hiszem, hogy a megszerezhető információ megérné a kockázatot.
  ÒÕruwń hátrapillantott.
  – Álljunk csak meg itt. Miért gondolja, hogy nem lenne hasznos ez az információ?
  – Nos, uram, tegyük fel, hogy igenlő választ kapunk: ott szervizelik a hajókat. Hogyan tudnánk felhasználni ezt az információt?
  – Én inkább azon tűnődöm, mi van, hanem nem ott szervizelik őket.
  – Kérem, miniszter úr. Tegyük fel, hogy valami csoda folytán nem csupán a nemleges választ kapjuk meg, hanem a konkrét információt is, hogy hol szervizelik azokat a hajókat. Mihez kezdünk vele? Tegyük fel, hogy belibben az ablakon egy mỹṙu és elrebegi, hogy hol van az Aulang Laip, sőt azt, hogy személy szerint ÎÌdaṙa és Nìïndà hol van, még azon a hajón-e vagy máshol. Mit tudnánk tenni akkor?
  – Ez a két ember… illetve idestova a maga volt kollégájának a barátnőjét is hozzá kell számítani… egyre súlyosabb nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
  – Szerintem is. Csakhogy sũùnỹ állampolgárok. Sok mindenben nem értek egyet ÎÌdaṙával, de el kell ismernem, hogy helyesen látta: a Testvériség állampolgárai elérhetetlenek, sérthetetlenek számunkra. Ha Nìïndàt tisztázatlan, ismeretlen okból baleset érné innen bármilyen távol, mi lennénk az első számú gyanúsítottak, és ha a legcsekélyebb bizonyítékot találják…
  – Mi történhet?
  – Uram, tizenkettőben az ỲŸrist Köztársaság titkosszolgálata merényletet szervezett egy sũùnỹ diplomata ellen. A merényletet meghiúsították és az egyik ügynököt elfogták. Kiderítették a valódi személyazonosságát, ez végül is nem nehéz feladat, többre nem is volt szükségük. A sũùnỹ hajók felszálltak ỲŸristről, ugyanúgy, ahogy innen három hónapja, de onnan nem mentek el, hanem célba vették a kormányépületeket, és valami lehetetlenül rövid határidejű ultimátumot szabtak. Azokat a vezetőket követelték, akik a merénylet kitervelésében szerepet játszottak, és az egész kormányt. Az ország egész vezetését, uram!
  – Gondolom, nem adták ki őket.
  – Rosszul gondolja, miniszter úr. Kiadták. De nem azonnal. A sũùnỹk a maguk emberbarát módszerével szétlőtték a fél fővárost, mindig megmondták előre, hogy mikor, hova és milyen erővel fognak lőni. Húsz év múlva még mindig mi adtunk segélyt a főváros felépítéséhez. Egy másik fővároséhoz. A régi helyén ma is csak romok vannak. Ha azt hiszi, miniszter úr, hogy ön elég fontos a nemzetnek ahhoz, hogy megkockáztassák Ḱaŷndïm fölperzselését, akkor ki kell ábrándítanom. Diplomata vagyok, az a munkám, hogy megmondjam az igazat. Önt első szóra ki fogják adni, és engem is. És ha Nìïndànak baja esik, akkor az ön neve lesz a legelső a listán, akiket a Testvériség követelni fog, ön után pedig az enyém. És ami az ỳÿristi kormány tagjait illeti, miután kiadták őket: az ő bíróságaik ítélték el őket hosszú időre.
  Vỳḩaůteń hangja már egy-két huszad óta elhalt a kis irodában. A miniszter tűnődve himbálózott a forgószékén.
  – Nem túloz, Vỳḩaůteń úr? – kérdezte hosszabb szünet után.
  – Melyik részében, miniszter úr?
  – Az ỳÿristi eset egy diplomata volt, nyilván elég fontos ember. Nìïndà végeredményben csak egy gyerek. Én igazán szeretem a gyerekeket, de mégsem gondolnám egyenértékű válasznak szétlőni mondjuk Ṙêḱy fővárosát, ha ők bántanának egy itteni gyereket. Még akkor sem, ha a saját gyerekem volna. Azaz lehet, hogy én személy szerint adekvát reakciónak érezném, de a kormányom nem tenné magáévá az én érzelmi fűtöttségű álláspontomat.
  – A helyzet rosszabb annál, hogy a sũùnỹk jobban szeretik a gyerekeket, mint mi. Nyilván nem. De ők presztízskérdést csinálnak abból, hogy az állampolgáraiknak nem eshet bántódása. Mindegy, hogy ki az illető, ÎÌdaṙával és a barátnőjével ugyanez a helyzet, pedig ők felnőttek és ők sem tartoznak közéjük vérségileg. Nem számít. Pontosan ugyanabban a helyzetben vagyunk velük, mint Nìïndàval, ÎÌdaṙa egész kampányt szervezett arra, hogy ezt beleverje a rendfenntartóink fejébe. Most már hárman vannak. Ha ebből a három emberből bármelyiknek, akárhol a Galaxisban, akármiféle baja esik, és kimutatják, hogy benne volt a kezünk, akkor nekünk végünk, uram. Már felmondták velünk a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat. A következő lépés az, hogy Ḱaŷndïm égboltján megjelenik mondjuk száz azokból az irdatlan hajókból, de lehet, hogy ezer, és körülbelül annyit tudunk a tűzerejükről, hogy egyetlen lövéssel eltüntethetik a föld színéről ezt az épületet, azzal a parkkal együtt, amit ön éppen szemlél, miniszter úr, és félhuszad óra elég nekik, hogy az egész város ne létezzen többé, ha ők úgy akarják. És nem ez a legrosszabb a dologban, miniszter úr.
  ÒÕruwń megpördült a székével.
  – Hanem?
  – Hanem hogy nem tárgyalnának velünk. Senki. Közölnek egy parancsot meg egy határidőt… pár órát… és vagy végrehajtjuk pontosan úgy, ahogy ők óhajtják, vagy tüzelnek. Aztán kapunk még néhány órát. De tárgyalások nem lennének, mert ha a Testvériség így viselkedik, akkor már nem tekinti a másik államot tárgyalóképesnek. Egyszerűen nem kíváncsiak többé a mondanivalónkra. Nincsen semmiféle hiperkód, amin el lehet érni őket, uram, csak a rengeteg hajó a levegőben, olyan sok, hogy éjszakai sötétségbe borítják az egész várost. Láttam az ỳÿristi felvételeket. Álltak és vártak, amíg letelt a határidő. Első alkalommal a kormány tagjai nem álltak ott a városnak azon a terén, amit ők megjelöltek, ezért pontosan a határidő leteltekor az elnöki palota eltűnt egy fénylobbanásban, és amikor felszállt a füst, csak izzó olvadék maradt a helyén. A hajók meg sem mozdultak. Még azt sem lehetett látni, hogy melyik lőtt. Csak küldtek egy újabb üzenetet a következő lövés helyével és idejével. A város zavartalanul élte az életét, mert mindenki tudta, hogy a sũùnỹk egy ḩỳennel sem fognak mellélőni, csak kiürítették a következő épületet és környékét. Kaptak rá időt.
  Kis szünet támadt megint. A két ember némán méregette egymást.
  – Természetesen nem kívánom, hogy higgyen nekem, uram – tette hozzá a miniszterhelyettes. – Nézzen utána. De ha azután nem mondja azt, hogy letesz a szándékáról, akkor kötelességem lesz, hogy megakadályozzam.

← →

ph-27 id [-940] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -915 (2157 › 61:19) 740 087 szó (711 693+24 251+4143) 5 128 916 betű (4 963 586+165 330) 5 667 246 jel (@538 330)	699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.8.31.:229, 3085 27. 16:18

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673