„Összeállították azok névsorát, akik tanították. Elemi iskola, egyetem, meg a filozófusok, nyelv-, zene-, történelemtanárok, mindenki. Ötven név állt a listán, amikor megmutatták neki. Nevetett és mondott még százhúszat fejből.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 610. fattilgópan
44 610. fattilgópan
Jasszani
43 663. higit szisszadzsan
740
Ezen a délutánon Dzsúmori házában gyűlt össze a Ninda Társaság itthon maradt tagjainak egy része, s még páran hiperfonon jelentkeztek be. A házigazda, egy testes férfi, akinek kevéske maradék haja félkörben fogta körbe sötétbarna feje búbját, történész és mitológiakutató volt, és persze sokszor találkozott és beszélgetett már Nindával. Jasszani óvárosában lakott, a szándékosan girbegurbán, összevissza épített házacskák egyikében, aminek ajtaja egy olyan udvarra szolgált, ahonnan bárhová el lehetett jutni pillanatok alatt, de többet kellett kanyarogni, mint egyenesen menni. Ninda imádta az óváros labirintusát, ami egy cseppet sem hasonlított arra az útvesztőre, ahol felnőtt, és az ő számára végtelenül otthonos és kényelmes volt. Természetesen egy éven belül behunyt szemmel is eltalált itt bárhová.
– Először is köszönöm, hogy felvettetek – kezdte Dzsúmori. – Hát nem gondoltam volna alig pár évtizeddel ezelőtt, amikor először beszélgettem vele a janníhaumban, hogy egyszer lesz egy társaság, ami őróla lesz elnevezve.
– Mi sem gondoltuk – mosolygott Hiragi. – Nekem ő először csak az egyik ügy volt, amit kiadtak az irodából. Sokáig úgy dolgoztam az első perén, hogy őt nem is ismertem.
– Én még nem is ismerem – nevetett Jalhagut –, az ő mércéje szerint egyáltalán nem, mert csak néhányszor beszéltünk.
– Nos, barátaim – vette át a szót Kaiszta –, talán térjünk is a tárgyra. Amikor a társaság megalakult, úgy gondoltuk, hogy a Ninda-kultusz egy nagyon érdekes jelenség, ami eltarthat hosszan vagy elmúlhat egykettőre, de mindenképpen figyelmet érdemel. Ennek csak három éve, de máris azt látjuk, hogy a kultusz igazolja várakozásunkat, s még túl is szárnyalja. Nem csupán a fogadtatás. Ma reggel díszpolgári címet adományoztak neki Szindoria húsz városában. Egyszerre. A luakeáni egyetem is ad neki egy díjat… erről Hait tud többet mondani.
– Igen – felelte a fali képernyőről a fiatalasszony –, a díj neve Ńåwaṙỳ ÃÀsaḩỹ-díj, és voltaképpen bárki, bármilyen tevékenységért megkaphatja, de ez egy olyan rangos díj, hogy itteni időszámítás szerint is csak több évenként akad valaki, akinek átadják. Pénzjutalom is jár vele, és meghívják, hogy tartson előadásokat az egyetemen, tiszteletdíjért. Voltaképpen tiszteletbeli vendégprofesszori címnek is felfogható. Mondanom sem kell, hogy ő az első gyerek, aki megkapta.
– Diadalmenetben vonul végig az országon – mondta Sugiran.
– És ez a legkevésbé sem érdekli – tette hozzá Hait.
Kis csend maradt a szavai nyomán, a jelenlevők elégedetten mosolyogtak. Igen, Ninda most is az az ember, akinek megismerték és megszerették.
– Neki ugyan nem száll a fejébe a dicsőség – dünnyögte Hiragi.
– Olyannyira nem, hogy elkezdett dolgozni – nyomta meg a szót Hait. – Azaz hárman együtt. Könyvet írnak, egy filozófiai művet. Ninda azt mondta, a szindorok lelkesedése majd elmúlik, de a gondolatokra később is szükség lesz.
– Ninda mint filozófus – mondta Mikarnip.
– Igen – bólintott Kaiszta. – Amikor az anyanyelvemet tanítottam nekik, sokat beszélgettünk, nekem ez a módszerem, és nekik nagyon jól bevált. Azért csatlakoztam ehhez a társasághoz, mert harminc év alatt azt tapasztaltam, hogy ez a gyerek tele van hihetetlenül bonyolult filozofikus gondolatokkal. Szerintem egy új filozófiai irányzat alapítója is lehet belőle. Ami azt illeti, egy ponton, amikor Szinensi már ötven-száz mélyértelmű mondását jegyezte föl a jelenlétemben, én elkezdtem fhangífilozófiát tanulni, hogy lépést tudjak tartani vele.
– Dicséretes szorgalom – mondta Mikarnip komoly hangon.
– De nem sikerült. A fhangít megértettem. Még őelőtte tettem le a vizsgát a harmadik dírből, most ugyanott tartunk. A fhangíban igen – a gondolkodásban nem.
– Én is így vagyok vele – mondta Hait –, bár én nem próbálkoztam a fhangíval. Én sem értem, honnan jutnak eszébe ezek a dolgok, de voltaképpen csupa olyasmit mond, amiről aztán az az érzésem támad: de hiszen ez magától értetődő, hogyhogy én eddig nem gondoltam erre?
A tagok bólogattak. Ők is ezt tapasztalták.
– Hát így alakult ki a gondolatunk Haittal – folytatta Kaiszta. – Ninda egy filozófus, de még gyerek. Még rengeteget kell tanulnia. Már kapcsolatban áll néhány filozófussal, köztük a jittabari Dornatule sauhátunban dolgozó munkacsoporttal – igaz, hogy csak egy éve, de hát az ő életében minden még csak egészen rövid ideje történhetett. Azt gondoltuk ki, hogy összeismertetnénk további filozófusokkal, akik hathatnak rá. Ugyanúgy, ahogy Hait tánctanárokat keresett neki, hogy mozoghasson, keresünk neki megfelelő filozófusokat; szúnikat és dzserangokat egyaránt.
– Érintkezésbe léptem Jittabarral – vette át a szót Hait. – Két nevet adtak: Lorgamit, a jarman fhangí professzora Kolar világán, és Metak, aki szerencsés módon éppen Rekkin él, vagyis csillagközi léptékkel a szomszédunkban. Mindkettejüket megkerestem. Lorgamit beteg, egyelőre nélkülöznünk kell, Metak viszont már hallott Nindáról, és örömmel beszélne vele, ha eleget tett egy kötelezettségének, néhány nap múlva jelentkezik.
– Mi az a jarman fhangí? – érdeklődött Hiragi.
– Hát… azt nem tudom. Nagyjából csak elismételni tudtam a kifejezést úgy, ahogy tőlük hallottam.
– Sajnos én sem tudom – csóválta meg a fejét Kaiszta. – Ninda biztosan tudja. Nos, ez a két tudós csak a kezdet. Az a tervünk, hogy továbbiakat kutatunk fel, és létrehozzuk a Ninda Társaság egyfajta filozófiai változatát; nevezhetjük akár Ninda Filozófiai Társaságnak is. Azt szeretnénk, ha minél többféle gondolati irányzat művelőitől tudna tanulni.
– S mi a végcél? – érdeklődött Mikarnip.
– Hát a tanulás – felelte Hait magától értetődően.
– Igen, nyilvánvalóan, de… úgy értettem, egy rendkívüli filozófust szeretnétek belőle kinevelni?
Hait ösztönösen megütögette mutatóujja hegyével az orrát, csak aztán fordította le a szindor gesztust szavakra, hogy a szúnik is értsék.
– Ez fölösleges erőfeszítés lenne, minthogy Ninda már most is egy rendkívüli filozófus. Nem, Mikarnip, nincsen semmiféle végcélunk ilyen értelemben. Ninda túlságosan határozott egyéniség ahhoz, hogy bármi kinevelhető legyen belőle, ami ő maga nem lenne saját magától. És van egypár mondása a tanulásról… várjatok csak… „Tanulni nemcsak azért jó, mert a tudásunkat használhatjuk valamire. Tanulni önmagában is jó.”
– Amikor elkezdtük a nyelvtanulást – mondta Kaiszta –, persze megkérdeztem, hogy miért akarnak sauninas nyelvet tanulni. Azt felelte, hogy szeret tanulni. Semmi többet. Szinensi pedig azt, hogy ő Ninda legjobb barátnője és vele tart.
– Gondolom, akkor már ismerték egymást Ainival – mondta Sugiran.
– Nyilván, hiszen először bejelentették, hogy meg akarják tanulni a nyelvet, aztán elindultak, keresztül a fél Galaxison, és otthon Aini már várta őket. Másként hogyan történhetett volna, megtanulják a nyelvet, elmennek oda, és pont összeakadnak valakivel, akivel egymásba szeretnek?…
– No, azért ilyet is látott már a Galaxis – jegyezte meg Hiragi.
– Hogyne – bólintott Hait. – Csakhogy én megkérdeztem a Silgáraut Szúdzsauri pilótáját, aki odavitte őket. Ott, ahol leszálltak, találkoztak egy lánnyal, és a teherhordók csakhamar el is vitték a holmijukat Sylandrē aiskanébe. Tehát már megvolt a szállásuk, és persze Aini volt az a lány. Vagyis távközléssel szerettek egymásba még indulás előtt.
←og-21 barátkozás [22] Ha valaki fenyegetőzik, azt biztosan tudhatod, hogy gyáva. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 93. sómir) :: ÃÂskũ, Sileni Fónird, 59. lẙaikś 41., a zöld órájaog‑21 og-22 filozófusok [-8] Összeállították azok névsorát, akik tanították. Elemi iskola, egyetem, meg a filozófusok, nyelv-, zene-, történelemtanárok, mindenki. Ötven név állt a listán, amikor megmutatták neki. Nevetett és mondott még százhúszat fejből. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 610. fattilgópan) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 663. higit szisszadzsan, 740og‑22 og-23 interjú [1] Lehetsz te csillaghírű művelője a szakmád egyik részének – ha rosszul csinálod a másik részét, a végeredmény csapnivaló lesz. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 52. sómir, 17. singir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. lẙaikś 44., a fehér órájaog‑23→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |