„Természetesen abban, hogy Ninda Limelullí-dalait több mint hétszáz nyelvre fordították le még életében, szerepe volt annak is, hogy jó sok idejük adódott rá. Hiszen kamaszkorában írta valamennyit.”
ÀLAN: Hősköltemény
43 663. nodzsat angdzsagan
610
Valami különösen nindás légkör alakult ki ezen a kicsi hajón.
A száztíz állandó lakos közül egy sem akadt, aki Ninda nevét valaha hallotta volna, mielőtt a sófunnir-haurórangi kiválasztotta a hajójukat erre az útra – persze visszautasíthatták volna, vagy aki akar, kiszállhatott volna a Felhő bármelyik világán, de nekik mindegy volt, hogy ezt az időt otthon töltik-e vagy a Galaxisban. Hisz még fél év sincs az egész.
De most utánanéztek, ki az a Ninda, aki miatt kimennek a Galaxisba.
– Megtetszett ez a gyerek – foglalta össze Ildzsim apó, aki már kilencszázharminc éves volt, de az agya remekül fogott. – Van benne valami sisingi-susungi. Azt gondolom, érdemes miatta bemenni a Galaxisba.
Hait sóhajtott. Anyanyelvi szinten megtanulta a nyelvet, de semmilyen tananyagban nem lehetett benne az a rengeteg hangfestő kifejezés, amit a szúnik úgyszólván ötletszerűen kreáltak pillanatnyi szeszélyüktől függően. És időnként idegesítő tudott lenni néhány szokásuk, például hogy akár mondatonként változhat, hogy a Felhőből a Galaxisba kimennek vagy be. Nem mintha bármelyiknek értelme lenne, ahogy a különválasztásnak sincsen, hiszen az egész tuamsá és vele a Felhő nagyon is része a Galaxisnak. Persze mindkét iránynak megvan a logikája. Ezt már sok éve elmagyarázták neki. A ritkán lakott Felhőből a sűrűn lakott spirálkarba ugyanúgy „bemegy” az ember, mint egy külvárosból a városközpontba – viszont a spirálkar, mármint Szuangsanné sugárirányban kijjebb van, távolabb a Galaxis magjától, mint a Felhő.
De ettől még kiválaszthatták volna az egyiket.
– Igen – bólintott Engini anyó, aki nem volt rokona Ildzsim apónak –, rendes gyerek, csak én azt nem értettem, hogy ti kik vagytok neki, ha nem a szülei.
– Hát majdhogynem senkijei – felelte Hait. – Hivatalosan mindenképpen. Nem engedte, hogy örökbefogadjuk, de vett egy házat Jasszaniban azért, hogy mi le tudjunk telepedni vele együtt. Mármint két külön házban egymás mellett, mert összeköltözni sem volt hajlandó. De elfogad tőlünk bizonyos korlátozott szintű nevelést. Vagy inkább útmutatást az élet dolgaiban. Bár ami azt illeti, sokkal ritkábban van alkalmunk ilyen útmutatást adni neki, mint ahogy ő ad minekünk…
– Igen önálló gyerek lehet – mondta Holkeni, az apó fia, a szingekin-argi törzs főnöke.
Hait önkéntelenül azzal a kézmozdulattal reagált, ami azt jelentette: „nem is képzeled, hogy mennyire”, aztán eszébe jutott, hogy ezt a szúnik nem értik. Sokadszor fordult elő, pedig milyen régóta él itt.
– De mennyire! Fogja magát és elrohan a Galaxis másik végébe, és egy szót se szól arról, hogy miért.
– Nahát!
– Azóta persze kiderült, hogy a szerelméhez ment Szunnaszra. De hogy hol ismerkedtek meg, amikor Nindát egyáltalán nem érdeklik a csillagközi kommunikációs csatornák, arról sejtelmem sincs.
– No, Szunnasz azért nem épp a Galaxis másik vége – mondta az anyó. – Olyan messze lehet, mint a te Szindoriád, csak más irányban.
– Hol van az? – nézett rá az apó.
– A Szialfógi-köd mögött. Amerre Szeszundára lehet jutni, csak Hinnuldudnál kifelé kell fordulni.
– Akkor körülbelül tudom – bólintott az apó. – Hát éppen elég messze van itthonról ahhoz, hogy valaki csak kapja magát és odarohanjon. Bár persze mindenhol a Testvériségben volt, vigyáztak rá, nem igaz? Ez itt a janníhaum.
Ahol ekkor voltak, az is a janníhaum volt, csillag alaprajzú, mint az Aulang Laipon a 4-tabe, csak nem hétágú, hanem hat. A csillag alakú janníhaumok többségének hét kis folyosója volt, Szúnahaum hétágú csillagának tiszteletére, de léteztek másfélék is. Jelképes jelentősége ennek a rajznak is volt: a középső körből szétágazó hat folyosó közül az egyik hosszabb volt és ívben bekanyarodott – ha kifelé haladt az ember, akkor balra –, ezzel a fhangí ambet kháját formázta, a lelki béke, a nyugodt lelkiismeret egyik jelét.
Hait fölpillantott Ámmaítra, aki az egyik dzsilaun felől közeledett egy tálcával. Az ikreket nem látta, pedig vele mentek el, de hát bárhol vannak, vigyáz rájuk valaki – ez itt a janníhaum. Egyébként is velük utaznak Angrolímiék, Szinensi szülei és a kistestvére, sőt Rongami, Ángsauri és Séssinauri is – egész kis csapat Ninda baráti köréből, akik azért jöttek, hogy lássák a dzsáhifannunt, ami a barátnőjük kedvéért fog végbemenni.
– Szeminnannak magyarázzák a sylaśśeèŷn receptjét – tette le a tálcát Ámmaít. Hait elmosolyodott. A férje persze jól tudja, hogy neki mi a legfontosabb. – Illetve fél mati is eltelt már, amióta eljöttem onnan, úgyhogy valószínűleg már a tésztáját gyúrják.
Az öregek nevettek, volt már alkalmuk megismerni az ikrek szélvész természetét.
– Ángsauri éppen Szindoria történetének olvas utána – mesélte Ámmaít. – Időnként azt mondja, „szissz-szissz”, és a fejét csóválja. Elég indulatosan.
– Hát azt hiszem – vélekedett Hait –, ennyiből nem derül ki, hogy éppen hol tart.
– Hát nem. Szindoria története dugig van olyan részekkel, amiktől Ángsauri azt mondhatja, „szissz-szissz”. Ami azt illeti, a legtöbb világ történelmével ugyanez a helyzet. A Testvériség az egyik látványos kivétel, de csak az utolsó háború óta.
– Simnunná – bólintott Ildzsim apó, és a homlokára tette a kezét. – S ha jól értem, most azért megyünk oda, hogy ezentúl náluk is nyugalom legyen, és Ángsauri ne mondhassa, hogy „szissz-szissz” – és te leszel az, unokám, aki megmondja nekik, mit kell tenniük?
– Nem egészen, nagypapa. Én csak… hogy is mondjam ezt, van erre egy mondás szindorul, de nem tudom lefordítani. Ṙùdavë aiḱî ŵ dṙẁym – pillantott a feleségére.
– Hűha… talán valami játékhasonlattal – felelte az.
– Miért is ne… szóval én csak a halligí vagyok, de Ninda a daurta. Ő vezeti ezt az egészet, a dzsáhifannunt is ő kérte.
– Értem, amit mondasz – bólogatott az apó. – De hát csemete még.
– Csakhogy a szindorok végtelenül tisztelik. Ha megérkezik hozzájuk, az egész ország élete fenekestül felfordul. Ha csak mi mennénk oda Haittal, az is némileg felbolydítaná a kedélyeket, de a hatás jelentéktelen lenne ahhoz képest, amit Ninda jelenlététől várunk.
– De nemcsak a tisztelet miatt – tette hozzá Hait. – Ha csak mi mennénk oda, ugyanaz lenne, ami az elmúlt évtizedekben, Ámmaít végeláthatatlan tárgyalásokat kényszerülne folytatni a különböző politikai erőkkel, akiknek mindig meglenne az az alapállásuk, hogy bármilyen változtatásra hajlandók, kivéve a valóságos változtatást, a rendszer megváltoztatását. Kíreán hatalma márpedig csillagerejű és kész. De Ninda nem fog velük tárgyalni.
– Hanem? – vonta föl az apó a szemöldökét. – Hát mit fog velük csinálni? Talán fölpofozza őket?
– Nem tudom, azt nyilván nem… de hogy mit, azt senki sem tudja, csak ő maga.
– Akkor hogy fog kinézni ez a dzsáhifannun?
– Nem tudjuk – felelte csendesen Ámmaít. – Én vagyok a Testvériség teljhatalmú nagykövete Szindorián. Ha én nem tudom, senki sem tudhatja.
←of-23 hazaindulás [-20] A Szulganir és a Hepandi pontosan ugyanott ömlik a Dzsilangurba. Kétfelől, egymással szemben. Egyik sem egy ríginnel följebb vagy lejjebb. Ez a mérnökök játéka volt, amikor kialakították a medrüket, mert a Szulganir hosszabb, de a Hepandi szebb tájon halad át. Mintha versengenének, és aztán jön a döntetlen. Próbáld ezt most filozófiaként felfogni. (Ninda: Beszélgetések, 470.) :: Szilgut Hauri, 43 663. muhat karisszinan, 723of‑23 of-24 komphajó [-25] Természetesen abban, hogy Ninda Limelullí-dalait több mint hétszáz nyelvre fordították le még életében, szerepe volt annak is, hogy jó sok idejük adódott rá. Hiszen kamaszkorában írta valamennyit. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Fégandzsauri, 43 663. nodzsat angdzsagan, 610of‑24 of-25 találkozás [93] Bölcs ember az, aki tudja, mikor mit tegyen. S még bölcsebb, aki azt is tudja, mikor nem tud tenni semmit. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 30. sómir, 21. singir) :: Szilgut Hauri, Úmeri-rendszer, 43 663. dzsirat nirséhagan, 718of‑25→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |