-23 ←oi-9 śuẁsynẽp [-19] A tenger ugyanolyan fontosnak érzi minden csepp vizét. (Ninda: A fény lúmái, 3031.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. szahut féninnulgan, namindan-harvakin, 340oi‑9 oi-10 reggeli [-23] Az egyik legszebb látvány, amit ismerek: a suagokból fölfelé szálldogáló zöld feliratok. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 103. sziangdzsan)oi‑10 oi-11 Katevi [-24] Ha a véleményed pénzért megvehető – akkor nincsen véleményed. De ha még véleményed sincs – ember vagy? (Ninda: A fény lúmái, 778.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. aîkån 24., a fehér órájaoi‑11→

---

„Az egyik legszebb látvány, amit ismerek: a suagokból fölfelé szálldogáló zöld feliratok.”
 


– Sok különbség van – mondta Ámmaít, félretéve suagját, amin éppen arról olvasott egy tudósítást, hogy Ḱỳmen az imént szállt le az Íngahur Sillászani, hogy fölvegye az első olyan gázrakományt, amit már szúni befektetéssel bányásztak a Ḱỳm-csillagködben; a húszezer amdzsré tömegű szállítmány negyedrésze közönséges elemi gázokból áll, de a többi azok a ritka csillaggázok, amiket a Halgilaf-robbanás vetett ki évmilliárdokkal ezelőtt, likerin, ildol, HKT-keverék. A szállítmány értékéből negyven százalék Szúnahaumot, ötven Szindoriát illeti, és tíz százalékot kap Rekki néhány bányahajó bérleti díja fejében. – A szindorok a világnak, azaz a társadalomnak mutatják be az újszülötteket, nem a szellemeknek. Ha śuẁsynẽp leszel, az egyfajta ceremóniamester, aki levezényli a szertartást, főleg az a dolgod, hogy elmondd a csecsemőnek, ki kicsoda az elébe járulók közül. Szerintem kedves szokás, de a hilgihut jobban tetszik. Nem is hiányzik, hogy az ikreknek nem volt śuẁsynẽpjük.
  Ninda bólintott. Az ikrek hilgihut-sódanja Szinensi volt, ő nem vállalhatta, hiszen mintegy az ikrek testvérének tekintették. Külön elment Narongihoz, aki éppen Auríhaumon töltött pár évet, és mint törzsfőnökét megkérdezte erről. Megkérdezték a törzsi varázslót is, egy mosolygós öreg bácsi, Ímudzsi volt az új varázsló, és mindketten egyetértettek, hogy az Ámmaíték és őközötte levő érzelmi kötelék éppúgy az ikrek testvérévé teszi, mintha hivatalosan örökbefogadták volna, tehát nem lehet a hilgihut-sódanjuk. Ha az ikrek most születnének, már Szinensi sem lehetne, hiszen Nindával hármas kapcsolatban élnek, és ugyanúgy az érzelmi kötelék számít, nem az, hogy nincsenek még összeházasodva. Semmilyen közeli rokon nem lehet hilgihut-sódan, szerencsétlenséget hoz.
  A dzsúmi utolsó szahutja „farkak farka”, ilyenkor a régi szokás szerint halat esznek. Reggelire Ninda Szugunni fílim-nennujából evett, ez egy kenyérszelet fűszeres sajtkrémmel, amit így megsütnek, de most halformára vágták, és hozzá Hihangé halsalátáját. Reggelinél már több százan voltak a janníhaumban, a Milagu házával szemközti épületben levő nyolc dzsilaun nem is volt elég, dzsomdzsokat állítottak fel, asztalokat mindenféle konyhai kellékekkel és kis tűzhelyekkel. A szúnik szahutillatnak és janníhaumillatnak is hívják, amikor a dzsilaunokban készülő sokféle étel illata összekeveredik és olyan lesz, mint egy nagy étteremben. A kicsik persze mindenütt ott voltak, lehettek vagy harmincan a száz éven aluliak, akik mindenhol ott nyüzsögtek, mindent megszimatoltak, megkóstoltak, egykettőre tele lett a kis hasuk. Silenit is hol itt, hol ott látták felbukkanni, egyszer éppen úgy, hogy tátott szájjal nézett föl Sisszánira, azaz pont nem nézett, mert csukott szemmel várta, hogy a szájába tegyék a falatot. Ami aztán szemlátomást ízlett neki, de egy matin belül már egy másik dzsomdzs mellett bukkant fel, valamit segített kevergetni egy edényben. Hagyományosan külön dzsomdzsokon dolgoztak az ómgimesterek, a sokféle ómgi között szép számmal vannak, amiket frissen illik elkészíteni, kézzel adagolva az összetevőket. Ninda itt is látta Silenit, Erszirun bácsi fölállította egy székre, hogy jól lássa az asztalt, és sorban mutatta neki a hozzávalókat, meg is kóstoltatta őket, és a különféle ómgikat, amiket már elkészített.
  – Ez pedig a saddavun – mutatta éppen egy tálban az élénkzöld krémet, amikor Ninda odaért. – De ez csípős ám.
  Sileni persze lelkesen megkóstolta azt is, hiszen imádta a csípőset. Ninda is evett egy kenyérkockára kenve, finom volt.
  Mint ilyenkor mindenhol, Erszirun asztalán is ott feküdt a suagja, és sűrűn szálltak belőle fölfelé a zöld feliratok: Algarin Huari, Írammar Mungi, Hilaszífat, Nimongdzsir, Ángdzsihun Fallilgí, Rambá Hafannú, Dzsilangur, Rikki Sziszennut… már matinként tucatjával értek haza a hajók, nemegyszer láttak hílarikat is elsuhanni a magasban. A Testvériség hazatér a Testvériséghez. Szisszigun Índzsil, Rongaur Hápari, Fildul Hápari, Himbori, Ingeszin Jargunnur, Auríhaum Szilginul, Dzsíná Hirfangi…
  Mindenhol voltak lerakva suagok, a janníhaum összes asztalán, volt, ahol több is. A spirálkar minden részéből hazatérő hajók végeérhetetlennek tűnő névsora fél rígint emelkedett a képernyők fölé, lassan, imbolyogva, mint a libegő madártollak, mielőtt halványodni kezdett és eltűnt. Ez a látvány sok tízezer éve minden szúninak azt hirdeti: hazatérnek a hajók, jön a namindan.
  Éppen szembejött Ámmaít, Ninda odakapta a tekintetét az arcára.
  – Mi van az Íngahur Sillászanival? – kérdezte.
  Ámmaít fölvonta a szemöldökét.
  – Említetted, hogy most szálltak le Ḱỳmen. De hát zsilipel már a namindan.
  – Ja, az a hajó. Én már nem is emlékeztem a nevére… Gondolom, rakodás után egyenesen hazajönnek, Szindoriáról ide lehet érni pár nap alatt.
  – Az igaz.
  – Mintha valami olyat mondtatok volna, hogy legfeljebb pár tucat hajó tölt odakint egy-egy namindant, ha nincs más megoldás. Lehet, hogy az Íngahur Sillászani is kint marad, de ha csak gázt rakodnak, azért biztosan nem, a gáz elüldögél a konténerekben.
  – Nem tudom, mennyi ideig tart egy ilyen gázrakodás.
  – Hát azt én sem, én jogász vagyok, nem értek hozzá. De azért láttam már teherhajót, és azt hiszem, elég gyorsan megy. A szúnik mindent gyorsan csinálnak. – A férfi tekintete megpihent Silenin, aki éppen előtte baktatott az egyik kirikölyökkel, aztán megállt egy asztalnál és szemügyre vett egy süteményes tálcát. – Aminek mindannyian nagyon örülünk, mert ő nem lenne most itt, ha a szúnik lassúak volnának.
  – Én sem – felelte Ninda lakonikusan.
  – Te miért nem?
  – Gondold el, mi lett volna, ha azon a reggelen én innen érkeztem volna a szindorokhoz.
  – Aha, értem, mire gondolsz. Hű, nagyon bonyolult lett volna, mert a Testvériséggel nincsen bevándorlási egyezményünk… egyezményük. Amennyire tudom, a Testvériség nem is köt ilyeneket, meglepő lenne. Akkor a szindorok úgy fogadnak, mint egy hontalant, és kezdődik a végeláthatatlan engedélyeztetési procedúra. Hát mostanra azért már vége lett volna, de fél szindoriai évig simán eltart akkor is, ha semmilyen nehézség nincsen… de persze lett volna, hiszen nem voltak irataid, még a személyazonosságodat sem tudtad igazolni. Kész szerencse, hogy megtette helyetted az ervé. ŮŨíp, az egész nagy tekergő Galaxisban nem volt semmi, amivel annyit kínlódtam volna, mint azzal az elfogatóparanccsal. – Lepillantott Nindára. – Persze akkor még nem ismertelek.
  – Ennek ebből a szempontból mi a jelentősége? – mosolygott ő vissza a férfira.
  – Ha tudtam volna, ki vagy, és még inkább hogy mi vagy, nem aggasztom magam. Rólad az elfogatóparancs is lepergett volna, a letartóztatásodra érkező rendőrök helyet foglaltak volna a lábadnál és hallgatják a meséidet.
  Ninda nevetett. – Lian, lian, lian. Réges-régen, amikor a Galaxis még fiatal volt és a mai öregecske napok még fiatalon ragyogtak, élt egy kislány, akinek a lába elé ültek a rendőrök. Hát, azt hiszem, ez a mese nem fog megszületni. Én száhpain-sédauni vagyok, nem író, én csak igaz meséket tudok mesélni.

---

←oi-9 śuẁsynẽp [-19] A tenger ugyanolyan fontosnak érzi minden csepp vizét. (Ninda: A fény lúmái, 3031.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. szahut féninnulgan, namindan-harvakin, 340oi‑9 oi-10 reggeli [-23] Az egyik legszebb látvány, amit ismerek: a suagokból fölfelé szálldogáló zöld feliratok. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 103. sziangdzsan)oi‑10 oi-11 Katevi [-24] Ha a véleményed pénzért megvehető – akkor nincsen véleményed. De ha még véleményed sincs – ember vagy? (Ninda: A fény lúmái, 778.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. aîkån 24., a fehér órájaoi‑11→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673