„Egyik legkedvesebb megbízatásom volt, hogy kövessem a világokon, amiket felkeres. Kár, hogy az első ilyen út nem tartott soká.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
86.
86.
Sỳÿndoṙeìa gazdasági problémái két tőről fakadnak. Az első, amit a kormány úgyszólván naponta emleget: az ország kedvezőtlen űrrajzi fekvése. A másik, amiről a kormány soha nem tesz említést, hacsak nem a Ḱïyṙeàn előtti korszakkal kapcsolatban: a rossz gazdaságpolitika.
Tény, hogy az ország fekvése kedvezőtlen. Naprendszereinek többsége jócskán kiesik a galaktikus útvonalakról – az anyabolygó elsősorban azért lett az ország központja, mert beljebb esik a spirálkar sűrűbben lakott része felé, ezáltal azonban az ország szélén helyezkedik el –; néhány naprendszere éppenséggel annyira peremvidéki helyzetű, hogy csak negyven-hatvan sỳÿndoṙ naponként egyszer jár oda hajó. Tény, hogy nyersanyagokból nincsen a legjobban ellátva: az anyabolygó kýŷriańbányáinak kimerülése óta az egyetlen jelentős lelőhely a Ḱỳm-köd. És tény, hogy a köd gázbányászatát ellátó géppark soha nem volt igazán megfelelő, csak egyszer volt egy időszak, amikor huszonöt bányahajó dolgozott a ködben, és ma már csak nyolcan vannak.
Ám az is tény, hogy a köd viszonyai között egy bányahajó értéke tíz év alatt megtérül. Tény, hogy Ḱỳm világának Laâtẁn nevű holdján nyolc leselejtezett bányahajó fekszik évtizedek óta, mert a kijavításukra nem jutott pénz, noha egy-két év alatt mindegyik hajó kitermelte volna a javítási költségeit. (Hogy a többi kiselejtezett hajóval mi történt, az rejtély.) A bányatársaság azonban nem fordított eleget az eszközpark karbantartására és szervizelésére. A bányatársaság állami cég, irányítását az ipari minisztérium egyik osztályvezetője végzi, aki közvetlenül a miniszternek tartozik beszámolással. Magától értetődik, hogy a mindenkori osztályvezetők beszámoltak a mindenkori minisztereknek, hiszen a sỳÿndoṙ viszonyok között elképzelhetetlen lenne, hogy ne ez történjék, és kormányszinten születtek azok a döntések, hogy nem fejlesztik a gépparkot.
Hasonló a helyzet a kýŷriańbányákkal, amelyekről az egész ország tudja, hogy kimerültek. De azt a közvélemény nem tudja, hogy csak minimális erőfeszítés történt új bányák felkutatására, és a kýŷriań mellett nagy mennyiségben megtalálható sòmêét kitermelését gyakorlatilag abbahagyták a kýŷriańlelőhelyek kimerülésével, mert csak a gépek átalakításával lett volna gazdaságossá tehető.
Az Államszövetség nyolc világán vannak olyan fém- és ásványlelőhelyek, amiket soha nem aknáztak ki megfelelően, némelyiket egyáltalán nem. Mert nem születtek meg a kormányzati döntések, nem biztosították a forrásokat a szükséges beruházásokhoz.
Ennek a tanulmánynak nem célja vizsgálni, hogy miért vallanak kudarcot a kormányok olyan gazdaságpolitika megvalósításában, ami alkalmas lett volna a bányászat felvirágoztatására, a lelőhelyek rendes kiaknázására. Anélkül, hogy ezt a szempontot elsődleges fontosságúnak minősíteném, hangot kell adnom annak a meglátásnak, hogy a „kormányzati akarat” Sỳÿndoṙeìán mindig egy vagy több tisztviselőnek az elöljáróiknak való megfelelési kényszerével azonos.
Ámmaít félbehagyta a munkát, át akart nézni némi szakirodalmat a kormányok gazdaságpolitikai döntéseivel kapcsolatban. Éppen ezek listáját böngészte, amikor megrezzent a suagja.
– Üdvözlöm, ügyvivő úr – mondta egy zöldes bőrű, rövid szakállú férfi. – Szirankarun Fandarokilambé vagyok a Samaun Televíziótól, Arganneszről. Szeretnék időpontot egyeztetni önnel egy interjú számára.
Ámmaít biccentett.
– Köszöntöm, Fandarokilambé úr. Akár most azonnal is rendelkezésére állhatok.
– Ez nagyon kedves öntől, ügyvivő úr, és örömmel élnék is vele, de mi egy hosszabb, terjedelmesebb mélyinterjúra gondoltunk. Igazság szerint azt szeretném kérni, hogy meglátogathassam a hajóján.
Ámmaít nem felelhette, hogy nem egy hajón él, hanem a Felhő mélyén, de volt alkalmas válasza.
– Erre jelenleg technikai okokból nincsen mód, szerkesztő úr. Hiperfonon kellene megvalósítanunk.
– Nincs akadálya, Ídara úr. Ez esetben ha megengedi, elkezdeném.
– Parancsoljon.
– Köszönöm. Először Szindoriáról szeretném kérdezni. Azt a hírt kaptuk, hogy az ellenzék felkérte önt miniszterelnök-jelöltnek. Van ehhez kommentárja, ügyvivő úr?
– Igen, így történt. Természetesen nem fogadtam el.
– Mert miniszterelnök nem akar lenni, vagy mert egyáltalán nem kíván hazatérni Szindoriára?
– Nem kívánok. Az én otthonom most már itt van.
– Voltaképpen melyik hajó az az „itt”, Ídara úr?
– Az egész Testvériséget értettem ez alatt.
– Értem. Ha most otthon, azazhogy Szindorián élne, mit szólt volna a felkéréshez?
– Akkor is nemet mondtam volna. Azt hiszem, ezen a ponton térhetünk át a kérdezz-felelekről a mélyinterjúra.
– Örömet szerezne vele, ügyvivő úr.
Ámmaít részletesen kifejtette, hogy Ḱïyṙeàn elnöksége alatt és miatt miért lenne elfogadhatatlan ezt elvállalni. Több mint egy limlit beszélt erről, Fandarokilambé csak néhány rövid kérdést szúrt közbe.
– Köszönöm a részletes elemzést, ügyvivő úr – mondta aztán –, és most engedje meg, hogy áttérjek egy másik dologra, ami itt Arganneszen foglalkoztatja a közvéleményt. Ninda énekesi karrierje.
– Mi van vele?
– Ön nem értesült? Egy csapat neves művész, hinnulok, szavansziak és arganok közreműködésével készült egy zenés gyerekműsor, amiben fellépett Ninda is. Nagyon szépen énekel, nekem elhiheti, de ha megengedi, küldök önnek egy felvételt. Szerettem volna megkérdezni a véleményét róla, de persze ha még nem látta, akkor ezt a kérdést későbbre kell halasztanom.
– Úgy – bólintott lassan Ámmaít, és két kezén összeillesztette az ujjak hegyét. – Már el is tűnődtem rajta, hogy mi lehet az oka, hogy ott Arganneszen a távoli Szindoria politikai ügyei iránt érdeklődnek.
Fandarokilambé vízszintesen az orra elé tartotta tenyerét, előbb maga felé, majd a kamera felé, a tiltakozás csillagszerte ismert mozdulatával.
– Ne értsen félre, ügyvivő úr. Arganneszen ez valóban nem érdekli a nézőket, de nem azért beszéltettem önt erről ilyen hosszan, hogy ürügyem legyen Nindát szóba hozni. Az interjúnak ez a része Szindorián fog adásba kerülni, ha ön majd megadja jóváhagyását. Szerződésben állunk a Belső-Galaktikus Hírügynökséggel, ők fogják átvenni tőlünk.
Ámmaít bólintott.
– Rendben. Természetesen egy pillanatig sem feltételeztem önről kétszínűséget, Fandarokilambé úr.
– Igyekszem megszolgálni a bizalmát, Ídara úr. Tehát Ninda énekesi karrierje. Egy arganneszi lapban egy szerintem nem túl tájékozott és nevét nem vállaló személy azt írta, idézem: „Érdekes lenne, ha kiderülne, hogy az állítólagos Ninda-kultusz nem más, mint egy – egyébként igazán szép hangú, de nem kiemelkedően tehetséges – énekes gyermek népszerűsítése érdekében szervezett reklámkampány.” Mit szól ehhez?
Ámmaít fölnevetett.
– Hát azt tanácsolom a szerzőnek, hogy Szindoriára semmiképp se tegye a lábát, mert három feje fog nőni – ez egy szindor mondás –, ettől függetlenül pedig azt gondolom – elkomolyodott –, hogy én lennék a legboldogabb, ha Ninda ezentúl az énekléssel foglalkozna, és lenne belőle akármekkora sztár, mindegy, csak ne lenne több tucat világ számára valamiféle galaktikus szellem.
A riporter meglepett arcot vágott.
– Úgy érti, hogy önnek ellenére van a Ninda-kultusz?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a hírnév gyakran hoz ki rosszat az emberekből, és az ilyen típusú hírnév… igen, féltem őt attól, hogy Szindoria afféle mindentudó tanácsadója legyen.
– Eddig még nem figyeltem meg rajta a legcsekélyebb jelét sem, hogy a fejébe szállt volna a tömegek imádata. De ön közelről ismeri. Ön tapasztalt ilyesmit?
Ámmaít megcsóválta a fejét. Nem. Ő sem.
←od-9 reggel [-25] Az ember az egyetlen értelmes lény a Galaxisban. Gépeivel képes legyűrni a teret és az időt, úrrá lenni a természet erőin. Nincs már többé félnivalója – csak a másik embertől. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 120. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 660. szahut szammunan, 290od‑9 od-10 interjú [-11] Egyik legkedvesebb megbízatásom volt, hogy kövessem a világokon, amiket felkeres. Kár, hogy az első ilyen út nem tartott soká. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 86.)od‑10 od-11 gáztörpe [-23] Élt egyszer valahol egy boldog ember. Nem tudta magáról, hogy boldog. Vége a mesének. (Sileni: Ninda történeteiből, 3. kötet, 86. sómir, 110. singir) :: Elg, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat muandzsan, 808od‑11→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |