„Olvastam Ỳlîap tanulmányát arról, hogy én már gyerekfejjel csillagközi fontosságú lettem. Kiváló írás, de nem gondolta át a kiindulópontját. Egy diplomáciai botrány – nem fontos. Egy háború – nem fontos. Külsőségek. Nézz a lelked mélyére, és megtudod, mi fontos igazán.”
Ninda: Életem egy falevélen,
56. sómir
56. sómir
– És hol van Szúnahaum? – kérdezte Ninda kis csend után.
– Szúnahaum a Galaxisnak egy elég speciális helyén van. – Fendria lekicsinyítette a térképet akkorára, hogy látsszanak az eddig említett helyek, Ősi Föld, Szindoria meg a többi. – Mindössze félmillió érangra van Ősi Földtől, de a tuamsában. Így hívjuk azt a területet, ami a spirálkarok között van, egy szinte üres, több millió érang szélességű sávban. Ezen a vidéken sokkal kevesebb a csillag, helyettük főleg nagy ködök és porfelhők vannak. Az egyik ilyen felhőben, a Szúnahaum-sziertiben – de csak úgy hívjuk, hogy Felhő – vannak a mi csillagaink. Pontosan hetvenöt.
– A Felhő Csillagai – mondta Ninda felragyogó szemmel.
– Igen. A Felhő anyaga olyan sűrű, hogy Szuangsanné felől csak kettő látszik közülük, és azoknak egyáltalán nincsenek is világaik, ezért aligha kereste föl őket bármilyen expedíció. A másik irányból, Ílahaut felől pedig maga a Felhő sem látszik, más felhők takarják. Egyedül a tuamsá más részeiről lennének láthatóak a csillagaink, de senki sem indul el értelmetlenül több ezer érangra a legközelebbi lakott rendszertől. A tuamsán csak átkelni szokás, de nem ott, mert az óriási kerülő lenne mindenkinek. Több átkelő útvonalat használnak, de a legközelebbi is több tízezer érangra van onnan. Ezért maradhat rejtve a Felhő.
– És őrzi Szúnahaum rejtekét – szólalt meg Ingrati.
– Simnunná – mondták egyszerre, a szokásos ünnepélyességgel.
– De – ráncolta Ninda a homlokát – a mi hajóink hol közelítik meg a Felhőt?
– Ezen a sávon végig – mutatta Fendria. – Ségandaurt, Fóhaungá, Sasszáken, Dzsául, Sergahand. Ezek vannak a legközelebb a Felhőhöz, Sasszáken egészen kint van a spirálkar szélén, mi úgy is becézzük, hogy az Ajtó. Legtöbbször ezt az útvonalat használjuk.
– De ezek lakott rendszerek – mondta Ninda, mert már megfigyelte, hogy a lakatlanoknak nem jelenik meg a neve a térképen.
– Hogyne, a Sahászun Köztársaság részei.
– És nekik nem tűnik fel, hogy folyton ott járnak át a hajóink?
Fendria mosolygott.
– Nem gondoltál bele az űr méreteibe. Egy naprendszer sugara általában húsz- és negyvenezer úmisz között van, vagyis a naprendszer csillagától vagy csillagaitól ennyire van az a tartomány, ahol a csillag vonzása már nem érvényesül. A lakott világok és a megfigyelőállomások ritkán vannak kijjebb tizenötezer úmisznál, vagyis legalább ötezer van még a naprendszerből kifelé. Egy ekkora hajó már ezer úmiszról olyan apróra zsugorodik, hogy optikai műszerekkel esélyük sincs az égbolton észrevenni, és kétezerről már a legjobb gravitációs és elektromágneses sugárzásmérők sem észlelik. Nem beszélve arról, hogy amikor belépünk a rendszerbe, az állomások akár a csillag túloldalán is lehetnek éppen. Senki sem tud megfigyelés alatt tartani egy naprendszert, bár minden kormányzat elhiteti magával, hogy igen. Egyszerűen túl nagy még maga egy naprendszer is. A közöttük levő csillagközi tér pedig még nagyobb, általában legalább ötvenezer úmisz szélességű sáv van két naprendszer között, de inkább százezer vagy még több.
– Szóval nem is látnak minket?
– Nem, és éppen ezért meg sem próbálják. Minden lakott világ csak a közvetlen közelében levő űrszelvényt figyeli. Azon túl nincs értelme.
– Mesélj még Sídiről – kérte Rongami.
– Sídisuan annak a világnak a neve, ahol elsőként le fogunk szállni, az ország egyik legnagyobb kikötőjében, ahol más hajók is lesznek. Nem is kevés. A kupola körüli térségen jelölik majd ki a helyünket, nem lesz leszállóüreg és nem nyithatjuk ki a suárkapukat, hiszen odakint nincs levegő. Minden forgalmat aungirokon kell lebonyolítani. Az utasok a szísiben levőket használják, mi pedig azokat, amik a nyolcadik szinti sónurban állomásoznak. A leszállást érdemes lesz megnézni egy kilátóból, mert a sídisuani város nagyon szép, a kupola itt is teljesen átlátszó, így a várost is láthatjuk a magasból. Az is érdekes sajátossága, hogy nem kerek, mint általában a városkupolák, hanem szabálytalan alakú, ahogy bővítgették, toldozgatták, úgy nyerte el mai formáját. Egyike a galaktikus környék legnagyobb kupolavárosainak, százmillió lakosa van. Még hegyláncok is vannak a kupola alatt.
– Hogy lehet azt megtudni – kérdezte Ninda –, hogy valamelyik világon árulnak-e valamit?
– Nagyon egyszerűen. A Galaxis minden világán mindent árulnak.
– Akkor hogy lehet megtudni, hogy valamit hol árulnak?
– Ott a suagod. Csak leírod az áru nevét, annak a világnak az üzleteit fogja sorolni, ahol vagy. Mit szeretnél venni? Mert itt a hajón is mindent árulnak.
– Egy kirit – felelte Ninda.
Fendria összehúzta a szemöldökét.
– Hát… ez már nehezebb kérdés. Nem emlékszem, hogy az utóbbi száz évben láttam volna kirit ezen a hajón. Talán még több is… Egy pillanat.
Kicsit matatott a suagján.
– Hát itt Sielunton e pillanatban csakugyan nem árulnak. Sídisuanon… azt mondja, hogy elő szokott fordulni. Tudod, a háziállatokkal azért nehezebb, mert ha valakinek van éppen, akkor is csak bizonyos számú, és ha azokat éppen eladja, mire odaérsz, akkor – akkor nincsen. Másrészről megeshet, hogy most még nincsenek, de mire odaérsz, eladható korba érnek.
– És mibe kerül egy kiri?
– Huszonöt-harminc palan – felelte Fendria. – Van ennyi pénzed?
Ninda bólintott. Huszonhárom napja van a hajón, és ahogy Kásirun megígérte, mindennap kapott egy palant. Még alig költött valamit, volt, hogy egész nap egyáltalán nem, mert csak az iskolában és a janníhaumban evett. De ha mindennap vett volna valamit az automatákból, akkor is alig hiányozna a pénzéből. Mire Sídisuanra érnek, együtt lesz a harminc.
– Miért pont kirit? – kérdezte Hilgarti. – Nem mondom, helyesek, de annyi más helyes állat van. Nekem maundrám van, kis kerek feje van és kék szemecskéje, és nagy kerek füle. Imád ómandzsot ropogtatni. Sillinek hívják.
– De hisz a maundrák húsevők – mondta Rongami.
– Ő is az, de ez a csemegéje. A hosszú szára. A virágját nem eszi meg.
– Dzsembi is eszik növényt – szólt közbe Irengesz. – Megőrül az angté nagy leveléért, úgyhogy az egész szoba állandóan tele van az illatával.
– Azt én is szeretem – mondta Rongami.
– Aha, csak te akkor, ha fűszeres hús van belecsomagolva. Dzsembinek az túl csípős, megkóstolta már, de nem ízlett neki.
– Terkaruttal kell ízesíteni.
– Miii? Azt Dzsembi már végképp nem enné meg, csak megszagolná és prüszkölne tőle!
– Hát nem is neki kell adni, hanem nekem!
Ninda együtt nevetett velük, és arra gondolt, milyen jó, hogy a gyerekeknek is van állatkájuk, mialatt azokról beszéltek, elfelejtették Hilgarti kérdését. Ő pedig nem válaszolhat rá. A barátjának az volt a kívánsága – vagy hát voltaképpen utasítása –, hogy vegyen magának egy kirit, tehát vesz. Egy ivutnak ellentmondani lehetetlenség. Csak ezt mondhatná, de ezt akkor sem mondhatja, ha akarja. Még a szavakat is képtelen lenne kiejteni.
←nc-10 Galaxis 1 [22] Azt mondják, én voltam az első tanítványa. Nem tudom. Azt sem tudom, mikor kezdtem tanulni tőle. De ő mindig azt mondja, hogy én voltam az ő tanára. Pedig nála többet ki tudhatna? (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 1. sómir) :: Aulang Laip, Sielunt, 43 611. muhat saurgémannc‑10 nc-11 Galaxis 2 [-22] Olvastam Ỳlîap tanulmányát arról, hogy én már gyerekfejjel csillagközi fontosságú lettem. Kiváló írás, de nem gondolta át a kiindulópontját. Egy diplomáciai botrány – nem fontos. Egy háború – nem fontos. Külsőségek. Nézz a lelked mélyére, és megtudod, mi fontos igazán. (Ninda: Életem egy falevélen, 56. sómir)nc‑11 nc-12 ervések 1 [108] Állj meg a Sáttunat partján és nézz fel a Soérgre. Kicsinek érzed magad? Most szállj fel a légkör széléig és nézz le a Soérgre megint. Kicsinek látod? Érted már, hogy működik az Első Szían? (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 3. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Sangur Órangi, 57. ïniì 47., a szürke órájanc‑12→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |