Ninda

-12 ← →

„Eddig ötször lehettem jelen és tudósíthattam, amikor különféle államok és csillagközi szervezetek rangos kitüntetéseit vette át. Azt hiszem, illetékes vagyok annak megállapításában, hogy az efféle soha semmilyen hatással nem volt rá. Végigunatkozta a ceremóniákat, ha kellett, és örült, ha anélkül úszta meg. Egyszer megkérdeztem, mit szokott csinálni, miután kitüntetést kap. Azt mondta, fölteszi otthon a polcra.”

Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
366.

Kaliharen Nimeraszintaran Rakirala
Katto
43 669. dzsirat mulindzsan
450
A rámpa aljától már nem a kattói biztonságiak álltak sorfalat, hanem a nirékaiak. Ők sokkal sűrűbben álltak, a kattóiak csak öt-tíz ríginenként, a nirékaiak viszont közvetlenül egymás mellett, a szokásos sötétkék és arany színekbe öltözve, mozdulatlanul, egyenesen álltak, mereven őrá néztek, s amikor a rámpára lépett, merev mozdulattal, egyszerre a fejükhöz emelték a kezüket. Ninda meglepve nézett végig rajtuk.
  – Katonai tiszteletadás – mondta Kenita nagy tisztelettel. – Ez mindenkinek jár, aki ilyen szintű kitüntetést kap.
  Ninda sóhajtott és felsétált a rámpán, egy nagy, kitárt zsilipkapuhoz, ahol újabb katonák álltak kétfelől. Ők is tisztelegtek, aztán az összes katona elindult Ninda és Kenita nyomában a folyosón. Jóval keskenyebb volt, mint a szúni hajókon szokásos folyosók, ezen egymás mellett három embernél több nem fért el. Nem volt hosszú, és egyenesen egy nagy csarnokba vezetett, ahonnan még nagyobb fényesség áradt, mint a ragyogóan megvilágított folyosón. Ninda belépett. Nyomban előtte termett egy egyenruhás nő, az is tisztelgett.
  – Keri Ninda, Anareki Szilaron Nakinar hajóparancsnok, Niréka Állam csillagközi parancsnokságának ezredese köszöntöm a Kaliharen Nimeraszintaran Rakirala fedélzetén. Érezd magad otthon nálunk.
  Szúniul beszélt, a kiejtése nem volt éppen tökéletes. Ninda nem tette szóvá, hogy az első mondatban még a szúni nyelvben csak hivatalos célokra alkalmazott magázást használta, a másodikban pedig a normális köznyelvi igealakot. Udvariatlanság a másikat figyelmeztetni a tévedésére.
  – Köszönöm – felelte, amire a nő feszes mozdulattal ellépett az útjából, ő pedig beljebb sétált.
  Csakugyan nagy volt a terem – máskor alighanem raktér lehetett. A magasan elhelyezkedő mennyezetet megvilágító lámpáktól a falakat díszítő, redőzötten elomló lepleken át az emberek ruhájáig minden kék és arany színben pompázott, kivéve a bejárattal szemközti falon elhelyezett hatalmas szúni zászlót és a fölötte levő hétágú csillagot. Lehettek vagy kétszázan a teremben, mindenki őt nézte, mialatt a zenekar belekezdett Niréka nemzeti himnuszába.
  Ninda türelmesen végigvárta. Aztán odajött hozzá az elnök, aki eddig a pódium közepén állt és együtt énekelt a többiekkel, de végig őrá mosolygott. Most is mosolygott.
  – Köszöntelek Niréka Államban, Ninda. Nagy öröm számomra, hogy végre személyesen is megismerhetlek. Harinan Niré-Kerapan Szikenar államelnök vagyok. Úgy láttam, meglepődtél, amikor megláttál.
  Nindának eszébe sem jutott eltérni a szúni szokástól és köszönni.
  – Valóban. Nem gondoltam, hogy te magad jössz el. Hiszen csak nemrég lettél elnök, és nyilván rengeteg dolgod van.
  – Ez így is van. Szerencsére azonban a kormányzás olyan feladat, amit főleg távközléssel lehet végezni. Niréka nem nagy ország, de azért van négy kis kontinensünk, otthon se lehetnék egyszerre mindenütt. Most egyszerűen áttettük az elnöki irodát erre a hajóra. Nos, ha nincs ellenedre, megejthetnénk ezt a kis ceremóniát.
  – Ahogy kívánod, Harinan.
  Felléptek a pódiumra és megálltak egymással szemben.
  – Haparé hantikan Niréka hani Szúnahaum szinakéran – szólalt meg az elnök érces hangon, és a háta mögött álló katonatiszt fordította le a szavait.
  – Köszöntöm Niréka és Szúnahaum polgárait.
  – Haparé keri Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá, imeri antarakun szen antoszavoszonté kuahéné, szilar inin likantar, karun ninken szilimi Niréka Kalitan hauka hitiranté.
  – Köszöntöm a tiszteletreméltó Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszát, akinek értékes munkássága hozzájárult, hogy Niréka Állam kormányzata felhagyjon a korrupcióval és az antidemokratikus eszközökkel.
  – Akeni hekan hitane hi, hakin arikan Niréka Kalitan, antovikaszin kini harika szinar kilemi.
  – Ezért hálából én, Niréka Állam elnöke, magas kitüntetéssel jutalmazom.
  – Keri Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá antovikaszin Niréka Kalitan Kiremi Halaru Honarisz kauhani harika!
  – A tiszteletreméltó Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszát Niréka Állam Arany és Sötétkék Csillagrendjével tüntetem ki!
  Az elnök megvárta a fordítás végét, majd jobbra fordult, ahol megjelent egy kamasz fiú, két karján jókora párnát tartott, s nagy tisztelettel átnyújtotta neki. Az elnök fölvette a párnán fekvő, aranyláncon lógó korongot, amelynek fele sötétkéken, másik fele aranyszínben csillogott, valami bonyolult rajzolattal, és visszafordult Nindához, két kézzel tartva a lánc egy-egy pontját.
  – Antaminkaroszi szilanar kire Niréka szinakéran ta hitane ireki.
  – Fogadd el Niréka polgárainak hálája jelképéül.
  Előrelépett, lehajolt, Ninda nyakába akasztotta a láncot – a korong éppen a két haunda fölött volt, a tervezők nem bízták a véletlenre, tanulmányozták Ninda felvételeit és eszerint szabták meg a lánc hosszát –, fölegyenesedett és hátralépett megint. Meghajtotta fejét Ninda előtt – ő viszonozta. Néhány pillanatig csendben álltak, aztán az elnök elmosolyodott és lazított tartásán.
  – Ennyire rövidítettük le a szertartást a kedvedért. Most pedig meghívlak az asztalunkhoz, szeretnénk beszélgetni veled.
  – Örömmel.
  Az automaták pillanatok alatt felállítottak egy asztalt, nem kör alakút, mint a szúniké és a saunisiaké, hanem hosszú, széles, belül üres téglalap formájút. Egy helyen megszakították, s az emberek egy része a belső oldalon foglalt helyet.
  – Nagy az öröm odahaza – mesélte Harinan –, és álszerénykedés nélkül meg kell mondanom, hogy nem nekem szól, hanem a Nakiron-rendszer végének. Akármelyik rendes ember megfelelt volna… illetve egyes nézetek szerint akárki megfelelt volna helyette. Ami azt illeti, van olyan nézet, ami szerint én sem vagyok rendes ember, de Nakiron helyett megfelelek, de persze olyanok is vannak, akik őt akarnák vissza.
  – Mi a véleményed Nakironról?
  – Én sok éve ismerem – felelte Harinan, és kiemelt egy szendvicset, éppoly aprót, amilyeneket a szúnik készítenek. – Ezt a kékes krémet érdemes megkóstolni. Egy nimi nevű hal húsából készül, nagyon ízletes. Szóval sok éve ismerem személyesen és kísérem figyelemmel munkásságát mint politikus. Sokszor kifejtettem – és akkor még nemhogy reményem nem volt elnyerni mostani pozíciómat, de nem is törekedtem rá –, hogy irreális elvárásnak tartanám egy magas rangú állami vezetőtől megkövetelni, hogy semmi mással ne gazdagodjék hivatali ideje alatt, csak a fizetésével. Emberek vagyunk, és aki nagy pénzek közelébe kerül, az ösztönös késztetést érez, hogy kivegye belőlük a részét. Ami fontos, az az, hogy ne sértse meg a törvényt. Én jelöltbeszédemben bejelentettem, hogy nem tartom magam kutyának… mármint a kutyákat tudvalevőleg nem érdekli a pénz… de mindent meg fogok tenni, hogy ne sértsem meg a törvényt. Van módja egy elnöknek úgy gazdagodni, hogy nem másoktól veszi el. Nakiron ezt a határt átlépte. Alapjában véve ő rendes ember, sokat dolgozott az ország boldogulásán és nem keveset jótékonykodott is, csak ez is ideológiaként szolgált arra, hogy belenyúljon olyan pénzforrásokba, amikbe nem lett volna szabad. Rólam azonban előre lehet tudni, hogy nem fogok ilyet csinálni.
  Ninda kezében megállt a szendvics. Kérdőn nézett az elnökre, aki gyengéden rámosolygott.
  – Hát természetesen onnan, hogy most már itt vagy te, aki megtanítottad a nemzetnek, mit kell tennie. Ha én is elkövetném ugyanazokat a hibákat, mint Nakiron, egykettőre az utcán találnám magam.

← →

ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 (2156 › 61:19) 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328)	699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673