„Engem csak felnőtt koromban kezdtek érdekelni jalar gyökereim. Aini sosem szakadt el szülőhelye kultúrájától. Ninda viszont azt a híres-nevezetes hajnalt követően csak minimális érintkezést tartott fönn Szindoriával, azt is azért, mert ők ragaszkodtak hozzá.”
Sileni: Nindaran-sóhipun, 144.
Szúni időszámítás szerint Aini négyszázkilencvenkettőben született, ugyanabban az évben, amikor a becslések szerint Ninda – ezt az évszámot használta születési éveként, és már az sem érdekelte volna túlságosan, ha Szindoriáról megérkezik a pontos születési dátumának valamiféle bizonyítéka. Szinensi két évvel volt fiatalabb náluk, tehát hétszáznégyben tölti be a kétszáztízet. Történetesen ha Saunison maradtak volna, akkor addig kellett volna várniuk az esküvővel, amíg Szinensi hatezer napos nem lesz, ami kétszázhuszonöt szúni évnek felel meg.
Dolguk addig is volt elegendő. Az Ímasszindzsilap ilfujai voltak – az ilkalvizsga végéig –, vagyis társadalom- és történelemtudományt tanultak és tanítottak. Hiszen a Fényt senki sem őrizheti meg saját magának, Hangilaoranon mindenki tanár és tanítvány is. Ninda visszatért a Séfannun színházba, mert felkérték egy zenés esten való részvételre. Már hat dalt írt Limelullíról – mindegyiknek egyszerűen azt a címet adta, hogy Limelullí, bármiféle megkülönböztetés nélkül –, ezeket adta elő, és olyan sikert aratott, hogy a színháziak szerveztek neki egy saját estet, amit évente egyszer megtartott, mindig változó programmal. Közvetítették a dzserang világokon is, óriási népszerűséggel. Számtalan színielőadással tették ugyanezt, a Testvériség színházi produkciói csillagszerte híresek voltak – persze azt elhallgatták a dzserangok előtt, hogy a színház épülete nem egy hajón van, hanem Séfannun városában, Jargunnurtól száz szirszire séninelgire, a Dzsommandé mészkőtömbjének lábánál, ami annyira fehéren világított az egyenesen rásütő, örökké változatlan napfényben, hogy évezredekkel ezelőtt befuttatták szidzsrendával, egy sötét kékeszöld lombú, ciklámenszínű virágú kúszónövénnyel, hogy ne vakítson.
Ninda zenés estjei, amiken egy-két saját dala mellett mások szerzeményeit is elénekelte, és mondott néhány mondatot is, hogy miért éppen azokat, a csillagközi érdeklődés homlokterében álltak. A kritikusok cikkeket írtak belőlük, a dzserang tévék rendszeresen küldték a jogdíjakat az ismétlések után.
És fengrát is játszottak rendszeresen, még saját pályát is építettek a kertben. Ninda erős középkéz és jó hosszúkéz maradt, de Aini túlszárnyalta, olyan pontosan dobott a legtávolabbi sombirokra is, hogy külön leszúrtak még néhányat jóval messzebb. Szinensi is jól játszott, jó középkéz és még jobb rövidkéz volt. Beléptek egy csapatba, a Lihandilba, Ninda itt is halligí volt, mint annak idején a Sómittirben, Aini nert, Szinensi pedig lombisz. Minthogy a csapat összes tagja százkilencvenes éveiben járt, nem indultak bajnokságon, amíg mindenki be nem tölti a korhatárt, attól kezdve számítanak rendesen felnőtt csapatnak.
A Ninda Társaságnak ez idő szerint nyolcvan dzserang állam körülbelül kilencszáz világáról voltak adatai a Ninda-kultuszról. Ezeken a világokon összesen közel hatmilliárd ember élt. A statisztika szerint mintegy kétmilliárdan lelkes rajongói voltak Nindának, további egy- és másfélmilliárd közé volt tehető azok száma, akik szerették és tisztelték, de nem tekintették magukat a rajongójának – de a maradék is ismerte. A Testvériségben persze a törzscsalád alapításáról ismerte mindenki, de volt tíz-tizenkétmillió rajongója is. Ami azt jelentette, hogy a jelenség bármikor áttörheti a lélektani határokat és Ninda-rajongóvá lesz ötmilliárd szúni is. Hasonló volt a helyzet egy-két olyan méretű országban, mint a nyolcmilliárdos népességű Alkarun Köztársaság és a hárommilliárdos Szimen: néhány világukra már betört a Ninda-imádat, de még csak a népesség egy kicsiny hányadát érte el.
– A Ninda-kultusz terjedési sebességének – fejtette ki Ámmaít a Társaság egyik összejövetelén – három tényező szab gátat. A politikai határok, a kulturális határok és a puszta véletlen. Legelsősorban ez utóbbi.
Kétféle rajongót kellett megkülönböztetni: a korábbi típust, akik Nindáért mint politikai tényezőért rajongtak és saját hazájuk sorsának jobbra fordítóját látták benne – a szindorok, nirékaiak, szaisziak, hanitiak és salumatiak számára ez már bekövetkezett, máshol csak reménykedtek ebben –, és az újabbakat, akik énekesnői minőségében ismerték meg. A két csoport valójában átfedte egymást: azok, akik Nindában társadalmi megmentőt láttak, egyúttal énekesnőként is imádták, pontosabban néhány világon készültek olyan felmérések, amik szerint nyolcvan százalékuk örömmel hallgatta dalait. A saját Limelullí-dalai mellett szívesen fellépett különböző világokról gyűjtött dalokkal, köztük sok olyan világról is, ahol nem járt, de küldtek neki dalokat, eredeti szöveggel és műfordítással, és sokat elénekelt közülük a Séfannun színpadán vagy csak otthon a huhallupban – ami helyett persze a dzserang nézők csak egy falat láttak a háta mögött.
Nagyot nőtt is, bár még mindig alacsonyabb volt a vele egykorú lányok átlagánál, tizenöt és fél sudrígin, három tizeddel kisebb, mint Szinensi és hattal kisebb, mint Aini. De nagylány lett, teste jórészt már fölvette felnőtt alakját, és persze a rajongók tömegei voltak szerelmesek is belé. A serdülő lányoknál szokásos orvosi vizsgálatokon rendszerint elhangzott, hogy felnőttként is átlagon aluli lesz a testmagassága, mert kiskorában nem táplálkozhatott jól. De egészséges volt, és őt csak ez érdekelte. Két kedvesének tökéletesen megfelelt úgy, hogy ő a legkisebb hármuk közül, más nem számított.
Derékig érő szőke haja, amit a tarkóján felül csattal fogott össze, már rég nem lepte meg a szindorokat, akiknél változatlanul a férfiak divatja volt a hosszú haj – Ninda így volt az, aki volt, már az számított furcsának, ha előkerültek a régi felvételei, amiken még rövid volt a haja. Éppenséggel Ninda hatására egyre több szindor nő, illetve főleg kamaszlány kezdte megnöveszteni a haját. Hait is, de ő nem Ninda, hanem a szúni divat hatására. Ámmaít ugyanezért rövid hajat választott.
Nagylány volt már a másik kettő is, az orvos mindkettejüknek azt mondta: „elkészültél”, ami a szúni orvosi szóhasználatban azt jelentette, hogy már nem várható jelentős változás a testalkatukban, anatómiai értelemben gyakorlatilag felnőttek. S nemrég, persze egy társaival folytatott megbeszélés után, Szinensi megkérdezte az orvost, mikor vállalhatna egy terhességet. Amikor akarsz, volt a válasz. Aini is gondolt rá néha, hogy egyszer gyereket szülne. Nindának egyelőre nem volt ilyen szándéka.
Persze a kicsik nőttek a legtöbbet, Liešy után, aki már felnőtt, nagy kutya volt. Silenin már régesrég semmiféle nyoma nem látszott a szörnyű katasztrófának, jalar származásáról is csak a nyelvtudása árulkodott. Szülei próbálták összekötni gyökereivel, Ninda évente kétszer is beszélt a jaungaimaszi jalar közösséggel, és maga mellé ültette őt is. Sileni folyékonyan eltársalgott velük, de teljesen mindegy volt neki, hogy jalarokkal, szúnikkal, saunisiakkal vagy szindorokkal beszél. Ezért egyelőre nem is tervezték, hogy hazamennek Saunisra, persze előbb-utóbb mindenképpen meg kell tenniük, Silenit be kell mutatni a családnak személyesen is. Hiperfonon kezdettől ismerték az unokájukat, de az nem ugyanaz.
A két házat környező jarráhisövény is megnőtt. Eredetileg térdig értek a kicsiknek, most már derékig, pedig ők is nagyobbak lettek. Nindáék háza mellé építették a fengrápályát, a nagy ház mellé a játszóteret, és a huhallup előtt leterítettek egy jó nagy játszószőnyeget is.
←pa-1 diktatúra [-19] Háború? Jól gondold meg. Mert aztán odaállítalak minden egyes ember elé, akit testileg-lelkileg megnyomorítottál, akit elüldöztél az otthonából, akinek meggyilkoltad a családtagjait, és mindegyiknek újra és újra el kell magyaráznod, hogy amit ővele tettél, az miért volt jó. Addig is tanuld meg a nyelvüket. A kisgyerekek biztosan nem értik a tiédet. (Ninda: Beszélgetések, 885.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 691. higit fargiszíman, 380pa‑1 pa-2 időmúlás [-17] Engem csak felnőtt koromban kezdtek érdekelni jalar gyökereim. Aini sosem szakadt el szülőhelye kultúrájától. Ninda viszont azt a híres-nevezetes hajnalt követően csak minimális érintkezést tartott fönn Szindoriával, azt is azért, mert ők ragaszkodtak hozzá. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 144.)pa‑2 pa-3 miniszterelnökök [-12] Az egyik magyarázat, hogy miért foglalkoztatják sokszor az idő paradoxonai és extremitásai, az, hogy gyerekfejjel egy olyan világon kötött ki, ahol látszólag megállt az idő. Ami lehetetlenség, az idő nem állhat meg. Szúnahaum égboltján azonban semmi sincs, ami az idő változását mutatná, csak madarak és járművek. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 162.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. èkaĩ 30., a piros órájapa‑3→
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:1262, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |